„Heinrich Bullinger” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
→További információk: dupla commons törl. |
|||
| 51. sor: | 51. sor: | ||
== További információk == |
== További információk == |
||
* [http://real-r.mtak.hu/109/ Libellus epistolaris a pio et doctissimo viro Heynricho Bullingero, Tygurinae ecclesiae in Helvetia pastore ..., praessis et afflictiss. ecclesiis in Hungaria earundemque pastoribus ministris transmissus], Kolozsvár, 1559 |
* [http://real-r.mtak.hu/109/ Libellus epistolaris a pio et doctissimo viro Heynricho Bullingero, Tygurinae ecclesiae in Helvetia pastore ..., praessis et afflictiss. ecclesiis in Hungaria earundemque pastoribus ministris transmissus], Kolozsvár, 1559 |
||
{{commonskat|Heinrich Bullinger}} |
|||
{{Nemzetközi katalógusok}} |
{{Nemzetközi katalógusok}} |
||
A lap 2015. október 28., 11:13-kori változata
| Heinrich Bullinger | |
 | |
| Festmény Heinrich Bullingerről | |
| Született | Johann Heinrich Bullinger 1504. július 18. Bremgarten, Aargau |
| Elhunyt | 1575. szeptember 17. (71 évesen) Zürich[1][2] |
| Állampolgársága | svájci |
| Nemzetisége | svájci |
| Házastársa | Anna Bullinger |
| Gyermekei | Heinrich Bullinger |
| Foglalkozása | reformátor |
| Tisztsége |
|
 A Wikimédia Commons tartalmaz Heinrich Bullinger témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Heinrich Bullinger (magyarosan Bullinger Henrik), (Bremgarten, Aargau, 1504. július 18. – 1575. szeptember 17.) svájci reformátor.
Életpályája
Atyja lelkész volt. 1519-től vagy 1520-tól[3] Kölnben tanult, ahol Rotterdami Erasmus, Luther Márton és Philipp Melanchthon írásait is olvasta. Luther ’’ Von der babílonischen Gefangenschaft’’ című írásának hatására a reformációhoz csatlakozott. 1523-tól a kappeli kolostorban volt tanító, ahol az apát is titkon a reformációt párolta. Ekkor ismerkedett meg Uldrich Zwinglivel is, és elfogadta teológiai nézeteit. 1525-ben Zwingli megkérte, hogy legyen segítségére az anabaptisták elleni vitában, így elkísérte őt a berni vallásértekezletre.
1529-ben lelkészként szolgált Bremgartenben, majd Zwingli 1531-ben bekövetkezett halála után az ő utódja lett Zürichben, ahol jelentős befolyásra tett szert, mivel a lelkipásztori és tanári hivatás mellett a zürichi zsinat és a lelkészi vizsgabizottság elnöke volt. A reformáció előharcosaként egyaránt fellépett a katolikusok, lutheránusok és anabaptisták ellen.
Zürichből kiszorította Martin Bucer konkordiáját s egyik kezdeményezője volt a második bázeli vagy első helvét (1536), valamint a második helvét hitvallásnak (1566). Befolyását a francia és angol református egyházra is kiterjesztette. Kálvinnal folytatott egyeztetése nyomán fogadták el 1549-ben a Consensus Tigurinust, amely összefogta a zürichi és a genfi reformációt.
Teológiája
Írásai
Életét részben önmaga írta meg Diariumában. A reformáció történetét tárgyaló munkáját Hottinger és Vögeli (Frauenf. 1838-1840, 3 köt.) adta ki. Az anabaptisták ellen írta a Von der Wiedertaufe Ursprung, Secten und Wesen (Zürich, 1561) című vitairatát.
Kapcsolódó szócikkek
Jegyzetek
- ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 31.)
- ↑ Nagy szovjet enciklopédia (1969–1978), Буллингер Генрих, 2015. szeptember 28.
- ↑ Colijn szerint 1519, A Pallas nagy lexikona szerint 1520
Források
- Jos Colijn: Egyetemes egyháztörténet. Iránytű Kiadó Alapítvány. 2001. ISBN 963-9055-08-5
- Bokor József (szerk.). Anabaptisták, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X
- Bokor József (szerk.). Bullinger, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X
További irodalom
- Pestalozzi, B. Henrik (Elberf. 1858);
- Christoffel, B. és felesége (1874).
- Ráth Görgy: Bullinger Henrik és a magyar reformáczió. Pest. 1896. (Különnyomat az Irodalomtörténeti Közleményekből).
- Joachin Staedtke: Die Theologie des jungen Bullinger. 1962.
