„Cascade-hegység” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Laptörténet interaktív böngészése
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
Mr.D.P. (vitalap | szerkesztései)
119 szerkesztés
Felfedezése
szerkeszt
34. sor: 34. sor:
}}
}}


A '''Cascade-hegység''' (''Cascade Range'') [[Észak-Amerika]] egyik legnagyobb hegylánca, mely [[Brit Columbia|Brit Columbiától]] ([[Kanada]]) [[Washington (állam)|Washington]] államon és [[Oregon]] államon keresztül egészen Észak-[[Kalifornia|Kaliforniáig]] terjed. Más megnevezése: ''Kaszkádok'' (''Cascades'').
A '''Cascade-hegység''' (''Cascade Range'') [[Észak-Amerika]] egyik legnagyobb hegylánca, mely [[Brit Columbia|Brit Columbiától]] ([[Kanada]]) [[Washington (állam)|Washington]] államon és [[Oregon]] államon keresztül egészen Észak-[[Kalifornia|Kaliforniáig]] terjed. Más megnevezése: ''Kaszkádok'' (''Cascades''). [[kaszkád|Nevét]] [[zúgók]]kal-[[vízesés]]ekkel folyó vizeiről kapta.


A hegyláncban számos [[tűzhányó]] és nem vulkanikus eredetű hegy található. A nem vulkanikus részt North Cascades-nek (Északi-Kaszkádok) hívják, a vulkanikus résznek High-Cascades (Magas-Kaszkádok) a neve. A hegylánc kanadai - kisebb – részét Canadian Cascades-nak (Kanadai-Kaszkádoknak) hívják.
A hegyláncban számos [[tűzhányó]] és sok, üledékes kőzetekből álló hegy is van. Az üledékes rész az [[Északi-Kaszkádok]] ''(North Cascades)'', a vulkanikus a [[Magas-Kaszkádok]] ''(High-Cascades)''. A hegylánc kanadai - kisebb – részét [[Kanadai-Kaszkádok]]nak ''(Canadian Cascades)'' is hívják.


A Kaszkádok a [[Tűzgyűrű]] része, mely a [[Csendes-óceán]] partjai mentén végigfutó sávszerű földrajzi régió, amely mentén sok működő és szunnyadó tűzhányó helyezkedik el. Az elmúlt 200 évben az [[Amerikai Egyesült Államok]] összefüggő területein előforduló összes [[Vulkánkitörés|vulkáni kitörés]] ebből a régióból származik. A két legutóbbi ilyen eset a [[Lassen Peak]] (1914 és 1921) és a [[Mount Saint Helens]] (1980 és 2005) csúcsokon volt.<ref>http://volcanoes.usgs.gov/volcanoes/st_helens/st_helens_geo_hist_100.html</ref>
A Kaszkádok a [[Csendes-óceán]] partjai mentén végigfutó [[Tűzgyűrű]] része; ebben sok a működő vagy szunnyadó tűzhányó. Az elmúlt 200 évben az [[Amerikai Egyesült Államok]] szárazföldi részén csk itt tört ki vulkán. A legutóbbi ilyen esetek a [[Lassen Peak]] (1914 és 1921) és a [[Mount Saint Helens]] (1980 és 2005) kitörései voltak.<ref>http://volcanoes.usgs.gov/volcanoes/st_helens/st_helens_geo_hist_100.html</ref>


== Földrajz ==
== Földrajz ==
[[Fájl:Cascaderangemap.jpg|jobbra|bélyegkép|300px |A Kaszkádok térképe]]
[[Fájl:Cascaderangemap.jpg|jobbra|bélyegkép|300px |A Kaszkádok térképe]]


A hegylánc hossza 1100&nbsp;km, a szélessége 130&nbsp;km. A Kaszkádok északon a Nicola és a Thompson folyók találkozásánál kezdődnek, illetve a [[Fraser folyó]] választja el a [[Észak-amerikai Parti-hegység|Észak-amerikai Parti-hegységtől]], Észak-Kaliforniában pedig a Shasta-Kaszkádban található [[Lassen Peak]] nevű tűzhányóig terjednek.<ref name="books.google.hu">http://books.google.hu/books?id=5S0EVRXtK6YC&pg=PA191&redir_esc=y#v=onepage&q&f=false</ref>
A hegylánc hossza mintegy 1200&nbsp;km, szélessége nagyjából 130&nbsp;km. Északon a [[Nicola (folyó)|Nicola]] és a [[Thompson (folyó)|Thompson]] összefolyásánál kezdődik, illetve a [[Fraser folyó]] választja el a [[Észak-amerikai Parti-hegység|Parti-hegységtől]], Észak-Kaliforniában a [[Shasta-Kaszkád]] végén álló [[Lassen Peak]] tűzhányóig terjed.<ref name="books.google.hu">http://books.google.hu/books?id=5S0EVRXtK6YC&pg=PA191&redir_esc=y#v=onepage&q&f=false</ref>


A Kaszkádok legmagasabb vulkánjait hívják Magas-Kaszkádoknak, amelyek több mint ezer méterrel is magasabbak, mint a környezetükben (80-160 km) levő többi csúcs.<ref><nowiki>http://www.jqjacobs.net/writing/volcanoc.html</nowiki></ref> A hegylánc legmagasabb csúcsa a Mount Rainier (4932 m).
A Kaszkádok legmagasabb vulkánjait hívják Magas-Kaszkádoknak, amelyek több mint ezer méterrel is magasabbak, mint a környezetükben (80-160 km) levő többi csúcs.<ref><nowiki>http://www.jqjacobs.net/writing/volcanoc.html</nowiki></ref> A hegylánc legmagasabb csúcsa a [[Washington (állam)|Washington]] államban a [[Mount Rainier]] (4932 m).


Az Északi-Kaszkádok a Mount Rainier-től északra kezdődnek, de hivatalosan csak a kanadai részt hívják annak, egészen a 2049 m magas Lytton-hegyig. Összességében, az Északi és a Kanadai-Kaszkádok rendívül szaggatottak, a kisebb csúcsok is meredekek, gleccsertevékenységgel, a völgyek mélyek, így jelentős különbségek vannak a domborzatban<ref>http://books.google.hu/books?id=oRASAQAAIAAJ&redir_esc=y</ref> A Kanadai-Kaszkádok déli része, különösen a [[Skagit-hegység]] [[geológia]]ilag és [[topográfia]]ilag hasonló az Északi-Kaszkádokhoz, míg az északi és északkeleti részek kevésbé borítottak gleccserrel és több [[fennsík]] jellemezi őket, úgy mint a Thompson-fennsík.<ref name="books.google.hu" />
Az Északi-Kaszkádok a Mount Rainier-től északra kezdődnek, de hivatalosan csak a kanadai részt hívják annak, egészen a 2049 m magas [[Lytton-hegy]]ig. Az Északi és a Kanadai-Kaszkádok vonulata rendívül szaggatott, a kisebb csúcsok is meredekek, és mély gleccservölgyek választják el őket egymástól<ref>http://books.google.hu/books?id=oRASAQAAIAAJ&redir_esc=y</ref> A Kanadai-Kaszkádok déli része, különösen a [[Skagit-hegység]] [[geológia]]ilag és [[geomorfológia]]ilag hasonlít az Északi-Kaszkádokhoz, míg az északi és északkeleti részeken kevésebb a gleccser és több a [[fennsík]] (ezek tipikus példája a [[Thompson-fennsík]]).<ref name="books.google.hu" />


A [[Csendes-óceán]] közelsége miatt a nyugati [[Szél|szelek]] az uralkodók, különösen a nyugati lejtőkön és jelentős a csapadékmennyiség, főleg a nyugati hegyoldalakon, ahol egyes helyeken a 25 méteres évenkénti hatalmas [[hó|hómennyiséget]] is elérheti.<ref>http://www.ncdc.noaa.gov/extremes/ncec/</ref> Az egy szezonban leesett hómennyiség világrekordját a Washington államban található Mount Baker-nél mérték 1998-1999 telén: 29 métert. Az addigi rekordot 1978-ban mérték a Mount Rainier déli, Paradise-nak nevezett felén. Nem ritka a 13 méter feletti hómennyiség sem, mint a Lassen Peak-nél található Lake Helen nevű tengerszemnél.<ref><nowiki>http://www.tahoedailytribune.com/article/20101014/COMMUNITY/101019946</nowiki></ref> A hómennyiség miatt a Magas-Kaszkádok egész évben hóval és jéggel borítottak és a növényvilág is alkalmazkodott ehhez a rendkívüli csapadékmennyiséghez. A hegyláncot sűrű erdő borítja, a leggyakoribb, nyugati oldalon megtalálható fafajok az [[Amerikai duglászfenyő]], a [[váltótűs hemlokfenyő]] és a [[Vörös éger]], míg a szárazabb, keleti oldalon leginkább az [[Amerikai sárgafenyő]] található, a magasabban fekvő részeken pedig a [[nyugati vörösfenyő]], a [[szirti hemlokfenyő]], a [[Sziklás-hegységi jegenyefenyő]], valamint a Larix lyallii nevű vörösfenyőfaj. A keleti oldal előhegységeinél a csapadék az eső-árnyék hatás miatt csupán 230 milliméter körül van. Ettől keletre egy száraz fennsík terül el, ami 17-24 millió éve alakult ki. Együttesen ezek a területek alkotják az 520 ezer négyzetkilométeres [[Columbia-fennsík]]<nowiki/>ot.
A [[Csendes-óceán]] közelsége miatt a nyugati [[Szél|szelek]] az uralkodók, különösen a nyugati lejtőkön és jelentős a csapadékmennyiség, főleg a nyugati hegyoldalakon, ahol egyes helyeken a 25 méteres évenkénti hatalmas [[hó|hómennyiséget]] is elérheti.<ref>http://www.ncdc.noaa.gov/extremes/ncec/</ref> Az egy szezonban leesett hómennyiség világrekordját a Washington államban található Mount Baker-nél mérték 1998-1999 telén: 29 métert. Az addigi rekordot 1978-ban mérték a Mount Rainier déli, Paradise-nak nevezett felén. Nem ritka a 13 méter feletti hómennyiség sem, mint a Lassen Peak-nél található Lake Helen nevű tengerszemnél.<ref><nowiki>http://www.tahoedailytribune.com/article/20101014/COMMUNITY/101019946</nowiki></ref> A hómennyiség miatt a Magas-Kaszkádok egész évben hóval és jéggel borítottak és a növényvilág is alkalmazkodott ehhez a rendkívüli csapadékmennyiséghez. A hegyláncot sűrű erdő borítja, a leggyakoribb, nyugati oldalon megtalálható fafajok az [[Amerikai duglászfenyő]], a [[váltótűs hemlokfenyő]] és a [[Vörös éger]], míg a szárazabb, keleti oldalon leginkább az [[Amerikai sárgafenyő]] található, a magasabban fekvő részeken pedig a [[nyugati vörösfenyő]], a [[szirti hemlokfenyő]], a [[Sziklás-hegységi jegenyefenyő]], valamint a Larix lyallii nevű vörösfenyőfaj. A keleti oldal előhegységeinél a csapadék az eső-árnyék hatás miatt csupán 230 milliméter körül van. Ettől keletre egy száraz fennsík terül el, ami 17-24 millió éve alakult ki. Együttesen ezek a területek alkotják az 520 ezer négyzetkilométeres [[Columbia-fennsík]]<nowiki/>ot.

A lap 2015. augusztus 14., 11:08-kori változata

Cascade-hegység
(Cascade Range)
Kaszkádok (részlet)
Kaszkádok (részlet)
Magasság4392 m
HelyKanada, USA
HegységÉszak-amerikai Parti-hegység
Legmagasabb pontMount Rainier
Terület150 000 km2
Hosszúság1100 km
Szélesség130 km
Elhelyezkedése
Cascade-hegység (USA)
Cascade-hegység
Cascade-hegység
Pozíció az USA térképén
é. sz. 46° 51′ 02″, ny. h. 121° 45′ 36″Koordináták: é. sz. 46° 51′ 02″, ny. h. 121° 45′ 36″
Térkép
A Wikimédia Commons tartalmaz Cascade-hegység témájú médiaállományokat.

A Cascade-hegység (Cascade Range) Észak-Amerika egyik legnagyobb hegylánca, mely Brit Columbiától (Kanada) Washington államon és Oregon államon keresztül egészen Észak-Kaliforniáig terjed. Más megnevezése: Kaszkádok (Cascades). Nevét zúgókkal-vízesésekkel folyó vizeiről kapta.

A hegyláncban számos tűzhányó és sok, üledékes kőzetekből álló hegy is van. Az üledékes rész az Északi-Kaszkádok (North Cascades), a vulkanikus a Magas-Kaszkádok (High-Cascades). A hegylánc kanadai - kisebb – részét Kanadai-Kaszkádoknak (Canadian Cascades) is hívják.

A Kaszkádok a Csendes-óceán partjai mentén végigfutó Tűzgyűrű része; ebben sok a működő vagy szunnyadó tűzhányó. Az elmúlt 200 évben az Amerikai Egyesült Államok szárazföldi részén csk itt tört ki vulkán. A legutóbbi ilyen esetek a Lassen Peak (1914 és 1921) és a Mount Saint Helens (1980 és 2005) kitörései voltak.[1]

Földrajz

A Kaszkádok térképe

A hegylánc hossza mintegy 1200 km, szélessége nagyjából 130 km. Északon a Nicola és a Thompson összefolyásánál kezdődik, illetve a Fraser folyó választja el a Parti-hegységtől, Észak-Kaliforniában a Shasta-Kaszkád végén álló Lassen Peak tűzhányóig terjed.[2]

A Kaszkádok legmagasabb vulkánjait hívják Magas-Kaszkádoknak, amelyek több mint ezer méterrel is magasabbak, mint a környezetükben (80-160 km) levő többi csúcs.[3] A hegylánc legmagasabb csúcsa a Washington államban a Mount Rainier (4932 m).

Az Északi-Kaszkádok a Mount Rainier-től északra kezdődnek, de hivatalosan csak a kanadai részt hívják annak, egészen a 2049 m magas Lytton-hegyig. Az Északi és a Kanadai-Kaszkádok vonulata rendívül szaggatott, a kisebb csúcsok is meredekek, és mély gleccservölgyek választják el őket egymástól[4] A Kanadai-Kaszkádok déli része, különösen a Skagit-hegység geológiailag és geomorfológiailag hasonlít az Északi-Kaszkádokhoz, míg az északi és északkeleti részeken kevésebb a gleccser és több a fennsík (ezek tipikus példája a Thompson-fennsík).[2]

A Csendes-óceán közelsége miatt a nyugati szelek az uralkodók, különösen a nyugati lejtőkön és jelentős a csapadékmennyiség, főleg a nyugati hegyoldalakon, ahol egyes helyeken a 25 méteres évenkénti hatalmas hómennyiséget is elérheti.[5] Az egy szezonban leesett hómennyiség világrekordját a Washington államban található Mount Baker-nél mérték 1998-1999 telén: 29 métert. Az addigi rekordot 1978-ban mérték a Mount Rainier déli, Paradise-nak nevezett felén. Nem ritka a 13 méter feletti hómennyiség sem, mint a Lassen Peak-nél található Lake Helen nevű tengerszemnél.[6] A hómennyiség miatt a Magas-Kaszkádok egész évben hóval és jéggel borítottak és a növényvilág is alkalmazkodott ehhez a rendkívüli csapadékmennyiséghez. A hegyláncot sűrű erdő borítja, a leggyakoribb, nyugati oldalon megtalálható fafajok az Amerikai duglászfenyő, a váltótűs hemlokfenyő és a Vörös éger, míg a szárazabb, keleti oldalon leginkább az Amerikai sárgafenyő található, a magasabban fekvő részeken pedig a nyugati vörösfenyő, a szirti hemlokfenyő, a Sziklás-hegységi jegenyefenyő, valamint a Larix lyallii nevű vörösfenyőfaj. A keleti oldal előhegységeinél a csapadék az eső-árnyék hatás miatt csupán 230 milliméter körül van. Ettől keletre egy száraz fennsík terül el, ami 17-24 millió éve alakult ki. Együttesen ezek a területek alkotják az 520 ezer négyzetkilométeres Columbia-fennsíkot.

A Kaszkádok amerikai részén az egyetlen törést a keleti-nyugati fekvésű Columbia River Gorge okozza, ami a Columbia folyó egyik kanyonja.[7] Amikor a Cascade-hegység 7 millió éve a Pliocén korban elkezdett formálódni, a Columbia elöntötte a viszonylag alacsonyan fekvő Columbia-fennsíkot. Miközben a hegylánc egyre magasabb lett a folyó erodálta a kőzetet és így alakult ki ez a folyószakasz.

Felfedezése

1792 elején George Vancouver brit hajóskapitány a Puget Sound öblöt térképezte fel, illetve ő adott először angol neveket a hegycsúcsoknak. A Mount Baker egyik tisztjéről, Joseph Baker hadnagyról lett elnevezve, bár az első európai, aki láttam, Manuel Quimper spanyol felfedező volt 1790-ben, aki a La gran montaña del Carmelo nevet adta neki. A Mount Rainier Peter Rainier brit admirálisról lett elnevezve, 1792 végén Vancouver megkérte egyik tisztjét, hogy hajózzon fel a Columbián. William Robert Broughton látta meg először Oregon állam legmagasabb csúcsát, a Mount Hoodot, amit Lord Samuel Hoodról, a Brit Királyi Haditengerészet admirálisáról nevezett el. 1792 májusában, Vancouver a Columbia folyó torkolatából látott egy másik magas csúcsot, amit egy brit diplomatáról, Alleyne FitzHerbert, St. Helens bárójáról nevezett el Mount St. Helensnek.[8] Vancouver azonban a hegységnek nem adott nevet, egyszerűen „keleti havas hegyeknek” nevezte őket, a spanyolok pedig a hasonló jelentéssel bíró Sierra nevadának.[9]

1805-ben a Lewis és Clark expedíciója A Columbia folyón hajózva keltek át a hegyeken és éveken át ez volt a legpraktikusabb módja az átkelésnek. Ők voltak az első nem őslakos amerikaiak, akik meglátták a Mount Adams, de azt hitték az a Mount St. Helens. Amikor pedig azt is elérték, felcserélték a Mount Rainier csúcsával.[9] Amikor az expedíció hazaindult, egy másik hegyet a felfedező út támogatójáról, Thomas Jefferson amerikai elnökről nevezték el. De a hegyláncot ekkor még Nyugati hegységnek nevezték.[9] A felfedező körút után egyre több telepes próbált meg átkelni a hegyláncon, az egyetlen akadályt pedig a Columbia River Gorge kanyonjában a zúgók jelentették. Hamarosan ezt a területet a „zúgóknál (kaszkádoknál) lévő hegyeknek" kezdték el hívni. Először David Douglas skót botanikus írásaiban olvasható a hegylánc ma is használt, Cascade neve. Mára a zúgók nem láthatók, mivel a Bonneville-vízerőmű építésekor elöntötte a folyó ezt a területet.

1814-ben Alexander Ross prémvadász volt az első, aki a hegység északi részén kelt át, a Fort Okanogan erőd és a Puget Sound öböl között. A North West Company nevű prém- és szőrmekereskedő vállalatnak dolgozó Ross útleírása elég pontatlan az útvonalát illetően, de a Methow folyó alsó folyását követve érte el a hegyeket és valószínűleg a Cascade-hágón át érte el a Skagit folyót. Mindezek mellett ő térképezte fel először a Stehekin folyót és környékét. A hegyeken történő átkelés nehézsége és a kis hódpopuláció miatt vállalata csak néhány expedíciót indított.[9]

A hegység felfedezését és az ott történő letelepedést elősegítette, hogy a Hudson's Bay Company kereskedőtársaság a Washington államban levő, a Columbia folyó északi partján fekvő Vancouver területén létrehozta a Fort Vancouver nevű kereskedelmi központot. Ettől a központi helytől mentek a prémvadászok begyűjteni zsákmányukat, és átevezve Columbia déli partjára, bővítették az oregoni Portland és San Francisco közötti, korábban indiánok által is használt Siskiyou-ösvényt, amin keresztül a legegyszerűbb volt eljutni Kalifornia területére.[10] Az 1820-as és 1830-as évtizedekben ezek a prémvadászok voltak az első fehér bőrű emberek, akik felfedezték a Crater Lake tavát, a Mount McLoughlin-t, a Medicine Lake tűzhányót, a Mount Shastát, valamint a Lassen Peak csúcsát.

1840-es években határvita alakult ki az amerikai és a brit kormány között. Az egyik elképzelés szerint a Cascade-hegység gerincénél húzódott volna a határ, de ezt az amerikaiak nem fogadták el. 1846-ban az Oregoni Szerződésben rögzítették, hogy a Vancouver-sziget és a 49. szélességi foktól északra fekvő területek a Brit Birodalom részei, az attól délre fekvő területek pedig az Egyesült Államoké. Az 1870-es évekig a Hudson Bay Company egyik legfontosabb kereskedelmi útvonala a York Factory Express volt, Portland és a Hudson-öböl partján fekvő York Factory között. Az útvonal a Columbia és az Okanogan folyókat követte a hegyeken át történő közlekedés helyett. A Naches-hágót elsősorban szarvasmarhák és lovak szállításakor használtak, amiket a Fort Nisqually nevű, erődített kereskedelmi ponthoz vittek.

A Parti-hegységnél csak az 1840-es években kezdtek el megjelenni telepesek, ami azt jelentette, hogy egyre többen utaztak az Oregoni szekérúton, ami a Cascade-hegység addig érintetlen részeinek felfedezését is jelentette. Röviddel ezután a vasútvonalak is megjelentek, ami pedig a fakitermelés fellendítéséhez vezetett. Mindenez ellenére, a Cascade-hegység a mai napig elsősorban érintetlen területeiről ismert. Számos nemzeti park, természetvédelmi terület, érintetlen vadon és egyéb, védett terület található a hegyekben.

A hegység kanadai részéhez hozzátartozik az 1858-1860 közötti aranyláz a Fraser-kanyonban, az 1860-től épített Cariboo út, amelyet rendkívül veszélyes terepviszonyok közt építettek, hogy az aranyláz miatt megjelenő embertömeget, gépeket, és a kényelmüket szolgáló árucikket a megfelelő helyre juttassanak. Ez váltotta fel a Hudson's Bay Company régi útvonalait: a Dewdney-ösvényt és a Brigade-ösvényt. A Canadian Pacific vasútvonal a Coquihalla folyó hágóin keresztül vezetett, amik Kanada legmeredekebb útvonalai közé tartoznak.

Kapcsolódó szócikkek

További Információk

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben a Cascade Range című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források

  1. ↑ http://volcanoes.usgs.gov/volcanoes/st_helens/st_helens_geo_hist_100.html
  2. ↑ a b http://books.google.hu/books?id=5S0EVRXtK6YC&pg=PA191&redir_esc=y#v=onepage&q&f=false
  3. ↑ http://www.jqjacobs.net/writing/volcanoc.html
  4. ↑ http://books.google.hu/books?id=oRASAQAAIAAJ&redir_esc=y
  5. ↑ http://www.ncdc.noaa.gov/extremes/ncec/
  6. ↑ http://www.tahoedailytribune.com/article/20101014/COMMUNITY/101019946
  7. ↑ http://www.nwcouncil.org/history/ColumbiaRiverGorge
  8. ↑ http://volcanoes.usgs.gov/observatories/cvo/Historical/naming_mount_st_helens.shtml
  9. ↑ a b c d Beckey, Fred W. (2003). Range of Glaciers: the Exploration and Survey of the Northern Cascade Range. Portland, Oregon: Oregon Historical Society Press. ISBN 978-0-87595-243-7.
  10. ↑ http://wayback.archive.org/web/20120415171721/http://www.museumsiskiyoutrail.org/
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Cascade-hegység&oldid=16379978”