„Finnugor nyelvek” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Laptörténet interaktív böngészése
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
→‎Kritikák: kiegészítés
→‎Kritikák: a kritikák legyen kritika, ne a kritikusok kritizálása
86. sor: 86. sor:
== Kritikák ==
== Kritikák ==


Egyes ma élő magyar és nem magyar művelődéstörténészek és mások <!-- a nyelvészek történetesen nem, mert ha mégis, akkor nem tartják tiszteletben a nyelvészet általános módszertanát --> kétségbe vonják azt, hogy a magyar nyelv ebbe a nyelvcsaládba tartozik, illetve hogy egyáltalán létezik-e ez a nyelvcsalád. Angela Marcantonio, a Római Egyetem történeti és uráli nyelvészetet oktató tanára{{forrás}} a magyar nyelvet ősnyelvnek tartja.<ref>Angela Marcantonio: The Uralic Language Family: Facts, Myths and Statistics Transactions of the Philological Society 35. Oxford and Boston: Blackwell (2002)</ref> Marácz László, a Holland Egyetem nyelvész tanára{{forrás}} szerint a finnugor nyelvcsalád elméletet politikai indíttatású.<ref>http://maraczlaszlo.atw.hu/maracz_finnugor.html, II/7. pont</ref> Ezen vélekedés szerint I. Ferenc József a magyarság büszkeségét akarta megtörni, ezért olyan történelmet kellett kötelezően tanítani, amire a magyarok (szerinte) nem lehetnek büszkék. Kérdéses, hogy valamely nyelv (esetünkben a magyar) történetének kutatásakor el lehet-e vetni bármely megfontolásból azon elveket és módszereket, amelyeket a világon ismert másik hatezer nyelvnél alkalmaznak (és ha igen, akkor mit értünk ezután a nyelvtörténet mint tudomány alatt). Érveik ugyanis nem vesznek figyelembe olyan alapelveket, mint például hogy a nyelvrokonság vizsgálatakor nem a szavak jelenkori vagy közelmúltbeli alakját, hanem a legkorábbi elérhető dokumentumokat kell figyelembe venni, hogy a kulturális jövevényszavak helyett az [[alapszókincs]] elemeit érdemes összevetni, hogy a hangok hasonlóságánál jelentősebbek a rendszeres hangmegfelelések, hogy a hangutánzó-hangfestő szavak ritkán képezhetik az összevetés alapját, hogy a kutatók nemzetiségénél, ill. vélt vagy valós politikai indíttatásánál mérvadóbbak a forrásaik és kutatási módszertanuk ([[argumentum ad hominem]]), hogy a nyelvrokonság nem feltétlenül azonos a genetikai rokonsággal, stb.
Egyes ma élő magyar és nem magyar művelődéstörténészek és mások <!-- a nyelvészek történetesen nem, mert ha mégis, akkor nem tartják tiszteletben a nyelvészet általános módszertanát --> kétségbe vonják azt, hogy a magyar nyelv ebbe a nyelvcsaládba tartozik, illetve hogy egyáltalán létezik-e ez a nyelvcsalád. Angela Marcantonio, a Római Egyetem történeti és uráli nyelvészetet oktató tanára{{forrás}} a magyar nyelvet ősnyelvnek tartja.<ref>Angela Marcantonio: The Uralic Language Family: Facts, Myths and Statistics Transactions of the Philological Society 35. Oxford and Boston: Blackwell (2002)</ref> Marácz László, a Holland Egyetem nyelvész tanára{{forrás}} szerint a finnugor nyelvcsalád elméletet politikai indíttatású.<ref>http://maraczlaszlo.atw.hu/maracz_finnugor.html, II/7. pont</ref> Ezen vélekedés szerint I. Ferenc József a magyarság büszkeségét akarta megtörni, ezért olyan történelmet kellett kötelezően tanítani, amire a magyarok (szerinte) nem lehetnek büszkék. Kérdéses, hogy valamely nyelv (esetünkben a magyar) történetének kutatásakor el lehet-e vetni bármely megfontolásból azon elveket és módszereket, amelyeket a világon ismert másik hatezer nyelvnél alkalmaznak (és ha igen, akkor mit értünk ezután a nyelvtörténet mint tudomány alatt).
A finnugor elmélet hívei szerint a kritikusok érvei nem vesznek figyelembe alapelveket. A kritikusok viszont azt állítják, hogy ezek az alapelvek hibásak, vagy egyoldalúak, nem többek a priori feltevésekre épülő körkörös érvelésnél.
Így például hogy a nyelvrokonság vizsgálatakor nem a szavak jelenkori vagy közelmúltbeli alakját, hanem a legkorábbi elérhető dokumentumokat kell figyelembe venni. Ez az érv már Vámbéry esetére sem igaz, aki az ótörök nyelvvel dolgozott. Ezzel szemben a finnugor nyelvek többségénél nincsen 18–19. század előtti írott nyelvemlék, így a szókincs és a nyelvi elemek összehasonlítása kizárólag a mai nyelvállapotból indulhat ki.

A kulturális jövevényszavak helyett az [[alapszókincs]] elemeit érdemes összevetni. Ugyanakkor az alapszókincsnek nincsen semmilyen kézzelfogható definíciója, a magyar nyelvben azt tekintik alapszókincsbelinek, ami valamely finnugor nyelvvel rokonságba hozható, míg minden török szó jövevény. Ez „bizonyíta” a finnugor elméletet, miközben a finnugor elmélet adja az alapszókincs kiválasztásának kritériumát.

A hangok hasonlóságánál jelentősebbek a rendszeres hangmegfelelések. A hangmegfeleltetés iránya azonban ismét előfeltevéseken alapul, mint például a gyakran emlegetett finnugor→magyar p→f hangmegfelelés. Amennyiben tényleg a magyarban fejlődött f hanggá a p, úgy azt kell feltételezni, hogy egy bilabiális minden felismerhető kényszer ellenére egy korábban nem létező labiodentálisba ment volna át. Logikus feltevés, hogy az f hangot tartalmazó magyar szavakat vették át a finnugor nyelvek, és a náluk (akkor még) hiányzó hangot pótolták p-vel.

A hangutánzó-hangfestő szavak ritkán képezhetik az összevetés alapját. Viszont a finnugor etimológiák rendkívül gyakran alkalmazzák a számukra megmagyarázhatatlan eredetű szavaknál a hangfestést. Így például a Magyar etimológiai nagyszótár szerint a „sűrű” szó is hangfestő. Nem árulja el, hogy a sűrűségnek milyen hangja van, ugyanakkor a csuvasban ugyanez a szó şăra. A hangfestésre a különböző nyelvek különbözö szavakat hoznak létre. Amennyiben például a [[kakukk]] szó felismerhető a latintól a görögön és törökön át az örményig, úgy azok inkább azonos származásúak, mint hogy valamennyi nép ugyanazt a hangot hallaná ki a kakukk hangjából.

S kutatók nemzetiségénél, ill. vélt vagy valós politikai indíttatásánál mérvadóbbak a forrásaik és kutatási módszertanuk ([[argumentum ad hominem]]). Ugyanez azonban fordítva is igaz, a kritikusok sem feltétlenül politikai indíttatásból kritizálják a finnugor elméletet, miközben a kritikákra megfogalmazott finnugrista válaszok szinte mindig ezzel gyanúsítják azokat.

A nyelvrokonság nem feltétlenül azonos a genetikai rokonsággal. Ez azonban azt jelenti, hogy a nyelvcsaládokban olyan népek lehetnek, akik nyelvcserével, nyelvi felülrétegződéssel, nyelvkiegyenlítődéssel, közlekedő nyelvekkel, kreolizációval vagy pidginizációval jutottak a nyelvükhöz. Ez a finnugor nyelvcsaládnál is mindenképp igaz, mivel a legkülönbözőbb genetikai eredetű népek alkotják azt. Ez esetben viszont a „finnugor őshaza”, és az erre épített – magyar őstörténeti nonszensz – Magna Hungaria elképzelése sem tartható fenn. Ha a nép és a nyelv története nem ugyanaz, akkor a finnugor népek őstörténetét magyar őstörténetként előadni hiba.


A kérdésről többek között [[Nádasdy Ádám]] írt ismeretterjesztő glosszát,<ref>[http://seas3.elte.hu/delg/publications/modern_talking/a-gonosz-budenz.html Nádasdy Ádám: A gonosz Budenz] (Élet és Irodalom, 2010. április)</ref> és a ''Nyest (Nyelv és Tudomány)'' internetes nyelvészeti folyóirat is több ízben ismertette a témát a nagyközönségnek, a nyelvrokonság általános fogalmait tisztázva.<ref>[http://www.nyest.hu/renhirek/bevezetes-a-nyelvrokonsag-kerdesebe Bevezetés a nyelvrokonság kérdésébe] (2014), [http://www.nyest.hu/renhirek/mi-bizonyitja-hogy-a-magyar-nyelv-finnugor Mi bizonyítja, hogy a magyar nyelv finnugor?] (2012), [http://www.nyest.hu/renhirek/ervek-a-finnugor-nyelvrokonsag-mellett Érvek a finnugor nyelvrokonság mellett] (2011)</ref>
A kérdésről többek között [[Nádasdy Ádám]] írt ismeretterjesztő glosszát,<ref>[http://seas3.elte.hu/delg/publications/modern_talking/a-gonosz-budenz.html Nádasdy Ádám: A gonosz Budenz] (Élet és Irodalom, 2010. április)</ref> és a ''Nyest (Nyelv és Tudomány)'' internetes nyelvészeti folyóirat is több ízben ismertette a témát a nagyközönségnek, a nyelvrokonság általános fogalmait tisztázva.<ref>[http://www.nyest.hu/renhirek/bevezetes-a-nyelvrokonsag-kerdesebe Bevezetés a nyelvrokonság kérdésébe] (2014), [http://www.nyest.hu/renhirek/mi-bizonyitja-hogy-a-magyar-nyelv-finnugor Mi bizonyítja, hogy a magyar nyelv finnugor?] (2012), [http://www.nyest.hu/renhirek/ervek-a-finnugor-nyelvrokonsag-mellett Érvek a finnugor nyelvrokonság mellett] (2011)</ref>

A lap 2015. november 26., 18:22-kori változata

A finnugor nyelvek elterjedése Európában és Ázsiában

A finnugor nyelvek az uráli nyelvcsalád nagyobbik csoportja. A finnugor nyelvek közé 15 élő és 2 holt nyelv tartozik. (A dialektus jellegű nyelveket külön számolva összesen 30 nyelv.) Ezek a nyelvek egymással bizonyos rokon vonásokat mutatnak a szerkezetüket és az alapszókincsüket tekintve. A finnugor nyelveket mintegy 24 millió ember beszéli a Kárpát-medencében, valamint Észak-Európa, Kelet-Európa és Nyugat-Szibéria hatalmas kiterjedésű területén. A finnugor nyelvek távolabbi rokoni kapcsolatát állapították meg a Szibériában beszélt szamojéd nyelvekkel. A két nyelvcsoport együtt alkotja az uráli nyelvcsaládot.

A magyar nyelvet a finnugor nyelveken belül az ugor nyelvek csoportjába sorolják. Ide tartozik még a Szibériában, az Urál-hegységtől keletre élő obi-ugorok, a manysik (vogulok) és hantik (osztjákok) nyelve.

A finnugor népek a finnugor nyelveket beszélő népek összefoglaló elnevezése. A legnagyobb lélekszámú finnugor népek a magyarok, a finnek, az észtek és a mordvinok. A nyelvrokonság és az egyes népek genetikai rokonsága általában eltér egymástól, a nyelv története és a nép története ritkán azonos.

A finnugor nyelvrokonság vizsgálatával, a finnugor nyelvek és az ezeket beszélő népek kultúrájának összehasonlító tanulmányozásával a finnugrisztika foglalkozik. Művelői, a finnugristák elsősorban magyar, finn és észt nyelvészek, de számos más országban is vannak finnugrista kutatók.

Felosztás

Földrajzi elterjedés

A finnugor nyelvek területi csoportosítása:

A nagyobb finnugor nyelvek a beszélőik száma és főbb lakóhelyei szerint

Kritikák

Egyes ma élő magyar és nem magyar művelődéstörténészek és mások kétségbe vonják azt, hogy a magyar nyelv ebbe a nyelvcsaládba tartozik, illetve hogy egyáltalán létezik-e ez a nyelvcsalád. Angela Marcantonio, a Római Egyetem történeti és uráli nyelvészetet oktató tanára[forrás?] a magyar nyelvet ősnyelvnek tartja.[1] Marácz László, a Holland Egyetem nyelvész tanára[forrás?] szerint a finnugor nyelvcsalád elméletet politikai indíttatású.[2] Ezen vélekedés szerint I. Ferenc József a magyarság büszkeségét akarta megtörni, ezért olyan történelmet kellett kötelezően tanítani, amire a magyarok (szerinte) nem lehetnek büszkék. Kérdéses, hogy valamely nyelv (esetünkben a magyar) történetének kutatásakor el lehet-e vetni bármely megfontolásból azon elveket és módszereket, amelyeket a világon ismert másik hatezer nyelvnél alkalmaznak (és ha igen, akkor mit értünk ezután a nyelvtörténet mint tudomány alatt).

A finnugor elmélet hívei szerint a kritikusok érvei nem vesznek figyelembe alapelveket. A kritikusok viszont azt állítják, hogy ezek az alapelvek hibásak, vagy egyoldalúak, nem többek a priori feltevésekre épülő körkörös érvelésnél.

Így például hogy a nyelvrokonság vizsgálatakor nem a szavak jelenkori vagy közelmúltbeli alakját, hanem a legkorábbi elérhető dokumentumokat kell figyelembe venni. Ez az érv már Vámbéry esetére sem igaz, aki az ótörök nyelvvel dolgozott. Ezzel szemben a finnugor nyelvek többségénél nincsen 18–19. század előtti írott nyelvemlék, így a szókincs és a nyelvi elemek összehasonlítása kizárólag a mai nyelvállapotból indulhat ki.

A kulturális jövevényszavak helyett az alapszókincs elemeit érdemes összevetni. Ugyanakkor az alapszókincsnek nincsen semmilyen kézzelfogható definíciója, a magyar nyelvben azt tekintik alapszókincsbelinek, ami valamely finnugor nyelvvel rokonságba hozható, míg minden török szó jövevény. Ez „bizonyíta” a finnugor elméletet, miközben a finnugor elmélet adja az alapszókincs kiválasztásának kritériumát.

A hangok hasonlóságánál jelentősebbek a rendszeres hangmegfelelések. A hangmegfeleltetés iránya azonban ismét előfeltevéseken alapul, mint például a gyakran emlegetett finnugor→magyar p→f hangmegfelelés. Amennyiben tényleg a magyarban fejlődött f hanggá a p, úgy azt kell feltételezni, hogy egy bilabiális minden felismerhető kényszer ellenére egy korábban nem létező labiodentálisba ment volna át. Logikus feltevés, hogy az f hangot tartalmazó magyar szavakat vették át a finnugor nyelvek, és a náluk (akkor még) hiányzó hangot pótolták p-vel.

A hangutánzó-hangfestő szavak ritkán képezhetik az összevetés alapját. Viszont a finnugor etimológiák rendkívül gyakran alkalmazzák a számukra megmagyarázhatatlan eredetű szavaknál a hangfestést. Így például a Magyar etimológiai nagyszótár szerint a „sűrű” szó is hangfestő. Nem árulja el, hogy a sűrűségnek milyen hangja van, ugyanakkor a csuvasban ugyanez a szó şăra. A hangfestésre a különböző nyelvek különbözö szavakat hoznak létre. Amennyiben például a kakukk szó felismerhető a latintól a görögön és törökön át az örményig, úgy azok inkább azonos származásúak, mint hogy valamennyi nép ugyanazt a hangot hallaná ki a kakukk hangjából.

S kutatók nemzetiségénél, ill. vélt vagy valós politikai indíttatásánál mérvadóbbak a forrásaik és kutatási módszertanuk (argumentum ad hominem). Ugyanez azonban fordítva is igaz, a kritikusok sem feltétlenül politikai indíttatásból kritizálják a finnugor elméletet, miközben a kritikákra megfogalmazott finnugrista válaszok szinte mindig ezzel gyanúsítják azokat.

A nyelvrokonság nem feltétlenül azonos a genetikai rokonsággal. Ez azonban azt jelenti, hogy a nyelvcsaládokban olyan népek lehetnek, akik nyelvcserével, nyelvi felülrétegződéssel, nyelvkiegyenlítődéssel, közlekedő nyelvekkel, kreolizációval vagy pidginizációval jutottak a nyelvükhöz. Ez a finnugor nyelvcsaládnál is mindenképp igaz, mivel a legkülönbözőbb genetikai eredetű népek alkotják azt. Ez esetben viszont a „finnugor őshaza”, és az erre épített – magyar őstörténeti nonszensz – Magna Hungaria elképzelése sem tartható fenn. Ha a nép és a nyelv története nem ugyanaz, akkor a finnugor népek őstörténetét magyar őstörténetként előadni hiba.

A kérdésről többek között Nádasdy Ádám írt ismeretterjesztő glosszát,[3] és a Nyest (Nyelv és Tudomány) internetes nyelvészeti folyóirat is több ízben ismertette a témát a nagyközönségnek, a nyelvrokonság általános fogalmait tisztázva.[4]

Források

  • Csepregi Márta (ed.): Finnugor kalauz. Budapest: Panoráma, 1998., ISBN 963-243-862-0
  • A magyar szókészlet finnugor elemei. Etimológiai szótár. Budapest: Akadémiai Kiadó, 1967–1978.
  • Kozmács István, Sipőcz Katalin (szerk.): Uralisztika. Uráli nyelvészet. Budapest : Bölcsész Konzorcium, 2006.
  1. ↑ Angela Marcantonio: The Uralic Language Family: Facts, Myths and Statistics Transactions of the Philological Society 35. Oxford and Boston: Blackwell (2002)
  2. ↑ http://maraczlaszlo.atw.hu/maracz_finnugor.html, II/7. pont
  3. ↑ Nádasdy Ádám: A gonosz Budenz (Élet és Irodalom, 2010. április)
  4. ↑ Bevezetés a nyelvrokonság kérdésébe (2014), Mi bizonyítja, hogy a magyar nyelv finnugor? (2012), Érvek a finnugor nyelvrokonság mellett (2011)

További információk

Kapcsolódó szócikkek

Fájl:Wikisource-logo-hu.svg
A magyar Wikiforrásban további forrásszövegek találhatóak
Ferincz István témában.

Wikipédiák a finnugor nyelveken

(Zárójelben a 2013. november 20-ai szócikkszám)

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Finnugor_nyelvek&oldid=16915091”