Nagy Lajos (író)

Nagy Lajos
Nagy Lajos legismertebb fotója
Nagy Lajos legismertebb fotója
Élete
Született	1883. február 5. Apostag
Elhunyt	1954. október 28. (71 évesen) Budapest
Sírhely	Fiumei Úti Sírkert
Nemzetiség	magyar
Házastársa	Szegedi Boris
Jellemző műfaj(ok)	novella regény
Kitüntetései	Kossuth-díj (1948) Baumgarten-díj (1932) Baumgarten-díj (1935) Baumgarten-díj (1938)
A Wikimédia Commons tartalmaz Nagy Lajos témájú médiaállományokat.

Nagy Lajos (Apostag–Tabányitelek, 1883. február 5. – Budapest, 1954. október 28.) író, publicista. Legnagyobb sikereit novelláival aratta.

Élete

Nagy Lajos sírja Budapesten. Kerepesi temető: 34/2-1-2 (Vígh Tamás szobrász műve).

Házasságon kívüli gyermekként született, édesanyja Nagy Júlia cselédlány volt. Édesapja személye bizonytalan, egyesek szerint Basa Lajos református lelkészfiú, mások szerint egy Basch nevű helybeli zsidó bérlő lehetett az apja. Nagy Lajost iskolás koráig nagyszülei nevelték. 1901-ben érettségizett; eredetileg matematika-fizika szakos tanárnak készült, mégis jogot tanult. Az egyetem mellett ügyvédi irodákban és házitanítóként dolgozott. 1906-ban rövid ideig szolgabíró lett, bár a jogi diplomát sosem szerezte meg.

1907-ben jelent meg első novellája, 1911-ben első kötete. 1915-ben besorozták, de frontszolgálatra nem került és két év múlva ideggyengeségre hivatkozva felmentették a szolgálat alól.

1918-tól a Bolond Istók című szatirikus lap szerkesztője, 1922 és 1929 között a Nyugat főmunkatársa. Ennek ellenére, bár kora szerint is ennek a nemzedéknek a tagja, sosem tartozott igazán a nyugatosok közé. A későbbiek során munkatársa volt az Esti Kurir, az Együtt, a 100%, a Független Szemle és a Forrás című lapoknak, és 1945 után a Szabad Népnél is dolgozott.

1935-ben vette feleségül Szegedi Borist (1895-1967). 1940-ben könyvesboltot nyitott, miután az írói munkásságáért kapott pénzből nem tudott megélni. 1945-ben belépett a Magyar Kommunista Pártba, és az egyik legfontosabb szocialista írónak tekintették; az 1950-es évek elején mégis háttérbe szorult.

Három alkalommal (1932, 1935 és 1938) kapott Baumgarten-díjat és egyike lett az első Kossuth-díjasoknak 1948-ban.

Írásai

Regények

• A tanítvány (1945)
• Budapest nagykávéház (1936))
• Három boltoskisasszony (1938)

Szociográfiák

• Három magyar város (1933)
• Kiskunhalom (1934)

Önéletrajzi művek

• A lázadó ember (1949)
• A menekülő ember (1954)

Útijegyzet

• Tízezer kilométer Oroszország földjén

Novellák

Emléktáblája egykori lakóhelyén

• 1919. május
• 1930. július
• Az egerek
• Bérház
• Egy berlini lány
• Egy délután a Grün-irodában
• Farkas és bárány
• Favágó János
• Január
• Jeremiáda
• Lecke
• Meggyalázott vágy
• Özvegyasszonyok
• Prof. Czizmadia
• Razzia
• Tanya
• Tanyai történet
• Képtelen természetrajz (1921)

Kapcsolódó szócikkek

• Nagy Lajos-díj

További információk

• Magyar életrajzi lexikon
• A magyar irodalom arcképcsarnoka
• Életrajza a virtuális kiállításon
• Képtelen természetrajz letölthető a MEK oldalairól
• Nagy Lajos: Tízezer kilométer Oroszország földjén. Könyvismertető az 1989-es kiadásról.