„Szemere Miklós (költő)” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
aNincs szerkesztési összefoglaló |
||
18. sor: | 18. sor: | ||
}} |
}} |
||
{{más|Szemere Miklós (diplomata)}} |
{{más|Szemere Miklós (diplomata)}} |
||
'''Szemere Miklós''' ([[Lasztóc]], [[Zemplén vármegye]]; [[1802]]. [[június 17.]] – |
'''Szemere Miklós''' ([[Lasztóc]], [[Zemplén vármegye]]; [[1802]]. [[június 17.]] – Lasztóc, [[1881]]. [[augusztus 20.]]) ügyvéd, politikus, a [[Magyar Tudományos Akadémia]] levelező és [[Kisfaludy Társaság]] tagja. |
||
== Pályája == |
== Pályája == |
A lap 2015. szeptember 28., 14:00-kori változata
Szemere Miklós | |
Szemere Miklós portréja a Vasárnapi Ujságban | |
Született | 1802. június 17. Lasztóc |
Elhunyt | 1881. augusztus 20. (79 évesen) Lasztóc |
Állampolgársága | magyar |
Foglalkozása | költő, műfordító, ügyvéd, politikus |
A Wikimédia Commons tartalmaz Szemere Miklós témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Szemere Miklós (Lasztóc, Zemplén vármegye; 1802. június 17. – Lasztóc, 1881. augusztus 20.) ügyvéd, politikus, a Magyar Tudományos Akadémia levelező és Kisfaludy Társaság tagja.
Pályája
A Szemerék ősi kálvinista nemzetségéből származott, Szemere László és Vattay Krisztina fia volt. Apját korán elvesztette. Tanulmányait a sárospataki református főiskolában végezte, németül Lőcsén és Eperjesen tanult meg. Joggyakorlat után 1827-ben ügyvédi vizsgát tett. Gazdálkodás helyett a költészet és a művészet érdekelte. Az 1832–1835 közötti éveket művészek társaságában, Barabás Miklóssal együtt Bécs műgyűjteményei közt, majd Észak-Olaszországban töltötte. 1836-ban feleségül vette Máriássy Annát. Fiatal korában tehetségesen festett, domborműveket faragott, majd ezzel felhagyva főként a költészettel kezdett foglalkozni. Összeköttetésben állott az írókkal; ingerlékeny természete miatt gyakran vitákba keveredett a szerkesztőkkel: Garay Jánossal, Petőfivel, Arany Jánossal is.
Mint a becsvágyóbb zempléni nemesurak, ő is szenvedélyesen politizált, sokat szerepelt a vármegyei gyűléseken, részt vett a követválasztási küzdelmekben. A kormányt keményen bíráló baloldali ellenzéki pártállását haláláig megtartotta. Vármegyei nemestársai és a pesti írók gyakran megfordultak kúriájában, az irodalom éppen olyan szenvedélye volt, mint a Kossuth-párti politika.
A szabadságharc idején fiával együtt beállt huszárnak, Erdélyben Bem táborában is harcolt. A szabadságharc leverése után lasztóci birtokán visszavonultságban élt. A Magyar Tudományos Akadémia 1863-ban választotta levelező tagjának, a Kisfaludy Társaságnak 1865-ben lett tagja. Hosszabb utazásokat tett, így Chyzer Kornéllal Törökországba, Görögországba és Olaszországba utazott; 1874 nyarán meglátogatta Kossuth Lajost Baraccone-ban. Lasztóci birtokán halt meg.
Munkássága
Már 36 éves volt, amikor Kazinczy Gábor biztatására versekkel a nyilvánosság elé lépett. 1840-ben az Athenaeumban néhány Goethe után fordított dala jelent meg. Ezeket csakhamar eredeti költemények követték. Ettől kezdve haláláig közölték költeményeit a jelesebb szépirodalmi zsebkönyvek és folyóiratok.
Főbb művei
- Verseinek gyűjteményét Abafi Lajos adta közre: Szemere Miklós összes munkái. Három kötet. (Budapest, 1882).
- Kéziratos hagyatékának egy részét Perényi József tette közzé: Szemere Miklós irodalmi hagyatékából. (Nagykanizsai kegyesrendi gimnázium értesítője. 1902.)
Források
- Pintér Jenő. A magyar irodalom története: tudományos rendszerezés, 6. kötet. (A költészet c. fejezet.) (1930–1941.)
- Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái XIII. (Steiner–Télfy). Budapest: Hornyánszky. 1909.