„Hárs (növénynemzetség)” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
gyógynövények / nemzetközi katalógusok |
taxoboxban rendszertan frissítése |
||
4. sor: | 4. sor: | ||
| image_caption = Nagylevelű hárs ''(Tilia platyphyllos)'' |
| image_caption = Nagylevelű hárs ''(Tilia platyphyllos)'' |
||
| regnum = [[Növények]] ''(Plantae)'' |
| regnum = [[Növények]] ''(Plantae)'' |
||
| divisio |
| divisio = [[Zárvatermők]] ''(Magnoliophyta)'' |
||
| |
| unranked_classis = [[Valódi kétszikűek]] ''(eudicots)'' |
||
| unranked_ordo = [[Rosidae]] |
|||
| ordo+ = [[Eurosids II]] |
|||
| ordo = [[Mályvavirágúak]] ''(Malvales)'' |
| ordo = [[Mályvavirágúak]] ''(Malvales)'' |
||
| familia = [[Mályvafélék]] ''(Malvaceae)'' |
| familia = [[Mályvafélék]] ''(Malvaceae)'' |
A lap 2015. november 10., 23:54-kori változata
Hárs | ||||||||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
Nagylevelű hárs (Tilia platyphyllos)
| ||||||||||||||||||
Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
Fajok | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
Hivatkozások | ||||||||||||||||||
A Wikimédia Commons tartalmaz Hárs témájú médiaállományokat és Hárs témájú kategóriát. |
A hárs vagy hársfa (Tilia) nemzetség a mályvafélék családján belül a hársfaformák (Tilioideae) alcsaládba tartozik.
Magháza virágzáskor még ötrekeszű, de az elsőként megtermékenyült magkezdemény gátolja a többi magkezdemény kifejlődését, és a magház teljes üregét kitöltve fejlődik maggá, ezért az érett hárstermés egymagvú makk.
Fajai
A nemzetség három faja található meg a Kárpát-medencében:
- Az ezüst hárssal (Tilia tomentosa) főképp a városokban találkozunk.
- A kislevelű hárs (Tilia cordata) szolgáltatja a legjobb teaalapanyagot.
- A nagylevelű hárs (Tilia platyphyllos) erdeinkben a hűvösebb északi oldalakon, szurdokvölgyekben nő.
- A nagylevelű és a kislevelű hárs természetes hibridjét európai hárs (Tilia × europaea) néven már Linné leírta. Ez mindkét szülőjénél magasabbra nőhet, egyéb tulajdonságai a két faj között állnak (a levélfonák érzugaiban fehéres-drapp szőrcsomók fejlődnek, termései kissé bordásak).
Az európai hárs kertészeti változatai
- Tilia europea 'Euchlora' (császárhárs),
- Tilia europea 'Pallida'
Felhasználása
Faanyagának világos, idővel kissé sötétedő színe, jellegtelen textúrája van, a geszt és a szíjács nem különül el egymástól. Puha, könnyű faanyag, gyorsan szárad.
A hársak adják minden fafaj közül talán a legkönnyebben, legjobban faragható faanyagot, ez a faszobrászat legkedveltebb anyaga. Minden forgácsoló és forgácsmentes eljárással könnyen megmunkálható, gőzöléssel jól hajlítható, gyönyörűen csiszolható.
Fafaragáshoz, esztergáláshoz, fametszethez, bútorgyártáshoz, furnérkészítéshez, rétegelt lemeznek, facipő készítésére, cellulózgyártásra, rajzszén készítésére használják.
Hársfavirág
A kis- és nagylevelű hársfa virágait a teljes virágzáskor gyűjtik, árnyékos helyen szárítják. Forrázata gyógyhatású, de élvezeti teaként is kedvelt. Felhasználják még gyógyhatású fürdővizekhez, vagy bőrápoló szerként. Hatóanyagait és felhasználását részletesen a kislevelű hárs leírásánál ismertetjük.
Egyes vidékeken hársfabort is készítenek belőle.
Érdekességek
- Szőkedencs temetőjében a 7-es út mellett áll egy közel 700 éves ezüst hárs.
- A Felvidéken a bajmóci várkastély közelében áll egy több mint 700 éves fa, melyet Mátyás király hársfájának neveznek.
- A hárs neve a lipován nyelvjárásban lippa, s mivel szokás szerint a szentképeket hársfából készült táblára festik, innen van az elnevezésük: „lipován”, azaz „hársfás”.[forrás?]
- Zeusz hársfává változtatta Philürát saját kérésére.[1] A philüra az ókori görögöknél hársfát jelent, illetve hárshéjat is, melyre írtak.[2]
Képek
-
A szőkedencsi 700 éves hárs
-
Dunabogdányi öreg hársfa. Törzsének kerülete 2010-ben 340 cm
Jegyzetek
- ↑ Heinrich Wilhelm Stoll: Philyra 1). In Ausführliches Lexikon der griechischen und römischen Mythologie, 3. Band, 2. Abteilung: Pasikrateia–Pyxios, nebst Schluss von Palladion und Phoinix. Szerkesztette: Wilhelm Heinrich Roscher. Leipzig: B. G. Teubner. 1909. 2353–2354. o. (német nyelven)
- ↑ philyra. In Finály Henrik: A latin nyelv szótára. Budapest: Franklin Társulat. 1884.