Simai Mihály (közgazdász)

Simai Mihály
Született	1930. április 4. (94 éves) Budapest
Állampolgársága	magyar
Nemzetisége	magyar
Foglalkozása	közgazdász, egyetemi tanár, akadémikus
Kitüntetései	Széchenyi-díj (2007)
MTA
A Wikimédia Commons tartalmaz Simai Mihály témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Simai Mihály (Budapest, 1930. április 4.) Széchenyi-díjas magyar közgazdász, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. A világgazdaságtan, ezen belül a szerkezeti rendszere átalakulásának neves kutatója. 1988 és 1991 között az MTA Világgazdasági Kutatóintézet igazgatója. 1992 és 1995 között az ENSZ Egyetem Világgazdaság-fejlesztési Intézet főigazgatója.

Életpályája

1948-ban érettségizett a szeghalmi Péter András Református Gimnáziumban, majd felvették a Közgazdaságtudományi Egyetem kereskedelem szakára, ahol 1952-ben szerzett közgazdász diplomát. 1957-ben védte meg egyetemi doktori disszertációját. Posztgraduális program keretében a genfi Nemzetközi Kapcsolatok Intézetében és a párizsi Európai Gazdasági és Politikai Tudományok Iskolájában tanult.

Diplomájának megszerzése után az egyetem nemzetközi gazdaság és politikai kérdések tanszékén kapott tanársegédi állást. 1957-től adjunktusként, 1961-től pedig docensként dolgozott. 1971-ben kapta meg egyetemi tanári kinevezését. Állását a tanszék világgazdasági tanszékké történő átnevezése után is megtartotta. A tanszéknek több éven keresztül vezetője is volt. 2000-ben professor emeritusi címet kapott. Emellett a győri Széchenyi István Egyetemen is tanít. Oktatói munkája mellett az MTA Világgazdasági Kutatóintézetének megszervezésében és megalapításában is részt vett. 1974-től az intézet helyettes igazgatója, 1988 és 1991 között igazgatója volt. 1991-ben kutatóprofesszori megbízást kapott.

1962-ben védte meg a közgazdaság-tudományok kandidátusi, 1971-ben akadémiai doktori értekezését. Az MTA Közgazdaság-tudományi Bizottságának lett tagja, később a Nemzetközi Gazdasági és Fejlődéstani Bizottságba is bekerült. Egy időben az ENSZ Informatikai Bizottságában is dolgozott. 1976-ban megválasztották a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1985-ben rendes tagjává. Több tudományos szakfolyóirat szerkesztőbizottságába is bekerült: Transnational (Genf), Review of International Studies (Cambridge), Journal of Development Studies (Hága), Environmental Economics (Amszterdam), Journal of Development Planning (Delhi) és Global Governance (New York).

Közéleti pályafutása

Simai az Egyesült Nemzetek Szervezete (ENSZ) több intézményében is aktívan részt vett. 1959 és 1960 között az ENSZ Európai Gazdasági Bizottságának, 1964 és 1968 között a Tervezési, Prognosztikai és Gazdaságpolitikai Központja munkatársa volt. Emellett több arab és afrikai országban dolgozott tanácsadóként. 1992 és 1996 között az ENSZ Egyetem Helsinkiben működő Világgazdaság-fejlesztési Intézetének volt főigazgatója.

Tagja volt az ENSZ több szakértői bizottságának, többek között a nemzetközi pénzügyi kérdésekkel, az államszervezetek reformjával és a fejlesztéstervezéssel foglalkozó bizottságoknak. Az ENSZ Egyetem Igazgatótanácsának elnökeként (1990–1992), illetve az UNICEF Kormányzótanácsának alelnökeként dolgozott több éven át. A Magyar ENSZ-Társaság és az UNICEF magyar bizottságának elnökévé választották (utóbbit 2004-ig vezette).

Munkássága

Kutatási területe a világgazdaságtan, ezen belül a kapitalista országok és a harmadik világ kérdéskörei, a világgazdaság 21. századi kérdései, valamint a globális transzformációk.

Legfontosabb eredményeit a világgazdaság szerkezeti rendszere átalakulásának fő irányairól és következményeiről írta. Foglalkozik az ehhez kapcsolódó nemzetközi pénzügyi kérdésekkel, államszervezeti reformokkal és fejlesztéstervezéssel. Fontosabb munkái jelentek meg a globalizáció, a nemzetközi szervezetek, a transznacionális vállalatok kérdéseiről, illetve egymáshoz közti viszonyukról. Több publikációja jelent meg a globális tudományos és műszaki fejlődés témakörében.

Több mint kétszáznyolcvan tudományos publikáció szerzője vagy társszerzője, ebből közel negyven könyv/monográfia és negyvenöt könyvfejezet. Munkáit elsősorban magyar és angol nyelven adja közre.

Családja

1954-ben nősült, felesége Bence Vera. Házasságukból egy leánygyermekük született (Anna).

Díjai, elismerései

• Közgazdász-díj (1975)
• Magyar Köztársaság Zászlórendje (1990)
• Meritorious Service Award (1995, ENSZ)
• Széchenyi-díj (2007)

Főbb publikációi

• Tőkekivitel a jelenkori kapitalizmusban (1962)
• A kapitalizmus világgazdasági rendszere (1965)
• Kilátás a 26. emeletről (1969)
• A harmadik évezred felé (1971)
• Az Egyesült Államok a 200. évforduló előtt (1974)
• Kölcsönös függőség és konfliktusok a világgazdaságban (1978)
• A fejlődő országok és a gazdasági dekolonizáció (1981)
• International Technology Transfer and Economic Development in the Late 20th Century (1984)
• Hatalom, technika, világgazdaság (1985, angolul 1990)
• The Future of Global Governance: Managing Risk and Change in the International System (1994)
• The Future of Work: The Politics and Economics of Global Employment (1995)
• Nemzetközi üzletpolitika (1996)
• The Democratic Process and the Market (1999)
• Új trendek és stratégiák a világgazdaságban (2000)
• Zöldebb lesz-e a világ? (2001)
• Az Egyesült Államok a XXI. század nemzetközi rendszerében (2006)
• A világgazdaság a XXI. század forgatagában: új trendek és stratégiák (2007)

Források

• A Magyar Tudományos Akadémia tagjai 1825–2002 III. (R–ZS). Főszerk. Glatz Ferenc. Budapest: MTA Társadalomkutató Központ. 2003. 1133. o.
• MTI Ki Kicsoda 2009, Magyar Távirati Iroda Zrt., Budapest, 2008, 978. old., ISSN 1787-288X
• Adatlap a Magyar Tudományos Akadémia honlapján
• Életrajz az MTA Világgazdasági Kutatóintézet honlapján