„Kovács Béla (politikus, 1908–1959)” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Laptörténet interaktív böngészése
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
Hello world (vitalap | szerkesztései)
10 720 szerkesztés
Hello world (vitalap | szerkesztései)
10 720 szerkesztés
24. sor: 24. sor:


===Letartóztatása és fogsága===
===Letartóztatása és fogsága===
A kommunistáktól még távolságot tartó politikusok elleni hadjárat részeként [[1947]]. január 20-án [[Rákosi Mátyás|Rákosi]] és [[Szakasits Árpád]] [[Nagy Ferenc (miniszterelnök)|Nagy Ferenc]] miniszterelnöktől a kommunistákkal ellenkező Kovács Béla pártfőtitkári pozíciójáról való lemondását követelték, de ő nem engedett. 1947. február 21-én a nemzetgyűlés mentelmi bizottsága nem adta ki Kovács Bélát, de a politikus 24-én önként jelentkezett az Államvédelmi Osztályon.<ref name="multkor20110225"/><ref>[http://mult-kor.hu/cikk.php?id=1654 Letartóztatják Kovács Bélát] - Múlt-kor</ref> 1948-ban, a kisgazdapárt teljes felszámolásának idején Göncz Árpádot három hétig tartották fogva a Katonapolitikai Osztályon, folyamatos kihallgatásokkal,<ref>[http://www.magyarugyvedikamara.hu/tart/index/140/1 Göncz Árpád], magyarugyvedikamara.hu</ref> aki a [[Teleki Pál Munkaközösség]] ajánlására 1945 februárjától Kovács Béla személyi titkára [[Göncz Árpád]] volt a főtitkár szovjet hatóságok által történő elhurcolásáig, amikor is az egzisztenciája is megszűnt és egy ideig állás nélkül maradt. <ref>[http://nol.hu/belfold/elhunyt-goncz-arpad-1567319 Elhunyt Göncz Árpád]</ref><ref>[http://beszelo.c3.hu/cikkek/a-koztarsasag-bortonviselt-ideiglenes-elnoke F. Havas Gábor: A köztársaság börtönviselt elnöke], beszelo.c3.hu</ref>
A kommunistáktól még távolságot tartó politikusok elleni hadjárat részeként [[1947]]. január 20-án [[Rákosi Mátyás|Rákosi]] és [[Szakasits Árpád]] [[Nagy Ferenc (miniszterelnök)|Nagy Ferenc]] miniszterelnöktől a kommunistákkal ellenkező Kovács Béla pártfőtitkári pozíciójáról való lemondását követelték, de ő nem engedett. 1947. február 21-én a nemzetgyűlés mentelmi bizottsága nem adta ki Kovács Bélát, de a politikus 24-én önként jelentkezett az Államvédelmi Osztályon.<ref name="multkor20110225"/><ref>[http://mult-kor.hu/cikk.php?id=1654 Letartóztatják Kovács Bélát] - Múlt-kor</ref> 1948-ban, a kisgazdapárt teljes felszámolásának idején [[Göncz Árpád]]ot három hétig tartották fogva a Katonapolitikai Osztályon, folyamatos kihallgatásokkal,<ref>[http://www.magyarugyvedikamara.hu/tart/index/140/1 Göncz Árpád], magyarugyvedikamara.hu</ref> aki a [[Teleki Pál Munkaközösség]] ajánlására 1945 februárjától Kovács Béla személyi titkára volt a főtitkár szovjet hatóságok által történő elhurcolásáig, amikor is az egzisztenciája is megszűnt és egy ideig állás nélkül maradt. <ref>[http://nol.hu/belfold/elhunyt-goncz-arpad-1567319 Elhunyt Göncz Árpád]</ref><ref>[http://beszelo.c3.hu/cikkek/a-koztarsasag-bortonviselt-ideiglenes-elnoke F. Havas Gábor: A köztársaság börtönviselt elnöke], beszelo.c3.hu</ref>


[[1947]]. [[február 25.|február 25-én]] este a szovjet hatóságok köztársaság-ellenes összeesküvés vádjával letartóztatták és a [[Szovjetunió]]ba hurcolták.<ref name="plex"/> A [[Szabad Nép]] kommünikéje szerint letartóztatása oka az volt, hogy ''„aktívan vett részt földalatti szovjetellenes fegyveres csoportok alakításában és a szovjet hadsereg ellen irányuló kémkedés szervezésében”''. Kovács Béla a következőket írta erről: ''„Az összeesküvésben nem vettem részt, abban bűnösnek nem érzem magam. Egész életem munkájával kerültem volna szembe, ha a köztársaság, népünk szabadsága, a földreform vagy a demokrácia bármely vívmánya ellen irányuló szervezkedésben részt vettem volna.”''<ref name="multkor20110225"/> A letartóztatás miatt tiltakozásul még aznap kilépett pártjából [[Kovács Imre (politikus)|Kovács Imre]], a kommunistákhoz közel sodródott [[Nemzeti Parasztpárt]] alelnöke, és elhagyta az országot.
[[1947]]. [[február 25.|február 25-én]] este a szovjet hatóságok köztársaság-ellenes összeesküvés vádjával letartóztatták és a [[Szovjetunió]]ba hurcolták.<ref name="plex"/> A [[Szabad Nép]] kommünikéje szerint letartóztatása oka az volt, hogy ''„aktívan vett részt földalatti szovjetellenes fegyveres csoportok alakításában és a szovjet hadsereg ellen irányuló kémkedés szervezésében”''. Kovács Béla a következőket írta erről: ''„Az összeesküvésben nem vettem részt, abban bűnösnek nem érzem magam. Egész életem munkájával kerültem volna szembe, ha a köztársaság, népünk szabadsága, a földreform vagy a demokrácia bármely vívmánya ellen irányuló szervezkedésben részt vettem volna.”''<ref name="multkor20110225"/> A letartóztatás miatt tiltakozásul még aznap kilépett pártjából [[Kovács Imre (politikus)|Kovács Imre]], a kommunistákhoz közel sodródott [[Nemzeti Parasztpárt]] alelnöke, és elhagyta az országot.

A lap 2015. november 1., 23:04-kori változata

Ez a szócikk a kisgazdapárti politikusról szól. Hasonló címmel lásd még: Kovács Béla (egyértelműsítő lap).
Kovács Béla 2002-ben, a kommunista diktatúrák áldozatainak emléknapja alkalmából leleplezett szobra Budapesten a Kossuth téren

Kovács Béla (Patacs, 1908. április 20. – Pécs, 1959. június 21.[1]) kisgazdapárti politikus, a Tildy Zoltán- és Nagy Ferenc-kormány, majd Nagy Imre második és harmadik kormányának földművelésügyi minisztere.

1947-ben a kommunistákkal szembeni kiállása miatt a szovjet hatóságok letartóztatták és a Szovjetunióba szállították, és évekig ismeretlen helyen tartották fogva. Ez az esemény fontos volt a kommunista hatalomátvétel előrehaladása szempontjából és kijózanítólag hatott számos magyar politikusra, akik előtte még bíztak a magyar politikai rendszer demokratikus úton maradásában, mások számára pedig bizonyítékot jelentett arra a várakozásukra, hogy kommunista egyeduralom következik.

Életrajza

Szülei kisparasztok voltak (6 hold földjük volt),[1] ő maga csak négy elemi és négy polgári iskolát végzett, igaz,[1] később mezőgazdasági szaktanfolyamokat is elvégzett. Ugyanakkor kitanulta a pincér szakmát is,[1] azaz nyitva akarta tartani az utat, hogy elhagyhassa a földművelő életmódot. Mégis földművesként indult az életnek, mert 1926-ban megnősült, és a felesége örökölte nyolc (más forrás szerint 14) holdon kezdtek gazdálkodni. A kis gazdaság gyarapodott: 1940-re már mintegy 30 holdat ért el.

Közéleti pályája

Nem elégedett meg saját birtoka művelésével, korán feléledtek ambícói a közélet alakítására. 1927-ben, 19 éves korában Patacson tagja lett a képviselőtestületnek, 1932-től helyettes bíró lett Mecsekalján (ma már Pécshez csatolt községek). „A felemelkedni, polgárosodni akaró, a világ dolgai iránt érdeklődő parasztember típusát testesítette meg, a Baranyában eléggé általános ún. polgárparasztot. Nem csizmában, hanem többnyire cipőben és pantallóban járt” – írta róla Vida István.[2]

A kisgazdapártban

Az 1930-as évek elején már az országos politika kérdései foglalkoztatták, bekapcsolódott a birtokos paraszti politikai mozgalomba és 1933-ban csatlakozott a Független Kisgazdapárthoz.[1]

Ambiciózus és tehetséges fiatal parasztként, aki szerint az ország jövőjének záloga és törzse a magyar parasztság, gyorsan emelkedett az erősödő párt ranglistáján: hamarosan a párt Baranya megyei első számú vezetője (1936),[1] főtitkára lett, 31 éves korában pedig a párt országos főtitkárhelyettese.[1]

A második világháború idején náciellenes függetlenségi mozgalomban vett részt. 1944. november 29-e után a Pécs Városi Intézőbizottság tagja lett.[1] A Belügyminisztérium politikai államtitkára lett.[1] 1945. augusztus 20-ától az FKgP főtitkárává választották.[1]

1945-ben, a második világháború utáni első nemzetgyűlési választásokon a Független Kisgazdapárt 2 697 262 szavazatot kapott, ez abszolút többséget (57%) jelentett. Ennek ellenére a szovjet csapatok jelenléte miatt kénytelenek voltak a Magyar Kommunista Párttal, a Szociáldemokrata Párttal és a Nemzeti Parasztpárttal koalícióra lépni.[3]

Kovács Béla emléktáblája Budapesten, a Semmelweis utca 1. szám alatt

Letartóztatása és fogsága

A kommunistáktól még távolságot tartó politikusok elleni hadjárat részeként 1947. január 20-án Rákosi és Szakasits Árpád Nagy Ferenc miniszterelnöktől a kommunistákkal ellenkező Kovács Béla pártfőtitkári pozíciójáról való lemondását követelték, de ő nem engedett. 1947. február 21-én a nemzetgyűlés mentelmi bizottsága nem adta ki Kovács Bélát, de a politikus 24-én önként jelentkezett az Államvédelmi Osztályon.[3][4] 1948-ban, a kisgazdapárt teljes felszámolásának idején Göncz Árpádot három hétig tartották fogva a Katonapolitikai Osztályon, folyamatos kihallgatásokkal,[5] aki a Teleki Pál Munkaközösség ajánlására 1945 februárjától Kovács Béla személyi titkára volt a főtitkár szovjet hatóságok által történő elhurcolásáig, amikor is az egzisztenciája is megszűnt és egy ideig állás nélkül maradt. [6][7]

1947. február 25-én este a szovjet hatóságok köztársaság-ellenes összeesküvés vádjával letartóztatták és a Szovjetunióba hurcolták.[1] A Szabad Nép kommünikéje szerint letartóztatása oka az volt, hogy „aktívan vett részt földalatti szovjetellenes fegyveres csoportok alakításában és a szovjet hadsereg ellen irányuló kémkedés szervezésében”. Kovács Béla a következőket írta erről: „Az összeesküvésben nem vettem részt, abban bűnösnek nem érzem magam. Egész életem munkájával kerültem volna szembe, ha a köztársaság, népünk szabadsága, a földreform vagy a demokrácia bármely vívmánya ellen irányuló szervezkedésben részt vettem volna.”[3] A letartóztatás miatt tiltakozásul még aznap kilépett pártjából Kovács Imre, a kommunistákhoz közel sodródott Nemzeti Parasztpárt alelnöke, és elhagyta az országot.

Kovács Bélát húsz évre ítélték a Szovjetunióban. Először a gulágon tartották fogva, majd 1951. szeptember 25-től az Állambiztonsági Minisztérium moszkvai központi börtönében tartották fogva.[1] 1955-ben az ÁVH jászberényi börtönébe szállították, majd 1956. január 18-án a BM Budapesti Központi Börtönébe vitték. A következő év áprilisában hazaengedték családjához.[1][3]

1956 után

Az 1956-os forradalom és szabadságharc alatt, pontosabban október 31-én részt vett az FKgP újjászervezésében. Október 27-november 2. között földművelésügyi miniszter, majd két napig államminiszter.[1]

Miután 1956. november 4-én a szovjet csapatok megkezdték az 1956-os forradalom vérbefojtását, Kovács Béla egy ideig a későbbi miniszterelnök Antall József édesapjának családjánál lakott.[8] November 4-e után kereste a kiegyezés lehetőségét a Forradalmi Munkás–Paraszt Kormánnyal, tárgyalt Kádár Jánossal. 1958 novemberében országgyűlési képviselővé is megválasztották.[1] 1959. június 21-én halt meg.

Kapcsolatban állt vele Kapócs Ferenc, Nagy Ferenc miniszterelnök személyi titkára is.

1989. május 26-án a Szovjet Legfelsőbb Katonai Ügyészség rehabilitálta.[3]

Emlékezete

Az Országház és a Miniszterelnöki Hivatal épülete előtti téren álló bronzszobrát 2002. február 25-én avatták (az 55. évfordulóján annak, hogy a szovjetek koholt vádakkal letartóztatták és elhurcolták).[9]

„Annak idején Kovács Béla volt az, aki emberileg és erkölcsileg példát mutatott, és akiben ott rejlett a lehetőség, hogy nagy államférfi legyen. Mint ahogy Nagy Ferencben is” – értékelte Kovács Béla alakját évtizedekkel később Göncz Árpád.[10]

Elhurcolásának évfordulója a kommunista diktatúrák áldozatainak emléknapja Magyarországon, a Magyar Köztársaság Országgyűlésének 2000. június 13-án elfogadott 58/2000. (VI. 16.) sz. határozata alapján.[11]

Hivatkozások

További információk

Sablon:Magyar Örökség díj 1995–2000

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Kovács_Béla_(politikus,_1908–1959)&oldid=16774604”