„Pillanatragasztó” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
6. sor: | 6. sor: | ||
== Működése == |
== Működése == |
||
Kémiailag a pillanatragasztó egy akrilgyanta, melyben a a környező nedvességben levő [[hidroxidion]]ok polimerizációt idéznek elő. Az úgynevezett [[anion]]os polimerizációs folyamat során a cianoakrilát monomerek a víz hatására egymáshoz kötődnek. A kötődő láncok addig kötődnek tovább, ameddig a polimerszálak csak bírják, így tartós műanyaghálót alkotnak, amely különlegesen erős kötést hoz létre. |
Kémiailag a pillanatragasztó egy akrilgyanta, melyben a a környező nedvességben levő [[hidroxidion]]ok polimerizációt idéznek elő. Az úgynevezett [[anion]]os polimerizációs folyamat során a cianoakrilát monomerek a víz hatására egymáshoz kötődnek. A kötődő láncok addig kötődnek tovább, ameddig a polimerszálak csak bírják, így tartós műanyaghálót alkotnak, amely a felületekhez tapadva különlegesen erős kötést hoz létre. |
||
== Használata == |
== Használata == |
A lap 2015. szeptember 2., 09:13-kori változata
A pillanatragasztó (vagy cián-akrilát, cianoakrilát) egy erős, gyorsan kötő ragasztó, mely kémiai úton, a nedvesség hatására polimerizálódva alakít ki kötést a ragasztandó felületek között.
Története
A második világháború alatt, 1942-ben, miközben célzókészülékek készítésére alkalmas műanyagot próbáltak előállítani, a Dr. Harry Coover által vezetett kutatócsoport fedezte fel véletlenül a vegyületet. Dr. Harry Coover – már a Kodak Research Labs kutatójaként – 1951-ben kollégájával, Fred Joynerrel „újra felfedezte” a ragasztóanyagot, melyet 1958-ban hoztak először forgalomba.
Működése
Kémiailag a pillanatragasztó egy akrilgyanta, melyben a a környező nedvességben levő hidroxidionok polimerizációt idéznek elő. Az úgynevezett anionos polimerizációs folyamat során a cianoakrilát monomerek a víz hatására egymáshoz kötődnek. A kötődő láncok addig kötődnek tovább, ameddig a polimerszálak csak bírják, így tartós műanyaghálót alkotnak, amely a felületekhez tapadva különlegesen erős kötést hoz létre.
Használata
A pillanatragasztót a mindennapokban törött tárgyak javítására alkalmazzák, de használják a törvényszéki orvostanban is ujjlenyomatok rögzítésére, továbbá sebeket is össze lehet ragasztani vele. A ragasztó kötéséhez szükséges víz a felületek vagy a környező levegő nedvességtartalmából származhat.
A ragasztó kötésekor a polimerizációs folyamat olyan gyorsan megy végbe, hogy a bőrön található nedvesség miatt pillanatok alatt ráragadhat a bőrre. Ezért óvatosan kell kezelni, például ha a szembe kerül, akkor összeragaszthatja a szempillákat. Az akrilmonomerből távozó pára ingerli az orrot, a torkot és a tüdőt. A folyékony ragasztó pamuttal, gyapjúval, bőrrel exoterm reakcióra lép, hőt fejleszt, a ruházatra csöppenő pillanatragasztó fájdalmas égési sérülést okozhat.
Források
- John Toedt, Darrell Koza and Kathleen Van Cleef-Toedt, Chemical composition of everyday products, GREENWOOD PRESS, London, 2005