„Pillanatragasztó” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
kis átfogalmazás |
tagolás stb. |
||
1. sor: | 1. sor: | ||
[[Fájl:Super glue.jpg|bélyegkép|250px|jobb]] |
[[Fájl:Super glue.jpg|bélyegkép|250px|jobb]] |
||
A '''pillanatragasztó''' (vagy cián-akrilát) egy erős, gyorsan kötő [[ragasztó]], mely |
A '''pillanatragasztó''' (vagy ''cián-akrilát, cianoakrilát'') egy erős, gyorsan kötő [[ragasztó]], mely kémiai úton, a nedvesség hatására [[polimer]]izálódva alakít ki kötést a ragasztandó felületek között. |
||
== Története == |
|||
⚫ | |||
A [[második világháború]] alatt, 1942-ben, miközben célzókészülékek készítésére alkalmas műanyagot próbáltak előállítani, a Dr. Harry Coover által vezetett kutatócsoport fedezte fel véletlenül a vegyületet. Dr. Harry Coover – már a ''Kodak Research Labs'' kutatójaként – 1951-ben kollégájával, Fred Joynerrel „újra felfedezte” a ragasztóanyagot, melyet 1958-ban hoztak először forgalomba. |
|||
== Működése == |
|||
⚫ | |||
⚫ | Kémiailag a pillanatragasztó egy akrilgyanta, melyben a polimerizációt a vízben levő [[hidroxidion]]ok idézik elő. Az úgynevezett [[anion]]os polimerizációs folyamaton megy keresztül, melyben a cianoakrilát monomerek a víz hatására egymáshoz kötődnek. A kötődő láncok addig kötődnek tovább, ameddig a polimerszálak csak bírják, így tartós műanyaghálót alkotnak, melyek polimerszálakkal kötik össze az összeragasztandó felületeket, különlegesen erős kötést hozva létre. |
||
== Használata == |
|||
⚫ | A ragasztó kötésekor a polimerizációs folyamat olyan gyorsan megy végbe, hogy a bőrön található nedvesség miatt pillanatok alatt |
||
⚫ | |||
⚫ | A ragasztó kötésekor a polimerizációs folyamat olyan gyorsan megy végbe, hogy a bőrön található nedvesség miatt pillanatok alatt ráragadhat a [[Bőr (anatómia)|bőrre]]. Ezért óvatosan kell kezelni, például ha a szembe kerül, akkor összeragaszthatja a szempillákat. Az akrilmonomerből távozó pára ingerli az orrot, a torkot és a tüdőt. A folyékony ragasztó [[pamut]]tal, [[gyapjú]]val, [[Bőr (anyag)|bőrrel]] érintkezve hőt fejleszt, pl. a farmernadrágra csöppenő pillanatragasztó fájdalmas égési sérülést okozhat. |
||
== Források == |
== Források == |
A lap 2015. szeptember 2., 06:02-kori változata
A pillanatragasztó (vagy cián-akrilát, cianoakrilát) egy erős, gyorsan kötő ragasztó, mely kémiai úton, a nedvesség hatására polimerizálódva alakít ki kötést a ragasztandó felületek között.
Története
A második világháború alatt, 1942-ben, miközben célzókészülékek készítésére alkalmas műanyagot próbáltak előállítani, a Dr. Harry Coover által vezetett kutatócsoport fedezte fel véletlenül a vegyületet. Dr. Harry Coover – már a Kodak Research Labs kutatójaként – 1951-ben kollégájával, Fred Joynerrel „újra felfedezte” a ragasztóanyagot, melyet 1958-ban hoztak először forgalomba.
Működése
Kémiailag a pillanatragasztó egy akrilgyanta, melyben a polimerizációt a vízben levő hidroxidionok idézik elő. Az úgynevezett anionos polimerizációs folyamaton megy keresztül, melyben a cianoakrilát monomerek a víz hatására egymáshoz kötődnek. A kötődő láncok addig kötődnek tovább, ameddig a polimerszálak csak bírják, így tartós műanyaghálót alkotnak, melyek polimerszálakkal kötik össze az összeragasztandó felületeket, különlegesen erős kötést hozva létre.
Használata
A pillanatragasztót a mindennapokban törött tárgyak javítására alkalmazzák, de használják a törvényszéki orvostanban is ujjlenyomatok rögzítésére, továbbá sebeket is össze lehet ragasztani vele. A ragasztó kötéséhez szükséges víz a felületek vagy a környező levegő nedvességtartalmából származhat.
A ragasztó kötésekor a polimerizációs folyamat olyan gyorsan megy végbe, hogy a bőrön található nedvesség miatt pillanatok alatt ráragadhat a bőrre. Ezért óvatosan kell kezelni, például ha a szembe kerül, akkor összeragaszthatja a szempillákat. Az akrilmonomerből távozó pára ingerli az orrot, a torkot és a tüdőt. A folyékony ragasztó pamuttal, gyapjúval, bőrrel érintkezve hőt fejleszt, pl. a farmernadrágra csöppenő pillanatragasztó fájdalmas égési sérülést okozhat.
Források
- John Toedt, Darrell Koza and Kathleen Van Cleef-Toedt, Chemical composition of everyday products, GREENWOOD PRESS, London, 2005