„Mátészalka” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Kossuthzsuzsa (vitalap | szerkesztései)
Kossuthzsuzsa (vitalap | szerkesztései)
160. sor: 160. sor:
* '''[[Ráczkerti lakótelep (Mátészalka)|Ráczkerti lakótelep]]'''
* '''[[Ráczkerti lakótelep (Mátészalka)|Ráczkerti lakótelep]]'''
* '''[[Vásártér (Mátészalka)|Vásártér]]'''
* '''[[Vásártér (Mátészalka)|Vásártér]]'''
* '''[[Fellegvár (Mátészalka)|Fellegvár]]'''
* '''[[Cinevég]]'''
* '''[[Cinevég]]'''
* '''[[Fellegvár (Mátészalka)|Fellegvár]]'''

<gallery>
<gallery>
Kép:Mátészalka, Ráczkerti lakótelep részlete.jpg
Kép:Mátészalka, Ráczkerti lakótelep részlete.jpg

A lap 2015. november 8., 16:19-kori változata

Mátészalka
Mátészalka, légifelvétel
Mátészalka, légifelvétel
Mátészalka címere
Mátészalka címere
Mátészalka zászlaja
Mátészalka zászlaja
Közigazgatás
Ország Magyarország
RégióÉszak-Alföld
VármegyeSzabolcs-Szatmár-Bereg
JárásMátészalkai
Jogállásváros
járásszékhely
PolgármesterHanusi Péter (FIDESZ-KDNP)
Irányítószám4700
Körzethívószám44
Testvértelepülései
Lista
Népesség
Teljes népesség15 351 fő (2023. jan. 1.)[2]
Népsűrűség415,85 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület41,40 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 47° 56′ 35″, k. h. 22° 19′ 00″Koordináták: é. sz. 47° 56′ 35″, k. h. 22° 19′ 00″
Mátészalka (Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegye)
Mátészalka
Mátészalka
Pozíció Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegye térképén
Mátészalka weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Mátészalka témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Mátészalka város Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, a Mátészalkai járás székvárosa. A megyeszékhely, Nyíregyháza után a második legnépesebb város a megyében.[3]

Fekvése

Parkrészlet

Nyíregyházától 52 kilométerre keletre, Debrecentől 77 km-re ÉK-re található a Kraszna partján.
Nyíregyházáról a 41-es, majd a 49-es; Debrecenről a 471-es főúton érhető el.
Vonattal elérhető a Debrecen–Nyírbátor–Mátészalka-, a Nyíregyháza–Mátészalka–Zajta- a Mátészalka–Záhony-, a Mátészalka–Csenger- és a Mátészalka–Nagykároly-vasútvonalakon.

Nevének eredete

Képes Géza mellszobra Mátészalkán, a róla elnevezett iskola előtt

A városnév Máté eleme puszta személynévből magyar névadással alakult településnév. Az egyházi latin Matheus magyar Máté formája alkotja.[4]

A Szalka helynév előzménye a régi magyar Szalka személynév. Ennek forrásaként talán számba jöhet az ótörök salya "csökönyös, makacs" szó, amely a magyarban a -ka kicsinyítő képzős nevek vonzásába kerülhetett (FNESz.) Mások ismeretlen eredetűnek tartják.[5]

Története

Szökőkút az Esze Tamás Gimnázium előtti téren

Mátészalka négy település (a két Máté, Külszalka és Belszalka) összeolvadásából jött létre.

A település neve először 1216-ban, majd 1231-ben tűnik fel az alapító ős utódainak, II. András poroszlójának Hunt comesnek és testvéreinek nevében. 1216-ban nevét Mathey, 1231-ben Mathei alakban említik az oklevelek.


A 16. századig

Fájl:Mátészalka Városháza 003.JPG
Városháza (Bán Ferenc alkotása)
Kölcsey Ferenc szobra a gimnázium előtti parkban
Képes Géza Általános Iskola

Máté falu a 12. század közepén létesült a Hontpázmány nemzetség ősi birtokán, a Szalkából Dobosra (Nagydobos) menő út mentén.

Amikor a Mátéi család utolsó férfi tagja Hunt ispán 1303 júniusában birtokait feleségére, nővére utódaira és asszonylányaira hagyta már két Mathey nevű faluról rendelkezett.

Parkrészlet, Mátészalka

Az egyikben állt a család Szent Mihály tiszteletére emelt kegyúri temploma, és az ősi birtoktesthez tartozott Ejeg, Gurhó és Kapus (település), valamint a vásárolt Besenyő. Később e birtokok a leányági utódoké lettek. 1325 körül Magyar Pál gimesi várnagy szerezte meg, és 1327-ben királyi megerősítést is nyert rá.

Szalka, a testvérfalu a 1011. században a mai Széchenyi utca és a Kossuth utca akkor egybefüggő, egyenes szakaszán jött létre.

Római katolikus templom
Balázs Ferenc szobor

Az ellenőrzésre váró változtatások is láthatóak az oldalon[ellenőrzésre váró változtatások]részletek megjelenítése/elrejtése

A 13. század végére a mai Kossuth tér környékén kialakult Belszalka (Belzalka). Ettől kezdve az ősi településrészt Külszalka (Kywzalka), a kettőt együttesen pedig Kétszalka (Keetzalka) néven is nevezték. A tatárjárást Szalka is megszenvedte. Ekkor pusztulhatott el első, a mai református templom helyén álló temploma is.

1268-ig királyi birtok a település, ekkor azonban V. István király a Karászi család ősének, Sándor szörényi bánnak adományozza.

Az 1270-es évekre már a csütörtöknapi vásártartás jogát is elnyerte.

1295-ben Szalkán már megyegyűlést is tartottak, ami jelentős településre utal.[6]

A 14. század elején a Karásziak átadták Szalkát Magyar Pálnak, így az 1325-ben határjárással elválasztott birtokok lassan egybekapcsolódtak. Előbb a közelebb fekvő Külszalka nőtt össze Mátéval a század közepén, észak felé terjeszkedve.

Mátészalka, Hét vezér díszkút (Bíró Lajos alkotása)

1381 után, mikor a terjeszkedés dél felé fordult, Belszalka is beleolvadt az északi településrészbe. Egyesülésüket nevük összevonása is tükrözi. Előbb Zalkamathe, majd Mathhezalka, Matheyzalka, Mathezalkaya alakokban fordul elő. Az új névben egy ideig ingadozott a korábbi falunevek sorrendje, végül a Mátészalka változat maradt meg.[5] W. Vityi Zoltán, Mátészalka helytörténésze szerint azonban a települést 1381-től a 16. század derekáig egységesen Szalkának nevezték. Az 1380-as években Szalka, az egykori kisnemesi település – Máté kivételével – egyutcás, szabályos alaprajzú település volt.

1325 és 1355 között a Magyar Pál birtokában lévő település terjeszkedése ugyan jelentős, de a vásártartás ez időtájt ment feledésbe, ami visszaesésre utal.

Református templom

1355 és 1367 között Mátészalka az óbudai Klarissza apácarend tulajdona. Rövid birtoklásuk idején a fejlődés felgyorsult, a telepesekkel is gyarapodó lakosság földesúri bíráskodás alá tartozott.

1361-ben I. Lajos király új adományként visszaszerezte a település korábbi vásártartási jogát is.

1367-től birtokosai a Káta nemzetségbeli Csaholyi család tagjai.

Az 1380-as és az 1560-as évek közötti időszakot Mátészalka mezővárosi fejlődése jellemzi.

A 14. század közepe táján a Csaholyiak uradalmi központjukat feltehetőleg az ujáépített templom környékére, a mai Kossuth tér területére helyezték át. Földesúri kúriájukat a későbbiekben Fellegvárnak nevezett településrészen építették fel. A 14. század végén a településnek már kiterjedt autonómiát biztosítottak. Erre utal az is, hogy Szalka bírái az esküdt polgároknak és a település közösségének nevében 1408-ban önállóan adtak ki oklevelet.

Vásárainak látogatottságát bizonyítja, hogy 1381 és 1480 között a környéken Bátor (Nyírbátor mellett a szalkai vásárokon hirdették ki a hatósági idézéseket. A szalkai kézművesek és kereskedők pedig a 14. században messzi vásárokra is elmentek áruikkal.

Egyre több jobbágyfiú jutott el magasabb iskolába, erre utalnak a gyarapodó Deák nevek is. Az egyik szalkai varga fia, Szalkai László esztergomi érsekként és az ország főkancellárjaként esett el a Mohácsi csatában.

Kálvin János szobra

Szalkát mezővárosnak (opidumnak) – több mint egy évszázados mezővárosi fejlődése ellenére – csak 1498-ban nevezi meg egy oklevél.

1504-ben említik először a Csaholyiak nemesi kúriáját, mely ekkor a család bárói ágának birtoka. Az élénk fejlődésnek az ország három részre szakadása vetett véget.

A Csaholyi család bárói ágának kihalása után Szalka bribéri Melith György birtoka lett, ki 1543 után Szalkán telepedett le, és az egykori Csaholyi kúriát fellegvárrá fejlesztette. 1559 és 1561 között azonban az állandó csatározások, hadvonulások útjában levő Szalkát elhagyta, és a biztonságosabb Csengerbe költözött. A magára hagyott mezőváros fejlődése megállt. Az 1560-as évektől a 18. század végéig terjedő időszakot a pusztítások és újjáépítések időszakának tekinthetjük. Mátészalka ekkor, az északkeleti háborúk idején szenvedte el első ismert megpróbáltatásait. Kastélyerőddé alakított kúriáját több ízben is feldúlták, és Zay Ferenc felső-magyarországi főkapitány csapatai is valószínűleg kirabolták. A Melith családbeliek a Fellegvárnak nevezett kastélyt még ezt követően is rendbe hozták.

Szatmár Néptánceggyüttes Mátészalka

Az újabb pusztítások a századforduló táján érték. Fosztogatták a törökök, Basta zsoldosai, tatár hadak dúlták.

Lakosságát több ízben is pestisjárvány tizedelte.

17. – 18. század

Zsinagóga

1662-ben az újjáépített Szalkán Szatmár várának német zsoldosai garázdálkodtak, de a források szerint az évtized végéig még néhányszor feldúlták a helységet.

A Rákóczi első éveiben a település a teljes pusztulás képét mutatta. 1705 tavaszán a fejedelem küldöttei mindössze öt embert találtak Szalkán.

1784-ben, – majd nyolcvan év múlva – az első katonai felmérés idején viszont a városnak már 15 utcája volt. 1786-ban az első népszámlálás már 1325 lakost és 229 házat számlált össze.[7]

19. – 20. század

Mátészalka és környéke egy 19. század végi térképen

A 19. századtól a trianoni békeszerződésig terjedő időszak a polgári városiasodás korszaka:

1835-től az első kataszteri felméréstől a településfejlesztés már a tervszerűen irányított városépítés képét mutatja. 1864-ben korszerű mezőgazdasági gyártelep épült. 1887-től kiépültek a vasútvonalak, bankokat, patikákat nyitottak. 1890-ben megjelent az első napilap. A Piac utca (ma Kossuth utca) zártsorú beépítése, az egyre gyarapodó üzletek virágzó forgalma is ezt a fejlődést tükrözi.

Móricz Zsigmond Általános Iskola

1902-ben a településen iparoskör alakult. 1906-ban megnyitották az állami polgári fiúiskolát, sok középület, többszintes magán- és bérlakás épült. A két világháború közötti negyedszázad a városi rangját vesztett, ugyanakkor megyeszékhellyé vált nagyközség látványos fejlődésének időszaka. Mátészalka a trianoni békeszerződés után előbb Szatmár, majd 1923-tól Szatmár, Ugocsa és Bereg k.e.e. vármegye székhelye volt. Új városközpont alakult, területén nagyarányú építkezés folyt. Ekkor épült a vármegyeháza, a kórház, az iparosok székháza, a téli gazdasági iskola, a hősök iskolája, a sportpálya is.

1940-ben, amikor Szatmárnak a Romániához csatolt része újra Magyarországhoz került, Mátészalka helyett Szatmárnémeti lett a megyeszékhely. 1944 végére a lakosság a háborús veszteség, a zsidóság nagy részének deportálása és meggyilkolása és az elvándorlás miatt 9000 főre csökkent. 1944. október 28-án hajnalban érték el Mátészalkát a szovjet és román csapatok. 1945 és 1950 között Mátészalka az egyesített Szatmár-Bereg megye székhelye volt, és e szerepkörében ismét a térség központjává vált. Lakossága a vissza- és idetelepülőkkel jelentősen megnőtt.

Ipara azonban néhány jelentéktelen és korszerűtlen kisüzemen kívül alig volt, mezőgazdasága is csak az első bizonytalan lépéseket tette meg a nagyüzemi gazdálkodás felé. A település szerkezete a második világháború előtti Mátészalka arculatához képest alig változott.

Nagy Imre mellszobra

Az 1950-es megyerendezés során Szabolcs-Szatmár-Bereg megye létrehozásával megszűnt megyeszékhelyi szerepe.

Az 1960-as évekre a település gyarapodása erősebb üteművé vált. A tervszerű ipartelepítés, lakás- és közműépítés jellemezte ezt az időszakot.

1969. augusztus 1-jén a nagyarányú fejlődés eredményeként Mátészalkát várossá nyilvánították. Az 1970-es évek tervszerű településhálózat-fejlesztési politikája az új várost középfokú központnak jelölte ki, lényegében a korábbi Szatmár-Bereg megye központjának szánta ismét. Mátészalka további fejlődéssel bizonyította saját felkészültségét, képességét a tényleges várossá válásra.

Az 1970-es éveket az iparosítás és közművesítés, a lakásépítés, kereskedelem és szolgáltatás fejlesztése egyaránt jellemezte. Megváltozott a város szerkezete is: új városközpont épült, elkészült a 49-es főút belterületi átkelési szakasza, kialakították az északi és nyugati ipartelepeket, új lakótelepek épültek.

1981. szeptember 24-én a Magyar Urbanisztikai Társaság Mátészalka dinamikus és eredményes városfejlesztési tevékenységének elismeréseképpen a városnak Hild János-díjat adományozott.

Népcsoportok

Szent István lovasszobor

2001-ben a város lakosságának 96%-a magyar, 3%-a cigány és 1%-a német nemzetiségűnek vallotta magát.[8]

Városrészek

Mátészalkai érdekességek

Fájl:Msz.Városközpont.jpg
Mátészalka, Városközpont

1888-ban, Magyarországon először – New York-kal egy időben - Mátészalkán, a mai Kossuth utca 16. szám alatt Szalkai Pál házában gyulladt ki a villany. Az áramot a Schwarcz Mór által az 1800-as évek közepén alapított Szalkai Gyártelep és Mezőgazdasági R.T. villanyáram-szolgáltató részlege biztosította. A Kossuth és a Rákóczi utca kereszteződésében levő téren pedig napjainkban is áll egy tömör vasból készült villanyoszlop, amely az első, eredeti villanyoszlopok közül való. Itt a két utca kereszteződésében levő téren áll Bíró Lajos mátészalkai szobrászművész Lámpagyújtó című alkotása is. A Kossuth utca 16. sz. ház falán ma emléktábla áll. Az esemény emlékére minden év szeptemberének első hetében rendezik meg a Mátészalkai Fényes Napok Fesztivált.

Nevezetességei

Vasúttörténeti kiállítás, Mátészalka
  • Mátészalkai Uszoda és Termálfürdő[9] - 2007 őszén készült el a strandhoz kapcsolódó új fedett uszoda, melyben hatpályás úszómedence található mellette tanmedencével, fedett és kiúszós szabadtéri gyógymedencével, szaunával.

A több mint 1000 méter mélyből feltörő 57 Celsius fokos kiváló minőségű gyógyvíz összetételéből adódóan legfőképpen mozgásszervi megbetegedések kezelésére, valamint reumatológiai panaszok enyhítésére alkalmas.

Híres emberek

Mátészalkán születtek

Dorgay Károly szobra a posta épülete előtt
Mátészalka, Wass Albert emlékmű (Párkányi Raab Péter alkotása

Mátészalkán éltek

Kultúra

Oktatás

Általános Iskolák

Középiskolák

Az Esze Tamás gimnázium, a Turcsányi Árpád által alkotott szoborral
  • Esze Tamás Gimnázium [5] – Elsősorban a továbbtanulásra készít fel.
  • Baross László Mezőgazdasági Szakközépiskola [6] Az állat-, növény-, és vadgazdálkodás szakember utánpótlását biztosítja.
  • Gépészeti Szakközépiskola és Szakiskola [7] – számítástechnikusi, banki-ügyintézői, közgazdasági képzési formák bevezetésével igyekszik növelni a munkaerőpiaci igényeket.
  • Déri Miksa Szakközépiskola és Szakiskola [8] – mintegy húsz szakmában képeznek itt szakembereket: optikai-, bútor-, konfekció-,vasipari ágazatokban, a hagyományos foglalkoztatás mellett.

Kulturális Intézmények

Mátészalka a levegőből
  • Városi Művelődési Központ és Szinház

[9]

Könyvtárak

[10]

Múzeumok

  • Szatmári Múzeum [11]

A múzeum udvarán található – a maga nemében egyedülálló – több mint száz darabból álló szekérgyűjtemény, melyben személyszállító, fogatos és egyéb járművek is megtalálhatók.

A múzeum épületében gazdag anyagú helytörténeti gyűjtemény kapott helyet.

Gábor Marianne festőművész az épületben elhelyezett kiállítási anyaga is állandó kiállításon tekinthető meg.

Rendezvények

[14]

Művészeti csoportok

Szentpétery Zsigmond Kulturális Központ és Színház
A 2004-ben alakult csoport tagjai Mátészalkán tanuló kisiskolás diákok.
2005-ben a XV. Weöres Sándor Gyermekszínjátszó Fesztivál-on Arany Minősítést szereztek.
2006-ban Kisvárdán a "Lúdas Matyi" cimű mese feldolgozásával harmadik helyezést értek el.
A csoport vezetője: Tóth Szilvia (színész), munkatársa: Erdős László.
  • Csipet-csapat Bábcsoport
  • Break Csoport

Sport, szabadidő

Zenekarok, együttesek

Média

TV stúdiók

  • M1 TV. Mátészalka www.m1tv.hu
  • Szalka TV.

Rádió

Helyi újságok, magazinok

  • Mécsvilág (A Mátészalkai Művészbartát Egyesület lapja)
  • Szatmári Szó hirdetőújság
  • Szatmári Hírszóró

Internetes portálok

Közlekedés

Az állomás épülete

Mátészalka helyi, helyközi és távolsági közlekedését a Szabolcs Volán Zrt. látja el. A helyi járatok szerződéses járatok melynek díja a helyközi díjszabási rendszer alapján működik. A térség falvaiba helyközi járatokkal lehet utazni. Megyén belül távolsági járatok indulnak Nyíregyházára, Vásárosnaményba, Kisvárdára, a megyén kívül pedig Debrecenbe és Gyöngyösre lehet közvetlen autóbusz járatokkal utazni.

Vasúton északról Záhony felől a 111-es, keletről Zajta és Csenger felől a 113-as és 114-es, dél-keletről Ágerdőmajor felől a 115-ös, dél-nyugatról Debrecen felől a 110-es, nyugatról Nyíregyháza felől a 113-as vonalakon érhető el.

Alapítványok

1999-ben alakult a Mátészalkai Múzsa Művelődési Alapítvány, mely kiemelten közhasznú szervezet.
Azzal a céllal alakult, hogy a város és a térség kulturális életének alakításában aktív szerepet vállaljon, és segítse és szervezze az igényes és színvonalas rendezvények, és – több korosztály számára – a szabadidős tevékenységek megvalósítását.
Munkája során kiemelten foglalkozik a fiatalok művészeti és szabadidős tevékenységének szervezésével.
A kuratórium tagjai lelkes kultúrbarát emberek, kik közül többen maguk is tagjai a művelődési közösségeknek, vagy éppen pedagógusként, művelődésszervezőként tevékenykednek.
Nevéhez fűződik a jótékonysági céllal évente megrendezett Csepűrágók Bálja.
A rendezvény szervezésébe, lebonyolításába az Alapítvány a város amatőr színjátszóit is bevonja.

Civil szervezetek

  • Dorgay Károly egyesület
  • Járműtörténeti egyesület [22]
  • Jóbarátság alkoholellenes klub
  • Kende Hagyományőrző Íjász és Haditornász Közhasznú Egyesület
  • Kisebbségek Sportegyesület
  • KSE labdarúgó klub
  • Magyar Ebtenyésztők Országos Egyesülete Mátészalkai Szervezete
1992 áprilisában alakult, Mátészalka, Nyírbátor, Csenger, Vásárosnamény és Fehérgyarmat városokat és azok térségét fogja össze. 13 éves fennállásuk alatt 5 tájjellegű és 4 CAC kiállítást rendeztek.

Testvérvárosok

Képek

Források

További információk

Commons:Category:Mátészalka
A Wikimédia Commons tartalmaz Mátészalka témájú médiaállományokat.

Jegyzetek

  1. https://www.humenne.sk/Samosprava-mesta/Partnerske-mesta/
  2. Magyarország helységnévtára (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2023. október 30. (Hozzáférés: 2023. november 5.)
  3. http://portal.ksh.hu/pls/ksh/docs/hun/hnk/hnk2009.pdf
  4. Szab.Szatm.71.
  5. a b Szab.Szatm.i.h.
  6. Maksai Ferenc: A középkori Szatmár megye
  7. W. Vityi Z.
  8. A 2001-es népszámlálás nemzetiségi adatsora
  9. A fürdő a termalfurdo.net oldalon
Papos Vásárosnamény Kraszna-part
Jármi

Észak
Nyugat  Mátészalka  Kelet
Dél

Kocsord
Debrecen Vállaj Nagyecsed