„Sopron” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Laptörténet interaktív böngészése
[nem ellenőrzött változat][nem ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
Kuruc11 (vitalap | szerkesztései)
150 szerkesztés
Kuruc11 (vitalap | szerkesztései)
150 szerkesztés
359. sor: 359. sor:
== Média ==
== Média ==
=== Televízió ===
=== Televízió ===
⚫
* Sopron Televízió
* <s>Pulzus-Info TV</s>
⚫
* [http://www.soprontv.hu/ Sopron Televízió]


=== Rádió ===
=== Rádió ===

A lap 2015. december 4., 12:34-kori változata

Ez a szócikk a magyarországi településről szól. Hasonló címmel lásd még: Šopron.
Sopron
A Fő tér, a Városháza és a Tűztorony
A Fő tér, a Városháza és a Tűztorony
Sopron címere
Sopron címere		 Sopron zászlaja
Sopron zászlaja
Becenév: A leghűségesebb város (Civitas Fidelissima)
Közigazgatás
Ország Magyarország
RégióNyugat-Dunántúl
VármegyeGyőr-Moson-Sopron
JárásSoproni
Jogállásmegyei jogú város
PolgármesterFodor Tamás (Fidesz)
Irányítószám9400
Körzethívószám99
Testvértelepülései
Lista
Népesség
Teljes népesség61 784 fő (2023. jan. 1.)[1]
Népsűrűség353,04 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület169,09 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 47° 41′, k. h. 16° 35′Koordináták: é. sz. 47° 41′, k. h. 16° 35′
Sopron (Győr-Moson-Sopron vármegye)
Sopron
Sopron
Pozíció Győr-Moson-Sopron vármegye térképén
Sopron weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Sopron témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Sopron (németül: Ödenburg, horvátul: Šopron, az ókorban latinul: Scarbantia) mintegy hatvanezer lakosú megyei jogú város Győr-Moson-Sopron megyében, a soproni borvidék központja. „A leghűségesebb város” (latinul Civitas Fidelissima). A Soproni járás székhelye.

Műemlékekben második leggazdagabb település Magyarországon.[2] Kereskedelmi szálláshelyeken eltöltött vendégéjszakák tekintetében Magyarország 9. legnépszerűbb települése.

Fekvése

Magyarország nyugati határa mellett, az Alpokalján, Bécstől 60 km-re, Budapesttől 220 km-re található. A Soproni-hegység és Fertő tó melletti Balfi-dombság között, az Ikva patak völgyében épült.

A környék mikroklímája kedvez a bortermelésnek; Sopron a „kékfrankos fővárosa”.

Története

A Borostyánút rekonstrukciója a Fő téren

A terület az őskor óta lakott. A római korban egy Scarbantia nevű város állt itt, amelyen két fontos útvonal is áthaladt. Fóruma a mai főtér helyén volt.

A népvándorlás korában Scarbantia romokban maradt, új település csak a honfoglalás után jött létre itt. A város lakói a Kr. u. 4. században a későbbi belváros területén 3–4 m vastag városfalat emeltek, hogy megvédjék magukat a barbárok támadásaitól. Ezt a falat a népvándorlás korszakában valószínűleg lerombolták. Maradványaira emelték 1092-ben Sopron várjobbágyai az új határvár faszerkezetű, földdel erősített sáncát. A faváz később a tűz martaléka lett, és a bedöngölt agyag salakká égett. Ezt a titokzatos „vörös sáncot” az újkori építkezések a belváros több pontján feltárták, így az Esterházy-palota hátsó falát védő vasbeton fal építésekor is.

A 9–11. század környékén a régi római városfalat kiegészítették, és felépült a vár is. Ekkor kapta magyar nevét a város, Suprun nevű ispánjáról. 1153-ban már fontos városként említik.

1273-ban II. Ottokár cseh király árulás következtében elfoglalta a várat. Annak ellenére, hogy Ottokár túszként magával vitte a város előkelőinek gyermekeit, Sopron 1277-ben megnyitotta kapuit IV. László király előtt, akinek így sikerült visszafoglalnia, ezért jutalmul szabad királyi várossá tette. Ezután, 1297 és 1340 között emelték a római alapokra a várárokkal körülvett, 8–10 m magas várfalat, aminek belső síkjára támaszkodtak a belváros házai.

1441. február 25-én Luxemburgi Erzsébet özvegy királyné Sopront és környékét 8000 aranyért elzálogosította III. Frigyes német-római császárnak. A várost csak Hunyadi Mátyás szerezte vissza, aki 1463. július 19-én megegyezett Frigyessel, hogy 80 ezer forintért visszaadta a koronát és az elzálogosított területeket.

1526-ban a város lakossága kiűzte a zsidókat Sopronból.

Bővebben: Zsidók Sopronban

1543-ban a városi tanács megtiltotta az "idegen magyaroknak" a házvételt, 1594-ben pedig kirekesztette a magyar nyelvet a városi ügyvitelből.

1529-ben a törökök feldúlták a várost, de nem került a törökök kezére. A megszállt területekről sokan menekültek Sopronba, ami lassanként a törököktől szabad terület központjává vált. 1553-ban, 1622-ben, 1625-ben, 1635-ben és 1681-ben országgyűlést is tartottak itt.

1605-ben Bocskai hadai dúlták fel Sopront. A következő évtizedekben ezért a soproniak még jobban megerősítették városukat, új bástyák és városfalak épültek. Az 1655-ös pestisjárványban a lakosság fele elpusztult. A Rákóczi-szabadságharcot a város nem támogatta, az 1705-ös kuruc ostromnak még ellenállt, de egy évvel később Bottyán János bevette a várost.

1676-ban Sopron teljesen leégett. Ezután a régi középkori épületek helyén barokk épületeket emeltek, megszületett a mai belváros. Ekkor építették újjá a Tűztornyot is. II. József idején Sopron lett a vármegye székhelye.

1753-ban Sopron erdejében, a később Brennbergbányának nevezett helyen nyílt meg Magyarország első szénbányája, ami a 19. század utolsó évtizedeire az ország egyik legkorszerűbb bányájává vált.

A középkori védőrendszer a 18. századra elavult, ezért néhány helyen megbontották a városfalat, és a bástyák tetején több, ma is megtekinthető bástyakertet alakítottak ki. Az egyik ilyen az Esterházy-palota mögött bújik meg, benne az 1789-ben épült, elöl nyitott, kerek kupolás zenepavilonnal.

Széchenyi ösztönzésére épült meg a Dunántúl első vasútja, amely Sopront Bécsújhellyel és Béccsel kötötte össze.

Mivel közel van a határhoz, az 1848-as szabadságharcban Sopront korán megszállták a császári csapatok. Ezután szépen fejlődött egészen a 20. század elejéig, bár fejlődése a 19. század végétől lelassult, gazdasági súlya csökkent. 1890-ben az első vidéki távbeszélőközpont itt épült ki. 1900-ban megindult a villamosközlekedés a városban, azonban a két vonalból álló hálózat nem bizonyult hosszú távon jövedelmezőnek, így 1923-ban felszámolták.[3]

1919-ben ide telepítették át Selmecbányáról a Selmeci Akadémiát, amelynek jogutódja a Bányászati és Erdészeti Főiskola.

Sopron címere a Tűztorony kapuján 2009-ig

1921-ben, a trianoni békeszerződés után az osztrák kortársak és történészek által vitatott tisztaságú népszavazás döntötte el, hogy Sopron és a környező nyolc község melyik országhoz tartozzon. A soproniak többsége Magyarország mellett döntött. Az eseménynek 1922-ben emléktörvény állított emléket, ekkortól hívják „A leghűségesebb város”-nak (Civitas fidelissima). A döntés napja, december 14-e Sopron ünnepe. A hivatalok kétnyelvűek maradtak egészen az 1946-os kitelepítésig, amikor is hivatalos adatok szerint 2005 német anyanyelvű személynek kellett a várost elhagynia.

A város sokat szenvedett a II. világháborúban. 1944-ben több légitámadás is érte. A város zsidó lakosságát (1857 főt) 1944 nyarán szinte teljes egészében haláltáborokba szállították, az elhurcoltak közül 325-en tértek vissza, a többieket zömmel meggyilkolták. A Sopron környéki tömegsírokba 2181 éhezésben, járványokban elhunyt és agyonlőtt munkaszolgálatos holttestét temették el. A nyilasok 1944 decemberétől 1945. március 28-ig lényegében Sopronból irányították az országot. A város lakosságának halálozási adatai a nyilas uralom idején rémisztő képet festettek. Az egyleteket és a helyi lapokat betiltották, a lakosság jelentős részét katonai szempontból teljesen értelmetlen sáncok építésére rendelték ki. A több tízezer (egyes források szerint százezer) menekülővel, nyilaskeresztes párttaggal, katonával és csendőrrel hatalmasra duzzadt városban élelmiszerhiány alakult ki, s járványok ütötték fel a fejüket. A Nyilaskeresztes Párt helyi ifjúsági szervezete 1945. január 17-től már a 12 éves fiúkat is „besorozta”. Még a nyilasok március 29-i menekülése előtti napokban is tucatszám szedték össze a fiatalokat a város utcáin.[4]

A várost a szovjetek 1945. április 1-jén foglalták el.

Bár a II. világháború után Sopronban is jelentős ipari fejlődés bontakozott ki, a bányát 1951-ben a bányaművelés ellehetetlenülése (vízbetörések) miatt bezárták, és az 1950-es években a főiskola bányamérnöki karát Miskolcra telepítették át (az erdőmérnöki kar ma a Nyugat-magyarországi Egyetem része). A város bájos barokk arculatát sikerült megőrizni. A Kádár-rendszerben a városban igen jelentős műemlékvédelmi munkálatok folytak, a látványos eredmények miatt a város méltán kapta meg 1975-ben a Műemlékvédelmi Európa Díj aranyérmét.

A várostól délre, illetve nyugatra elterülő dombvidék 1225 óta az egykori íjászok őrhelyeként szerepel az oklevelekben. Ez a Lővérek (Lőverek, Lövérek – a nyelvhasználat ingadozó), Sopron üdülőrésze. Itt áll Nepomuki Szent János kápolnája és a Mária-oszlop.

1989. augusztus 19-én az úgynevezett páneurópai piknik alkalmával megnyitották a határt, ezt az alkalmat több száz NDK-beli lakos az Ausztriába menekülésre használta fel.

2010. május 7-étől soproni kékfrank néven pénzhelyettesítő papírutalványt indítottak a Sopron környéki cégek gazdaságélénkítési céllal.[5][6]

Érdekességek

2012-ben itt mérték a legnagyobb éves csapadékösszeget. A Muck-kilátónál 844,8 mm csapadék hullott ebben az évben.[7]

Népesség

A 2011-es népszámlálás szerint Sopron lakossága 59 459 fő, ebből 85% magyar, 5,7% német, 0,7% cigány, 0,6% horvát, 0,1% szerb, 0,1% bolgár, 0,1% szlovák és 14,7% nem válaszolt etnikumára, valamint 47,9% római katolikus, 5,3% evangélikus, 3% református, 1,3% egyéb vallású, 29,1% nem válaszolt vallására.[8]

A következő ábra bemutatja, miként változott Sopron lakosainak száma 1850-től:

Településrészek

(2001. február 1-jén, a 2003. január 1-jei közigazgatási állapot szerint, forrás: KSH)

Turizmus

Kereskedelmi szálláshelyeken eltöltött vendégéjszakák tekintetében 361 ezer vendégéjszakával (2012) Magyarország 9. legnépszerűbb települése; legnagyobb küldőpiacai Németország (24 ezer), Ausztria (20 ezer) és Ukrajna (16 ezer).[9]

Látnivalók

A római kőtár 1977-ben
Városháza
Fő tér
Petőfi Színház
Az 1897-ben felavatott Széchenyi-szobor Mátrai Lajos alkotása
A szobor leleplezése
A szobor napjainkban

Oktatás

Általános iskolák

  • Deák Téri Általános Iskola
  • Gárdonyi Géza Általános Iskola
  • Hunyadi János Evangélikus Óvoda és Általános Iskola
  • Kozmutza Flóra Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézmény, Általános Iskola és Speciális Szakiskola
  • Lackner Kristóf Általános Iskola
  • Petőfi Sándor Általános Iskola és Alapfokú Művészetoktatási Intézmény
  • Soproni Német Nemzetiségi Általános Iskola - Deutsche Nationalitätenschule Ödenburg
  • Szent Orsolya Római Katolikus Általános Iskola, Gimnázium és Kollégium
  • Tóth Antal Óvoda, Általános Iskola, Kollégium és Pedagógiai Szakszolgálat

Középiskolák

  • Berzsenyi Dániel Evangélikus (Líceum) Gimnázium, Kollégium
  • Danubius Hotels Szakképző Iskola és Kollégium
  • Doborjáni Ferenc Nevelés-Oktatási Központ
  • Eötvös József Evangélikus Gimnázium és Egészségügyi Szakközépiskola
  • Fáy András Közgazdasági, Üzleti és Postai Szakközépiskola
  • Handler Nándor Szakképző Iskola
  • Lippai János Középiskola, Kertészeti Szakképző Iskola és Kollégium
  • Nyugat-magyarországi Egyetem Roth Gyula Gyakorló Szakközépiskola és Kollégium
  • Soproni Idegenforgalmi, Kereskedelmi, Vendéglátó Szakképző Iskola és Kollégium
  • Széchenyi István Gimnázium
  • Szent Orsolya Római Katolikus Általános Iskola, Gimnázium és Kollégium
  • Vas- és Villamosipari Szakképző Iskola és Gimnázium

Felsőoktatás

  • Nyugat-magyarországi Egyetem - Benedek Elek Pedagógiai Kar; Erdőmérnöki Kar; Simonyi Károly Műszaki, Faanyagtudományi és Művészeti Kar; Közgazdaságtudományi Kar

Sopron híres szülöttei

Sopron híres lakói

Liszt Ferenc szobra a Liszt Ferenc Művelődési Központ előtt
Bővebben: Kategória:Soproniak

Sopron az irodalomban

  • Sopron a címadó helyszíne Lipták Gábor A soproni ötvös című novelláskötetének és a címadó elbeszélésnek.

Testvérvárosai

Sopron élénk kapcsolatot ápol a Japánban található Kazuno várossal. Sopronban (Kazuno jóvoltából) ingyenesen tanulhatják az érdeklődők a japán nyelvet.

Média

Televízió

  • Sopron Televízió

Rádió

Újság

Online

Filmforgatások

Sopron több alkalommal adott helyszínt filmforgatásokhoz. Itt forgatták például 1937-ben a Mikszáth Kálmán regényéből Székely István rendezte A Noszty fiú esete Tóth Marival című film egyes jeleneteit, 1955-ben Bán Frigyes A császár parancsára című filmjének egyes jeleneteit, továbbá Jókai Mór regényéből 1964-ben Várkonyi Zoltán rendezte A kőszívű ember fiai című filmet, a szintén Jókai Mór regényéből készült Zsurzs Éva rendezte Névtelen vár című sorozatot, 1966-ban a Princ, a katona című sorozat utolsó 2 részét, 1975-ben a Jules Verne regényéből készült Sztrogoff Mihály című tévésorozat egyes jeleneteit, 1978-ban a Mark Twain regényéből készült A koldus és királyfi című filmet,[11] ezenkívül 2001-ben a Kisváros című tévésorozat utolsó 4 részét, a Mikor síel az oroszlán? című filmet, 2011-ben a Borgiák című koprudukciós tévésorozatot, 2012-ben a Kristóf Ágota művének filmadaptációját Szász János rendezésében, A nagy füzet egyes jeleneteit, illetve 2013 nyarán Rudolf Péter Kossuthkifli[12] című sorozatát.

Galéria

  • Sopron látképe
    Sopron látképe
  • A Tűztorony, Sopron jelképe
    A Tűztorony, Sopron jelképe
  • A Gambrinus-ház
    A Gambrinus-ház
  • A bencés templom (Kecsketemplom) képe a Tűztoronyból
    A bencés templom (Kecsketemplom) képe a Tűztoronyból
  • Jellegzetes belvárosi utca (Az Új utca)
    Jellegzetes belvárosi utca (Az Új utca)
  • Sopron, Deák tér (a felújítás előtt)
    Sopron, Deák tér (a felújítás előtt)
  • Sopron, Deák tér (a felújítás előtt)
    Sopron, Deák tér (a felújítás előtt)
  • Sopron, Magyar Művelődés Háza
    Sopron, Magyar Művelődés Háza
  • Sopron belvárosa légi felvételen
    Sopron belvárosa légi felvételen
  • Sopron Postapalota
    Sopron Postapalota
  • A Károly-kilátó
    A Károly-kilátó
  • A tv-torony a Dalos-hegyen
    A tv-torony a Dalos-hegyen

Jegyzetek

  1. ↑ Magyarország helységnévtára (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2023. október 30. (Hozzáférés: 2023. november 5.)
  2. ↑ Látnivalók – Műemlékek (magyar nyelven). turizmus.sopron.hu. (Hozzáférés: 2015. május 28.)
  3. ↑ Soproni villamosok
  4. ↑ Hiller, István; Németh Alajos (1978). „A háború és a felszabadulás krónikája (Sopron, 1944–1945) II. rész”. Soproni Szemle 32 (3), 1-33. o.  
  5. ↑ Kisalföld: Soproni Kékfrank: Új fizetőeszköz Sopronban
  6. ↑ HVG: Forgó eszköz – Soproni kékfrank: új pénzhelyettesítő
  7. ↑ Elmúlt évek időjárása. met.hu. (Hozzáférés: 2015. január 17.)
  8. ↑ http://www.ksh.hu/apps/hntr.telepules?p_lang=HU&p_id=08518
  9. ↑ Budapest, Hévíz és Hajdúszoboszló volt a legnépszerűbb (magyar nyelven). Turizmus Online, 2013. február 19. (Hozzáférés: 2014. január 10.)
  10. ↑ http://www.hu.emb-japan.go.jp/hun/culture/city.htm
  11. ↑ [1]
  12. ↑ [2]

Források

  • Somorjai Ferenc: Magyarország : ötödik, javított kiadás. A térképeket Olgyay Géza rajzolta, a fényképeket, rajzokat a szerző, Somorjai Ferenc készítette. A borítót Bede Tamásné tervezte. A kiadásért a Medicina Könyvkiadó Zrt. vezérigazgatója felel. Budapest : Panoráma, 2013. 670 p. ISBN 978 963 243 956 3

További információk

Commons:Category:Sopron
A Wikimédia Commons tartalmaz Sopron témájú médiaállományokat.

Kapcsolódó szócikkek

Sablon:Magyar Örökség díj 2006–2010

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Sopron&oldid=16937358”