„Szászlekence” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
69. sor: | 69. sor: | ||
* Georg Felker (szerk.): ''Lechnitzer Heimatbuch.'' München, 1968 |
* Georg Felker (szerk.): ''Lechnitzer Heimatbuch.'' München, 1968 |
||
* [http://lexikon.adatbank.ro/muemlek.php?id=388 Az erődtemplom ismertetése] {{hu}} |
* [http://lexikon.adatbank.ro/muemlek.php?id=388 Az erődtemplom ismertetése] {{hu}} |
||
==További információk== |
|||
* abrosz a Magyar Néprajzi Múzeum gyűjteményében [http://public.neprajz.hu/neprajz.01.04.php?bm=1&kr=B_571_%3D%22Sz%C3%A1szlekence%22] |
|||
== Kapcsolódó szócikkek == |
== Kapcsolódó szócikkek == |
A lap 2015. augusztus 16., 12:09-kori változata
Szászlekence (Lechința, Lechnitz) | |
Evangélikus erődtemplom | |
Közigazgatás | |
Ország | Románia |
Történelmi régió | Erdély |
Fejlesztési régió | Északnyugat-romániai fejlesztési régió |
Megye | Beszterce-Naszód |
Község | Szászlekence |
Rang | községközpont |
Polgármester | Romeo-Daniel Florian (PSD), 2012 |
Irányítószám | 427105 |
Körzethívószám | 0x63[1] |
SIRUTA-kód | 33444 |
Népesség | |
Népesség | 2644 fő (2021. dec. 1.) |
Magyar lakosság | 97 |
Népsűrűség | 19,84 fő/km² |
Földrajzi adatok | |
Tszf. magasság | 302 m |
Terület | 133,26 km² |
Időzóna | EET, UTC+2 |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 47° 01′ 10″, k. h. 24° 20′ 01″Koordináták: é. sz. 47° 01′ 10″, k. h. 24° 20′ 01″ | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Szászlekence, 1910-ig Lekence (románul: Lechnița, románul: Lechnitz, szászul Lachenz) falu Romániában, Erdélyben, Beszterce-Naszód megyében.
Nevének eredete
Neve víznévből való, amely Kiss Lajos szerint szláv eredetű és töve a cseh lekno ('tündérrózsa') szóval lehet párhuzamos. Először 1285-ben említették, Lekicencha, Lekencha és Lekenche alakban.
Fekvése
Besztercétől 22 km-re délnyugatra, a Mezőségen fekszik.
Népessége
A népességszám változása
Népessége az elmúlt 160 év folyamán népszámlálásról-népszámlálásra nőtt, csupán az első világháború idején torpant meg a növekedés.
Etnikai és vallási megoszlás
- 1850-ben 1514 lakosából 1249 volt szász, 194 cigány és 64 román nemzetiségű; 1438 evangélikus, 69 görög és hét római katolikus vallású. Amint látható, a cigány közösség is az evangélikus egyházközséghez tartozott.
- 1910-ben 2355 lakosából 1360 volt német, 562 román, 225 cigány és 208 magyar anyanyelvű; 1432 evangélikus, 502 görög katolikus, 161 zsidó, 110 református, 97 unitárius és 49 római katolikus vallású.
- 2002-ben 2795 lakosából 2119 volt román, 566 cigány, 97 magyar és kilenc német nemzetiségű; 2561 ortodox, 83 református, 40 pünkösdi és 35 baptista vallású.
Története
Középkori szász telepítés. 1332-ben 69 tűzhelyet számlált. 1453-ban vásártartási, 1474-ben pallosjogot kapott. Beszterce vidékéhez tartozott.
1602-ben Basta katonái teljesen elpusztították és még 1642-ben is csak nyolc család lakta. 1713-ban 28 szász és 5 román, 1750-ben 64 szász, 30 román és négy cigány családot írtak össze benne. A románokat a határőrség felállításakor Naszód vidékére telepítették. 1800-ban kapott szabadalmat országos állat- és kirakodóvásár tartására minden év május 30-a és június 1-je között, 1821-ben pedig hetivásár tartására.[2] Az 1850-es években és 1934 után járási székhely volt. 1866-ban gyógyszertár létesült benne.[3] 1876-ban Beszterce-Naszód vármegyéhez csatolták, a vármegye legnépesebb, szász többségű községe volt. Zsidók is letelepültek benne, akik az 1880-as években építettek maguknak zsinagógát. Szász lakosságát a Wehrmacht 1944. szeptember 17-én evakuálta a közeledő front elől. Egy részüket a szovjet csapatok visszatelepítették, ők és utódaik a század utolsó harmadában hagyták el Romániát. A szászok többsége 1946-ban Rothenburg ob der Tauber környékén települt le. 1944. október 11-én a falu mellett heves csata zajlott le a szovjet és a Sebő Ödön vezette magyar utóvédek között.[4]
Látnivalók
- A református (korábban evangélikus) erődtemplom egy dombon áll. A háromhajós teremtemplom gótikus stílusú, amelyet a mainál eredetileg magasabb, szabálytalan ellipszis alaprajzú kőfal kerít. A harangtorony a templomtól külön, a fal síkjában áll.
Gazdasága
- A település elsősorban tejipari üzeméről nevezetes, amely Erdély-szerte saját boltokat is fenntart.
- Szászlekence borvidék központja, melynek bejegyzett fajtái az olaszrizling, a szürkebarát, a piros tramini, az ottonel muskotály, a sauvignon blanc, a neuburger, a királyleányka, a fehér leányka és a chardonnay.[5] A mai község területén 1947-ben még négyszáz, 2013-ban csak százötven hektáron termesztettek szőlőt.[6]
- A lekencei szászok egykor hagymatermesztésükről voltak híresek. A 2010-es évek elejétől egyre nagyobb területen ültetnek Szászlekencén homoktövist, amelyből Besztercén állítanak elő levet és olajat.[7]
- A faluban 2012-ben tíz hektáros, 1,7 MW elektromos kapacitású napenergiapark épült.[8]
Híres emberek
- Itt született 1941-ben Hans Raidel német keresztényszociális politikus.
- Itt született 1969-ben Călin Teutişan irodalomkritikus, irodalomtörténész.
Jegyzetek
- ↑ "x" a telefonszolgáltatót jelöli: 2–Romtelecom, 3–RDS
- ↑ Illéssy János: Vásárszabadalmak jegyzéke. Budapest, 1900
- ↑ Péter H. Mária: Az erdélyi gyógyszerészet magyar vonatkozásai. Kolozsvár, 2002, 45. o.
- ↑ http://www.hatarvadasz.hu/Irodalom/seboodon/index65.html
- ↑ A lekencei borvidék mint ellenőrzött minőségű borvidék leírása és a bortermesztés kritériumai [1] PDF (románul) és Csávossy György: Jó boroknak szép hazája, Erdély. Bp., 2002, 227–28. o.
- ↑ www.oniv.ro és Adevărul 2013. június 28.
- ↑ www.agriculturae.ro, www.timponline.ro és www.eco-ferma.ro
- ↑ bistritaonline.ro és www.agrias.ro
Forrás
- Georg Felker (szerk.): Lechnitzer Heimatbuch. München, 1968
- Az erődtemplom ismertetése (magyarul)
További információk
- abrosz a Magyar Néprajzi Múzeum gyűjteményében [2]