„Délfenyő” változatai közötti eltérés

Délfenyő
	Evolúciós időszak: Jura - jelenkor
	Chilei araukária (Araucaria araucana)
Rendszertani besorolás
Ország:	Növények (Plantae);
Törzs:	Toboztermők (Pinophyta);
Osztály:	Tűlevelűek (Pinopsida);
Rend:	Fenyőalakúak (Pinales);
Család:	Araukáriafélék (Araucariaceae);
Nemzetség:	Délfenyő (Araucaria); Juss. (1789)
Szinonimák
	Dombeya Lam., Encycl. 2: 301 (1786), nom. illeg.; Columbea Salisb., Trans. Linn. Soc. London 8: 317 (1807); Eutassa Salisb., Trans. Linn. Soc. London 15: 316 (1807); Eutacta Link, Linnaea 15: 543 (1841); Marywildea A.V.Bobrov & Melikyan, Komarovia 4: 57 ( (2006); Titanodendron A.V.Bobrov & Melikyan, Komarovia 4: 60 (2006);
Elterjedés
	A délfenyőfajok sűrűségének a térképe
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Délfenyő témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Délfenyő témájú médiaállományokat és Délfenyő témájú kategóriát.

Laptörténet interaktív böngészése

[ellenőrzött változat]

← Régebbi szerkesztés Újabb szerkesztés →

Tartalom törölve Tartalom hozzáadva

VizuálisWikiszöveges

Sorban

A lap 2015. október 14., 11:02-kori változata

A délfenyő (Araucaria) a tűlevelűek (Pinopsida) osztályában a fenyőalakúak (Pinales) rendjébe, ezen belül az araukáriafélék (Araucariaceae) családjába tartozó nemzetség. Nevét a chilei Arauco tartományról kapta.

Származása, elterjedése

A 19 ma is élő délfenyő faj legtöbbje a Csendes-óceán délnyugati térségéből származik, csupán 2 honos Dél-Amerika déli részén:

Új-Kaledónia: 8 faj;
Chile, Argentína, Brazília: 2 faj;
Ausztrália: 3 faj;
Új-Guinea: 4 faj;
a többi elszórtan a Csendes-óceán szigetein (URÁNIA).

Megjelenése, felépítése

Valamennyi faja örökzöld; a legtöbb kétlaki. Nemi dimorfizmusa erőteljes: a nőivarú példányok lényegesen nagyobbak a porzósaknál. Sudár törzse nem ágazik el, ágai örvökben nőnek; a fiatal példányoké már közvetlenül a talajszint fölött is. Néhány faj élete végéig ilyen marad, a legtöbb azonban korosodva ledobja alsó ágait (jelentősen javítva ezzel a faanyag minőségét).

Kétféle levele nő: a fiatal ágakon tűlevelek, a törzsön és az idősebb ágakon pikkelylevelek. A bőrszerű, nagyon kemény pikkelylevelek szúrós csúcsban végződnek és spirálisan nőnek.

Nagy, többnyire 7–20 cm (kivételesen akár 35 cm) hosszú, tojásdad vagy gömbölyded tobozaiban a magok is nagyok: 1,5–5 cm-esek, azaz sokkal nagyobbak, mint akár a cédrusok, akár a fenyők magvai (Čeman).

Életmódja, termőhelye

Tűlevelei mintegy 10–15 évig maradnak az ágakon, majd elszáradnak, lehullnak (Čeman), és fokozatosan átadják helyüket a pikkelyleveleknek. Beérett tobozai szétesnek.

Mérsékelten fagyérzékeny; Közép-Európában csak védett helyekre ültethető. Akár 2000 évig is elélhet.

Pollenszemcséin nem fejlődik ki a légzsák. A pollenszemek nem közvetlenül jutnak a mikropilére, hanem a fedőpikkelyre hullanak, és ott elágazó pollentömlővé fejlődnek.

Felhasználása

Sárgásfehér fája kiváló épület- és bútorfa. Komolyabb faipari jelentősége öt fajának van, köztük a két dél-amerikainak (Urania). Lisztes, sok olajat és fehérjét tartalmazó magja ehető.

Díszfának leggyakrabban a norfolk-szigeti araukáriát (Araucaria heterophylla) ültetik; éppen ezért ezt a fát időnként „szobafenyőnek” is nevezik.

Gyantája mintegy 7 % illóolajat tartalmaz, amit a kozmetikai iparban és a gyógyászatban használnak fel (Čeman).

Rendszerezése

A nemzetségbe az alábbi 19 élő faj és 8 fosszilis faj tartozik:

keskeny levelű araukária (brazíliai araukária, Araucaria angustifolia) (Bertol.) Kuntze, Revis. Gen. Pl. 3(2): 375 (1898)
chilei araukária (andesi araukária, Araucaria araucana) (Molina) K.Koch, Dendrologie 2(2): 206 (1873)
Araucaria bernieri J.Buchholz, Bull. Mus. Natl. Hist. Nat., II, 21: 280 (1949)
ausztráliai araukária (Araucaria bidwillii) Hook., London J. Bot. 2: 503 (1843)
Araucaria biramulata J.Buchholz, Bull. Mus. Natl. Hist. Nat., II, 21: 279 (1949)
oszlopos araukária (Araucaria columnaris) (G.Forst.) Hook., Bot. Mag. 78: t. 4635 (1852)
Araucaria cunninghamii Mudie, Pict. Australia: 133 (1829)
norfolk-szigeti araukária (Araucaria heterophylla) (Salisb.) Franco, Anais Inst. Super. Agron. 19: 11 (1952)
Araucaria humboldtensis J.Buchholz, Bull. Mus. Natl. Hist. Nat., II, 21: 279 (1949)
Araucaria hunsteinii K.Schum. in K.M.Schumann & U.M.Hollrung, Fl. Kais. Wilh. Land: 11 (1889)
Araucaria laubenfelsii Corbasson, Adansonia, n.s., 8: 467 (1968)
Araucaria luxurians (Brongn. & Gris) de Laub. in H.M.Gaussen, Gymnosp. Act. & Foss. 11(14): 40 (1970)
Araucaria montana Brongn. & Gris, Ann. Sci. Nat., Bot., V, 13: 358 (1871)
Araucaria muelleri (Carrière) Brongn. & Gris, Ann. Sci. Nat., Bot., V, 13: 362 (1871)
Araucaria nemorosa de Laub., Trav. Lab. Forest. Toulouse 8(5): 1 (1969)
Araucaria rulei F.Muell., Rep. Burdekin Exped.: 198 (1860)
Araucaria schmidii de Laub., Trav. Lab. Forest. Toulouse 8(5): 1 (1969)
Araucaria scopulorum de Laub., Trav. Lab. Forest. Toulouse 8(5): 1 (1969)
Araucaria subulata Vieill., Ann. Sci. Nat., Bot., IV, 16: 55 (1861)
†Araucaria bindrabunensis
†Araucaria brownii
†Araucaria desmondii
†Araucaria haastii
†Araucaria mirabilis
†Araucaria sphaerocarpa
†Araucaria taieriensis
†Araucaria vulgaris

Jegyzetek

↑ Hiroaki, Setoguchi; Osawa, Takeshi Asakawa; Pintaud, Jean Christophe; Tanguy, Jaffre; Veillon, Jean-Marie (1998. április 23.). „Phylogenetic relationships within Araucariaceae based on rbcL gene sequences”. American Journal of Botany 85:11, 1507–1516. o.

Források

Jean G. Rohwer: A trópusok növényei. Szerk. D. Nagy Éva, ford. Lászay György. Budapest: Magyar Könyvklub. 2002. = Természetkalauz, ISBN 9635476221
Araucaria Juss., Gen. Pl.: 413 (1789) The World Checklist of Selected Plant Families
A növénynemzetség szinonimái
URÁNIA: URÁNIA NÖVÉNYVILÁG. Magasabbrendű növények I. 173–176. old.
Magyar nagylexikon II. (And–Bag). Főszerk. Élesztős László, Rostás Sándor. Budapest: Akadémiai. 1994. 313. o. ISBN 963-05-6800-4
Čeman: Róbert Čeman: Élő természet — Növényvilág. Rekordok sorozat. Geobook Kiadó, Budapest, 2001. p. 300–303. ISBN 80-8067-070-6

[hiroaki01-1] Hiroaki, Setoguchi; Osawa, Takeshi Asakawa; Pintaud, Jean Christophe; Tanguy, Jaffre; Veillon, Jean-Marie (1998. április 23.). „Phylogenetic relationships within Araucariaceae based on rbcL gene sequences”. American Journal of Botany 85:11, 1507–1516. o.

[1]

@@ 36. sor: / 36. sor: @@
 == Megjelenése, felépítése ==
-Valamennyi faja örökzöld; a legtöbb kétlaki. Nemi [[dimorfizmus]]a erőteljes: a nőivarú példányok lényegesen nagyobbak a porzósaknál. Sudár törzse nem ágazik el, ágai örvökben nőnek; a fiatal példányoké már közvetlenül a talajszint fölött is. Néhány faj élete végéig ilyen marad, a legtöbb azonban korosodva ledobja alsó ágait (jelentsen javítva ezzel a [[fa (anyag)|faanyag]] minőségét).
+Valamennyi faja örökzöld; a legtöbb kétlaki. Nemi [[dimorfizmus]]a erőteljes: a nőivarú példányok lényegesen nagyobbak a porzósaknál. Sudár törzse nem ágazik el, ágai örvökben nőnek; a fiatal példányoké már közvetlenül a talajszint fölött is. Néhány faj élete végéig ilyen marad, a legtöbb azonban korosodva ledobja alsó ágait (jelentősen javítva ezzel a [[fa (anyag)|faanyag]] minőségét).
 Kétféle levele nő: a fiatal ágakon tűlevelek, a törzsön és az idősebb ágakon pikkelylevelek. A bőrszerű, nagyon kemény pikkelylevelek szúrós csúcsban végződnek és spirálisan nőnek.