Marokkó

Marokkói Királyság
المملكة المغربية [Al Mamlakah al Maghribīyah]
Marokkó zászlaja Marokkó címere
Nemzeti mottó: الله، الوطن، الملك (Allāh, al Waţan, al Malik = Isten, Haza, Király Nemzeti himnusz: Hymne Cherifien
Fővárosa	Rabat
é. sz. 34° 02′, k. h. 6° 51′34.033333333333, 6.85
Legnagyobb város	Casablanca
Államforma	alkotmányos monarchia
Vezetők
Király	VI. Mohammed
Miniszterelnök	Abd el-Iláh Benkírán
Hivatalos nyelv	arab
Függetlenség	Franciaországtól
kikiáltása	1956. március 2.
Tagság	Lista ENSZ, IMF, Frankofónia, OIC, Arab Liga
Népesség
Népszámlálás szerint	37 076 584 fő (2021)
Rangsorban	39
Becsült	33 300 800 fő (2014. július)
Rangsorban	39
Népsűrűség	73,3 fő/km²
GDP	2005
Összes	138 006 milliárd USD (153)
Egy főre jutó	4 218 USD
Földrajzi adatok
Terület	446 550 km²
Rangsorban	56
Időzóna	WET (UTC0)
Egyéb adatok
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
Pénznem	Marokkói dirham (MAD)
Nemzetközi gépkocsijel	MA
Hívószám	212
Segélyhívó telefonszám	15 19 112 177
Internet TLD	.ma
Villamos hálózat	127 volt 220 volt
Elektromos csatlakozó	Europlug Type E
Közlekedés iránya	jobb
A Wikimédia Commons tartalmaz Marokkói Királyság témájú médiaállományokat.
Port. Spanyolország Algéria Maur. Nyugat-Szahara RABAT Ceuta Melilla (Sp.) Tetuán Tanger Fez Vuzsda Meknesz Kenitra Casablanca Mohammedia Szafi Al-Dzsadída Bu Arfa Marrákes Varzázát Agadir Tarfaja Atlanti- óceán Földközi- tenger Gibraltári-szoros Toubkal

Marokkó (hivatalos nevén Marokkói Királyság) arab állam Északnyugat-Afrikában. Az Atlanti-óceán partján fekszik, és a Gibraltári-szorostól kezdődően, a Földközi-tengerrel is határos. Szárazföldi szomszédjai, északon Spanyolország (Ceuta, Melilla), keleten Algéria, délen Nyugat-Szahara. Az ország neve a középkori "Morroch" latin névből ered, amely pedig Marrákes város nevéből származik.

Földrajz

Domborzat

Marokkó domborzati térképe

A térség műholdas képe

Földrajzi képek Marokkó látványa Spanyolországból nézve, a Gibraltári-szorosnál A Földközi-tenger partja a Rif-hegységgel a magasból nézve Toubkal - az Atlasz délnyugati része Tájkép az Atlasz középső részén (télen) Ouzoud-vízesés A Todra-szoros az Atlaszban Tinghir panorámája az Atlaszban Marrakech környéki terület Az Erg Chebbi sivatag Marokkó keleti részén

Felszínét a fiatal Eurázsiai-hegységrendszerhez tartozó Atlasz vonulatai hálózzák be. Északon a Rif-hegység előterében termékeny parti síkság húzódik. A Rif-hegység dél felé a Szebu-medencére tekint. A 600–1300 m magas Marokkói-Mezetát keletről a Középső-, az ország legmagasabb csúcsát hordozó Magas- és az Antiatlasz vonulatai határolják. A hegyvonulatok dél-délkeleti irányban, azaz a Szahara felé lejtenek. Az ország legmagasabb hegye a Túbkal-hegy (4165 m).

Vízrajz

A Földközi-tenger partján több öböl és fok található, míg az atlanti part kevésbé tagolt. Marokkótól északra húzódik a Gibraltári-szoros. Ennek forgalmát elvileg Marokkóból is lehet ellenőrizni, így e hely stratégiailag ma is jelentős.

A legjelentősebb folyók: Moulouya, Sebou, Rbia.

Éghajlat

Partvidéke mediterrán éghajlatú, az Atlasz hegység láncai között elterülő medencék szubtrópusi sztyepp éghajlatúak, a Szaharához tartozó déli területein pedig sivatagi éghajlat alakult ki. Mediterrán klímaterülete az Atlanti-óceán partvidékén hűvös nyarú a hideg Kanári-áramlás hatására (augusztusban pl. Casablanca partvidékén a vízhőmérséklet csak 18-19°C, míg a Földközi-tenger partvidékén 23-24°C). Az atlanti partokon a legmelegebb hónap középhőmérséklete mindössze 19-21°C, szemben a Földközi-tenger partvidékére jellemző 25-26°C-os értékekkel. A leghidegebb hónap középhőmérséklete 12-16°C között változik. A hűvösebb atlanti partvidék száraz, az évi átlagos csapadék 100-400 mm, míg a földközi-tengeri partokon 400-600 mm esik. Az évi csapadék nagy része novembertől márciusig hull le, a nyár esőtlen. A szubtrópusi sztyepp klímaterületén a hőmérséklet évi járása szélsőséges, forró nyár és viszonylag hűvös tél jellemző. A legmelegebb hónap középhőmérséklete 25-30°C, a leghidegebbé 5-10°C között változik. Az abszolút maximumok 46-48°C-ig emelkednek, de télen gyakran -10°C alá süllyed a hőmérséklet. A sztyepp területek átlagos évi csapadéka 100-300 mm rövid téli csapadékos és hosszú nyári száraz évszakkal. Az ország déli sivatagi részein a legmelegebb hónap középhőmérséklete 30-35°C, a leghidegebbé 8-10°C. A hőmérséklet abszolút csúcsértékei 48-50°C-ot érnek el, de télen -5, -10°C-os fagyok is előfordulnak. Az évi csapadék mindössze 50-150 mm, ez majdnem kizárólag a hűvös téli félévben hull le. Az Atlasz hegység területén hegyvidéki éghajlat alakult ki. A legmagasabb csúcsokat az év nagy részében hó fedi. A Középső-Atlaszban, 1635 méter tengerszint feletti magasságban található Ifrane-ban mérték az afrikai kontinens legalacsonyabb hőmérsékletét, -23,9°C-ot, 1935. február 11-én.

Élővilág, természetvédelem

Marokkó élővilága változatos, különösen madárvilága nevezetes.

Nemzeti parkjai

• Arganeraie Bioszféra Rezervátum - Az argan-fa csak Marokkóban él, de ott egyes vidékeken egész erdőt alkot. Ahol él, ott a helyi lakosság életében nagy szerepet tölt be. Terméséből sajtolt olaj a kozmetikai iparnak is alapanyaga. A bioszféra rezervátum így nem csak érintetlen területekre, hanem hagyományos életmódot folytató emberi településekre is kiterjed. A bioszféra rezervátumnak része
• Sous Massa Nemzeti Park az Atlanti-óceán partvidékén.

További nemzeti parkok:

• Tazekka Nemzeti Park az Atlasz-hegység közepén;
• Toubkal Nemzeti Park Marrakech közelében hagyományos életmódot folytató falvakkal;
• Talassemtane Nemzeti Park a Rif-hegységben;
• El Houceima Nemzeti Park a Földközi-tenger partján;
• Ifrane Nemzeti Park cédruserdő az Atlasz-hegységben.

Történelem

Iszlám előtt

A mai Marokkó területe a neolitikum óta lakott. Akkoriban a vidék kevésbé volt száraz, mint manapság. Elterjedt elmélet szerint az amazigh nép (akiket szokás berbernek nevezni) érkeztével terjedt el a földművelés a régióban. Az ókorban a mai Marokkót Mauretania néven említették, ami nem keverendő össze a mai Mauritánia országgal.

A legnyugatibb arab ország, Marokkó története a közel ezer esztendős föníciai hódítással kezdődött. Az i. e. 12. században létesültek a nagy tengerparti városok (Tanger, Szalá, Casablanca). A föníciai fennhatóságnak a római légiók érkezése vetett véget, akik az i. sz. 42-ben a tengerparttól távol eső, belső területeket is meghódították. A vandálok uralma (429 – 534) után a terület a 6. században a Bizánci Birodalom része lett.

Középkori dinasztiák

Pénzérme 840-ből

A 7. században zajlott az iszlám gyors terjeszkedése. Észak-Afrika parti síkságát 670-ben érték el az első iszlám hódítók Uqba ibn Nafi parancsnoksága alatt. Ő a damaszkuszi Omajjád kalifák szolgálatában állt. Követeket küldött a mai Marokkó területére 683-ban. Ezek a követek támogatták a berberek asszimilációját, ami nagyjából egy évszázad alatt lezajlott. A berberek kis államokat, királyságokat alapítottak. Hosszú háborúskodás után Idrisz ibn Abdallah megalapította az arab idriszida dinasztiát és az ország lerázta magáról a távoli bagdadi abbaszida kalifák és az Andalúziában uralkodó Omajjád kalifák fennhatóságát. Az idriszidák fővárosa Fez volt, Marokkó kulturális központtá vált és jelentős regionális hatalommá.

Az idriszidák 11. századi bukása után az arab telepesek elvesztették politikai hatalmukat Marokkó térségében. Berber dinasztiák uralkodtak országszerte. Az almorávidák, az almohádok, a marinidák, végül a szaadita dinasztia uralma alatt Marokkó hatalmában volt Északnyugat-Afrika legnagyobb része, valamint az iszlám Hispania, más néven Andalúzia.

A 15. században kezdődött a spanyol és portugál hódítás, tengerparti településeket foglaltak el.

A szaaditák után az arab alavita dinasztia kezébe került fokozatosan a hatalom. Marokkónak szembe kellett néznie Spanyolország és a nyugat felé terjeszkedő Török Birodalom hódító törekvéseivel. Az alaviták sikeresen stabilizálták helyzetüket. Királyságuk kisebb volt elődeinél, de megőrizték gazdagságukat. 1684-ben visszafoglalták Tangert.

Marokkó volt az első ország, amely elismerte az Amerikai Egyesült Államok függetlenségét 1777-ben. Az amerikai függetlenségi háború kezdetén az Atlanti-óceánon vitorlázó amerikai kereskedelmi hajók a barbár kalózok célpontjává váltak. Az amerikai követek ez ellen védelmet kértek az európai hatalmaktól, de nem kaptak. 1777. december 20-án III. Mohammed marokkói szultán rendelettel vette védelmébe az amerikai hajókat és garantálta biztonságos útjukat.

Abd al-Rahman szultán és kíséretének ábrázolása 19. század elejéről, Eugène Delacroix festménye

A marokkói-amerikai barátsági szerződés jelenleg az Amerikai Egyesült Államok legrégebbi ilyen jellegű, megszakítás nélkül érvényben lévő szerződése. John Adams és Thomas Jefferson írta alá, és 1786 óta egyfolytában hatályban van. Amikor az 1787-es alkotmány nyomán átszervezték az amerikai szövetségi kormányt, George Washington elnök levelet írt Szidi Mohamed szultánnak, ebben megerősítette a két ország kapcsolatait. Az Amerikai Egyesült Államok tangeri konzulátusa volt az amerikai kormány első külföldi tulajdona. Az épület jelenleg múzeum.

Gyarmatosítás

A napóleoni háborúk után az isztambuli török kormány egyre kevésbé volt képes kormányozni Egyiptomot és Észak-Afrikát. A helyi bejek kalózkodásba kezdtek, az iparosodó európai hatalmak gyarmatosítási kísérletei egyre fenyegetőbbek lettek. A Maghreb biztos gazdagsága vonzóbb volt, mint Afrika ismeretlen vidékei, és egyébként is stratégiai jelentősége volt a Földközi-tenger nyugati kijáratának. Franciaország már az 1830-as évek elejétől erős érdeklődést mutatott. 1904-ben Franciaország és Nagy-Britannia megállapodott a befolyási övezetek felosztásáról Marokkóban. A német válasz válságot okozott 1905-ben. Ezt az 1906-ban Spanyolországban, Algecirasban tartott konferencián oldották meg, ahol elismerték Franciaország különös érdekeit és előírták, hogy Franciaország és Spanyolország közösen lépjen fel Marokkóban. A második marokkói válságot a németek provokálták ki és növelte az európai hatalmak közötti feszültséget. Az 1912. március 30-án aláírt fezi szerződésben Marokkó Franciaország védnöksége lett. Egy hasonló szerződésben november 27-én Spanyolország lett Marokkó északi részének és déli szaharai övezetének védnöke. Tanger nemzetközi terület lett.

Casablanca egy útja 1920-ban, Boulevard de la Gare

Az I. és a második világháborúban is szolgáltak marokkói katonák (goumiers) a francia hadseregben. Voltak marokkói katonái a spanyol polgárháború idején a francoista hadseregnek is.

A francia részen 1926-ban kitört rif lázadást Pétain verte le.

A nacionalista politikai pártok a II. világháború után emelkedtek fel a francia védnökségekben. Marokkó függetlensége melletti érvelésüket az Atlanti Chartára alapozták. Ez egy közös amerikai-brit nyilatkozat volt, amely egyebek mellett elismerte a népek jogát, hogy megválasszák kormányukat. Az Isztiklal (Függetlenségi) Párt 1944-es kiáltványa a legkorábbi, nyilvános függetlenségi igény. Ez a párt nevelte ki fokozatosan a nacionalista mozgalom legtöbb vezetőjét. A franciák 1953-ban Madagaszkár szigetére száműzték V. Mohammed szultánt. Utódja a népszerűtlen Mohammed ben Aarafa lett, akinek uralmát alattvalói illegitimnek tekintették. A francia védnökséggel szemben aktív ellenállás bontakozott ki az ország minden vidékén. A legnevezetesebb Uzsda esete, ahol a marokkóiak az utcán támadták meg a franciákat és más európaiakat. 1955. október 1-jén indultak meg az újonnan felállított "jais al-tahrir" (Felszabadítási Hadsereg) hadműveletei. Ez felállította Kairóban a "Comité de Libération du Maghreb Arabe" (Az Arab Maghreb Felszabadító Bizottsága) nevezetű szervezetet. Egyiptom részt vett a megszállás elleni mozgalomban. A Bizottság célja V. Mohammed király hazatérésének kikényszerítése volt, Algéria és Tunézia felszabadításával együtt. 1955-ben a franciák beleegyeztek V. Mohammed visszatérésébe és a következő év elején tárgyalások kezdődtek a marokkói függetlenségről.

Függetlenség

1956. március 2-án Franciaország megállapodott a marokkói szultánnal a függetlenségről, majd április 7-én a spanyolok is lemondtak a védnökségről. Marokkó 1969 júniusában II. Hasszán alatt egységes független királysággá alakult az északi spanyol, a déli francia és Tanger nemzetközi fennhatóság alatt álló területek egyesítésével.

1975 óta megszállás alatt tartja a korábbi spanyol gyarmatot, Nyugat-Szaharát. 1984-ben kilépett az Afrikai Egységszervezetből (ma Afrikai Unió). Az 1990-es években végrehajtott politikai reformok nyomán 1997-ben kétkamarás parlamentet állítottak fel. Marokkó nem tagja a NATO-nak, de 2004 júniusában szövetségese lett az Amerikai Egyesült Államoknak. Ugyanakkor szabadkereskedelmi megállapodást írt alá az Egyesült Államokkal és az Európai Unióval.

Arab tavasz

A 2011 elején kezdődött arab tavasz során békés tüntetések zajlottak az országban, aminek következtében az uralkodó népszavazást hirdetett meg az év július 1-jén az alkotmány módosításáról. Az ellenzék azonban vitatta később ennek szabályszerűségét, hitelességét, mivel a 20 millió helyett csak 13 millióan szavazhattak, és a szavazóhelyiségekben nem kérték el az azonosító okiratokat.

Államszervezet és közigazgatás

Alkotmány, államforma

A mai alkotmányt 1996-ban fogadták el. Ez kimondja, hogy Marokkó államformája alkotmányos, demokratikus és szociális monarchia.

A király az alkotmány szerint domináns szerepet tölt be. VI. Mohammed az ország államfője. Ő nevezi ki az ország miniszterelnökét és ő oszlathatja fel a parlamentet. Új választásokat is ő írja ki. A hadsereg főparancsnoka is egyben.

A 2011 elején kezdődött békés tüntetések nyomán az uralkodó népszavazást hirdetett meg az év július 1-jén az alkotmány modósításáról. A népszavazás sikeres volt, így megváltozott az alkotmány.

Törvényhozás, végrehajtás, igazságszolgáltatás

A parlament az 1996-os reform után 2 kamarás lett. Az alsóház neve a népgyűlés, a felsőházé szenátus. 325 főből áll a népgyűlés, akiket 5 évre választanak. A népgyűlésben 30 nő is helyet foglal. A szenátus 270 főből áll. A szenátus a különböző helyi és regionális tanácsokból áll össze. A szenátus harmada 3 évre van megválasztva, tehát minden 3. évben újraválasztják a szenátus harmadát.

Korábban a miniszterelnököt a király önhatalmúlag választhatta ki, a 2011-es reformok óta azonban a választásokon győztes politikai párt jelöltjét nevezi ki. A parlamentet is a miniszterelnök oszlathatja fel, minisztereket nevezhet ki, válthat le.

Közigazgatási felosztás

Marokkó 16 régióra oszlik, illetve ezeket leosztva 62 prefektúrára, provinciára. A törvényhozás 1997-ben a decentralizáció keretében 16 új régiót hozott létre (Nyugat-Szaharával együtt):

1. Chaouia-Ouardigha
2. Doukkala-Abda
3. Fès-Boulemane
4. Gharb-Chrarda-Béni Hssen
5. Grand Casablanca
6. Guelmim-Es Semara
7. Laâyoune-Boujdour-Sakia El Hamra
8. Marrakech-Tensift-El Haouz
9. Meknès-Tafilalet
10. Oriental
11. Oued Ed-Dahab-Lagouira
12. Rabat-Salé-Zemmour-Zaer
13. Souss-Massa-Draâ
14. Tadla-Azilal
15. Tangier-Tétouan
16. Taza-Al Hoceima-Taounate

Tipikus falu a Magas-Atlaszban

Védelmi rendszer

Marokkó légvédelmét rendszeresen erősíti a Francia Légierő expedítiós erői is, rendszerint ezred, vagy két-három repülőszázad kötelékben. Ezt indokolja a szomszédos Algéria instabil belpolitikia állapota és a 2000-es évektől induló fegyverkezési programjai is.

Népesség

Marokkói arab és a berber nyelvek elterjedése és a különféle dialektusok

Képek Agadir egyik mecsete Agadir egyik mecsete Fnideq mecsete az ország északi csücskén Fnideq mecsete az ország északi csücskén Marokkói asszonyok Férfi hagyományos öltözetben Casablancában Divatos lányok, Casablanca Nomád berber Berber férfiak Khenifra utcaképe az Atlaszban

Általános adatok

• Népességnövekedési ráta: 1,68%
• Várható átlagos élettartam: 70 év
• Csecsemőhalandósági ráta:46,5‰

A lakosság 57,4%-a városi. A 15 év alattiak aránya 32,9%. A 65 év felettieké 4,4%.

Etnikai, nyelvi megoszlás

Marokkó lakosságát nagyobb részt berberek (75%), arabok (15%) és az ő keverékeik alkotják. A lakosság egy kis része még mindig nomád, ill. félnomád életet él – ők inkább berberek. A berberek főleg az ország déli területein élnek.

Mintegy 60 000 francia és spanyol tanár, mérnök, technikus él az országban. Népsűrűség egyenlőtlen: a lakosok 2/3-a az ország északnyugati-északi részén él, az Atlasz-hegység-től a tengerpartig. A Szaharában csak a népesség 10%-a lakik. Az üzleti élet és az ipar központja Casablanca, ami egyben jelentős kikötő is. Rabatban székel a kormány. Tanger a legjelentősebb kikötőváros; az átjáró Marokkóból Spanyolországba. Fez kulturális és vallási központ, a dominánsan „berber” Marrakes a fő turistaközpont.

Az ország hivatalos nyelve az arab, de az országban azonban több berber nyelvet is beszélnek:

• tachelhit,
• tamazight,
• ghomara,
• tarifit,
• senhaja de srair.

Vallási megoszlás

A lakosság zöme muzulmán hitű (mintegy 99%), közel 1% keresztény és egy kevesen (0,2%) zsidó vallásúak.

A három vallás közül a zsidó a legősibb. Már a római korban voltak zsidó bevándorlók.

A keresztények leginkább római katolikusok. A muzulmánok legnagyobb része szunnita.

Gazdaság

Képek a gazdaságról Tanger kikötője Halászhajók, Essaouira Szélfarm, Essaouira Napelemek az ország keleti részén Csicseriborsó-föld Figuig oázisa Fűszerkínálat Agadir piacán Teraszosan művelt terület a Magas-Atlaszban Bevásárlóközpont Rabatban

Általános adatok

Az ország külső adósságállománya, a fejlődő országok többségéhez hasonlóan - a 2000-es évek elején - jelentős, közel 19 milliárd USD, ami a GDP felét teszi ki.

Gazdasági ágazatok

Mezőgazdaság

Bár területének csak 20%-a áll művelés alatt, a mezőgazdaság máig fontos szerephez jut: a foglalkoztatottaknak 34%-ának nyújt megélhetést. Legfontosabb terményei a gabonanövények [búza, árpa] mellett a burgonya, cukorrépa valamint az exportorientált mediterrán mezőgazdaság termékei: zöldség és gyümölcsfélék, paradicsom, dinnye, szőlő, datolya, olíva, narancs.

Állattenyésztésben (döntően extenzív pásztorkodás) a juh állományé a vezető szerep. Az ország 47%-án legeltetés folyik.

Az ország a világ egyik legjelentősebb parafa exportőre.

Ipar

Földünk vezető foszfáttermelője, készletei a világ szükségleteit évszázadokra fedezni tudják. A foszfátbányászat állami tulajdonban van.

Iparában a textilipar, vegyipar, élelmiszeripar, bőrgyártás, gépgyártás (összeszerelő-javító üzemek) játsszák a vezető szerepet. Hagyományos kéziparának termékei a kerámiák, gyapjúszőnyegek, réz- és fa-, valamint bőráruk.

Kereskedelem

Külkereskedelme: Fő árucikkek:

• Export: Az export mintegy harmada mezőgazdasági cikkekből és halból származik. Ruházati és textilcikkek, gépjármű, elektromos alkatrészek, szervetlen vegyi anyagok, tranzisztorok, nyers ásványi anyagok, műtrágyák (beleértve a foszfátok), kőolajtermékek, citrusfélék, zöldségek, halak
• Import: nyers kőolaj, textil-szövet, távközlési berendezések, búza, földgáz, villanyáram, tranzisztorok, műanyag

Fő külkereskedelmi partnerek 2013-ban:

• Export: Franciaország 20,9%, Spanyolország 19,9%, Brazília 5,8%, USA 4%
• Import: Spanyolország 14%, Franciaország 12,7%, Kína 7,1%, USA 6,9%, Szaúd-Arábia 6,5%, Olaszország 5,3%, Németország 4,7%, Oroszország 4,5%

Az országra jellemző egyéb ágazatok

• Turizmus

A turizmus nagymértékben hozzájárul az ágazat újabb fellendüléséhez. A turizmus segíti a kézművesipar (szőnyegek, bőráruk) virágzását is.

Közlekedés

Az A3-as autópálya Casablanca és Rabat között

A világ hatodik legbalesetveszélyesebb országa. A marokkói költségvetés 2,5%-át teszik ki a balesetek miatti kórházi, helyszínelési, stb. költségek.

Közút

Az országban kb. 62 000 km a úthálózat, ebből a fele aszfaltozott. 400 km az autópályák hossza.

A városok útjai zsúfoltak.

Vasút

A vasút hossza 1800 km. Több mint 1000 km villamosított. A vasútvonalak többsége az Atlanti-óceán mellett húzódik.

Légi közlekedés

Casablancán, Tangerben, Rabaton, Tétouanon, Al Hoceïmaban, Fezben, Oujdan, Marrakesben, Ouarzazateben, Essaouiran és Nadorban található nemzetközi reptér.

Kultúra

Marokkó államvallása az iszlám. A mindennapi élet napjainkban felvetődő megoldatlan kérdéseire a muftik (مفتي‎) adnak választ. Az ő feladatuk, hogy felismerjék a hasonlóságokat a régi kútfőkben szereplő és a mai élet adta problémák között.

Képek a kultúráról Marokkói szalon A berber fazekasság termékei Marokkói kuszkusz Zenészek egy esküvőn Vőlegény és menyasszony a "trón" előtt Vőlegény és menyasszony a "trón" előtt Hagyományos marokkói kosztümök Gyerekek az iskolában, Merzouga Kasbah, Aït Benhaddou Rabat városkapuja Fez óvárosa Cserzőműhely Fezben, ahol a hagyományos módon festik a prémeket, a bőröket A hagyományos fémművesség termékei Marokkói hagyományos mozaik

Oktatási rendszer

Az iskolarendszer 3 lépcsőből áll: 5 éves alapképzés, aztán egy 4 éves alapfok, majd 3 éves felsőfok.

Az országban Rabatban, Casablancan, Uzsdán, Marrakesben és Fezben található egyetem.

Kulturális intézmények

Kulturális világörökség

Marokkói kaftán

Balgha, bőrből készült papucs

Marokkó termékeny tája régóta különböző civilizációk harcának színtere. Mindegyiknek örököse a mai Marokkó. A gazdag múlt sokféle hagyatéka közül az UNESCO a következőket vette fel a világörökségek listájára:

• Fez medinája (óvárosa);
• Marrákes medinája;
• Aït Benhaddou kszárja(erődített falu);
• Meknesz történelmi város;
• Volubilis régészeti lelőhelye;
• Tetuán (korábban Titawin) medinája (óvárosa);
• Esz-Szavíra (korábban Mogador) medinája;
• Mazagan (el-Dzsadída) portugál városa;
• Rabat városa.

Művészetek

A Próféta tanítása szerint csak Istennek van joga emberi és állati testek formálására, ember számára még ezeknek ábrázolása is tilos. E tilalom következtében Marokkó szobrászata csak a geometriai és növényi elemekből álló ornamens-faragásokat alkothatott, európai értelemben vett szobrászatról nem lehet beszélni. A festészetet is alig művelhették, csak az európaihoz mérten jelentéktelen freskófestészet szolgált néha faldíszítésként.

A két nagy szépművészeti ág hiánya miatt az iparművészet lett az egyetlen díszítőművészet, s ezért itt születtek maradandó alkotások.

A népi művészetnek egyik legjellegzetesebb ága a szőnyegkészítés. Két alapfajtája: a városi és a falusi szőnyeg. A városi szőnyegek mintázata erősen emlékeztet a nálunk is ismert kis-ázsiai szőnyegek motívumaira; e szőnyegek készítésének központja Rabat. A kézimunkák közül a legszebbek a rabati, saléi, fezi, tetuáni és azemmouri hímzések.

A marokkói bőrdíszművesség világhírű. A sokféle bőrfajta közül az úgynevezett filali a leghíresebb. Ez tamariszkuszgubaccsal cserzett és festőpáccal színezett kecskegidabőr; nevét a városról, Tafilaletről kapta, ahol ezzel az eljárással kezelik a nyersbőrt. Ma jobbára a fezi bőrdíszműárusok használják fel ezt a bőrfajtát.

Fémmunkák közül jellegzetesek a domborított, futtatott és berakásos lakatos- és ötvösművészeti tárgyak. Ötvösmunkák közül jellegzetesek a nagy sárgaréz és ezüsttálak, valamint a fülbevalók. A lakatosok cifra ablakrácsokat készítenek.

Építészet

A berberek építészetének jellegzetes alkotásai a kasbák. Ezek az erődítményszerű építmények főképp azokon a helyeken találhatók, ahova a berberek az arabok elől húzódtak vissza.

A mór vagy maghreb építészetnek azt az irányzatot tartjuk, amely akkor virágzott, amikor Marokkó és Spanyolország egyetlen birodalmat alkotott. Kezdete az Almorávidák uralmának idejére tehető. E korszakot megelőzte a sajátos arab művészet, amely a nomád arabok letelepedése után a görög, bizánci, perzsa és indiai építészet hatására, azok elemeinek felhasználásával jött létre. Nagyobb épületeket e korban nem emeltek, a kisebbekből pedig nem maradtak ránk említésre méltóak.

A mór építészek mecseteket, palotákat, karavánszerájokat, nagy bazárokat és iskolákat emeltek. Legszebb alkotásaik közé tartozik a marrákesi Koutoubia-mecset, a rabati Hasszán-torony, a fezi Bou Inania.

Film

Marokkóban a mai napig több történelmi és vallási filmet forgattak. Itt készült a Gladiátor a Casablanca, és A názáreti Jézus című filmek egy része. Érdekesség, hogy több család is a filmből él. A filmekben statisztálnak.

Gasztronómia

A jellegzetes marokkói ételeket köleskása, tyúk- és birkahús felhasználásával, sajátos illatú fűszerekkel készítik. Az étel mellől sohasem hiányzik a kessra, a lapos, kerek búza- vagy árpacipó, amelyet gyakran otthon dagasztanak. Minden ebéd zárófogása a bőséges választékban asztalra kerülő gyümölcs: datolya, narancs stb.

Jellegzetes ételek:

• A kebab
• A kuszkusz. A vajpuhára párolt birkahúst csípős, zöldséges mártással és köleskásával tálalják. Van édes változata is: ennél a kását mandulával és mazsolával keverve adják a hús mellé.
• A harrira - a magyar húslevesre emlékeztető étel. Külön ízesítik és illatosítják csicseriborsóval, korianderrel, disznóbabbal, sáfránnyal, gyömbérrel, vajjal, hagymával.
• A pasztilla - andalúziai eredetű, félig sós, félig édes sült tészta. A nyers tésztát sütés előtt fűszerezett galambhússal, tojással, szőlővel és mandulával töltik, kívül az egészet megszórják fahéjjal és cukorral.

Az étkezéshez hozzátartozik egy egyfajta szertartás. Minden étkezés testünk megtisztulását jelenti a kultúra szerint. Ha az országban járunk és meghívnak minket egy baráti étkezésre, soha ne utasítsuk vissza, hanem fogadjuk el egy baráti mosollyal és kövessük a házigazdákat az étkezés előtt rituáléban. Mikor leültünk az asztalhoz, egy tálban szappan nélküli vizet visznek körbe amiben megmoshatjuk a kezünket. Szappan azért nincs benne, mert szerintük elrontaná az étel ízét. Miután mindenki megmosta a kezét, egy nagy, közös tálban érkeznek az ételek az asztalra. Csak jobb kézzel szabad elvenni az ételt, mert a bal kéz tisztátalannak számít, és csak a tál mifelénk eső oldaláról. Mivel mi vagyunk a vendégek, a finomabb falatok úgyis a hozzánk közelebb levő oldalon lesznek. Az étkezés addig tart, ameddig mindenkinek üres nem lesz a tányérja és a középső tál is. Ha nem fér belénk több, inkább tartsunk szünetet és hörpíntsünk egyet a mentolos teából, minthogy avval a kifogással álljunk elő, hogy tényleg nem fér belénk több. Marokkóban mindenhez kenyeret esznek, amely inkább a magyar lángosra hasonlít. Kerek, lapos és laktató. Miután minden tálról elfogyott az étel, újra körbejár a vizestál és egy törülköző. A két, kétségkivül legismertebb étel a kuszkusz és a tajine tál. Mindemelett rengeteg zöldség és gyümölcs fogy. Reggeli gyanánt gyakran nem esznek többet, mint egy-két narancs és egy mentolos-tea. Húsfélék közül a csirke a leggyakoribb és a bárányhús, de a tengerpartnak köszönhetően a halak és egyéb tengeri étkek is megtalálhatóak az asztalon. Bármerre járunk az utcán, és netán a városnézés közben megéhezünk, bármelyik sarkon találhatunk egy kis étkezdét. Ha megszomjaznánk, elég csak alaposabban körülnéznünk és pár dirhamot kipengetnünk, és máris ihatjuk a frissen facsart narancslevet.

Turizmus

A Ben Youssef madraszának belső udvara, Marakesh

Volubilis római kori romjai

Főbb látnivalók

• Tanger, Fez, Marrákes, Meknesz és Rabat városok
• Volubilis és Lixus római romjai
• Aït Benhaddou
• Chefchaouen (Sesáven), egyike az ország legszebb falvainak
• A Rif-hegység
• A Dadés-hegyszoros
• A Draa-völgy
• Tafraoute (Táfraut)
• Taroudant (Tárudánt)
• A berber falvak a Magas-Atlaszban

Sport

Olimpia

Olimpiai helyezések

helyezés				Összesen
Pekingi olimpia 2008	0	1	1	2
Athéni olimpia 2004	2	1	0	3
Sydney-i olimpia 2000	0	1	4	5
Atlantai olimpia 1996	0	0	2	2
Barcelonai olimpia 1992	1	1	1	3
Szöuli olimpia 1988	1	0	2	3
Los Angeles-i olimpia 1984	2	0	0	2
Római olimpia 1960	0	1	0	1
Össz.	6	4	9	19

Ünnepek

• Július 30.: a király trónfoglalása
• január 1.: újév
• március 2.: függetlenség napja
• május 1.: a munka ünnepe
• május 23.: a nemzet napja
• július 9.
• július 13.: VI. Mohammed megkoronázása
• augusztus 14.
• augusztus 20.: a király születésnapja

Források

• A Tudás Fája
• A Világ országai (Nyír – Karta Bt., 2004) ISBN 963-9516-64-3

További információk

• Morocco, CIA World Factbook
• médiaoldal
• hivatalos oldal
• a parlament oldala
• Arab Gateway – Morocco
• BBC News – Country Profile: Morocco
• Moroccan raioo culture in bits & bytes
• Morocco365
• Marokkó
• Fas fotoğrafları (fotók)
• Western Sahara (angolul)

Újságok

• allAfrica – Morocco
• Maghreb Arabe Presse
• The North Africa Journal