„Arno Allan Penzias” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
a →Források: Protokollcsere (WP:BÜ), replaced: http://en.wikipedia.org → https://en.wikipedia.org AWB |
a Pontosabb infobox |
||
| 1. sor: | 1. sor: | ||
{{ |
{{Tudós infobox |
||
|állampolgárság = [[Amerikai Egyesült Államok|amerikai]] |
|||
|ismeretes mint = [[fizikus]], [[csillagász]]}} |
|||
'''Arno Allan Penzias''' ([[1933]]. [[április 26.]] –) amerikai [[fizikus]], az 1978-as [[fizikai Nobel-díj]] társnyertese, aki a [[kozmikus háttérsugárzás]] felfedezésével szerzett magának hírnevet tudományos körökben. |
'''Arno Allan Penzias''' ([[1933]]. [[április 26.]] –) amerikai [[fizikus]], az 1978-as [[fizikai Nobel-díj]] társnyertese, aki a [[kozmikus háttérsugárzás]] felfedezésével szerzett magának hírnevet tudományos körökben. |
||
A lap 2016. január 8., 20:33-kori változata
| Arno Allan Penzias | |
.jpg) | |
| Életrajzi adatok | |
| Született | 1933. április 26. München |
| Elhunyt | 2024. január 22. (90 évesen) San Francisco |
| Ismeretes mint | fizikus, csillagász |
| Állampolgárság | amerikai |
| Iskolái |
|
| Szakmai kitüntetések | |
| |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Arno Allan Penzias témájú médiaállományokat. | |
Arno Allan Penzias (1933. április 26. –) amerikai fizikus, az 1978-as fizikai Nobel-díj társnyertese, aki a kozmikus háttérsugárzás felfedezésével szerzett magának hírnevet tudományos körökben.
Élete
Münchenben, Németországban született. Hat éves korában Nagy-Britanniába menekülhetett a Kindertransport jóvoltából. Hat hónappal később szülei is elhagyták Németországot, és a család 1940-ben New York egyik ruhaipari körzetébe költözött. 1946-ban Penzias megkapta az amerikai állampolgárságot. A brooklyni Technikai Főiskolán érettségizett 1951-ben, 1954-ben a New York-i Városi Főiskolán diplomázott, mesterdiplomáját és doktori címét pedig a Columbia Egyetemen szerezte meg.
Munkássága
A New Jersey-i Holmdelben, a Bell Laborban kezdett el dolgozni Robert Woodrow Wilson társaságában. Egy ultraérzékeny hűtött mikrohullámú rádión dolgoztak rádiócsillagászati megfigyelések céljából. 1964-ben, a legérzékenyebb antennarendszer építése közben megmagyarázhatatlan hangra lettek figyelmesek. Sokkal kevésbé volt erős, mint a Tejútrendszer által kibocsátott hullám, és izotróp volt, ezért arra következtettek, hogy a készüléket földi interferencia (zavaró hatás) befolyásolja. New York város hangkibocsátására gyanakodtak, de később ezen elméletüket elvetették. A mikrohullámú antennatölcsér vizsgálata során kiderült, galambürülékkel van tele (amelyet Penzias viccesen „fehér szigetelőanyagnak” nevezett). Annak ellenére, hogy eltávolították az ürülékhalmot, és a galambokat lelőtték (mindketten egymást okolták ezen bűntettért) a hang megmaradt. Miután minden hangforrást kizártak, publikálták felfedezésüket.
A felfedezés jelentősége
Ezt a sugárzást nevezik ma kozmikus háttérsugárzásnak, ez az Ősrobbanás „visszhangja”. Ezután a csillagászok igazolni tudták az Ősrobbanás-elméletet, így számos addigi elméletet korrigálhattak. 1978-ban Penzias és Wilson ezen felfedezésükért Pjotr Leonyidovics Kapicával (ő nem ugyanazon a területen dolgozott) megosztva kaptak Nobel-díjat.
Források
