„Ungváry Krisztián” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
a hivatkozás áthelyezése az írásjel mögé, egyéb apróság AWB |
→Főbb publikációi: - új könyve |
||
| 39. sor: | 39. sor: | ||
* ''Budapest a diktatúrák árnyékában''. Titkos helyszínek, szimbolikus terek és emlékhelyek (Jaffa, 2012) Tabajdi Gáborral. ISBN 9786155235344 |
* ''Budapest a diktatúrák árnyékában''. Titkos helyszínek, szimbolikus terek és emlékhelyek (Jaffa, 2012) Tabajdi Gáborral. ISBN 9786155235344 |
||
* ''A Horthy-rendszer mérlege.'' Diszkrimináció, szociálpolitika és antiszemitizmus Magyarországon (Jelenkor, 2012) ISBN 9789636765224 |
* ''A Horthy-rendszer mérlege.'' Diszkrimináció, szociálpolitika és antiszemitizmus Magyarországon (Jelenkor, 2012) ISBN 9789636765224 |
||
* ''A magyar megszálló csapatok a Szovjetunióban, 1941–1944'' (Osiris, 2015) ISBN 9789632762654 |
|||
== Jegyzetek == |
== Jegyzetek == |
||
A lap 2015. december 26., 20:11-kori változata
| Ungváry Krisztián | |
 | |
| Ungváry Krisztián (2014) | |
| Született | 1969. október 30. (54 éves) Budapest |
| Állampolgársága | magyar |
| Szülei | Ungváry Rudolf |
| Foglalkozása | történész, egyetemi oktató, borász |
| Iskolái | Eötvös Loránd Tudományegyetem (–1995) |
| Kitüntetései | a Német Szövetségi Köztársaság érdemrendje (2022) |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Ungváry Krisztián témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Ungváry Krisztián (Budapest, 1969. október 30. –) magyar történész, borász. Kutatási területe a 20. századi had- és politikatörténet, valamint a kommunista időszak titkosszolgálatai és az állambiztonság. Ungváry Rudolf könyvtáros, publicista és Monspart Éva újságíró fia.
Életpályája
1984-ben kezdte meg középiskolai tanulmányait a budapesti II. Rákóczi Ferenc Gimnáziumban, ahol 1988-ban érettségizett. Ezt követően fél évig a Hadtörténeti Múzeumban dolgozott. 1989-ben felvették az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar német-történelem szakára. Egyetemi időszaka alatt A miskolci Egyetemi Diákparlament története 1956-ban című pályaművével elnyerte a Magyar Történészhallgatók Egyesülete által kiírt pályázatot és az Országos Tudományos Diákkörök konferenciájának első díját. Diplomáját 1995-ben szerezte meg. 1991 és 1994 között az ELTE BTK tudományos ösztöndíjasa. 1993-ban német ösztöndíjjal Freiburgban tanult és kutatott a Katonai Levéltárban, valamint a koblenzi Szövetségi Levéltárban.
Diplomájának megszerzése után az ELTE BTK-n volt történelemtudományi doktori hallgató, ebben az időszakban az egyetem oktatója. 1999-ben (jeles eredménnyel) védte meg PhD-disszertációját. A Budapest 1944-45-ös ostromát feldolgozó doktori disszertációja könyv alakban is megjelent. A mű hat magyar, négy német, két angol és két amerikai kiadást élt meg. 2000-től az 1956-os Intézet tudományos munkatársa. Emellett az egri Eszterházy Károly Főiskola doktori képzésén témavezető. Emellett 2007 és 2009 között a Színház- és Filmművészeti Egyetemen is tanított. 2005 és 2008 között a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumában tevékenykedett szakértőként, ahol az Emlékezet és Szolidaritás Alapítvány német-magyar-lengyel ügyeiben vett részt. 2005-ben lett tagja a német elűzések elleni központ tudományos tanácsának. Kutatási témái Magyarország 20. századi hadtörténetét, 1945 utáni politikatörténetét és állambiztonsági szolgálatatinak történetét öleli át, valamint foglalkozik falerisztikai (kitüntetéstani) kutatásokkal is.
Országos ismertségre 2010-ben egy nagy port kavart ügy okán tett szert, amikor Kiss László alkotmánybíró korábban több pert indított ellene egy, az Élet és Irodalomban 2007-ben megjelent, a pécsi Dialógus-csoportról szóló tanulmánya miatt. A rágalmazás vádja alól felmentették Ungváryt, azonban a Legfelsőbb Bíróság hárommillió forintos nem vagyoni kártérítésre kötelezte Ungváryt és a lapot.[1] A Facebook nevű közösségi oldalon gyűjtést szerveztek Ungváry számára tőle függetlenül, ahol kétmillió forint gyűlt össze.[2] 2013 decemberében az Emberi Jogok Európai Bírósága kimondta, hogy Ungvárynak történészként joga volt a kutatásokkal megalapozott szakmai véleménye közléséhez - Ungváry ezt úgy interpretálta, hogy Strassbourg neki adott igazat. Kiss László véleménye szerint azonban az ügynökvád jogerősen is elbukott Strassbourgban, emiatt újra beperelte Ungváryt.[3]
Történészi munkája mellett borászattal foglalkozik. Mezőgazdasági őstermelőként Olaszliszka határában, a Vayi-dűlőben két hektárnyi területen saját szőlészetet és borászatot is üzemeltet. Emellett okleveles borbíráló és borszakíró. A cserkész mozgalomban is aktív: 1988. október 15-én a Magyar Cserkészszövetség egyik alapító tagja volt, valamint a 293. Szent Kapisztrán cserkészcsapat tagja.
Főbb publikációi
- Budapest ostroma 1944–1945 (Corvina Kiadó, 1998) ISBN 963135377X
- A magyar honvédség a második világháborúban (Osiris, 2004) ISBN 9789633896853
- Magyarország és a második világháború (Osiris, 2005)
- Budapest 1945 (Corvina, 2006) Tamási Miklóssal. ISBN 9789631355048
- Elhallgatott múlt. A pártállam és a belügy. A politikai rendőrség működése Magyarországon 1956–1990 (Corvina, 2008) Tabajdi Gáborral. ISBN 9789631357172
- Budapest a diktatúrák árnyékában. Titkos helyszínek, szimbolikus terek és emlékhelyek (Jaffa, 2012) Tabajdi Gáborral. ISBN 9786155235344
- A Horthy-rendszer mérlege. Diszkrimináció, szociálpolitika és antiszemitizmus Magyarországon (Jelenkor, 2012) ISBN 9789636765224
- A magyar megszálló csapatok a Szovjetunióban, 1941–1944 (Osiris, 2015) ISBN 9789632762654
Jegyzetek
- ↑ Pert vesztett az alkotmánybíró múltjáról író történész, origo.hu, 2010. június 2.
- ↑ Kétmillió forintot gyűjtöttek Ungváry Krisztián történésznek a Facebookon, nol.hu, 2010. július 12.
- ↑ http://index.hu/belfold/2013/12/03/ungvary_pert_nyert_strasbourgban/
Források
- Ungváry Krisztián. In MTI Ki kicsoda 2009. Főszerk. Hermann Péter. Budapest: Magyar Távirati Iroda Zrt. 2008. 1140. o.
- Életrajz az 1956-os Intézet honlapján
- Adatlap az Országos Doktori Tanács honlapján
- Rövid életrajz az Eszterházy Károly Főiskola oldalán
További irodalom
- Egy eljárás genezise: a Dialógus Pécsett, Élet és Irodalom, LI. évfolyam, 20. szám, 2007. május 18.
- A vagányabbja akkor is bevállalta (interjú), 2008. március 15.
- A pártbizottság jótékonysági egylet lehetett, Index, 2010. június 3.