„Ráday Gedeon (főispán)” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Laptörténet interaktív böngészése
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
KasparBot (vitalap | szerkesztései)
13 719 szerkesztés
embed {{Nemzetközi katalógusok}} with Wikidata information
a Színigazgatók kategória hozzáadva (a HotCattel)
104. sor: 104. sor:
[[Kategória:1806-ban született személyek]]
[[Kategória:1806-ban született személyek]]
[[Kategória:1873-ban elhunyt személyek]]
[[Kategória:1873-ban elhunyt személyek]]
[[Kategória:Színigazgatók]]

A lap 2015. szeptember 26., 21:06-kori változata

Ráday Gedeon
Született1806. június 23.[1][2]
Pest
Elhunyt1873. július 14. (67 évesen)[3]
Pest
Állampolgárságamagyar
Foglalkozásapolitikus
Tisztségea magyar főrendiház tagja (1861–1861)
A Wikimédia Commons tartalmaz Ráday Gedeon témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség
Ez a szócikk a főispánról szól. Hasonló címmel lásd még: Ráday Gedeon (egyértelműsítő lap).

Ráday Gedeon (Pest, 1806. június 23. – Pest, 1873. július 12.) rádai gróf, Nógrád vármegye főispánja, a Nemzeti Színház főintendánsa.

Élete

Ráday Pál királyi táblai ülnök és báró Prónay Ágnes fia. Gondos házi nevelés után Pozsonyban tanult, a jogot pedig Pesten 1823-ban végezte. Az 1825. évi országgyűlés főrendiházában jelen nem lévő atyját képviselte; azután Pest vármegyében szolgált, ahol megyei gyakorlatot szerzett.

Később a megye közgyűlésein szónoklatával kiváló szereplő volt és a hatalmas ellenzéki pártnak egyik legbátrabb és legtekintélyesebb bajnoka lett, aki az alkotmányos szabadságot és nemzeti jogokat a bécsi önkényes rendszabályok ellenében minden alkalommal erélyesen és következetesen védelmezte. E szónokokat és köztük Rádayt is, részint hűtlenségi, részint becstelenségi perbe fogták. A kormány azonban el nem érhette kitűzött célját, sőt csak még inkább élesztette az ellenszegülést. Pest vármegye Rádayt az 1839. évi országgyűlésre május 31-én, a gróf perbefogatása és üldöztetése dacára, sőt mondhatni, éppen ezért, követévé választotta. Ebből újabb nagy baj lett: a kormány most meg már a követválasztási szabadságon és képviseleti függetlenségen ejtett sérelmet az által, hogy Rádayt, mint perben álló egyént, az országgyűlésen való megjelenéstől eltiltotta. Ebből támadt az országgyűlésen a híres Ráday-ügy, ami hosszú ideig hátráltatta a diéta munkáját.[4] Végül, hogy az országgyűlés eredménytelenné ne legyen, úgy segítettek a bajon, hogy Rádayt önkéntes lemondásra bírták és a sérelem tárgyát megszüntették, erős óvástétel mellett a szabad követválasztás érdekében. Eközben előbb 1838–1840 között az akkor még Pesti Magyar Színház választmányának alelnöke,[5] melyet rövid ideig igazgatott is,[6] majd másodjára 1840-től 1841 húsvétjáig, immár mint a Nemzeti Színház országos felügyelet alá kerülésének biztosításáig regnáló „kormányzó választmány” tagja (báró Orczy György, Simontsits János és Patisz Károly mellett).[7]

A következő, 1844. évi országgyűlésre ismét megválasztották és ekkor már akadálytalanul megjelenhetett méltó helyén. Ott azután 1945 novemberétől[8] újra megbízták a Nemzeti Színház "országos főigazgató"i posztjával, mely ezúttal első ízben, 1845-1847-ben a legnagyobb ügyszeretettel és buzgalommal viselt kormánya alatt élte egyik legszebb virágzási korát. Rendbe hozta a színház rendetlen és bonyolult viszonyait, jeles művészeket szerződtetett, felölelte a nemzeti drámát és drámairodalmat sat. Az írókkal, többek közt Vörösmartyval, Bajzával, Fáy Andrással, aki rokona és atyai barátja volt, és a művészek javával szíves baráti érintkezésben élt.

1847-ben mindent megtett Kossuth követté választatása ügyében és oldalán küzdött a vármegyei asztalnál, mint hű barát és elvrokon. Ő maga 1848-ban a főrendi tábla szabadelvű tagja és helyettes főlovászmester volt és az alkotmányos miniszterium Nógrád vármegye főispánjává nevezte ki. A szabadságharc után neki is vissza kellett vonulni a közpályától. A Nemzeti Színház „országos főigazgató”ságáról 1849. június végén aligazgatójával, Erdélyi Jánossal együtt lemondott.[8] December 10-én a pesit hadi törvényszék két évi várfogságra ítélte, de Haynau visszaadta szabadságát.

1854-ben megint őt hívták vissza a Nemzeti Színház összezavart ügyeinek rendbehozására, bár politikai egyéniségét Bécsben nem kedvelték. Ő elfogadta a megbízatást és híven teljesítette feladatát, mindent megtett, amit azokban az időkben tehetett az intézet újból való felvirágoztatására, pénzt gyűjtött az intézet kijavítására; visszahívta a szétszórt, elzüllött régi jó művészeket és újjáteremtette a beteg intézetet. 1860-ig mint „műigazgató” állt a színház élén, majd 1866–1869 között a Nemzeti Színházi Bizottmány alelnöke, végül, 1869-ben, ideiglenes intendánsa volt.[5] Magáról azonban rosszul gondoskodott – bár voltak kritikusai[9] színházvezetésének is. A közügyek miatt gazdaságát elhanyagolta; neje Teleki Borbála grófnő korai halála után megszűnt háztartásában a rend és takarékosság és Ráday vagyonilag mindinkább süllyedt.

Az alkotmány helyreállítása után a jászkunok főkapitányává nevezték ki, de ekkor már egykori szép vagyonát, péceli ősi kastélyát idegen kézen kellett látnia és végsőségig jutott anyagi zavarai miatt hivatalait meg nem tarthatta és a közügyektől teljesen visszavonulva, gyászban és szegénységben végezte be egykor oly fényes és hasznos életét. Családi könyvtárát igen jutányos árért a pesti református főiskolának engedte át, melynek mindenkor pártfogója és egyházának már 1836 óta hű gondnoka volt.

Származása

Ráday Gedeon ősei
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Ráday Pál (1677–1733)[10]
 
 
 
 
 
 
 
gr. Ráday Gedeon (1713–1792)
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Kajaly Klára (?–1741)
 
 
 
 
 
 
 
gr. Ráday Gedeon (1745–1801)
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Szentpétery Katalin
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
gr. Ráday Pál (1768–1827)
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Fáy Ferenc (1654–1727)
 
 
 
 
 
 
 
Fáy György (1726–1770)
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Dely Sára
 
 
 
 
 
 
 
Fáy Zsuzsanna (?–1816)
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Bárczay János
 
 
 
 
 
 
 
Bárczay Erzsébet (?–1779)
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Kemény Erzsébet
 
 
 
 
 
 
 
gr. Ráday Gedeon (1806–1873)[11]
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Prónay Mihály
 
 
 
 
 
 
 
Prónay Gábor
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Záborszky Zsuzsanna
 
 
 
 
 
 
 
br. Prónay László (1735–1808)
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Róth Éva
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
br. Prónay Ágnes (1773–1844)
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Radvánszky János (1666–1738)
 
 
 
 
 
 
 
Radvászky László (1701–1758)
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Szent-Iványi Anna Mária (1679–1737)
 
 
 
 
 
 
 
Radvánszky Rozália (1742–?)
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 

Családja

1829-ben nősült meg, Teleki Borbála grófnőt (1811–1841)[12] vette el, aki öt gyermeket szült neki[13] Miroslav Marek családfája alapján (Péchy Gáspár kutatásai szerint nyolcat[14]):

  • Pál (1830–1879); 1. felesége: Klara von Wartensleben grófnő (1831–1853); 2. felesége: Nagy Zsuzsanna (1830–1882)
  • Borbála[m 1] (1835–1898)[forrás?]; férje: Szapáry István gróf (1829–1902)[forrás?]
  • László (1837–1912); felesége: Szentkereszty Mária bárónő (1848–1905)[16]
  • József (?)[forrás?]
  • Gedeon (1841–1883); felesége: Philippine von Pergen grófnő (1841–1905)

Ötödik gyermekük születése után 25 nappal azonban Ráday grófné özvegyen hagyta férjét.[forrás?]

Munkái

Költeményei jelentek meg a Szép-Literatúrai Ajándékban[17] (1821. Serkentés az ifjakhoz, a haza és tudományok szeretetére új esztendőkor, Pozsonyban), az Auróra (1823) és a Hébe[18] (1825–26) zsebkönyvekben.

Beszéde az 1861. június 3-ai országgyűlésen (Pest) az az évi Magyarország című lap 131. számú mellékletében (B. Vay Béla és gr. Csáky Tivadar beszédeivel együtt) található. Többi országgyűlési beszédei a Naplókban és egykorú lapokban vannak.

Van egy fordított színműve is A szerencse gyermeke címmel Birch-Pfeiffer Sarolta(wd) Kind des Glücks műve után (mely bemutatója 1860. november 28-án a pesti Nemzeti Színházban volt).

Megjegyzések

  1. ↑ Ráday Biri[15]

Jegyzetek

  1. ↑ http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC12527/12564.htm, Ráday Gedeon, gróf, 2017. október 9.
  2. ↑ Ráday, Gedeon (IV.) Graf (BLKÖ)
  3. ↑ https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:3Q9M-C33W-S7YJ-X?i=136&cat=269140
  4. ↑ A Ráday-ügy, pest.archivportal.hu
  5. ↑ a b Magyar színházművészeti lexikon. Főszerk. Székely György. Budapest: Akadémiai. 1994. ISBN 963-05-6635-4  
  6. ↑ Kerényi Ferenc: Drámairodalmunk kérdései a Pesti Magyar Színházban, Forrás folyóirat - 2005. június
  7. ↑ Magyar színháztörténet I. kötet IV. fejezet A nemzeti színház a polgári forradalom előestéjén (1840–1848), mek.oszk.hu - 1990–2001.
  8. ↑ a b Magyar Színháztörténet I. kötet IV. A magyar romantika színháza (1837–1849), Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet - 1990–2001
  9. ↑ Gyulay Lajos naplói (gyulaynaplok.hu): Gr. Gyulay Lajos maga keze és könyve — Döbrentei Gábor és Gyulay Lajos naplófeljegyzései (158. oldal) - 1846. június 14. (hozzáférés: 2015. június 4.)
  10. ↑ Miroslav Marek: Ráday de Ráda 1 (angol nyelven). Genealogy.eu, 2006. június 30. (Hozzáférés: 2012. szeptember 27.)
  11. ↑ Miroslav Marek: Ráday de Ráda 2 (angol nyelven). Genealogy.eu, 2006. június 30. (Hozzáférés: 2012. szeptember 27.)
  12. ↑ Életrajzi index/Partecédula: Magyar főnemesség genealógiája Teleki Borbála, opac.pim.hu (hozzáférés: 2015. június 4.)
  13. ↑ Miroslav Marek
  14. ↑ Péchy Gáspár: Rádai pechy-de-pechujfalu.hu - (hozzáférés: 2015. június 3.)
  15. ↑ Vay Sándor: Régi nemes urak, úrasszonyok (Ráday Biri), mek.oszk.hu - 1908.
  16. ↑ Életrajzi index/Partecédula: Magyar főnemesség genealógiája Ráday László, opac.pim.hu (hozzáférés: 2015. június 4.)
  17. ↑ A Szép-Literatúrai Ajándék, Hungaricana - (hozzáférés: 2015. május 28.)
  18. ↑ Magyar Könyvészet: 1712–1860/II · / · Hébe. Zsebkönyv, Arcanum - (hozzáférés: 2015. május 28.)

Forrás

További információk

  • Rákosmenti Múzeumi Esték IX. évfolyam 1. szám 7. oldal (Barna Andor: A Jókai „titok” Rákoscsabán 5-8. o.) - 2014. április
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Ráday_Gedeon_(főispán)&oldid=16603250”