„William Neville, Kent grófja” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Nincs szerkesztési összefoglaló Címke: HTML-sortörés |
|||
| 42. sor: | 42. sor: | ||
Fontos szerepet játszott a [[Ferrybridge-i csata]] megnyerésében is. A Yorkok frontális támadása rettenetes véráldozatal járt, és nem vezetett sikerre, ezért Fauconberg ezer lovassal átkelt a castlefordi gázlón, és a Lancaster-csapatokat vezető [[John Clifford, Clifford bárója]] mögé került, és csapatait megfutamította. A [[Towtoni csata|Towtoni csatában]] a York sereg balszárnyát irányította, és a szél által segített íjászai megtizedelték az ellenséget, amely kénytelen volt rohamra indulni, és ezzel elvesztették jó pozíciójukat.<ref name="B8">John Gillingham: ''A Rózsák Háborúja'', 169. oldal ISBN 963-09-2593-1</ref><ref name="AB> David Clark:{{cite web | url = https://books.google.hu/books?id=BqcFoZ4ZnKsC&pg=PA52&lpg=PA52&dq=battle+of+ferrybridge&source=bl&ots=q2YcoEQI84&sig=Ac9wOF8DX8gcMnmQez4PpPMevdI&hl=hu&sa=X&ei=UbG7UKXdA4bltQayuoHICw&ved=0CIMBEOgBMA0 | title = Battlefield walks in Yorkshire | accessdate = 2012-12-1}}</ref> |
Fontos szerepet játszott a [[Ferrybridge-i csata]] megnyerésében is. A Yorkok frontális támadása rettenetes véráldozatal járt, és nem vezetett sikerre, ezért Fauconberg ezer lovassal átkelt a castlefordi gázlón, és a Lancaster-csapatokat vezető [[John Clifford, Clifford bárója]] mögé került, és csapatait megfutamította. A [[Towtoni csata|Towtoni csatában]] a York sereg balszárnyát irányította, és a szél által segített íjászai megtizedelték az ellenséget, amely kénytelen volt rohamra indulni, és ezzel elvesztették jó pozíciójukat.<ref name="B8">John Gillingham: ''A Rózsák Háborúja'', 169. oldal ISBN 963-09-2593-1</ref><ref name="AB> David Clark:{{cite web | url = https://books.google.hu/books?id=BqcFoZ4ZnKsC&pg=PA52&lpg=PA52&dq=battle+of+ferrybridge&source=bl&ots=q2YcoEQI84&sig=Ac9wOF8DX8gcMnmQez4PpPMevdI&hl=hu&sa=X&ei=UbG7UKXdA4bltQayuoHICw&ved=0CIMBEOgBMA0 | title = Battlefield walks in Yorkshire | accessdate = 2012-12-1}}</ref> |
||
Később – Warwick és Montagu mellett – az északi területek pacifikálásában vett részt. Szolgálatait [[IV. Eduárd angol király]] Kent grófi címével hálálta meg, amely Edmund Holland [[1408]]-as halála óta betöltetlen volt. Tagja lett a király belső tanácsának, és jogot kapott száz zsák gyapjú adómentes exportjára. [[1462]] júliusában kinevezték az angol flotta parancsnokának. [[1462]] januárjában meghalt, a guisborough-i kolostorban temették el. Mivel |
Később – Warwick és Montagu mellett – az északi területek pacifikálásában vett részt. Szolgálatait [[IV. Eduárd angol király]] Kent grófi címével hálálta meg, amely Edmund Holland [[1408]]-as halála óta betöltetlen volt. Tagja lett a király belső tanácsának, és jogot kapott száz zsák gyapjú adómentes exportjára. [[1462]] júliusában kinevezték az angol flotta parancsnokának. [[1462]] januárjában meghalt, a guisborough-i kolostorban temették el. Mivel elismert fiú utód nélkül hunyt el, Kent grófi címe „kihalt”. Két évvel később [[Edmund Grey, Kent grófja|Edmund Grey]] kapta meg. |
||
== Jegyzetek == |
== Jegyzetek == |
||
A lap 2015. december 31., 13:40-kori változata
| William Neville | |
| Fauconberg 6. bárója | |
 | |
| Kent 1. grófja | |
| Uralkodási ideje | |
| 1461. – 1463. január 9. | |
| Életrajzi adatok | |
| Uralkodóház | Neville család |
| Született | cc. 1409[1] |
| Elhunyt | 1463. január 9. (54 évesen) Alnwick |
| Nyughelye | Guisborough-i kolostor |
| Édesapja | Ralph de Neville |
| Édesanyja | Joan Beaufort |
| Testvére(i) |
|
| Házastársa | Joan Fauconberg |
| Gyermekei | Thomas Anthony Alice Elizabeth Joan |
| |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
William Neville, Kent 1. grófja, Fauconberg bárója (Durham, cc. 1409. – Alnwick, 1463. január 9.) angol nemes-katona volt, aki a York-ház oldalán vett részt a rózsák háborújában.[1]
Családja
Ralph de Neville, Westmorland 1. grófja és Joan Beaufort, Genti János lancasteri herceg lányának második fiaként született a Raby-várban. Felesége Joan Fauconberg.[1] Apja ráhagyta Bywell és Styford báróságát. Testvére volt mások mellett Richard Neville, Salisbury grófja, Fauconberg báróságát házassága útján szerezte.
Pályafutása
Lovaggá a hétéves VI. Henrik angol király ütötte 1426. május 19-én. Első katonai sikereit Orléans 1428-as ostrománál érte el. Bátyja, Salisbury grófja a skót határvidék kormányzója volt, így ő is részt vett a skót ügyek intézében, majd 1436 tavaszán csatlakozott Plantagenet Richárd yorki herceg franciaországi hadjáratához. Jelentős szerepet játszott a Burgundia elleni hadműveletekben, ezért fontos pozíciókat kapott Normandiában, többek között Verneuil és Evreux kapitányságát, 1439-ben. Részt vett Meaux és Harfleur ostromában. Szolgálatait Térdszalagrenddel és Rugles lordságával jutalmazták.[2]
1441-1442-ben York alatt szolgált, és részt vett a béketárgyalásokban. 1443 márciusában öt évre kinevezték a Roxburgh-vár kapitányának. 1449-ben a franciák foglyul ejtették Pont de l'Arche-nál. Egy kortárs – utalva Fauconberg jelvényére – így kommentálta az Anglia számára szerencsétlen eseményt: „A halász elvesztette a horgát”. A gróf 1450-ben szabadult, majd diplomáciai szolgálatot látott el. 1451-ben további 12 évre kinevezték Roxburgh élére. 1454-ban, York első régenssége idején, amikor Salisbury volt a kancellár, Fauconberg is tagja volt a királyi tanácsnak.[2]
Rózsák háborúja
Az első Saint Albans-i csatában nem vett részt, mert VII. Károly francia király francia királynál teljesített diplomáciai küldetést, de a fontos tisztségek újraosztásakor róla sem feledkeztek el, és a tanács ülésein is rendszeresen megjelent.[2]
1457-ben unokatestvére, Richard Neville, Warwick grófja alatt szolgált Calais-ban. Amikor 1459-ben Warwick Angliába utazott, hogy csatlakozzon a York-felkeléshez, Calais-t felügyelte, mindaddig, amíg Warwick vissza nem érkezett a Blore Heath-i csata után. 1460 júniusában John Dinhammel elfoglalta Sandwich városát. Július 10-én részt vett a yorki győzelemmel végződött Northamptoni csatában, amelynek következményeként VI. Henrik ismét fogságba esett. Arról nem szólnak a korabeli krónikák, hogy ott volt-e a wakefieldi ütközetben vagy a Második Saint Albans-i csatában.[2]
Fontos szerepet játszott a Ferrybridge-i csata megnyerésében is. A Yorkok frontális támadása rettenetes véráldozatal járt, és nem vezetett sikerre, ezért Fauconberg ezer lovassal átkelt a castlefordi gázlón, és a Lancaster-csapatokat vezető John Clifford, Clifford bárója mögé került, és csapatait megfutamította. A Towtoni csatában a York sereg balszárnyát irányította, és a szél által segített íjászai megtizedelték az ellenséget, amely kénytelen volt rohamra indulni, és ezzel elvesztették jó pozíciójukat.[3][4]
Később – Warwick és Montagu mellett – az északi területek pacifikálásában vett részt. Szolgálatait IV. Eduárd angol király Kent grófi címével hálálta meg, amely Edmund Holland 1408-as halála óta betöltetlen volt. Tagja lett a király belső tanácsának, és jogot kapott száz zsák gyapjú adómentes exportjára. 1462 júliusában kinevezték az angol flotta parancsnokának. 1462 januárjában meghalt, a guisborough-i kolostorban temették el. Mivel elismert fiú utód nélkül hunyt el, Kent grófi címe „kihalt”. Két évvel később Edmund Grey kapta meg.
Jegyzetek
- ↑ a b c Geni.com:William Neville, 1st Earl of Kent. (Hozzáférés: 2015. december 31.)
- ↑ a b c d Luminarium:William Neville, Baron Fauconberg and Earl of Kent. (Hozzáférés: 2015. december 31.)
- ↑ John Gillingham: A Rózsák Háborúja, 169. oldal ISBN 963-09-2593-1
- ↑ David Clark:Battlefield walks in Yorkshire. (Hozzáférés: 2012. december 1.)
