„Kállai Éva” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
→Emlékezete: kiegészítés, helyesírás |
|||
| 13. sor: | 13. sor: | ||
* 2010-ig Mosonmagyaróváron utca viselte a nevét. |
* 2010-ig Mosonmagyaróváron utca viselte a nevét. |
||
* 2013-ig Tiszaföldváron utca viselte a nevét (ma: Major Mihály út). |
* 2013-ig Tiszaföldváron utca viselte a nevét (ma: Major Mihály út). |
||
* Korábban a békéscsabai Conrado Benitez Általános Iskola 4402. sz. |
* Korábban a békéscsabai Conrado Benitez Általános Iskola 4402. sz. és az Apostagi Nagy Lajos Általános iskola úttörőcsapatának névadója volt. |
||
==Források== |
==Források== |
||
A lap 2015. október 12., 13:30-kori változata
Kállai Éva (Budapest, 1917. március 31. – Budapest, 1957. április 14.) tisztviselő, XI. kerületi párttitkár, később a Budapesti Pártbizottság munkatársa, aki az Köztársaság téri pártház ostromában szerzett sérülésébe halt bele.
Életrajz
Tizenötévesen egy nagykereskedésben kezdett dolgozni, kifutói, eladói és irodai teendőket látott el. Bátyja esztergályos volt a Weiss Manfréd Acél- és Fémművekben, 1936 őszén ő vitte el húgát a vasas szakszervezet ifjúsági csoportjába. Kállai Éva itt kapcsolódott be a mozgalomba, ezután pedig belépett az Országos Ifjúsági Bizottságba (OIB). Egy ideig Ságvári Endre munkatársa volt, 1942-től vezette az OIB-t. Pest környékén szervezkedett, Felsőgallán a bányászifjúságot tanította, megismerkedett a proletárréteg életével. 1942 júniusában tartóztatták le, három hetet töltött vizsgálati fogságban az Andrássy-laktanyában, ahol ütlegeléssel próbálták vallomástételre bírni. A gyötrelmek hatására rosszul lett, orvost hívtak hozzá, aki injekciót adott neki, ám a hatása elmaradt. Később letakarták csomagolópapírral. A hadbíróság 14 hónap ítélte, melyből tíz hónapot a nagykanizsai internáló táborban töltött, később pedig a Conti utcai börtönben raboskodott. Szabadulása után 1944. március 22-én tagja lett az illegális KMP-nek, a sajtó munkatársaként dolgozott. 1945-től a VIII. kerületi pártbizottságnál tevékenykedett mint irodavezető, később a Magyar Dolgozók Pártja Budapest XI. kerületi pártbizottságának első titkára lett. 1940-től több évet is börtönben töltött, 1951 és 1953 között pártiskolai igazgatóként működött. 1946-ban házasságot kötött Szántó Miklóssal. 1954 végén nevezték ki az MDP Budapesti Pártbizottság információs csoportjának a vezetőjévé. Az 1956-os forradalom során mindvégig a Köztársaság téri pártházban tartózkodott, csupán egyszer ment haza október 23-a után, hogy láthassa gyermekeit. 1956. október 30-án akkor ugrott le a pártház második emeleti ablakából, amikor a felkelők a folyosón egyre közeledtek szobájához. Hat havi szenvedés után hunyt el. Sírja a Kerepesi úti temetőben található.[1]
Emlékezete
- Budapest VIII. kerületében utca viselte a nevét 1975-től 1991-ig (ma: Alföldi utca).
- Budaörsön utca viselte a nevét (ma: Stefánia utca).
- Solymár kerekhegyi településrészén 1990-ig viselte utca a nevét (ma: Kölcsey utca).
- 1996-ig gimnázium és egészségügyi szakközépiskola viselte a nevét Veszprémben.[2]
- 2010-ig Mosonmagyaróváron utca viselte a nevét.
- 2013-ig Tiszaföldváron utca viselte a nevét (ma: Major Mihály út).
- Korábban a békéscsabai Conrado Benitez Általános Iskola 4402. sz. és az Apostagi Nagy Lajos Általános iskola úttörőcsapatának névadója volt.
Források
- Magyar életrajzi lexikon
- Kállai Éva
- Történelmi tár
- Budapest teljes utcanévlexikona. Spinter Kiadó, 2003.