„Közönséges aranybagoly” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
a Patko erika átnevezte a(z) Diachrysia chrysitis lapot Aranybagoly lapra az átirányítást felülírva: magyar név |
|
(Nincs különbség)
|
A lap 2015. december 27., 12:40-kori változata
Aranybagoly | ||||||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||
Nem szerepel a Vörös listán | ||||||||||||||||
Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||
| ||||||||||||||||
Tudományos név | ||||||||||||||||
Diachrysia chrysitis Linnaeus, 1758 | ||||||||||||||||
Hivatkozások | ||||||||||||||||
A Wikifajok tartalmaz Aranybagoly témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Aranybagoly témájú médiaállományokat és Aranybagoly témájú kategóriát. |
Az aranybagoly (Diachrysia chrysitis) a rovarok (Insecta) osztályának a lepkék (Lepidoptera) rendjébe, ezen belül a bagolylepkefélék (Noctuidae) családjába tartozó faj.
Elterjedése
Az aranybagoly elterjedési területe egész Európa, a sarki övezetig. A mély fekvésű területeken a leggyakoribb. A lepke nem ritka, mennyisége azonban erősen ingadozik. Minden évben nagyobb számban repül, de mivel éjszaka tevékeny, nem tűnik fel annyira, mint a gammabagolylepke (Autographa gamma).
Megjelenése
Az aranybagoly elülső szárnya 1,4-2,2 centiméter hosszú, alapszíne szürkésbarna, két széles aranyos vagy aranyzöld sávval, melyek világos szegélyűek, és gyakran egymással össze vannak kötve. A hátulsó szárny barna vagy barnásszürke.
Életmódja
Az aranybagoly ligeterdők, lápok, folyók és patakok mente, utak széle, kertek és parkok lakója. A lepke csalánnal, árvacsalánnal, pitypanggal és útifűvel táplálkozik.
Szaporodása
Az aranybagolynak évente két nemzedéke van, az I. májustól július elejéig, a II. július végétől szeptember végéig repül. A hernyóidőszak az I. nemzedéknél szeptembertől májusig, a II.-nál júniustól júliusig tart. Az I. nemzedék hernyói áttelelnek.
Forrás
- Nagy európai természetkalauz. Összeáll. és szerk. Roland Gerstmeier. 2. kiadás. Budapest: Officina Nova. 1993. ISBN 963 8185 40 6