„I. Magnus norvég király” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Laptörténet interaktív böngészése
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
a hivatkozás áthelyezése az írásjel mögé, egyéb apróság AWB
a hivatkozás áthelyezése az írásjel mögé, egyéb apróság AWB
49. sor: 49. sor:
== Élete ==
== Élete ==


[[II. Olaf norvég király|II. (Szent) Olaf]] törvénytelen fiaként született.<ref name=uralkodok/><ref name="uralkodok"/><ref name=nagylexikon/> A [[Heimskringla]] így adja elő<ref name=szentromai>James Bryce: '''A Római Szent Birodalom''', A Magyar Tudományos Akadémia kiadása, Budapest, 1903, 78. oldal</ref>: egy éjjel Olaf ágyasa Alhild gyermeket szült (mialatt a király aludt).<ref name=szentromai/> Kedvelt skaldja, Sigvet látván, hogy a gyermek gyönge, attól tartott hogy meghal, ezért nyomban megkereszteltette, és a Magnus nevet adta neki.<ref name=szentromai/> Mikor a király felébredt, és meghallotta a történteket, haragra gerjedt, Sigvetet hívatta és így szólt hozzá: "Miért nevezted Magnusnak a gyermeket, holott e nevet népünk nem ismeri?"<ref name=szentromai/> "Károly király nevére neveztem, mert azt hallottam, hogy ez a legjobb ember a világon" – felelt a szolga.<ref>''A Római Szent Birodalom'', 78–79. oldal</ref> Így terjedt el a név használata egész Északon.<ref>''A Római Szent Birodalom'', 79. oldal</ref>
[[II. Olaf norvég király|II. (Szent) Olaf]] törvénytelen fiaként született.<ref name=uralkodok/><ref name="uralkodok"/><ref name=nagylexikon/> A [[Heimskringla]] így adja elő:<ref name=szentromai>James Bryce: '''A Római Szent Birodalom''', A Magyar Tudományos Akadémia kiadása, Budapest, 1903, 78. oldal</ref> egy éjjel Olaf ágyasa Alhild gyermeket szült (mialatt a király aludt).<ref name=szentromai/> Kedvelt skaldja, Sigvet látván, hogy a gyermek gyönge, attól tartott hogy meghal, ezért nyomban megkereszteltette, és a Magnus nevet adta neki.<ref name=szentromai/> Mikor a király felébredt, és meghallotta a történteket, haragra gerjedt, Sigvetet hívatta és így szólt hozzá: "Miért nevezted Magnusnak a gyermeket, holott e nevet népünk nem ismeri?"<ref name=szentromai/> "Károly király nevére neveztem, mert azt hallottam, hogy ez a legjobb ember a világon" – felelt a szolga.<ref>''A Római Szent Birodalom'', 78–79. oldal</ref> Így terjedt el a név használata egész Északon.<ref>''A Római Szent Birodalom'', 79. oldal</ref>
[[1028]]-ban el kellett hagynia hazáját,<ref name=csiffary>Csiffáry Tamás: '''Európai uralkodók könyve''', Könyvmíves Könyvkiadó, Budapest, 2008, ISBN 978-963-9898-06-6, 218. oldal</ref> [[Novgorod]]ban [[I. Jaroszláv kijevi nagyfejedelem|Bölcs Jaroszláv nagyfejedelem]] udvarában nevelkedett, ahonnan [[II. Knut dán király|Nagy Kanut]] halála ([[1035]]) után tért vissza. Ugyanazok a norvég nemesek, akik apját elűzték, fellázadtak Knut fia Svend<ref name=uralkodok/> és a dán ellen uralom ellen, visszahívták Magnust<ref name=csiffary/> és trónra segítették.<ref name=nagylexikon/> [[1038]]-ban [[II. Hardeknut dán király|II. Hardeknuttal]] kötött egy örökösödési szerződést, hogy amelyikük túléli a másikat, egyesíti a dán és a norvég koronát.<ref name=uralkodok/> Ennek alapján [[1042]]-ben követte őt a dán trónon, bár az alkirállyá kinevezett [[II. Svend dán király|Svend Estridsen]] (Estrid, Knut nővérének a fia) is magának követelte a trónt.<ref name=uralkodok/><ref name=csiffary/> [[1043]]-ban fontos csatát nyert Dániától délre, [[Lyrskov Hede]] mellett, ekkor szerezte melléknevét is. Ugyancsak a Hardeknuttal kötött szerződés alapján magának követelte az angol trónt is, és támadással fenyegette Angliát, de a dániai harcok miatt erre nem került sor. A dánok többsége Magnust támogatta, mert szükségük volt a segítségére Jütland déli részén, a szláv vendek ellen, és Magnus több csatában is legyőzte Svendet.<ref name=uralkodok/> Svend Estridsen ennek ellenére nem adta fel a harcot, és számos összecsapásra került sor. A király Svendet Dánia grófjává nevezte ki.<ref name=csiffary/> Amikor Magnus nagybátyja, [[III. Harald norvég király|Harald Sigurdsson]] [[1045]]-ben visszatért Konstantinápolyból, a két férfi egyezséget kötött, hogy közösen uralkodnak.<ref name=uralkodok/> Így [[1046]]-ban meg kellett osztania a norvég trónt Haralddal.<ref name=csiffary/> [[1047]]-ben [[III. Anund svéd király]] segítségével Magnus kiszorította Svendet Dániából. Svend nem tudott elég erőt gyűjteni és [[Skåne tartomány|Skåne]] svéd tartományba menekült.
[[1028]]-ban el kellett hagynia hazáját,<ref name=csiffary>Csiffáry Tamás: '''Európai uralkodók könyve''', Könyvmíves Könyvkiadó, Budapest, 2008, ISBN 978-963-9898-06-6, 218. oldal</ref> [[Novgorod]]ban [[I. Jaroszláv kijevi nagyfejedelem|Bölcs Jaroszláv nagyfejedelem]] udvarában nevelkedett, ahonnan [[II. Knut dán király|Nagy Kanut]] halála ([[1035]]) után tért vissza. Ugyanazok a norvég nemesek, akik apját elűzték, fellázadtak Knut fia Svend<ref name=uralkodok/> és a dán ellen uralom ellen, visszahívták Magnust<ref name=csiffary/> és trónra segítették.<ref name=nagylexikon/> [[1038]]-ban [[II. Hardeknut dán király|II. Hardeknuttal]] kötött egy örökösödési szerződést, hogy amelyikük túléli a másikat, egyesíti a dán és a norvég koronát.<ref name=uralkodok/> Ennek alapján [[1042]]-ben követte őt a dán trónon, bár az alkirállyá kinevezett [[II. Svend dán király|Svend Estridsen]] (Estrid, Knut nővérének a fia) is magának követelte a trónt.<ref name=uralkodok/><ref name=csiffary/> [[1043]]-ban fontos csatát nyert Dániától délre, [[Lyrskov Hede]] mellett, ekkor szerezte melléknevét is. Ugyancsak a Hardeknuttal kötött szerződés alapján magának követelte az angol trónt is, és támadással fenyegette Angliát, de a dániai harcok miatt erre nem került sor. A dánok többsége Magnust támogatta, mert szükségük volt a segítségére Jütland déli részén, a szláv vendek ellen, és Magnus több csatában is legyőzte Svendet.<ref name=uralkodok/> Svend Estridsen ennek ellenére nem adta fel a harcot, és számos összecsapásra került sor. A király Svendet Dánia grófjává nevezte ki.<ref name=csiffary/> Amikor Magnus nagybátyja, [[III. Harald norvég király|Harald Sigurdsson]] [[1045]]-ben visszatért Konstantinápolyból, a két férfi egyezséget kötött, hogy közösen uralkodnak.<ref name=uralkodok/> Így [[1046]]-ban meg kellett osztania a norvég trónt Haralddal.<ref name=csiffary/> [[1047]]-ben [[III. Anund svéd király]] segítségével Magnus kiszorította Svendet Dániából. Svend nem tudott elég erőt gyűjteni és [[Skåne tartomány|Skåne]] svéd tartományba menekült.


A lap 2015. október 21., 21:57-kori változata

I. Magnus
Norvégia királya
Uralkodási ideje
1035 – 1047
ElődjeKnut
UtódjaIII. Harald
Dánia királya
Uralkodási ideje
1042 – 1047
ElődjeKnut
UtódjaII. Svend
Életrajzi adatok
UralkodóházYngling-ház
Született1024
Norvégia
Elhunyt1047. október 25. (23 évesen)
Skybbi[1]
NyughelyeTrondheim
ÉdesapjaII. Olaf
ÉdesanyjaAlvhild[2]
Testvére(i)Ulfhild Olavsdatter
GyermekeiRagnhild Magnusdatter
A Wikimédia Commons tartalmaz I. Magnus témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség
Ez a szócikk a norvég királyról szól. Hasonló címmel lásd még: I. Magnus (egyértelműsítő lap).

I. Magnus Olafsson vagy Jóságos Magnus (1024.[3][4] áprilisa/júniusa[5]  – 1047. október 25.[3]) Norvégia királya (1035 – 1047) és az 1042-es örökösödési szerződés alapján[6] Dánia királya (1042 – 1047) volt.

Élete

II. (Szent) Olaf törvénytelen fiaként született.[1][1][3] A Heimskringla így adja elő:[7] egy éjjel Olaf ágyasa Alhild gyermeket szült (mialatt a király aludt).[7] Kedvelt skaldja, Sigvet látván, hogy a gyermek gyönge, attól tartott hogy meghal, ezért nyomban megkereszteltette, és a Magnus nevet adta neki.[7] Mikor a király felébredt, és meghallotta a történteket, haragra gerjedt, Sigvetet hívatta és így szólt hozzá: "Miért nevezted Magnusnak a gyermeket, holott e nevet népünk nem ismeri?"[7] "Károly király nevére neveztem, mert azt hallottam, hogy ez a legjobb ember a világon" – felelt a szolga.[8] Így terjedt el a név használata egész Északon.[9] 1028-ban el kellett hagynia hazáját,[10] Novgorodban Bölcs Jaroszláv nagyfejedelem udvarában nevelkedett, ahonnan Nagy Kanut halála (1035) után tért vissza. Ugyanazok a norvég nemesek, akik apját elűzték, fellázadtak Knut fia Svend[1] és a dán ellen uralom ellen, visszahívták Magnust[10] és trónra segítették.[3] 1038-ban II. Hardeknuttal kötött egy örökösödési szerződést, hogy amelyikük túléli a másikat, egyesíti a dán és a norvég koronát.[1] Ennek alapján 1042-ben követte őt a dán trónon, bár az alkirállyá kinevezett Svend Estridsen (Estrid, Knut nővérének a fia) is magának követelte a trónt.[1][10] 1043-ban fontos csatát nyert Dániától délre, Lyrskov Hede mellett, ekkor szerezte melléknevét is. Ugyancsak a Hardeknuttal kötött szerződés alapján magának követelte az angol trónt is, és támadással fenyegette Angliát, de a dániai harcok miatt erre nem került sor. A dánok többsége Magnust támogatta, mert szükségük volt a segítségére Jütland déli részén, a szláv vendek ellen, és Magnus több csatában is legyőzte Svendet.[1] Svend Estridsen ennek ellenére nem adta fel a harcot, és számos összecsapásra került sor. A király Svendet Dánia grófjává nevezte ki.[10] Amikor Magnus nagybátyja, Harald Sigurdsson 1045-ben visszatért Konstantinápolyból, a két férfi egyezséget kötött, hogy közösen uralkodnak.[1] Így 1046-ban meg kellett osztania a norvég trónt Haralddal.[10] 1047-ben III. Anund svéd király segítségével Magnus kiszorította Svendet Dániából. Svend nem tudott elég erőt gyűjteni és Skåne svéd tartományba menekült.

Halála

Svend scaniai főhadiszállásáról növelte a nyomást Magnuson,[11] de 1046 végére Magnus kiszorította Dániából. 1047. október 25-én azonban Magnus hirtelen meghalt Dániában – Zealandon vagy Jutlandon –, egy balesetben vagy betegségben - a beszámolók különbözőek.[12] Van olyan változat, amely szerint kiesett az egyik hajóból, amelyeket Anglia meghódításához gyűjtött össze, és megfulladt,[13] egy másik szerint egy lóról esett le,[10][14] egy harmadik szerint megbetegedett egy hajón és belehalt.[15] Állítólag Sweynt nevezte meg dániai örököseként és Haraldot Norvégiában; van olyan beszámoló, amely szerint a betegágyán rendelkezett ezekről.[15] Halálával megszakadt Szent Olaf egyenes ági leszármazottjainak uralkodó dinasztiája és csak 1280-ban, II. Erik személyében került újra a trónra, aki Magnus lánytestvérétől származott. A mai Trondheimben (Norvégia) lévő Nidaros katedrálisban temették el, ahol apja is nyugodott.[15]

Egyéb

  • Magnus egyetlen lánya, Ragnhild Magnusdatter[2] (édesanyja nem ismert) egy norvég nemes felesége lett. Egy leszármazottjuk Orkney grófjának felesége lett, és ezen az ágon Magnus leszármazottja, I. Jakab Skócia királya lett. Az ő leszármazottja volt VII. Keresztély dán király, akivel Magnus vére visszatért a norvég trónra is.
  • Magnus halála megszakította II. Olaf vérvonalát. 1280-ban azonban II. Erik lett a norvég király, akinek az anyja Magnus törvényes lánytestvérétől származott.

Jegyzetek

  1. ↑ a b c d e f g h Uralkodók és dinasztiák (kivonat az Encyclopædia Britannicából), Magyar Világ Kiadó, 2001, szerkesztette: A. Fodor Ágnes – Gergely István – Nádori Attila – Sótyné Mercs Erzsébet – Széky János, 439. oldal
  2. ↑ a b Yngling family (angol nyelven). Genealogy.eu. (Hozzáférés: 2011. január 10.)
  3. ↑ a b c d Magyar Nagylexikon, főszerkesztő: Élesztős László, Magyar Nagylexikon Kiadó, Budapest, 2001, 12. kötet, 395. oldal
  4. ↑ http://www.mittelalter-genealogie.de/mittelalter/koenige/norwegen/magnus_1_der_gute_koenig_1047.html
  5. ↑ http://fmg.ac/Projects/MedLands/NORWAY.htm#_Toc189819779
  6. ↑ Világtörténelmi Enciklopédia II. (Kleine Enzyklopädie – Weltgeschichte, Leipzig, 1979); Magyar kiadás: Kossuth Könyvkiadó, 1982, ISBN 963-09-1831-5, fordították: Dalos György, Hollós Alfréd, Réthelyi Károlyné, Sarlós Mariann, Szalontai Sándorné, Széll Jenőné és Tandori Dezső Világtörténelmi Kisenciklopédia-beli (1972) fordításainak felhasználásával Máthéné Glavina Zsuzsa, Héjja Zsuzsa, Hollós Alfréd, Ólmosi Zoltán, Pártos Gyula, Szalontia Sándorné és Taraba János, 791. oldal
  7. ↑ a b c d James Bryce: A Római Szent Birodalom, A Magyar Tudományos Akadémia kiadása, Budapest, 1903, 78. oldal
  8. ↑ A Római Szent Birodalom, 78–79. oldal
  9. ↑ A Római Szent Birodalom, 79. oldal
  10. ↑ a b c d e f Csiffáry Tamás: Európai uralkodók könyve, Könyvmíves Könyvkiadó, Budapest, 2008, ISBN 978-963-9898-06-6, 218. oldal
  11. ↑ Monarkiet i Danmark - Kongerækken at The Danish Monarchy
  12. ↑ Gwyn Jones, A History of the Vikings, London: Oxford University Press, 1973, ISBN 0-19-285063-6, 406. oldal
  13. ↑ Palle Lauring, A History of the Kingdom of Denmark, tr. David Hohnen, Copenhagen: Høst, 1960, 57-59. oldal
  14. ↑ Knut Gjerset, History of the Norwegian People, Volume 1, New York, Macmillan, 1915, 279. oldal
  15. ↑ a b c Carl Frederik Bricka, Dansk Biografisk Lexikon, vol. XI [Maar - Müllner], 1897, 44. oldal

Források

Kapcsolódó szócikkek


Előző uralkodó:
Hardeknut
Dánia királya
1042 – 1047		A dán uralkodói korona
 Következő uralkodó:
II. Svend Estridsson
Előző uralkodó:
I. (Nagy) Knut
Norvégia uralkodója
1035 – 1047		A Norvég Királyság címere
 Következő uralkodó:
III. (Könyörtelen) Harald
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=I._Magnus_norvég_király&oldid=16717223”