„Nedves kollódiumos eljárás” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
→Külső hivatkozások: Linkjavítás |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
| 7. sor: | 7. sor: | ||
== Az eljárás == |
== Az eljárás == |
||
Tükörüveglapra (plánüveg), melyet előzőleg gondosan [[zsír]]- és portalanítottak, [[kollódium]]ot ([[alkohol]] és [[éter (kémia)|éter]] keverékében oldott kollódiumgyapotot) öntöttek fel, melyben előzőleg különféle – főleg [[jód]] – sókat oldottak. A művelet jellegzetes, nagy gyakorlatot |
Tükörüveglapra (plánüveg), melyet előzőleg gondosan [[zsír]]- és portalanítottak, [[kollódium]]ot ([[alkohol]] és [[éter (kémia)|éter]] keverékében oldott kollódiumgyapotot) öntöttek fel, melyben előzőleg különféle – főleg [[jód]] – sókat oldottak. A művelet jellegzetes, nagy gyakorlatot igénylő mozdulattal történt, melynek hatására a folyadék spirálszerű mozgás útján borította be az üveget. |
||
Mikor a réteg kissé megszikkadt, érzékenyítették [[ezüst-nitrát]] savanyított oldatával. Rögtön (nedvesen) a gépbe helyezték, exponálták, előhívták. A hívás kezdetéig nem volt szabad megszáradnia, mert elvesztette érzékenységét. Ezért mindig közvetlenül felvétel előtt kellett elkészíteni az anyagot. [[Előhívás]]ra vasszulfát, vasoxalát vagy [[pirogallol]] hatóanyagú – savas hívót használtak. [[Fixálás]]a káliumcianid, nátrium-vagy ammóniumtioszulfát oldatában történt. |
Mikor a réteg kissé megszikkadt, érzékenyítették [[ezüst-nitrát]] savanyított oldatával. Rögtön (nedvesen) a gépbe helyezték, exponálták, előhívták. A hívás kezdetéig nem volt szabad megszáradnia, mert elvesztette érzékenységét. Ezért mindig közvetlenül felvétel előtt kellett elkészíteni az anyagot. [[Előhívás]]ra vasszulfát, vasoxalát vagy [[pirogallol]] hatóanyagú – savas hívót használtak. [[Fixálás]]a káliumcianid, nátrium-vagy ammóniumtioszulfát oldatában történt. |
||
A lap 2015. november 22., 15:40-kori változata
A nedves kollódiumos eljárás egy, (fényképészet-) történeti, ezüsthalogenid (-jodid, -bromid) érzékenyítésű, kollódium kötőanyagú negatíveljárás.
Története
Mások kísérletei után Frederic Scott Archer dolgozta ki, és publikálta 1851-ben. Az 1850-es évektől az 1880-as évekig volt széles körű használatban. (Speciális célokra, változatait később is használták egészen a XX. század közepéig.) Ez az eljárás szorította ki az általános gyakorlatból a dagerrotípiát és a talbotípiát. Helyébe a XIX. század végén a zselatinos szárazlemez lépett. Pozitívanyagaként a talbotípiánál is használatos só(s)papírt és az albuminpapírt használták leggyakrabban.
Az eljárás
Tükörüveglapra (plánüveg), melyet előzőleg gondosan zsír- és portalanítottak, kollódiumot (alkohol és éter keverékében oldott kollódiumgyapotot) öntöttek fel, melyben előzőleg különféle – főleg jód – sókat oldottak. A művelet jellegzetes, nagy gyakorlatot igénylő mozdulattal történt, melynek hatására a folyadék spirálszerű mozgás útján borította be az üveget.
Mikor a réteg kissé megszikkadt, érzékenyítették ezüst-nitrát savanyított oldatával. Rögtön (nedvesen) a gépbe helyezték, exponálták, előhívták. A hívás kezdetéig nem volt szabad megszáradnia, mert elvesztette érzékenységét. Ezért mindig közvetlenül felvétel előtt kellett elkészíteni az anyagot. Előhívásra vasszulfát, vasoxalát vagy pirogallol hatóanyagú – savas hívót használtak. Fixálása káliumcianid, nátrium-vagy ammóniumtioszulfát oldatában történt.
Tökéletesítése során különféle rétegekkel próbálták lassítani száradását illetve ipari célra száraz kollódiumos réteget is használtak. Érzékenyítésében az ezüstjodidot az ezüstbromid egészítette ki, illetve váltotta fel.
Ezzel a technikával működött néhány más, főleg gyorsfényképészeti eljárás mint az ambrotípia, a ferrotípia korai változata és a pannotípia.
Külső hivatkozások
