„Frank Macfarlane Burnet” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
B.Zsoltbot (vitalap | szerkesztései)
clean up AWB
28. sor: 28. sor:
|PORT.hu =
|PORT.hu =
}}
}}
Sir '''Frank Macfarlane Burnet''' ([[Traralgon]], [[1899]]. [[szeptember 3.]] - [[Port Fairy]], [[1985]]. [[augusztus 31.]]) ausztrál [[Virológia|virológus]], [[Immunológia|immunológus]]. 1960-ban [[Peter Medawar|Peter Medawarral]] közösen elnyerte az [[Fiziológiai és orvostudományi Nobel-díj|orvostudományi Nobel-díjat]] a szerzett immuntolerancia felfedezéséért.
Sir '''Frank Macfarlane Burnet''' ([[Traralgon]], [[1899]]. [[szeptember 3.]] - [[Port Fairy]], [[1985]]. [[augusztus 31.]]) ausztrál [[Virológia|virológus]], [[Immunológia|immunológus]]. 1960-ban [[Peter Medawar]]ral közösen elnyerte az [[Fiziológiai és orvostudományi Nobel-díj|orvostudományi Nobel-díjat]] a szerzett immuntolerancia felfedezéséért.
==Pályafutása==
==Pályafutása==
Frank Macfarlane Burnet a [[Victoria (Ausztrália)|Victoria]] állambeli ausztrál kisvárosban, Traralgonban született 1899. szeptember 3-án. Apja a skóciai születésű Frank Burnet, a Colonial Bank helyi fiókjának menedzsere, anyja pedig Hadassah Pollock Mackay volt. Hét gyermekük közül Frank volt a második. Visszahúzódó természetű gyerek volt, sokat olvasott és bogarakat gyűjtött. Anyja keveset foglalkozott vele, mert ideje nagy részét Frank gyengeelméjű nővérének ápolása kötötte le. Frank a helyi iskolákba járt, majd elnyert egy ösztöndíjat a bentlakásos Geelong College-ba. Ennek elvégzése után a [[Melbourne-i Egyetem|Melbourne-i Egyetemen]] orvosnak tanult és 1923-ban megkapta MD (orvosdoktori) fokozatát.
Frank Macfarlane Burnet a [[Victoria (Ausztrália)|Victoria]] állambeli ausztrál kisvárosban, Traralgonban született 1899. szeptember 3-án. Apja a skóciai születésű Frank Burnet, a Colonial Bank helyi fiókjának menedzsere, anyja pedig Hadassah Pollock Mackay volt. Hét gyermekük közül Frank volt a második. Visszahúzódó természetű gyerek volt, sokat olvasott és bogarakat gyűjtött. Anyja keveset foglalkozott vele, mert ideje nagy részét Frank gyengeelméjű nővérének ápolása kötötte le. Frank a helyi iskolákba járt, majd elnyert egy ösztöndíjat a bentlakásos Geelong College-ba. Ennek elvégzése után a [[Melbourne-i Egyetem]]en orvosnak tanult és 1923-ban megkapta MD (orvosdoktori) fokozatát.


Ugyancsak 1923-ban Burnet amellett, hogy a Melbourne-i Királyi Kórházban elkezdte patológusi rezidentúráját, az egyetem Walter és Eliza Hall Patológiai és Orvosi Kutatóintézetében is dolgozott. Az intézet igazgatója a tehetséges fiatal kutatót 1925-ben a londoni Lister Intézetbe küldte külföldi tapasztalatszerzésre. Burnet itt megszerezte a PhD-ját, majd 1928-ban visszatért Melbourne-be, a Hall Intézetbe. 1932-ben [[Henry Hallett Dale|Henry Dale]] kétéves ösztöndíjat biztosított számára a londoni Nemzeti Orvostudományi Kutatóintézetbe, melynek igazgatója volt. Burnet itt kezdett el foglalkozni a [[Vírus|vírusokkal]], elsősorban az influenzavírussal, és a későbbiekben kutatómunkájának döntő része erre a területre irányult.
Ugyancsak 1923-ban Burnet amellett, hogy a Melbourne-i Királyi Kórházban elkezdte patológusi rezidentúráját, az egyetem Walter és Eliza Hall Patológiai és Orvosi Kutatóintézetében is dolgozott. Az intézet igazgatója a tehetséges fiatal kutatót 1925-ben a londoni Lister Intézetbe küldte külföldi tapasztalatszerzésre. Burnet itt megszerezte a PhD-ját, majd 1928-ban visszatért Melbourne-be, a Hall Intézetbe. 1932-ben [[Henry Hallett Dale|Henry Dale]] kétéves ösztöndíjat biztosított számára a londoni Nemzeti Orvostudományi Kutatóintézetbe, melynek igazgatója volt. Burnet itt kezdett el foglalkozni a [[vírus]]okkal, elsősorban az influenzavírussal, és a későbbiekben kutatómunkájának döntő része erre a területre irányult.


1944-ben megpályázta a Hall Intézet megürülő igazgatói székét (annak ellenére, hogy a [[Harvard Egyetem|Harvard Egyetemen]] is ajánlottak neki professzori katedrát) és az intézetet egészen 1965-ös visszavonulásáig ő vezette.
1944-ben megpályázta a Hall Intézet megürülő igazgatói székét (annak ellenére, hogy a [[Harvard Egyetem]]en is ajánlottak neki professzori katedrát) és az intézetet egészen 1965-ös visszavonulásáig ő vezette.
==Munkássága==
==Munkássága==
[[Fájl:Burnet in the lab.jpg|bélyegkép|bal|Burnet a laboratóriumban]]
[[Fájl:Burnet in the lab.jpg|bélyegkép|bal|Burnet a laboratóriumban]]
Kezdő kutatóként Burnet a [[Hastífusz|hastífuszos]] betegek agglutinációs reakciót, majd a [[diftéria]]oltóanyag bakteriális szennyezését vizsgálta. Miután érdeklődése a virológia felé fordult, az első jelentősebb eredménye az volt, hogy továbbfejlesztette az influenzavírus tyúktojásban való tenyésztésének technikáját. 1935-ben izolálta az [[influenzavírus A]] egy ausztrál törzsét. Több cikket publikált az influenzavírus és a sertésinfluenza vírusának szerológiai variációiról és mutációiról. A harmincas években több kísérletet végzett a [[Bakteriofág|bakteriofágok]] sejten való megtapadásáról és a gazdasejtbe való bejutásáról. Felismerte, hogy a [[kolera]] kórokozójának van egy enzime, a [[neuraminidáz]] amely meggátolja az influenzavírus-fertőzést, ezzel hozzájárult a vírus felszíni neuraminidázának felfedezéséhez. 1951-ben Burnet és Patricia Lund azt a felfedezést tette (melyet a kortársak akkor kétkedéssel fogadtak), hogy ha egy sejtet két különböző törzshöz tartozó influenzavírus fertőz meg, akkor az utódok között rekombináns típusok is előfordulnak.
Kezdő kutatóként Burnet a [[hastífusz]]os betegek agglutinációs reakciót, majd a [[diftéria]]oltóanyag bakteriális szennyezését vizsgálta. Miután érdeklődése a virológia felé fordult, az első jelentősebb eredménye az volt, hogy továbbfejlesztette az influenzavírus tyúktojásban való tenyésztésének technikáját. 1935-ben izolálta az [[influenzavírus A]] egy ausztrál törzsét. Több cikket publikált az influenzavírus és a sertésinfluenza vírusának szerológiai variációiról és mutációiról. A harmincas években több kísérletet végzett a [[bakteriofág]]ok sejten való megtapadásáról és a gazdasejtbe való bejutásáról. Felismerte, hogy a [[kolera]] kórokozójának van egy enzime, a [[neuraminidáz]] amely meggátolja az influenzavírus-fertőzést, ezzel hozzájárult a vírus felszíni neuraminidázának felfedezéséhez. 1951-ben Burnet és Patricia Lund azt a felfedezést tette (melyet a kortársak akkor kétkedéssel fogadtak), hogy ha egy sejtet két különböző törzshöz tartozó influenzavírus fertőz meg, akkor az utódok között rekombináns típusok is előfordulnak.


A virológián kívül részt vett a [[pszittakózis]] és a [[Q-láz]] kórokozójának felderítésében; utóbbi, a ''[[Coxiella burnetii]]'' róla kapta a nevét.
A virológián kívül részt vett a [[pszittakózis]] és a [[Q-láz]] kórokozójának felderítésében; utóbbi, a ''[[Coxiella burnetii]]'' róla kapta a nevét.


A 40-es és 50-es években Burnet érdeklődése a szervezet immunreakciói felé fordult és 1957-ben bejelentette, hogy az intézete fő kutatási profilja ezután az immunológia lesz. Döntését sok munkatársa diktatórikusnak tartotta és a Melbourne-i Egyetemre távoztak. Burnet sokat foglalkozott az [[Autoimmun betegség|autoimmun betegségek]] kórtanával és azt kutatta, hogy hogyan ismeri fel a szervezet a saját szöveteit és különbözteti meg őket az idegen anyagoktól. Kidolgozta a [[klonális szelekció]] elméletét, miszerint az antitesttermelő fehérvérsejtek csak egyféle ellenanyagot képesek kiválasztani és embrionális fejlődés egy szakaszában azok a fehérvérsejtek, amelyek a szervezet szöveteivel reagálnak, elpusztulnak. 1958-ban [[Joshua Lederberg]] és Gustav Nossal bebizonyította, hogy a B-sejtek valóban csak egyféle ellenanyagot képesek termelni és ezzel Burnet elmélete általánosan elfogadottá vált.
A 40-es és 50-es években Burnet érdeklődése a szervezet immunreakciói felé fordult és 1957-ben bejelentette, hogy az intézete fő kutatási profilja ezután az immunológia lesz. Döntését sok munkatársa diktatórikusnak tartotta és a Melbourne-i Egyetemre távoztak. Burnet sokat foglalkozott az [[autoimmun betegség]]ek kórtanával és azt kutatta, hogy hogyan ismeri fel a szervezet a saját szöveteit és különbözteti meg őket az idegen anyagoktól. Kidolgozta a [[klonális szelekció]] elméletét, miszerint az antitesttermelő fehérvérsejtek csak egyféle ellenanyagot képesek kiválasztani és embrionális fejlődés egy szakaszában azok a fehérvérsejtek, amelyek a szervezet szöveteivel reagálnak, elpusztulnak. 1958-ban [[Joshua Lederberg]] és Gustav Nossal bebizonyította, hogy a B-sejtek valóban csak egyféle ellenanyagot képesek termelni és ezzel Burnet elmélete általánosan elfogadottá vált.


==Díjai==
==Díjai==
Bár élete nagy részét virológiai kutatással töltötte, Frank Macfarlene Burnet immunológiai elméletéért kapott 1960-ban [[Fiziológiai és orvostudományi Nobel-díj|orvostudományi Nobel-díjat]] (a brit [[Peter Medawar|Peter Medawarral]] közösen). Ezenfelül számos egyéb díjazásban és kitüntetésben részesült:
Bár élete nagy részét virológiai kutatással töltötte, Frank Macfarlene Burnet immunológiai elméletéért kapott 1960-ban [[Fiziológiai és orvostudományi Nobel-díj|orvostudományi Nobel-díjat]] (a brit [[Peter Medawar]]ral közösen). Ezenfelül számos egyéb díjazásban és kitüntetésben részesült:
*1947 a [[Royal Society]] [[Royal-érem|Royal-érme]]
*1947 a [[Royal Society]] [[Royal-érem|Royal-érme]]
*1952 Albert Lasker-díj az orvostudományi alapkutatásért
*1952 Albert Lasker-díj az orvostudományi alapkutatásért
51. sor: 51. sor:
*1959 a Royal Society [[Copley-érem|Copley-érme]]
*1959 a Royal Society [[Copley-érem|Copley-érme]]
*1961 [[Felkelő Nap érdemrend]]
*1961 [[Felkelő Nap érdemrend]]
*1969 [[A Brit Birodalom Rendje|a Brit Birodalom Rendje]]
*1969 [[a Brit Birodalom Rendje]]
*1978 [[Ausztrália-rend]]
*1978 [[Ausztrália-rend]]
1942-ben lett tagja a [[Royal Society]]-nak. Tizenhárom ausztrál és külföldi egyetem választotta díszdoktorává. [[VI. György brit király|VI. György]] király 1951-ben lovaggá ütötte. 1960-ban ő volt az első "Az év ausztrálja".
1942-ben lett tagja a [[Royal Society]]-nak. Tizenhárom ausztrál és külföldi egyetem választotta díszdoktorává. [[VI. György brit király|VI. György]] király 1951-ben lovaggá ütötte. 1960-ban ő volt az első "Az év ausztrálja".
66. sor: 66. sor:
{{OrvosiNobelDíj}}
{{OrvosiNobelDíj}}
{{Nemzetközi katalógusok}}
{{Nemzetközi katalógusok}}

{{DEFAULTSORT:Burnet Frank Macfarlene}}
{{DEFAULTSORT:Burnet Frank Macfarlene}}
[[Kategória:Ausztrál Nobel-díjasok]]
[[Kategória:Ausztrál Nobel-díjasok]]

A lap 2015. november 15., 18:08-kori változata

Frank Macfarlene Burnet
Született1899. szeptember 3.
Traralgon
Elhunyt1985. augusztus 31. (85 évesen)
Port Fairy
Állampolgárságaausztrál[1][2]
Foglalkozásavirológus, immunológus
Iskolái
  • Melbourne-i Egyetem
  • Londoni Egyetem
Kitüntetései
  • Honorary Fellow of the Royal Society Te Apārangi[3]
  • Royal Society tagja (1942)[4]
  • Royal-érem (1947)
  • Croonian Medal and Lecture (1950)
  • Knight Bachelor (1951. január 1.)[5]
  • Albert Lasker Award for Basic Medical Research (1952)[6]
  • Emil-von-Behring-Prize (1952)
  • Queen Elizabeth II Coronation Medal (1953)
  • Fellow of the Australian Academy of Science (1953)[7]
  • James Cook Medal (1954)[8]
  • Order of Merit (1958. június 12.)[9]
  • Matthew Flinders Medal and Lecture (1959)[10]
  • Copley-érem (1959)[11]
  • fiziológiai és orvostudományi Nobel-díj (1960)[12][13][9]
  • Australian of the Year (1960)
  • Felkelő Nap érdemrend (1961)
  • Mueller Medal (1962)
  • honorary Fellow of the Royal College of Surgeons (1969)[14]
  • a Brit Birodalom Rendjének lovagparancsnoka (1969. január 1.)[15]
  • Queen Elizabeth II Silver Jubilee Medal (1977)
  • Knight of the Order of Australia (1978. január 26.)[16]
Halál okarák
A Wikimédia Commons tartalmaz Frank Macfarlene Burnet témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Sir Frank Macfarlane Burnet (Traralgon, 1899. szeptember 3. - Port Fairy, 1985. augusztus 31.) ausztrál virológus, immunológus. 1960-ban Peter Medawarral közösen elnyerte az orvostudományi Nobel-díjat a szerzett immuntolerancia felfedezéséért.

Pályafutása

Frank Macfarlane Burnet a Victoria állambeli ausztrál kisvárosban, Traralgonban született 1899. szeptember 3-án. Apja a skóciai születésű Frank Burnet, a Colonial Bank helyi fiókjának menedzsere, anyja pedig Hadassah Pollock Mackay volt. Hét gyermekük közül Frank volt a második. Visszahúzódó természetű gyerek volt, sokat olvasott és bogarakat gyűjtött. Anyja keveset foglalkozott vele, mert ideje nagy részét Frank gyengeelméjű nővérének ápolása kötötte le. Frank a helyi iskolákba járt, majd elnyert egy ösztöndíjat a bentlakásos Geelong College-ba. Ennek elvégzése után a Melbourne-i Egyetemen orvosnak tanult és 1923-ban megkapta MD (orvosdoktori) fokozatát.

Ugyancsak 1923-ban Burnet amellett, hogy a Melbourne-i Királyi Kórházban elkezdte patológusi rezidentúráját, az egyetem Walter és Eliza Hall Patológiai és Orvosi Kutatóintézetében is dolgozott. Az intézet igazgatója a tehetséges fiatal kutatót 1925-ben a londoni Lister Intézetbe küldte külföldi tapasztalatszerzésre. Burnet itt megszerezte a PhD-ját, majd 1928-ban visszatért Melbourne-be, a Hall Intézetbe. 1932-ben Henry Dale kétéves ösztöndíjat biztosított számára a londoni Nemzeti Orvostudományi Kutatóintézetbe, melynek igazgatója volt. Burnet itt kezdett el foglalkozni a vírusokkal, elsősorban az influenzavírussal, és a későbbiekben kutatómunkájának döntő része erre a területre irányult.

1944-ben megpályázta a Hall Intézet megürülő igazgatói székét (annak ellenére, hogy a Harvard Egyetemen is ajánlottak neki professzori katedrát) és az intézetet egészen 1965-ös visszavonulásáig ő vezette.

Munkássága

Burnet a laboratóriumban

Kezdő kutatóként Burnet a hastífuszos betegek agglutinációs reakciót, majd a diftériaoltóanyag bakteriális szennyezését vizsgálta. Miután érdeklődése a virológia felé fordult, az első jelentősebb eredménye az volt, hogy továbbfejlesztette az influenzavírus tyúktojásban való tenyésztésének technikáját. 1935-ben izolálta az influenzavírus A egy ausztrál törzsét. Több cikket publikált az influenzavírus és a sertésinfluenza vírusának szerológiai variációiról és mutációiról. A harmincas években több kísérletet végzett a bakteriofágok sejten való megtapadásáról és a gazdasejtbe való bejutásáról. Felismerte, hogy a kolera kórokozójának van egy enzime, a neuraminidáz amely meggátolja az influenzavírus-fertőzést, ezzel hozzájárult a vírus felszíni neuraminidázának felfedezéséhez. 1951-ben Burnet és Patricia Lund azt a felfedezést tette (melyet a kortársak akkor kétkedéssel fogadtak), hogy ha egy sejtet két különböző törzshöz tartozó influenzavírus fertőz meg, akkor az utódok között rekombináns típusok is előfordulnak.

A virológián kívül részt vett a pszittakózis és a Q-láz kórokozójának felderítésében; utóbbi, a Coxiella burnetii róla kapta a nevét.

A 40-es és 50-es években Burnet érdeklődése a szervezet immunreakciói felé fordult és 1957-ben bejelentette, hogy az intézete fő kutatási profilja ezután az immunológia lesz. Döntését sok munkatársa diktatórikusnak tartotta és a Melbourne-i Egyetemre távoztak. Burnet sokat foglalkozott az autoimmun betegségek kórtanával és azt kutatta, hogy hogyan ismeri fel a szervezet a saját szöveteit és különbözteti meg őket az idegen anyagoktól. Kidolgozta a klonális szelekció elméletét, miszerint az antitesttermelő fehérvérsejtek csak egyféle ellenanyagot képesek kiválasztani és embrionális fejlődés egy szakaszában azok a fehérvérsejtek, amelyek a szervezet szöveteivel reagálnak, elpusztulnak. 1958-ban Joshua Lederberg és Gustav Nossal bebizonyította, hogy a B-sejtek valóban csak egyféle ellenanyagot képesek termelni és ezzel Burnet elmélete általánosan elfogadottá vált.

Díjai

Bár élete nagy részét virológiai kutatással töltötte, Frank Macfarlene Burnet immunológiai elméletéért kapott 1960-ban orvostudományi Nobel-díjat (a brit Peter Medawarral közösen). Ezenfelül számos egyéb díjazásban és kitüntetésben részesült:

1942-ben lett tagja a Royal Society-nak. Tizenhárom ausztrál és külföldi egyetem választotta díszdoktorává. VI. György király 1951-ben lovaggá ütötte. 1960-ban ő volt az első "Az év ausztrálja".

Családja

Frank Burnet 1928-ban vette feleségül Edith Linda Druce-t. Egy fiuk (Ian Burnet) és két lányuk (Elizabeth és Deborah Burnet) született.

Frank Macfarlene Burnet 1985. augusztus 31-én halt meg előző évben megoperált végbélrákjának áttétjei következtében.

Források

  1. Encyclopædia Britannica (angol nyelven)
  2. Encyclopædia Britannica (angol nyelven)
  3. https://www.royalsociety.org.nz/who-we-are/our-people/our-fellows/all-honorary-fellows/
  4. https://www.eoas.info/biogs/P000279b.htm, 2024. január 22.
  5. 1083230
  6. 1952 Winners. Lasker Foundation
  7. https://www.science.org.au/profile/macfarlane-burnet, 2024. január 15.
  8. https://www.royalsoc.org.au/awards/past-awards/13-awards/16-james-cook-medal
  9. a b 1110742
  10. https://www.science.org.au/supporting-science/awards-and-opportunities/matthew-flinders-medal-and-lecture, 2023. március 19.
  11. Award winners : Copley Medal (angol nyelven). Royal Society. (Hozzáférés: 2018. december 30.)
  12. The Nobel Prize in Physiology or Medicine 1960 (angol nyelven). Nobel Alapítvány. (Hozzáférés: 2021. január 30.)
  13. Table showing prize amounts (angol nyelven). Nobel Alapítvány, 2019. (Hozzáférés: 2021. január 30.)
  14. Plarr's Lives of the Fellows (angol nyelven). (Hozzáférés: 2024. január 8.)
  15. 1082136
  16. Australian Honours Search Facility (angol nyelven)