„Asszonyok tüntetése” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
|||
| 15. sor: | 15. sor: | ||
Egy másik emlékező, a tüntetés résztvevője szerint az emlékművet kiskatonák őrizték. ''„A [[Szózat]]ot énekelve mentünk be a hősi emlékműhöz. Voltak köztünk bébivel, gyerekkocsival, tolókocsival. Mindenütt voltak fiatalabbak, átemeltük őket az árkon és úgy mentünk tovább. Megható volt, hogy a négy kiskatona sírt”'' – mondta az asszony a Magyar Rádiónak a történtek után 46 évvel. |
Egy másik emlékező, a tüntetés résztvevője szerint az emlékművet kiskatonák őrizték. ''„A [[Szózat]]ot énekelve mentünk be a hősi emlékműhöz. Voltak köztünk bébivel, gyerekkocsival, tolókocsival. Mindenütt voltak fiatalabbak, átemeltük őket az árkon és úgy mentünk tovább. Megható volt, hogy a négy kiskatona sírt”'' – mondta az asszony a Magyar Rádiónak a történtek után 46 évvel. |
||
A magyar asszonyok másnap is tüntettek, a Petőfi-szobornál, a [[Nyugati pályaudvar]]nál és a [[Magyar Nemzeti Múzeum|Nemzeti Múzeum]] mellett. [[Gosztonyi Péter]] szerint a nők a forradalmat éltették, tisztakezű kormányt követeltek és feltűnt köztük a [[Kádár János (politikus)|Kádár János]] vezette [[Első Kádár-kormány|kormány]] külügyminisztere, Horváth Imre és [[Marosán György]] felesége is. |
A magyar asszonyok másnap is tüntettek, a Petőfi-szobornál, a [[Nyugati pályaudvar]]nál és a [[Magyar Nemzeti Múzeum|Nemzeti Múzeum]] mellett. [[Gosztonyi Péter]] szerint a nők a forradalmat éltették, tisztakezű kormányt követeltek és feltűnt köztük a [[Kádár János (politikus)|Kádár János]] vezette [[Első Kádár-kormány|kormány]] külügyminisztere, [[Horváth Imre (politikus, 1901–1958)|Horváth Imre]] és [[Marosán György]] felesége is. |
||
December 6-ára a kommunista párt Központi Bizottsága saját maga melletti 200–300 fős ellentüntetést szervezett a Nyugati pályaudvarnál, amit azonban szétzavartak a budapestiek. Az összecsapást több halálos áldozattal járó sortűz követte, és ezekben a napokban csapott le először teljes erővel a forradalom volt résztvevőire a Kádár-kormány új [[pufajkások|karhatalma]]. |
December 6-ára a kommunista párt Központi Bizottsága saját maga melletti 200–300 fős ellentüntetést szervezett a Nyugati pályaudvarnál, amit azonban szétzavartak a budapestiek. Az összecsapást több halálos áldozattal járó sortűz követte, és ezekben a napokban csapott le először teljes erővel a forradalom volt résztvevőire a Kádár-kormány új [[pufajkások|karhatalma]]. |
||
A lap 2015. november 1., 23:09-kori változata
Az asszonyok tüntetése 1956. december 4-én zajlott a budapesti Hősök terén. Több ezer asszony és lány emlékezett némán a szovjet hadsereg egy hónappal korábban történt bevonulására, amellyel kezdetét vette az 1956-os forradalom vérbe fojtása.
Asszonyok tüntetésére ezekben a napokban más helyszíneken is sor került.
Asszonyok tüntetése Budapesten
Az első csoport délelőtt fél 11 körül érkezett a térhez nemzeti és fekete zászlókkal, virágcsokrokkal és koszorúkkal, kettes-hármas sorokban haladva, sokan még a reggeli bevásárlószatyorral.
A Magyar Ifjúság útja felől kocsik, szovjet páncélautók zárták el az utat, melyekből fegyveres katonák szálltak ki és visszább szorították az asszonyokat. A tömeg azonban egyre nagyobb lett és annyiban engedett az erőszaknak, hogy egy részük kerülő utat választva, a Műcsarnokot megkerülve haladt tovább a Névtelen Hős sírja irányában. Az első asszonyok egyes emlékezések szerint hátulról, a leeresztett városligeti tó medrén keresztül jutottak az emlékműhöz és őket sokan követték.[1] Tizenegy órakor már több ezres volt a várakozó tömeg, csak asszonyok. Távolabbról férfiak figyelték az eseményeket.
A helyszínre érkezett Münnich Ferenc honvédelmi miniszter is két szovjet tábornokkal. Fél 12-kor a szovjetek kezdték átengedni az asszonyokat, később pedig kijjebb húzódtak a téren.
A síremlék előtt két és fél órán keresztül vonultak el az asszonyok, letették a virágokat és a Himnuszt énekelték. „Az idő borús volt és ködös” – emlékezett G. Altman az újvidéki Magyar Szó másnapi számában. „Néhány mellettem álló magyar tiszt szemét könnyek borították el... Az asszonyok kisebb csoportjai érkeztek a délutáni órákban is, amikor a Névtelen Hős sírját már teljesen befedték a virágok. A síremlék négy sarkán egy-egy rendőr állt vigyázzállásban. A gyertyák lassan csonkig égtek és egy papírlapról az eső lemosta a feliratot: A magyar anyák – hőseinknek.”
Egy másik emlékező, a tüntetés résztvevője szerint az emlékművet kiskatonák őrizték. „A Szózatot énekelve mentünk be a hősi emlékműhöz. Voltak köztünk bébivel, gyerekkocsival, tolókocsival. Mindenütt voltak fiatalabbak, átemeltük őket az árkon és úgy mentünk tovább. Megható volt, hogy a négy kiskatona sírt” – mondta az asszony a Magyar Rádiónak a történtek után 46 évvel.
A magyar asszonyok másnap is tüntettek, a Petőfi-szobornál, a Nyugati pályaudvarnál és a Nemzeti Múzeum mellett. Gosztonyi Péter szerint a nők a forradalmat éltették, tisztakezű kormányt követeltek és feltűnt köztük a Kádár János vezette kormány külügyminisztere, Horváth Imre és Marosán György felesége is.
December 6-ára a kommunista párt Központi Bizottsága saját maga melletti 200–300 fős ellentüntetést szervezett a Nyugati pályaudvarnál, amit azonban szétzavartak a budapestiek. Az összecsapást több halálos áldozattal járó sortűz követte, és ezekben a napokban csapott le először teljes erővel a forradalom volt résztvevőire a Kádár-kormány új karhatalma.
Nőtüntetések országszerte
Néma asszonytüntetésekre ezekben a napokban az ország több nagyvárosában is több helyütt sor került, például Pécsen, vagy december 6-án Veszprémben.
A nőtüntetések emlékezete
Veszprémben a helyi tüntetés 50 évfordulóján avatják a Tűztoronynál a Lugossy Mária készítette emlékkövet.