„VIII. Mikhaél bizánci császár” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
forrásolás, kiegészítés
31. sor: 31. sor:
Mikhaél [[III. Alexiosz bizánci császár]] egyik dédunokája volt, és mivel apja Makedónia kormányzójaként valamint a hadsereg főparancsnokaként szolgálta [[III. Ióannész nikaiai császár]]t, maga is jó neveltetésben részesült, és már fiatalon elkezdhette építeni katonai karrierjét. Ám hűségét Joannész, majd utódja [[II. Theodórosz nikaiai császár|II. Theodórosz]] is kétségbe vonta, így egy időre az [[Ikóniumi Szultánság]]ba menekült. Theodórosz korai halála után azonban ő lett a gyermek [[IV. Ióannész nikaiai császár|IV. Ióannész]] nevében uralkodó [[régens]].{{refhely|Rubicon}}
Mikhaél [[III. Alexiosz bizánci császár]] egyik dédunokája volt, és mivel apja Makedónia kormányzójaként valamint a hadsereg főparancsnokaként szolgálta [[III. Ióannész nikaiai császár]]t, maga is jó neveltetésben részesült, és már fiatalon elkezdhette építeni katonai karrierjét. Ám hűségét Joannész, majd utódja [[II. Theodórosz nikaiai császár|II. Theodórosz]] is kétségbe vonta, így egy időre az [[Ikóniumi Szultánság]]ba menekült. Theodórosz korai halála után azonban ő lett a gyermek [[IV. Ióannész nikaiai császár|IV. Ióannész]] nevében uralkodó [[régens]].{{refhely|Rubicon}}


== Uralkodása ==
=== Uralkodása ===
Mikhaél hamarosan társcsászárrá nyilvánította magát. Félreállította társcsászárát, a gondjaira bízott [[IV. Ióannész nikaiai császár|IV. Ióannészt]], és elérte elődjei törekvését Konstantinápoly visszaszerezésével, hamarosan a nyugati ügyek felé fordult. Rájött, hogy [[IV. Márton pápa]], a [[szicília]]i [[I. Károly szicíliai király|I. (Anjou) Károly]] és a [[Velencei Köztársaság|velenceiek]], azaz Bizánc [[itália]]i birtokainak szomszédai egységesen fognak fellépni vele szemben, tehát igyekezett, hogy a nyugati veszedelmet elhárítsa, de [[I. Manuél bizánci császár|Manuél]] hibáinak elkövetése nélkül: megpróbálta megosztani az ellenfeleit.
Mikhaél hamarosan társcsászárrá nyilvánította magát. Félreállította társcsászárát, a gondjaira bízott [[IV. Ióannész nikaiai császár|IV. Ióannészt]], és elérte elődjei törekvését Konstantinápoly visszaszerezésével, hamarosan a nyugati ügyek felé fordult. Rájött, hogy [[IV. Márton pápa]], a [[szicília]]i [[I. Károly szicíliai király|I. (Anjou) Károly]] és a [[Velencei Köztársaság|velenceiek]], azaz Bizánc [[itália]]i birtokainak szomszédai egységesen fognak fellépni vele szemben, tehát igyekezett, hogy a nyugati veszedelmet elhárítsa, de [[I. Manuél bizánci császár|Manuél]] hibáinak elkövetése nélkül: megpróbálta megosztani az ellenfeleit.



A lap 2016. január 18., 23:36-kori változata

VIII. Mikhaél

Bizánci császár
Uralkodási ideje
1259 1282
ElődjeIV. Ióannész
UtódjaII. Andronikosz
Életrajzi adatok
UralkodóházPalaiologosz-ház
Született1223/1224
Nikaiai Császárság
Elhunyt1282. december 11. (59 évesen)
Pakhomion, Lüszimakhia közelében
ÉdesapjaAndronikosz
ÉdesanyjaTheodóra
Testvére(i)
  • Konstantinos Palaiologos
  • Irene Palaiologina
  • John Palaiologos
  • Maria-Martha Palaiologina
HázastársaTheodóra
GyermekeiManuél
II. Andronikosz
Konstantin
Eiréné
Anna
Eudokia
Theodóra
Eufrozina
Mária
A Wikimédia Commons tartalmaz VIII. Mikhaél témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

VIII. Mikhaél Palaiologosz, magyarosan VIII. Mihály (görögül: Μιχαήλ Η΄ Παλαιολόγος), (12231282. december 11., uralkodott: 1261-1282) bizánci császár, Konstantinápoly visszafoglalója, a Palaiologosz-dinasztia alapítója.

Élete

Útja a trónig

Mikhaél III. Alexiosz bizánci császár egyik dédunokája volt, és mivel apja Makedónia kormányzójaként valamint a hadsereg főparancsnokaként szolgálta III. Ióannész nikaiai császárt, maga is jó neveltetésben részesült, és már fiatalon elkezdhette építeni katonai karrierjét. Ám hűségét Joannész, majd utódja II. Theodórosz is kétségbe vonta, így egy időre az Ikóniumi Szultánságba menekült. Theodórosz korai halála után azonban ő lett a gyermek IV. Ióannész nevében uralkodó régens.[1]

Uralkodása

Mikhaél hamarosan társcsászárrá nyilvánította magát. Félreállította társcsászárát, a gondjaira bízott IV. Ióannészt, és elérte elődjei törekvését Konstantinápoly visszaszerezésével, hamarosan a nyugati ügyek felé fordult. Rájött, hogy IV. Márton pápa, a szicíliai I. (Anjou) Károly és a velenceiek, azaz Bizánc itáliai birtokainak szomszédai egységesen fognak fellépni vele szemben, tehát igyekezett, hogy a nyugati veszedelmet elhárítsa, de Manuél hibáinak elkövetése nélkül: megpróbálta megosztani az ellenfeleit.

Közben, 1265-ben Bizáncot megtámadták a mongolok. A megvert császár a mongolok kegyét keresve adót fizetett Nogaj kánnnak, az Arany Horda vezetőjének, és feleségül adta hozzá Eufrozina leányát.

Hogy a pápát maga oldalára állítsa, elhatározta, hogy egyesíti a katolikus és az ortodox egyházat. A gyenge lábakon álló uniót 1274-ben mondta ki a Lyonban tartott zsinat. Hazájában ezért sok elégedetlenkedő ortodoxot kellett bebörtönöznie, ráadásul a szövetség, amit így megtépázott, újra helyreállt, és a pápa kiközösítette őt.

Hogy meggyengítse ellenfeleit, igazi bizánci diplomáciával rávette az aragóniai királyt, III. Pétert, hogy támadjon Szicíliára, miközben a szicíliaiak fellázadtak, és lemészárolták a helyi franciákat (1282, szicíliai vecsernye). (Mellesleg Károly és utódai továbbra is a Nápolyi Királyság urai maradtak, egészen 1442-ig, amikor III. Péter utódai egyesítették a szétszakított országot.)

A Mikhaél által alapított Palaiologosz-dinasztia uralta a görög birodalmat egészen annak bukásáig, tehát összesen 192 éven át.

Jegyzetek

Források


Előző uralkodó:
IV. Ióannész
Bizánci császár
12611282
A Palaiologoszok címere
Következő uralkodó:
II. Andronikosz