„Tihanyi alapítólevél” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
→Tartalma: oluphelrea egyben van |
ezzel megoldva a lektorsablon kívánsága |
||
| 4. sor: | 4. sor: | ||
„feheruuaru rea meneh hodu utu rea”, azaz <br>„[[Székesfehérvár|Fehérvárra]] menő hadi útra”]] |
„feheruuaru rea meneh hodu utu rea”, azaz <br>„[[Székesfehérvár|Fehérvárra]] menő hadi útra”]] |
||
{{wikiforrás}} |
{{wikiforrás}} |
||
{{lektor}} |
|||
A '''tihanyi alapítólevél''', amelyben [[I. András magyar király|I. András]] király [[1055]]-ben összeíratta a monostor birtokát, az egyik legfontosabb [[magyar nyelv]]ű szórványemlék, a lejegyzett magyar szavak latin nyelvű szövegbe ágyazódnak be. |
A '''tihanyi alapítólevél''', amelyben [[I. András magyar király|I. András]] király [[1055]]-ben összeíratta a monostor birtokát, az egyik legfontosabb [[magyar nyelv]]ű szórványemlék, a lejegyzett magyar szavak latin nyelvű szövegbe ágyazódnak be. |
||
A lap 2016. február 4., 10:51-kori változata
„feheruuaru rea meneh hodu utu rea”, azaz
„Fehérvárra menő hadi útra”
A tihanyi alapítólevél, amelyben I. András király 1055-ben összeíratta a monostor birtokát, az egyik legfontosabb magyar nyelvű szórványemlék, a lejegyzett magyar szavak latin nyelvű szövegbe ágyazódnak be.
Története
A tihanyi bencés apátságot Szent Ányos és Szűz Mária tiszteletére alapító I. András magyar király adta ki, és valószínűleg Miklós püspök fogalmazta. Tihanyban az uralkodó bencés szerzeteseket telepített le, akiknek templomot és kolostort építtetett a Tihanyi-félsziget kimagasló pontján. Az alapítás tényét, a javak átadását erősíti meg az a hártyára írt oklevél, amelyet a Pannonhalmi Bencés Főapátságban őriznek a mai napig.
Tartalma
E latin adománylevél szövegében számos olyan magyar nyelvű helymegjelölés fordul elő, amely a 11. századi hazai nyelvállapotról árulkodik.
Az okirat nem csak tulajdonneveket, hanem közneveket, szószerkezeteket és egy mondattöredéket is tartalmaz magyarul: »FEHERUUARU REA MENEH HODU UTU REA«, vagyis Fehérvárra menő hadi útra. Ez az út egy római kori útnak még meglevő és használt szakasza lehetett. Ez volt dél felé Fehérvár legfontosabb útja. Erre vezetett a jeruzsálemi zarándokút (1030-1043) is. Fehérvár a nevét onnan kapta, hogy fehér kőből építették a falait.[1]
Összesen 58 magyar szó található az alapítólevélben, amely az első eredeti formában fennmaradt magyarországi oklevél (vagy egykorú másolat). A toldalékok fejlődése szempontjából érdekes az idézett híres részlet, amelyben az értelmezések szerint mai határozórag helyén névutó olvasható (-ra, -re = REA). Ez azonban semmilyen bizonyító erővel nem bír, tekintve hogy a latin elöljárókat viszont rendszeresen egybeírja (például adfekete kumuc = fekete homokig), illetve az oluphelrea helynév esetén egybeírták a ragot. A másik érdekesség, hogy a szótövek végét itt magánhangzó, sőt mindenhol u zárja. Fehérvár = FEHERU, fehér, UARU, vár, út = UTU, hadi = HODU.
Az alapítólevél teljes szövege megtalálható a Wikiforrásban.
Jegyzetek
Források
- A tihanyi alapítólevél másolata
- Mons Sacer 996-1996. Pannonhalma ezer éve. Szerkesztő: Takács Imre. Pannonhalma, 1996
- Browsing by Citation "Tanulmányok a 950 éves Tihanyi alapítólevél tiszteletére / Szerkesztő: Érszegi Géza. - Tihany, Tihanyi Bencés Apátság, 2007
- Bárczi Géza: A tihanyi apátság alapítólevele mint nyelvi emlék. Budapest, 1951.
- Zelliger Erzsébet: A Tihanyi Alapítólevél Bencés kiadó
- Hoffmann István: A Tihanyi alapítólevél három szórványáról: Huluoodi, Turku, Ursa
További információk
- A Tihanyi alapítólevél 1055-ből, ehumana.hu
