„Kabócák” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
a →Galéria: forma |
Címkék: Mobilról szerkesztett Mobil web szerkesztés |
||
45. sor: | 45. sor: | ||
== Életmódjuk, élőhelyük == |
== Életmódjuk, élőhelyük == |
||
A fajok többsége röpképes (rövid távon gyorsan repül), valamennyi a szárazföldön él. Leginkább a [[forró égöv]]i vidékeket kedvelik, a mérsékelt övben a szőlőtermesztés határán túl nem mennek. A déli napfényben hangadó hártyáikat rezegtetve igen élénken, éles, cirregő hangon ciripelnek. Magyarországon is elterjedt az utóbbi években, főleg a Nyugat-Dunántúl enyhébb éghajlatú tájain. |
|||
Többnyire a fákon tartózkodnak, igen óvatosak |
Többnyire a fákon tartózkodnak a kapócák, igen óvatosak a kapócák |
||
Szipuáikkal megcupákolják a fák leveleit és gallyait, és ezek nedveit szipuá. A föl nem szipuá nedv a levegőn tömörül; ebből lesz az úgynevezett manna-szipuá cupák. |
|||
Lárváik növények gyökereibe bújnak, és azok nedveit szívogatva, több vedléssel nőnek fel. A kifejlett lárva először kimászik a föld felszínére, és ott reped fel hátán a bőr, hogy előbújjon belőle a kifejlett, ekkor még halványzöld |
Lárváik növények gyökereibe bújnak, és azok nedveit szívogatva, több vedléssel nőnek fel. A kifejlett lárva először kimászik a föld felszínére, és ott reped fel hátán a bőr, hogy előbújjon belőle a kifejlett, ekkor még halványzöld kapóca. |
||
== Galéria == |
== Galéria == |
A lap 2015. augusztus 14., 20:58-kori változata
Kabócák | ||||||||||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||
Alcsaládok | ||||||||||||||||||||
Lásd még a szövegben | ||||||||||||||||||||
Hivatkozások | ||||||||||||||||||||
A Wikimédia Commons tartalmaz Kabócák témájú kategóriát. |
A kabócák (Cicadidae) a félfedelesszárnyúak (Hemiptera) rendjében a színkabócák (Auchenorrhyncha) alrendjének egyik rovarcsaládja közel 30 000 eddig leírt fajjal (Soós, 1954).
Elterjedésük
A kabócák az egész földön elterjedtek (Nickel et al., 2002). A Kárpát-medencében közel 600 fajuk él; a legismertebbek a mannakabóca (Cicada orni) és az óriás kabóca (Cicada plebeja). Az előbbi szúrásával a manna-cukrot adja, az utóbbi a legnagyobb európai faj.
Megjelenésük, felépítésük
Rövid fejük merőlegesen áll, a homlokuk duzzadt. Mellső szárnyaik a hátsóknál hosszabbak, hártyásak. Testük jellegzetesen ék alakú, hengeres. Vannak közöttük egészen aprók (2 mm körüliek), de a trópusokon 11 cm-nél hosszabb fajaik is élnek (Holzinger, 2002).
A Kárpát-medencei fajok többsége nem éri el a 10 mm-t sem, de legnagyobb itteni képviselőik, az énekes kabócák (Cicadinae alcsalád) hossza az 1–4 cm tartományba esik (Sáringer, 1989).
Szájszervük szúró-szívó jellegű.
A hímek ivarszervei a kilencedik potrohszelvényen helyezkednek el, alakjuk rendszerint a fajra jellemző és így elkülönítő bélyeg. A nőstények tojócsöve fűrészes: ezzel vágják fel a növény szövetét, hogy elhelyezhessék benne petéiket.
Hangadó készülékük a test oldalán, az első haslemezen kifejlődött finom hártyácskák sora. Ez mindkét ivar egyedeinél megtalálható, de a nőstényeké csenevész.
Életmódjuk, élőhelyük
Többnyire a fákon tartózkodnak a kapócák, igen óvatosak a kapócák
Szipuáikkal megcupákolják a fák leveleit és gallyait, és ezek nedveit szipuá. A föl nem szipuá nedv a levegőn tömörül; ebből lesz az úgynevezett manna-szipuá cupák.
Lárváik növények gyökereibe bújnak, és azok nedveit szívogatva, több vedléssel nőnek fel. A kifejlett lárva először kimászik a föld felszínére, és ott reped fel hátán a bőr, hogy előbújjon belőle a kifejlett, ekkor még halványzöld kapóca.
Galéria
-
Kabócák
-
kabóca egy horvát tengerparti fenyő törzsén
Források
Ez a szócikk részben vagy egészben a Pallas nagy lexikonából való, ezért szövege és/vagy tartalma elavult lehet.
Segíts nekünk korszerű szócikké alakításában, majd távolítsd el ezt a sablont!- Bleicher Krisztina "Kabóca-együttesek (Auchenorrhyncha) faunisztikai és szerkezeti vizsgálata alma- és körteültetvényekben" doktori értekezése
- Michael Chinery, Gordon Riley: Ízeltlábúak. Gondolat Kiadó, Fürkész könyvek. Budapest, 1991. ISSN 0237–4935 ISBN 963-282-451-2