„Elemi töltés” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
[nem ellenőrzött változat][nem ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
kiegészítés, bővítés szakirodalom alapján
a hivatkozás áthelyezése az írásjel mögé, egyéb apróság AWB
1. sor: 1. sor:
Az '''elemi töltés''' egy [[fizikai állandó]], melynek értéke a [[CODATA]] 2010-es ajánlása szerint:
Az '''elemi töltés''' egy [[fizikai állandó]], melynek értéke a [[CODATA]] 2010-es ajánlása szerint:
''e''=1,602 176 565(35)•10<sup>−19</sup> [[Coulomb|C]]. <ref>http://physics.nist.gov/cgi-bin/cuu/Value?e</ref>
''e''=1,602 176 565(35)•10<sup>−19</sup> [[Coulomb|C]].<ref>http://physics.nist.gov/cgi-bin/cuu/Value?e</ref>


Az elemi töltés nagysága megegyezik a [[proton]], és az [[elektron]] [[elektromos töltés]]ének nagyságával, a proton pozitív, az elektron negatív töltésű. Minden szabad részecske töltése az elemi töltés egész számú többszöröse.
Az elemi töltés nagysága megegyezik a [[proton]], és az [[elektron]] [[elektromos töltés]]ének nagyságával, a proton pozitív, az elektron negatív töltésű. Minden szabad részecske töltése az elemi töltés egész számú többszöröse.
A szabadon nem előforduló [[kvark]]ok töltése ennek nem egészszám-szorosa, hanem 2/3-a illetve -1/3-a. A belőlük felépülő [[mezon]]ok és [[barion]]ok töltése viszont az elemi töltés egész számú többszöröse.
A szabadon nem előforduló [[kvark]]ok töltése ennek nem egészszám-szorosa, hanem 2/3-a illetve -1/3-a. A belőlük felépülő [[mezon]]ok és [[barion]]ok töltése viszont az elemi töltés egész számú többszöröse.
==Az elemi töltés fogalmának kialakulása==
==Az elemi töltés fogalmának kialakulása==
Az elektromos jelenségek magyarázata a XIX. század végéig a [[fluidum|folyadékelmélethez]] kapcsolódott. Eszerint a minden anyagban jelen lévő [[elektromos töltés|elektromos folyadék]] (elektromos fluidum) többlete pozitív, a hiánya negatív töltést eredményez. Ezen elképzelés szerint az elektromos töltés egy folytonos fizikai mennyiség, azaz nagysága tetszőleges lehet. Faraday elektrolízissel kapcsolatos kísérletei során merült fel az elektromos tulajdonságú, azaz töltéssel bíró részecske fogalma. Erről feltételezték, hogy elegendően kicsi, így könnyen be tud hatolni az anyagba. Később a katódsugaras kísérletek és a tapasztalt jelenségek magyarázata kapcsán egyre elfogadottabbá vált a részecskeszemlélet. [[Joseph John Thomson]] 1897-es publikációjában<ref>J.J. Thomson: Cathode Rays, Philosophical Magazine, 44, 293 (1897) </ref> közölte a kísérleteiből származó eredményt, miszerint a katódsugarakban negatív töltésű részecskék – [[elektron]]ok– terjednek. Az elektron elnevezést George Johnstone Stoney már korábban is használta. Thomson kísérletéből azonban nem a töltés (abszolút) nagyságát, hanem az elektron fajlagos töltését, azaz a töltés/tömeg nagyságát lehetett meghatározni.<ref>http://www.kfki.hu/~cheminfo/hun/olvaso/histchem/mol/elektron.html</ref>
Az elektromos jelenségek magyarázata a XIX. század végéig a [[fluidum|folyadékelmélethez]] kapcsolódott. Eszerint a minden anyagban jelen lévő [[elektromos töltés|elektromos folyadék]] (elektromos fluidum) többlete pozitív, a hiánya negatív töltést eredményez. Ezen elképzelés szerint az elektromos töltés egy folytonos fizikai mennyiség, azaz nagysága tetszőleges lehet. Faraday elektrolízissel kapcsolatos kísérletei során merült fel az elektromos tulajdonságú, azaz töltéssel bíró részecske fogalma. Erről feltételezték, hogy elegendően kicsi, így könnyen be tud hatolni az anyagba. Később a katódsugaras kísérletek és a tapasztalt jelenségek magyarázata kapcsán egyre elfogadottabbá vált a részecskeszemlélet. [[Joseph John Thomson]] 1897-es publikációjában<ref>J.J. Thomson: Cathode Rays, Philosophical Magazine, 44, 293 (1897)</ref> közölte a kísérleteiből származó eredményt, miszerint a katódsugarakban negatív töltésű részecskék – [[elektron]]ok– terjednek. Az elektron elnevezést George Johnstone Stoney már korábban is használta. Thomson kísérletéből azonban nem a töltés (abszolút) nagyságát, hanem az elektron fajlagos töltését, azaz a töltés/tömeg nagyságát lehetett meghatározni.<ref>http://www.kfki.hu/~cheminfo/hun/olvaso/histchem/mol/elektron.html</ref>
==Az elemi töltés meghatározásának története==
==Az elemi töltés meghatározásának története==
Az elemi töltés nagyságának meghatározásával többen – mind elméleti, mind kísérleti módszerrel – is próbálkoztak az 1900-as évek kezdetén, például Erich Rudolf Alexander Regener, Luis Begeman, és Felix Ehrenhaft.
Az elemi töltés nagyságának meghatározásával többen – mind elméleti, mind kísérleti módszerrel – is próbálkoztak az 1900-as évek kezdetén, például Erich Rudolf Alexander Regener, Luis Begeman, és Felix Ehrenhaft.
[[Robert Millikan|Robert Andrews Millikan]] is ez időtájban kezdte ezzel kapcsolatos kísérleteit, amelyek eleinte a Charles Thomson Rees Wilson skót fizikus által 1895-ben kifejlesztett, és több szempontból tovább tökéletesített ködkamrában folytak. A Begemannal közösen végzett kísérletekben vízcseppekből álló felhő mozgását figyelték meg, ezeket az eredményeket 1908-1910 között publikálták.<ref>R. A. Millikan, L. Begeman: On the Charge Carried by the Negative Ion of an Ionized Gas, Physical Review, vol. 26 No. 2 (1908) 197–198.</ref>,<ref>R. A. Millikan: A New Modification of the Cloud Method of Determining the Elementary Electrical Charge and the Most Probable Value of that Charge, Philosophical Magazine and Journal of Science, vol. 6 No. 110 (1910) 209–228.</ref> Később Millikan tanítványának, Harvey Fletchernek a javaslatára olajjal, mint nem párolgó közeggel folytatták a kísérleteket.<ref>H. Fletcher: My work with Millikan on the oil-drop experiment, Physics Today, 35 (1982) 43–47.</ref> Ekkor fejlesztették ki az úgynevezett porlasztós elrendezést, ami az 1913-ban publikált híres [[Olajcseppkísérlet|olajcseppkísérlethez]] vezetett.<ref>R. A. Millikan: On the Elementary Electrical Charge and the Avogadro Constant The Physical Review, vol. 2 No. 2 (1913) 109–143.</ref>
[[Robert Millikan|Robert Andrews Millikan]] is ez időtájban kezdte ezzel kapcsolatos kísérleteit, amelyek eleinte a Charles Thomson Rees Wilson skót fizikus által 1895-ben kifejlesztett, és több szempontból tovább tökéletesített ködkamrában folytak. A Begemannal közösen végzett kísérletekben vízcseppekből álló felhő mozgását figyelték meg, ezeket az eredményeket 1908-1910 között publikálták.<ref>R. A. Millikan, L. Begeman: On the Charge Carried by the Negative Ion of an Ionized Gas, Physical Review, vol. 26 No. 2 (1908) 197–198.</ref><ref>R. A. Millikan: A New Modification of the Cloud Method of Determining the Elementary Electrical Charge and the Most Probable Value of that Charge, Philosophical Magazine and Journal of Science, vol. 6 No. 110 (1910) 209–228.</ref> Később Millikan tanítványának, Harvey Fletchernek a javaslatára olajjal, mint nem párolgó közeggel folytatták a kísérleteket.<ref>H. Fletcher: My work with Millikan on the oil-drop experiment, Physics Today, 35 (1982) 43–47.</ref> Ekkor fejlesztették ki az úgynevezett porlasztós elrendezést, ami az 1913-ban publikált híres [[olajcseppkísérlet]]hez vezetett.<ref>R. A. Millikan: On the Elementary Electrical Charge and the Avogadro Constant The Physical Review, vol. 2 No. 2 (1913) 109–143.</ref>


Millikan az elemi töltés értékének meghatározásáért 1923-ban [[fizikai Nobel-díj]]at kapott. Az általa megadott 1,592•10<sup>−19</sup> érték 0,62%-ban tér el az elemi töltés ma elfogadott – CODATA által megadott – értékétől.<ref>Buzády Andrea, Szegő Dóra: Millikan és az elemi töltés meghatározásának története - 1. rész, Fizikai Szemle, LXV. évf, 2015. július-augusztus, 245-248</ref>,<ref>Buzády Andrea, Szegő Dóra: Millikan és az elemi töltés meghatározásának története - 2. rész, Fizikai Szemle, LXV. évf, 2015. szeptember, 301-305</ref>
Millikan az elemi töltés értékének meghatározásáért 1923-ban [[fizikai Nobel-díj]]at kapott. Az általa megadott 1,592•10<sup>−19</sup> érték 0,62%-ban tér el az elemi töltés ma elfogadott – CODATA által megadott – értékétől.<ref>Buzády Andrea, Szegő Dóra: Millikan és az elemi töltés meghatározásának története - 1. rész, Fizikai Szemle, LXV. évf, 2015. július-augusztus, 245-248</ref><ref>Buzády Andrea, Szegő Dóra: Millikan és az elemi töltés meghatározásának története - 2. rész, Fizikai Szemle, LXV. évf, 2015. szeptember, 301-305</ref>
==Az elemi töltés és az új SI==
==Az elemi töltés és az új SI==
Az elemi töltés mai ismereteink szerint a vákuumbeli fénysebességhez hasonlóan egy természeti állandó. Értékét a tervezetten 2018-ban megújuló [[SI mértékegységrendszer|Nemzetközi Mértékegységrendszerben]] rögzíteni fogják, és az áramerősség mértékegységének, az ampernek a definíciójában lesz szerepe.<ref> Bureau International des Poids et Mesures Resolution 1 of the 25th CGPM (2014). http://www.bipm.org/en/news/full-stories/si-roadmap.html</ref>
Az elemi töltés mai ismereteink szerint a vákuumbeli fénysebességhez hasonlóan egy természeti állandó. Értékét a tervezetten 2018-ban megújuló [[SI mértékegységrendszer|Nemzetközi Mértékegységrendszerben]] rögzíteni fogják, és az áramerősség mértékegységének, az ampernek a definíciójában lesz szerepe.<ref>Bureau International des Poids et Mesures Resolution 1 of the 25th CGPM (2014). http://www.bipm.org/en/news/full-stories/si-roadmap.html</ref>
==Jegyzetek==
==Jegyzetek==
<references/>
<references/>

{{DEFAULTSORT:Elemito~ltes}}
{{DEFAULTSORT:Elemito~ltes}}
[[Kategória:Fizikai állandók]]
[[Kategória:Fizikai állandók]]

A lap 2015. október 10., 21:38-kori változata

Az elemi töltés egy fizikai állandó, melynek értéke a CODATA 2010-es ajánlása szerint: e=1,602 176 565(35)•10−19 C.[1]

Az elemi töltés nagysága megegyezik a proton, és az elektron elektromos töltésének nagyságával, a proton pozitív, az elektron negatív töltésű. Minden szabad részecske töltése az elemi töltés egész számú többszöröse. A szabadon nem előforduló kvarkok töltése ennek nem egészszám-szorosa, hanem 2/3-a illetve -1/3-a. A belőlük felépülő mezonok és barionok töltése viszont az elemi töltés egész számú többszöröse.

Az elemi töltés fogalmának kialakulása

Az elektromos jelenségek magyarázata a XIX. század végéig a folyadékelmélethez kapcsolódott. Eszerint a minden anyagban jelen lévő elektromos folyadék (elektromos fluidum) többlete pozitív, a hiánya negatív töltést eredményez. Ezen elképzelés szerint az elektromos töltés egy folytonos fizikai mennyiség, azaz nagysága tetszőleges lehet. Faraday elektrolízissel kapcsolatos kísérletei során merült fel az elektromos tulajdonságú, azaz töltéssel bíró részecske fogalma. Erről feltételezték, hogy elegendően kicsi, így könnyen be tud hatolni az anyagba. Később a katódsugaras kísérletek és a tapasztalt jelenségek magyarázata kapcsán egyre elfogadottabbá vált a részecskeszemlélet. Joseph John Thomson 1897-es publikációjában[2] közölte a kísérleteiből származó eredményt, miszerint a katódsugarakban negatív töltésű részecskék – elektronok– terjednek. Az elektron elnevezést George Johnstone Stoney már korábban is használta. Thomson kísérletéből azonban nem a töltés (abszolút) nagyságát, hanem az elektron fajlagos töltését, azaz a töltés/tömeg nagyságát lehetett meghatározni.[3]

Az elemi töltés meghatározásának története

Az elemi töltés nagyságának meghatározásával többen – mind elméleti, mind kísérleti módszerrel – is próbálkoztak az 1900-as évek kezdetén, például Erich Rudolf Alexander Regener, Luis Begeman, és Felix Ehrenhaft. Robert Andrews Millikan is ez időtájban kezdte ezzel kapcsolatos kísérleteit, amelyek eleinte a Charles Thomson Rees Wilson skót fizikus által 1895-ben kifejlesztett, és több szempontból tovább tökéletesített ködkamrában folytak. A Begemannal közösen végzett kísérletekben vízcseppekből álló felhő mozgását figyelték meg, ezeket az eredményeket 1908-1910 között publikálták.[4][5] Később Millikan tanítványának, Harvey Fletchernek a javaslatára olajjal, mint nem párolgó közeggel folytatták a kísérleteket.[6] Ekkor fejlesztették ki az úgynevezett porlasztós elrendezést, ami az 1913-ban publikált híres olajcseppkísérlethez vezetett.[7]

Millikan az elemi töltés értékének meghatározásáért 1923-ban fizikai Nobel-díjat kapott. Az általa megadott 1,592•10−19 érték 0,62%-ban tér el az elemi töltés ma elfogadott – CODATA által megadott – értékétől.[8][9]

Az elemi töltés és az új SI

Az elemi töltés mai ismereteink szerint a vákuumbeli fénysebességhez hasonlóan egy természeti állandó. Értékét a tervezetten 2018-ban megújuló Nemzetközi Mértékegységrendszerben rögzíteni fogják, és az áramerősség mértékegységének, az ampernek a definíciójában lesz szerepe.[10]

Jegyzetek

  1. http://physics.nist.gov/cgi-bin/cuu/Value?e
  2. J.J. Thomson: Cathode Rays, Philosophical Magazine, 44, 293 (1897)
  3. http://www.kfki.hu/~cheminfo/hun/olvaso/histchem/mol/elektron.html
  4. R. A. Millikan, L. Begeman: On the Charge Carried by the Negative Ion of an Ionized Gas, Physical Review, vol. 26 No. 2 (1908) 197–198.
  5. R. A. Millikan: A New Modification of the Cloud Method of Determining the Elementary Electrical Charge and the Most Probable Value of that Charge, Philosophical Magazine and Journal of Science, vol. 6 No. 110 (1910) 209–228.
  6. H. Fletcher: My work with Millikan on the oil-drop experiment, Physics Today, 35 (1982) 43–47.
  7. R. A. Millikan: On the Elementary Electrical Charge and the Avogadro Constant The Physical Review, vol. 2 No. 2 (1913) 109–143.
  8. Buzády Andrea, Szegő Dóra: Millikan és az elemi töltés meghatározásának története - 1. rész, Fizikai Szemle, LXV. évf, 2015. július-augusztus, 245-248
  9. Buzády Andrea, Szegő Dóra: Millikan és az elemi töltés meghatározásának története - 2. rész, Fizikai Szemle, LXV. évf, 2015. szeptember, 301-305
  10. Bureau International des Poids et Mesures Resolution 1 of the 25th CGPM (2014). http://www.bipm.org/en/news/full-stories/si-roadmap.html