„Frank Macfarlane Burnet” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
→Díjai: jav |
clean up AWB |
||
28. sor: | 28. sor: | ||
|PORT.hu = |
|PORT.hu = |
||
}} |
}} |
||
Sir '''Frank Macfarlane Burnet''' ([[Traralgon]], [[1899]]. [[szeptember 3.]] - [[Port Fairy]], [[1985]]. [[augusztus 31.]]) ausztrál [[Virológia|virológus]], [[Immunológia|immunológus]]. 1960-ban [[Peter Medawar |
Sir '''Frank Macfarlane Burnet''' ([[Traralgon]], [[1899]]. [[szeptember 3.]] - [[Port Fairy]], [[1985]]. [[augusztus 31.]]) ausztrál [[Virológia|virológus]], [[Immunológia|immunológus]]. 1960-ban [[Peter Medawar]]ral közösen elnyerte az [[Fiziológiai és orvostudományi Nobel-díj|orvostudományi Nobel-díjat]] a szerzett immuntolerancia felfedezéséért. |
||
==Pályafutása== |
==Pályafutása== |
||
Frank Macfarlane Burnet a [[Victoria (Ausztrália)|Victoria]] állambeli ausztrál kisvárosban, Traralgonban született 1899. szeptember 3-án. Apja a skóciai születésű Frank Burnet, a Colonial Bank helyi fiókjának menedzsere, anyja pedig Hadassah Pollock Mackay volt. Hét gyermekük közül Frank volt a második. Visszahúzódó természetű gyerek volt, sokat olvasott és bogarakat gyűjtött. Anyja keveset foglalkozott vele, mert ideje nagy részét Frank gyengeelméjű nővérének ápolása kötötte le. Frank a helyi iskolákba járt, majd elnyert egy ösztöndíjat a bentlakásos Geelong College-ba. Ennek elvégzése után a [[Melbourne-i Egyetem |
Frank Macfarlane Burnet a [[Victoria (Ausztrália)|Victoria]] állambeli ausztrál kisvárosban, Traralgonban született 1899. szeptember 3-án. Apja a skóciai születésű Frank Burnet, a Colonial Bank helyi fiókjának menedzsere, anyja pedig Hadassah Pollock Mackay volt. Hét gyermekük közül Frank volt a második. Visszahúzódó természetű gyerek volt, sokat olvasott és bogarakat gyűjtött. Anyja keveset foglalkozott vele, mert ideje nagy részét Frank gyengeelméjű nővérének ápolása kötötte le. Frank a helyi iskolákba járt, majd elnyert egy ösztöndíjat a bentlakásos Geelong College-ba. Ennek elvégzése után a [[Melbourne-i Egyetem]]en orvosnak tanult és 1923-ban megkapta MD (orvosdoktori) fokozatát. |
||
Ugyancsak 1923-ban Burnet amellett, hogy a Melbourne-i Királyi Kórházban elkezdte patológusi rezidentúráját, az egyetem Walter és Eliza Hall Patológiai és Orvosi Kutatóintézetében is dolgozott. Az intézet igazgatója a tehetséges fiatal kutatót 1925-ben a londoni Lister Intézetbe küldte külföldi tapasztalatszerzésre. Burnet itt megszerezte a PhD-ját, majd 1928-ban visszatért Melbourne-be, a Hall Intézetbe. 1932-ben [[Henry Hallett Dale|Henry Dale]] kétéves ösztöndíjat biztosított számára a londoni Nemzeti Orvostudományi Kutatóintézetbe, melynek igazgatója volt. Burnet itt kezdett el foglalkozni a [[ |
Ugyancsak 1923-ban Burnet amellett, hogy a Melbourne-i Királyi Kórházban elkezdte patológusi rezidentúráját, az egyetem Walter és Eliza Hall Patológiai és Orvosi Kutatóintézetében is dolgozott. Az intézet igazgatója a tehetséges fiatal kutatót 1925-ben a londoni Lister Intézetbe küldte külföldi tapasztalatszerzésre. Burnet itt megszerezte a PhD-ját, majd 1928-ban visszatért Melbourne-be, a Hall Intézetbe. 1932-ben [[Henry Hallett Dale|Henry Dale]] kétéves ösztöndíjat biztosított számára a londoni Nemzeti Orvostudományi Kutatóintézetbe, melynek igazgatója volt. Burnet itt kezdett el foglalkozni a [[vírus]]okkal, elsősorban az influenzavírussal, és a későbbiekben kutatómunkájának döntő része erre a területre irányult. |
||
1944-ben megpályázta a Hall Intézet megürülő igazgatói székét (annak ellenére, hogy a [[Harvard Egyetem |
1944-ben megpályázta a Hall Intézet megürülő igazgatói székét (annak ellenére, hogy a [[Harvard Egyetem]]en is ajánlottak neki professzori katedrát) és az intézetet egészen 1965-ös visszavonulásáig ő vezette. |
||
==Munkássága== |
==Munkássága== |
||
[[Fájl:Burnet in the lab.jpg|bélyegkép|bal|Burnet a laboratóriumban]] |
[[Fájl:Burnet in the lab.jpg|bélyegkép|bal|Burnet a laboratóriumban]] |
||
Kezdő kutatóként Burnet a [[ |
Kezdő kutatóként Burnet a [[hastífusz]]os betegek agglutinációs reakciót, majd a [[diftéria]]oltóanyag bakteriális szennyezését vizsgálta. Miután érdeklődése a virológia felé fordult, az első jelentősebb eredménye az volt, hogy továbbfejlesztette az influenzavírus tyúktojásban való tenyésztésének technikáját. 1935-ben izolálta az [[influenzavírus A]] egy ausztrál törzsét. Több cikket publikált az influenzavírus és a sertésinfluenza vírusának szerológiai variációiról és mutációiról. A harmincas években több kísérletet végzett a [[bakteriofág]]ok sejten való megtapadásáról és a gazdasejtbe való bejutásáról. Felismerte, hogy a [[kolera]] kórokozójának van egy enzime, a [[neuraminidáz]] amely meggátolja az influenzavírus-fertőzést, ezzel hozzájárult a vírus felszíni neuraminidázának felfedezéséhez. 1951-ben Burnet és Patricia Lund azt a felfedezést tette (melyet a kortársak akkor kétkedéssel fogadtak), hogy ha egy sejtet két különböző törzshöz tartozó influenzavírus fertőz meg, akkor az utódok között rekombináns típusok is előfordulnak. |
||
A virológián kívül részt vett a [[pszittakózis]] és a [[Q-láz]] kórokozójának felderítésében; utóbbi, a ''[[Coxiella burnetii]]'' róla kapta a nevét. |
A virológián kívül részt vett a [[pszittakózis]] és a [[Q-láz]] kórokozójának felderítésében; utóbbi, a ''[[Coxiella burnetii]]'' róla kapta a nevét. |
||
A 40-es és 50-es években Burnet érdeklődése a szervezet immunreakciói felé fordult és 1957-ben bejelentette, hogy az intézete fő kutatási profilja ezután az immunológia lesz. Döntését sok munkatársa diktatórikusnak tartotta és a Melbourne-i Egyetemre távoztak. Burnet sokat foglalkozott az [[ |
A 40-es és 50-es években Burnet érdeklődése a szervezet immunreakciói felé fordult és 1957-ben bejelentette, hogy az intézete fő kutatási profilja ezután az immunológia lesz. Döntését sok munkatársa diktatórikusnak tartotta és a Melbourne-i Egyetemre távoztak. Burnet sokat foglalkozott az [[autoimmun betegség]]ek kórtanával és azt kutatta, hogy hogyan ismeri fel a szervezet a saját szöveteit és különbözteti meg őket az idegen anyagoktól. Kidolgozta a [[klonális szelekció]] elméletét, miszerint az antitesttermelő fehérvérsejtek csak egyféle ellenanyagot képesek kiválasztani és embrionális fejlődés egy szakaszában azok a fehérvérsejtek, amelyek a szervezet szöveteivel reagálnak, elpusztulnak. 1958-ban [[Joshua Lederberg]] és Gustav Nossal bebizonyította, hogy a B-sejtek valóban csak egyféle ellenanyagot képesek termelni és ezzel Burnet elmélete általánosan elfogadottá vált. |
||
==Díjai== |
==Díjai== |
||
Bár élete nagy részét virológiai kutatással töltötte, Frank Macfarlene Burnet immunológiai elméletéért kapott 1960-ban [[Fiziológiai és orvostudományi Nobel-díj|orvostudományi Nobel-díjat]] (a brit [[Peter Medawar |
Bár élete nagy részét virológiai kutatással töltötte, Frank Macfarlene Burnet immunológiai elméletéért kapott 1960-ban [[Fiziológiai és orvostudományi Nobel-díj|orvostudományi Nobel-díjat]] (a brit [[Peter Medawar]]ral közösen). Ezenfelül számos egyéb díjazásban és kitüntetésben részesült: |
||
*1947 a [[Royal Society]] [[Royal-érem|Royal-érme]] |
*1947 a [[Royal Society]] [[Royal-érem|Royal-érme]] |
||
*1952 Albert Lasker-díj az orvostudományi alapkutatásért |
*1952 Albert Lasker-díj az orvostudományi alapkutatásért |
||
51. sor: | 51. sor: | ||
*1959 a Royal Society [[Copley-érem|Copley-érme]] |
*1959 a Royal Society [[Copley-érem|Copley-érme]] |
||
*1961 [[Felkelő Nap érdemrend]] |
*1961 [[Felkelő Nap érdemrend]] |
||
*1969 [[ |
*1969 [[a Brit Birodalom Rendje]] |
||
*1978 [[Ausztrália-rend]] |
*1978 [[Ausztrália-rend]] |
||
1942-ben lett tagja a [[Royal Society]]-nak. Tizenhárom ausztrál és külföldi egyetem választotta díszdoktorává. [[VI. György brit király|VI. György]] király 1951-ben lovaggá ütötte. 1960-ban ő volt az első "Az év ausztrálja". |
1942-ben lett tagja a [[Royal Society]]-nak. Tizenhárom ausztrál és külföldi egyetem választotta díszdoktorává. [[VI. György brit király|VI. György]] király 1951-ben lovaggá ütötte. 1960-ban ő volt az első "Az év ausztrálja". |
||
66. sor: | 66. sor: | ||
{{OrvosiNobelDíj}} |
{{OrvosiNobelDíj}} |
||
{{Nemzetközi katalógusok}} |
{{Nemzetközi katalógusok}} |
||
{{DEFAULTSORT:Burnet Frank Macfarlene}} |
{{DEFAULTSORT:Burnet Frank Macfarlene}} |
||
[[Kategória:Ausztrál Nobel-díjasok]] |
[[Kategória:Ausztrál Nobel-díjasok]] |
A lap 2015. november 15., 18:08-kori változata
Frank Macfarlene Burnet | |
Született | 1899. szeptember 3. Traralgon |
Elhunyt | 1985. augusztus 31. (85 évesen) Port Fairy |
Állampolgársága | ausztrál[1][2] |
Foglalkozása | virológus, immunológus |
Iskolái |
|
Kitüntetései |
|
Halál oka | rák |
A Wikimédia Commons tartalmaz Frank Macfarlene Burnet témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Sir Frank Macfarlane Burnet (Traralgon, 1899. szeptember 3. - Port Fairy, 1985. augusztus 31.) ausztrál virológus, immunológus. 1960-ban Peter Medawarral közösen elnyerte az orvostudományi Nobel-díjat a szerzett immuntolerancia felfedezéséért.
Pályafutása
Frank Macfarlane Burnet a Victoria állambeli ausztrál kisvárosban, Traralgonban született 1899. szeptember 3-án. Apja a skóciai születésű Frank Burnet, a Colonial Bank helyi fiókjának menedzsere, anyja pedig Hadassah Pollock Mackay volt. Hét gyermekük közül Frank volt a második. Visszahúzódó természetű gyerek volt, sokat olvasott és bogarakat gyűjtött. Anyja keveset foglalkozott vele, mert ideje nagy részét Frank gyengeelméjű nővérének ápolása kötötte le. Frank a helyi iskolákba járt, majd elnyert egy ösztöndíjat a bentlakásos Geelong College-ba. Ennek elvégzése után a Melbourne-i Egyetemen orvosnak tanult és 1923-ban megkapta MD (orvosdoktori) fokozatát.
Ugyancsak 1923-ban Burnet amellett, hogy a Melbourne-i Királyi Kórházban elkezdte patológusi rezidentúráját, az egyetem Walter és Eliza Hall Patológiai és Orvosi Kutatóintézetében is dolgozott. Az intézet igazgatója a tehetséges fiatal kutatót 1925-ben a londoni Lister Intézetbe küldte külföldi tapasztalatszerzésre. Burnet itt megszerezte a PhD-ját, majd 1928-ban visszatért Melbourne-be, a Hall Intézetbe. 1932-ben Henry Dale kétéves ösztöndíjat biztosított számára a londoni Nemzeti Orvostudományi Kutatóintézetbe, melynek igazgatója volt. Burnet itt kezdett el foglalkozni a vírusokkal, elsősorban az influenzavírussal, és a későbbiekben kutatómunkájának döntő része erre a területre irányult.
1944-ben megpályázta a Hall Intézet megürülő igazgatói székét (annak ellenére, hogy a Harvard Egyetemen is ajánlottak neki professzori katedrát) és az intézetet egészen 1965-ös visszavonulásáig ő vezette.
Munkássága
Kezdő kutatóként Burnet a hastífuszos betegek agglutinációs reakciót, majd a diftériaoltóanyag bakteriális szennyezését vizsgálta. Miután érdeklődése a virológia felé fordult, az első jelentősebb eredménye az volt, hogy továbbfejlesztette az influenzavírus tyúktojásban való tenyésztésének technikáját. 1935-ben izolálta az influenzavírus A egy ausztrál törzsét. Több cikket publikált az influenzavírus és a sertésinfluenza vírusának szerológiai variációiról és mutációiról. A harmincas években több kísérletet végzett a bakteriofágok sejten való megtapadásáról és a gazdasejtbe való bejutásáról. Felismerte, hogy a kolera kórokozójának van egy enzime, a neuraminidáz amely meggátolja az influenzavírus-fertőzést, ezzel hozzájárult a vírus felszíni neuraminidázának felfedezéséhez. 1951-ben Burnet és Patricia Lund azt a felfedezést tette (melyet a kortársak akkor kétkedéssel fogadtak), hogy ha egy sejtet két különböző törzshöz tartozó influenzavírus fertőz meg, akkor az utódok között rekombináns típusok is előfordulnak.
A virológián kívül részt vett a pszittakózis és a Q-láz kórokozójának felderítésében; utóbbi, a Coxiella burnetii róla kapta a nevét.
A 40-es és 50-es években Burnet érdeklődése a szervezet immunreakciói felé fordult és 1957-ben bejelentette, hogy az intézete fő kutatási profilja ezután az immunológia lesz. Döntését sok munkatársa diktatórikusnak tartotta és a Melbourne-i Egyetemre távoztak. Burnet sokat foglalkozott az autoimmun betegségek kórtanával és azt kutatta, hogy hogyan ismeri fel a szervezet a saját szöveteit és különbözteti meg őket az idegen anyagoktól. Kidolgozta a klonális szelekció elméletét, miszerint az antitesttermelő fehérvérsejtek csak egyféle ellenanyagot képesek kiválasztani és embrionális fejlődés egy szakaszában azok a fehérvérsejtek, amelyek a szervezet szöveteivel reagálnak, elpusztulnak. 1958-ban Joshua Lederberg és Gustav Nossal bebizonyította, hogy a B-sejtek valóban csak egyféle ellenanyagot képesek termelni és ezzel Burnet elmélete általánosan elfogadottá vált.
Díjai
Bár élete nagy részét virológiai kutatással töltötte, Frank Macfarlene Burnet immunológiai elméletéért kapott 1960-ban orvostudományi Nobel-díjat (a brit Peter Medawarral közösen). Ezenfelül számos egyéb díjazásban és kitüntetésben részesült:
- 1947 a Royal Society Royal-érme
- 1952 Albert Lasker-díj az orvostudományi alapkutatásért
- 1952 Emil von Behring-díj
- 1958 Order of Merit
- 1959 a Royal Society Copley-érme
- 1961 Felkelő Nap érdemrend
- 1969 a Brit Birodalom Rendje
- 1978 Ausztrália-rend
1942-ben lett tagja a Royal Society-nak. Tizenhárom ausztrál és külföldi egyetem választotta díszdoktorává. VI. György király 1951-ben lovaggá ütötte. 1960-ban ő volt az első "Az év ausztrálja".
Családja
Frank Burnet 1928-ban vette feleségül Edith Linda Druce-t. Egy fiuk (Ian Burnet) és két lányuk (Elizabeth és Deborah Burnet) született.
Frank Macfarlene Burnet 1985. augusztus 31-én halt meg előző évben megoperált végbélrákjának áttétjei következtében.
Források
- Sir Frank Macfarlane Burnet - Biographical NobelPrize.org
- Frank Macfarlene Burnet Notable Names Database
- Burnet, Sir Frank Macfarlane (Mac) (1899–1985) Australian Dictionary of Biography
- Macfarlane Burnet Biography biography.com
- ↑ Encyclopædia Britannica (angol nyelven)
- ↑ Encyclopædia Britannica (angol nyelven)
- ↑ https://www.royalsociety.org.nz/who-we-are/our-people/our-fellows/all-honorary-fellows/
- ↑ https://www.eoas.info/biogs/P000279b.htm, 2024. január 22.
- ↑ 1083230
- ↑ 1952 Winners. Lasker Foundation
- ↑ https://www.science.org.au/profile/macfarlane-burnet, 2024. január 15.
- ↑ https://www.royalsoc.org.au/awards/past-awards/13-awards/16-james-cook-medal
- ↑ a b 1110742
- ↑ https://www.science.org.au/supporting-science/awards-and-opportunities/matthew-flinders-medal-and-lecture, 2023. március 19.
- ↑ Award winners : Copley Medal (angol nyelven). Royal Society. (Hozzáférés: 2018. december 30.)
- ↑ The Nobel Prize in Physiology or Medicine 1960 (angol nyelven). Nobel Alapítvány. (Hozzáférés: 2021. január 30.)
- ↑ Table showing prize amounts (angol nyelven). Nobel Alapítvány, 2019. (Hozzáférés: 2021. január 30.)
- ↑ Plarr's Lives of the Fellows (angol nyelven). (Hozzáférés: 2024. január 8.)
- ↑ 1082136
- ↑ Australian Honours Search Facility (angol nyelven)