„Cascade-hegység” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Felfedezése |
Felfedezése |
||
| 60. sor: | 60. sor: | ||
1814-ben Alexander Ross prémvadász volt az első, aki a hegység északi részén kelt át, a Fort Okanogan erőd és a Puget Sound öböl között. A North West Company nevű prém- és szőrmekereskedő vállalatnak dolgozó Ross útleírása elég pontatlan az útvonalát illetően, de a Methow folyó alsó folyását követve érte el a hegyeket és valószínűleg a Cascade-hágón át érte el a Skagit folyót. Mindezek mellett ő térképezte fel először a Stehekin folyót és környékét. A hegyeken történő átkelés nehézsége és a kis hódpopuláció miatt vállalata csak néhány expedíciót indított.<ref name=":0" /> |
1814-ben Alexander Ross prémvadász volt az első, aki a hegység északi részén kelt át, a Fort Okanogan erőd és a Puget Sound öböl között. A North West Company nevű prém- és szőrmekereskedő vállalatnak dolgozó Ross útleírása elég pontatlan az útvonalát illetően, de a Methow folyó alsó folyását követve érte el a hegyeket és valószínűleg a Cascade-hágón át érte el a Skagit folyót. Mindezek mellett ő térképezte fel először a Stehekin folyót és környékét. A hegyeken történő átkelés nehézsége és a kis hódpopuláció miatt vállalata csak néhány expedíciót indított.<ref name=":0" /> |
||
A hegység felfedezését és az ott történő letelepedést elősegítette, hogy a [[Hudson's Bay Company]] kereskedőtársaság a Washington államban levő, a Columbia folyó északi partján fekvő [[Vancouver (Washington)|Vancouver]] területén létrehozta a [[Fort Vancouver]] nevű kereskedelmi központot. Ettől a központi helytől mentek a prémvadászok begyűjteni zsákmányukat, és átevezve Columbia déli partjára, bővítették az oregoni [[Portland (Oregon)|Portland]] és [[San Francisco (Kalifornia)|San Francisco]] közötti, korábban indiánok által is használt Siskiyou |
A hegység felfedezését és az ott történő letelepedést elősegítette, hogy a [[Hudson's Bay Company]] kereskedőtársaság a Washington államban levő, a Columbia folyó északi partján fekvő [[Vancouver (Washington)|Vancouver]] területén létrehozta a [[Fort Vancouver]] nevű kereskedelmi központot. Ettől a központi helytől mentek a prémvadászok begyűjteni zsákmányukat, és átevezve Columbia déli partjára, bővítették az oregoni [[Portland (Oregon)|Portland]] és [[San Francisco (Kalifornia)|San Francisco]] közötti, korábban indiánok által is használt [[Siskiyou-ösvény]]<nowiki/>t, amin keresztül a legegyszerűbb volt eljutni Kalifornia területére.<ref><nowiki>http://wayback.archive.org/web/20120415171721/http://www.museumsiskiyoutrail.org/</nowiki></ref> Az 1820-as és 1830-as évtizedekben ezek a prémvadászok voltak az első fehér bőrű emberek, akik felfedezték a [[Crater Lake]] tavát, a [[Mount McLoughlin]]-t, a Medicine Lake tűzhányót, a [[Mount Shasta|Mount Shastá]]<nowiki/>t, valamint a Lassen Peak csúcsát. |
||
1840-es években határvita alakult ki az amerikai és a brit kormány között. Az egyik elképzelés szerint a Cascade-hegység gerincénél húzódott volna a határ, de ezt az amerikaiak nem fogadták el. 1846-ban az Oregoni Szerződésben rögzítették, hogy a [[Vancouver-sziget]] és a 49. szélességi foktól északra fekvő területek a Brit Birodalom részei, az attól délre fekvő területek pedig az Egyesült Államoké. |
1840-es években határvita alakult ki az amerikai és a brit kormány között. Az egyik elképzelés szerint a Cascade-hegység gerincénél húzódott volna a határ, de ezt az amerikaiak nem fogadták el. 1846-ban az Oregoni Szerződésben rögzítették, hogy a [[Vancouver-sziget]] és a 49. szélességi foktól északra fekvő területek a Brit Birodalom részei, az attól délre fekvő területek pedig az Egyesült Államoké. Az 1870-es évekig a Hudson Bay Company egyik legfontosabb kereskedelmi útvonala a [[York Factory Express]] volt, Portland és a [[Hudson-öböl]] partján fekvő [[York Factory]] között. Az útvonal a Columbia és az Okanogan folyókat követte a hegyeken át történő közlekedés helyett. A Naches-hágót elsősorban szarvasmarhák és lovak szállításakor használtak, amiket a Fort Nisqually nevű, erődített kereskedelmi ponthoz vittek. |
||
A Parti-hegységnél csak az 1840-es években kezdtek el megjelenni telepesek, ami azt jelentette, hogy egyre többen utaztak az [[Oregoni szekérút]]<nowiki/>on, ami a Cascade-hegység addig érintetlen részeinek felfedezését is jelentette. Röviddel ezután a vasútvonalak is megjelentek, ami pedig a fakitermelés fellendítéséhez vezetett. Mindenez ellenére, a Cascade-hegység a mai napig elsősorban érintetlen területeiről ismert. Számos nemzeti park, természetvédelmi terület, érintetlen vadon és egyéb, védett terület található a hegyekben. |
|||
== Irodalom == |
|||
* {{CitLib|szerző= Fred W. Beckey |
|||
A hegység kanadai részéhez hozzátartozik az 1858-1860 közötti aranyláz a Fraser-kanyonban, az 1860-től épített Cariboo út, amelyet rendkívül veszélyes terepviszonyok közt építettek, hogy az aranyláz miatt megjelenő embertömeget, gépeket, és a kényelmüket szolgáló árucikket a megfelelő helyre juttassanak. Ez váltotta fel a Hudson's Bay Company régi útvonalait: a Dewdney-ösvényt és a Brigade-ösvényt. A Canadian Pacific vasútvonal a [[Coquihalla folyó]] hágóin keresztül vezetett, amik Kanada legmeredekebb útvonalai közé tartoznak. |
|||
|cím= Range of glaciers: |
|||
the exploration and survey of the Northern Cascade range |
|||
|év=2003|kiadóOregon Historical Society Press.|isbn=|oldal=}} |
|||
== Kapcsolódó szócikkek == |
== Kapcsolódó szócikkek == |
||
A lap 2015. augusztus 12., 19:06-kori változata
| Cascade-hegység (Cascade Range) | |
 | |
| Kaszkádok (részlet) | |
| Magasság | 4392 m |
| Hely | Kanada, USA |
| Hegység | Észak-amerikai Parti-hegység |
| Legmagasabb pont | Mount Rainier |
| Terület | 150 000 km2 |
| Hosszúság | 1100 km |
| Szélesség | 130 km |
| Elhelyezkedése | |
 Cascade-hegység
Pozíció az USA térképén
| |
 é. sz. 46° 51′ 02″, ny. h. 121° 45′ 36″Koordináták: é. sz. 46° 51′ 02″, ny. h. 121° 45′ 36″ | |
 | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Cascade-hegység témájú médiaállományokat. | |
A Cascade-hegység (Cascade Range) Észak-Amerika egyik legnagyobb hegylánca, mely Brit Columbiától (Kanada) Washington államon és Oregon államon keresztül egészen Észak-Kaliforniáig terjed. Más megnevezése: Kaszkádok (Cascades).
A hegyláncban számos tűzhányó és nem vulkanikus eredetű hegy található. A nem vulkanikus részt North Cascades-nek (Északi-Kaszkádok) hívják, a vulkanikus résznek High-Cascades (Magas-Kaszkádok) a neve. A hegylánc kanadai - kisebb – részét Canadian Cascades-nak (Kanadai-Kaszkádoknak) hívják.
A Kaszkádok a Tűzgyűrű része, mely a Csendes-óceán partjai mentén végigfutó sávszerű földrajzi régió, amely mentén sok működő és szunnyadó tűzhányó helyezkedik el. Az elmúlt 200 évben az Amerikai Egyesült Államok összefüggő területein előforduló összes vulkáni kitörés ebből a régióból származik. A két legutóbbi ilyen eset a Lassen Peak (1914 és 1921) és a Mount Saint Helens (1980 és 2005) csúcsokon volt.[1]
Földrajz
A hegylánc hossza 1100 km, a szélessége 130 km. A Kaszkádok északon a Nicola és a Thompson folyók találkozásánál kezdődnek, illetve a Fraser folyó választja el a Észak-amerikai Parti-hegységtől, Észak-Kaliforniában pedig a Shasta-Kaszkádban található Lassen Peak nevű tűzhányóig terjednek.[2]
A Kaszkádok legmagasabb vulkánjait hívják Magas-Kaszkádoknak, amelyek több mint ezer méterrel is magasabbak, mint a környezetükben (80-160 km) levő többi csúcs.[3] A hegylánc legmagasabb csúcsa a Mount Rainier (4932 m).
Az Északi-Kaszkádok a Mount Rainier-től északra kezdődnek, de hivatalosan csak a kanadai részt hívják annak, egészen a 2049 m magas Lytton-hegyig. Összességében, az Északi és a Kanadai-Kaszkádok rendívül szaggatottak, a kisebb csúcsok is meredekek, gleccsertevékenységgel, a völgyek mélyek, így jelentős különbségek vannak a domborzatban[4] A Kanadai-Kaszkádok déli része, különösen a Skagit-hegység geológiailag és topográfiailag hasonló az Északi-Kaszkádokhoz, míg az északi és északkeleti részek kevésbé borítottak gleccserrel és több fennsík jellemezi őket, úgy mint a Thompson-fennsík.[2]
A Csendes-óceán közelsége miatt a nyugati szelek az uralkodók, különösen a nyugati lejtőkön és jelentős a csapadékmennyiség, főleg a nyugati hegyoldalakon, ahol egyes helyeken a 25 méteres évenkénti hatalmas hómennyiséget is elérheti.[5] Az egy szezonban leesett hómennyiség világrekordját a Washington államban található Mount Baker-nél mérték 1998-1999 telén: 29 métert. Az addigi rekordot 1978-ban mérték a Mount Rainier déli, Paradise-nak nevezett felén. Nem ritka a 13 méter feletti hómennyiség sem, mint a Lassen Peak-nél található Lake Helen nevű tengerszemnél.[6] A hómennyiség miatt a Magas-Kaszkádok egész évben hóval és jéggel borítottak és a növényvilág is alkalmazkodott ehhez a rendkívüli csapadékmennyiséghez. A hegyláncot sűrű erdő borítja, a leggyakoribb, nyugati oldalon megtalálható fafajok az Amerikai duglászfenyő, a váltótűs hemlokfenyő és a Vörös éger, míg a szárazabb, keleti oldalon leginkább az Amerikai sárgafenyő található, a magasabban fekvő részeken pedig a nyugati vörösfenyő, a szirti hemlokfenyő, a Sziklás-hegységi jegenyefenyő, valamint a Larix lyallii nevű vörösfenyőfaj. A keleti oldal előhegységeinél a csapadék az eső-árnyék hatás miatt csupán 230 milliméter körül van. Ettől keletre egy száraz fennsík terül el, ami 17-24 millió éve alakult ki. Együttesen ezek a területek alkotják az 520 ezer négyzetkilométeres Columbia-fennsíkot.
A Kaszkádok amerikai részén az egyetlen törést a keleti-nyugati fekvésű Columbia River Gorge okozza, ami a Columbia folyó egyik kanyonja.[7] Amikor a Cascade-hegység 7 millió éve a Pliocén korban elkezdett formálódni, a Columbia elöntötte a viszonylag alacsonyan fekvő Columbia-fennsíkot. Miközben a hegylánc egyre magasabb lett a folyó erodálta a kőzetet és így alakult ki ez a folyószakasz.
Felfedezése
1792 elején George Vancouver brit hajóskapitány a Puget Sound öblöt térképezte fel, illetve ő adott először angol neveket a hegycsúcsoknak. A Mount Baker egyik tisztjéről, Joseph Baker hadnagyról lett elnevezve, bár az első európai, aki láttam, Manuel Quimper spanyol felfedező volt 1790-ben, aki a La gran montaña del Carmelo nevet adta neki. A Mount Rainier Peter Rainier brit admirálisról lett elnevezve, 1792 végén Vancouver megkérte egyik tisztjét, hogy hajózzon fel a Columbián. William Robert Broughton látta meg először Oregon állam legmagasabb csúcsát, a Mount Hoodot, amit Lord Samuel Hoodról, a Brit Királyi Haditengerészet admirálisáról nevezett el. 1792 májusában, Vancouver a Columbia folyó torkolatából látott egy másik magas csúcsot, amit egy brit diplomatáról, Alleyne FitzHerbert, St. Helens bárójáról nevezett el Mount St. Helensnek.[8] Vancouver azonban a hegységnek nem adott nevet, egyszerűen „keleti havas hegyeknek” nevezte őket, a spanyolok pedig a hasonló jelentéssel bíró Sierra nevadának.[9]
1805-ben a Lewis és Clark expedíciója A Columbia folyón hajózva keltek át a hegyeken és éveken át ez volt a legpraktikusabb módja az átkelésnek. Ők voltak az első nem őslakos amerikaiak, akik meglátták a Mount Adams, de azt hitték az a Mount St. Helens. Amikor pedig azt is elérték, felcserélték a Mount Rainier csúcsával.[9] Amikor az expedíció hazaindult, egy másik hegyet a felfedező út támogatójáról, Thomas Jefferson amerikai elnökről nevezték el. De a hegyláncot ekkor még Nyugati hegységnek nevezték.[9] A felfedező körút után egyre több telepes próbált meg átkelni a hegyláncon, az egyetlen akadályt pedig a Columbia River Gorge kanyonjában a zúgók jelentették. Hamarosan ezt a területet a „zúgóknál (kaszkádoknál) lévő hegyeknek" kezdték el hívni. Először David Douglas skót botanikus írásaiban olvasható a hegylánc ma is használt, Cascade neve. Mára a zúgók nem láthatók, mivel a Bonneville-vízerőmű építésekor elöntötte a folyó ezt a területet.
1814-ben Alexander Ross prémvadász volt az első, aki a hegység északi részén kelt át, a Fort Okanogan erőd és a Puget Sound öböl között. A North West Company nevű prém- és szőrmekereskedő vállalatnak dolgozó Ross útleírása elég pontatlan az útvonalát illetően, de a Methow folyó alsó folyását követve érte el a hegyeket és valószínűleg a Cascade-hágón át érte el a Skagit folyót. Mindezek mellett ő térképezte fel először a Stehekin folyót és környékét. A hegyeken történő átkelés nehézsége és a kis hódpopuláció miatt vállalata csak néhány expedíciót indított.[9]
A hegység felfedezését és az ott történő letelepedést elősegítette, hogy a Hudson's Bay Company kereskedőtársaság a Washington államban levő, a Columbia folyó északi partján fekvő Vancouver területén létrehozta a Fort Vancouver nevű kereskedelmi központot. Ettől a központi helytől mentek a prémvadászok begyűjteni zsákmányukat, és átevezve Columbia déli partjára, bővítették az oregoni Portland és San Francisco közötti, korábban indiánok által is használt Siskiyou-ösvényt, amin keresztül a legegyszerűbb volt eljutni Kalifornia területére.[10] Az 1820-as és 1830-as évtizedekben ezek a prémvadászok voltak az első fehér bőrű emberek, akik felfedezték a Crater Lake tavát, a Mount McLoughlin-t, a Medicine Lake tűzhányót, a Mount Shastát, valamint a Lassen Peak csúcsát.
1840-es években határvita alakult ki az amerikai és a brit kormány között. Az egyik elképzelés szerint a Cascade-hegység gerincénél húzódott volna a határ, de ezt az amerikaiak nem fogadták el. 1846-ban az Oregoni Szerződésben rögzítették, hogy a Vancouver-sziget és a 49. szélességi foktól északra fekvő területek a Brit Birodalom részei, az attól délre fekvő területek pedig az Egyesült Államoké. Az 1870-es évekig a Hudson Bay Company egyik legfontosabb kereskedelmi útvonala a York Factory Express volt, Portland és a Hudson-öböl partján fekvő York Factory között. Az útvonal a Columbia és az Okanogan folyókat követte a hegyeken át történő közlekedés helyett. A Naches-hágót elsősorban szarvasmarhák és lovak szállításakor használtak, amiket a Fort Nisqually nevű, erődített kereskedelmi ponthoz vittek.
A Parti-hegységnél csak az 1840-es években kezdtek el megjelenni telepesek, ami azt jelentette, hogy egyre többen utaztak az Oregoni szekérúton, ami a Cascade-hegység addig érintetlen részeinek felfedezését is jelentette. Röviddel ezután a vasútvonalak is megjelentek, ami pedig a fakitermelés fellendítéséhez vezetett. Mindenez ellenére, a Cascade-hegység a mai napig elsősorban érintetlen területeiről ismert. Számos nemzeti park, természetvédelmi terület, érintetlen vadon és egyéb, védett terület található a hegyekben.
A hegység kanadai részéhez hozzátartozik az 1858-1860 közötti aranyláz a Fraser-kanyonban, az 1860-től épített Cariboo út, amelyet rendkívül veszélyes terepviszonyok közt építettek, hogy az aranyláz miatt megjelenő embertömeget, gépeket, és a kényelmüket szolgáló árucikket a megfelelő helyre juttassanak. Ez váltotta fel a Hudson's Bay Company régi útvonalait: a Dewdney-ösvényt és a Brigade-ösvényt. A Canadian Pacific vasútvonal a Coquihalla folyó hágóin keresztül vezetett, amik Kanada legmeredekebb útvonalai közé tartoznak.
Kapcsolódó szócikkek
További Információk
- https://www.google.hu/search?q=cascades&rlz=1W1ADRA_hu&tbm=isch&tbo=u&source=univ&sa=X&ei=mAWjUb-9F6q84ATUzoH4Bg&ved=0CEwQsAQ&biw=1024&bih=606
- https://www.google.hu/search?q=cascades&rlz=1W1ADRA_hu&tbm=isch&tbo=u&source=univ&sa=X&ei=mAWjUb-9F6q84ATUzoH4Bg&ved=0CEwQsAQ&biw=1024&bih=606
Fordítás
Ez a szócikk részben vagy egészben a Cascade Range című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Források
- ↑ http://volcanoes.usgs.gov/volcanoes/st_helens/st_helens_geo_hist_100.html
- ↑ a b http://books.google.hu/books?id=5S0EVRXtK6YC&pg=PA191&redir_esc=y#v=onepage&q&f=false
- ↑ http://www.jqjacobs.net/writing/volcanoc.html
- ↑ http://books.google.hu/books?id=oRASAQAAIAAJ&redir_esc=y
- ↑ http://www.ncdc.noaa.gov/extremes/ncec/
- ↑ http://www.tahoedailytribune.com/article/20101014/COMMUNITY/101019946
- ↑ http://www.nwcouncil.org/history/ColumbiaRiverGorge
- ↑ http://volcanoes.usgs.gov/observatories/cvo/Historical/naming_mount_st_helens.shtml
- ↑ a b c d Beckey, Fred W. (2003). Range of Glaciers: the Exploration and Survey of the Northern Cascade Range. Portland, Oregon: Oregon Historical Society Press. ISBN 978-0-87595-243-7.
- ↑ http://wayback.archive.org/web/20120415171721/http://www.museumsiskiyoutrail.org/