„Szladits Károly” változatai közötti eltérés
[nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
|||
29. sor: | 29. sor: | ||
== Források == |
== Források == |
||
{{források}}Hamza Gábor - Sándor István: Szladits Károly (1871-1956). Magyar jogtudósok IV. kötet Szerk. Hamza Gábor Budapest 2014 |
|||
{{források}} |
|||
*{{MNL|16|826}} |
*{{MNL|16|826}} |
||
*[{{MEK|00300/00355/html/ABC14240/15172.htm}} Bejegyzés a Magyar életrajzi lexikonban] |
*[{{MEK|00300/00355/html/ABC14240/15172.htm}} Bejegyzés a Magyar életrajzi lexikonban] |
A lap 2015. július 11., 20:45-kori változata
Szladits Károly | |
Született | 1871. december 27.[1] Dunaszerdahely |
Elhunyt | 1956. május 22. (84 évesen)[1] Budapest |
Állampolgársága | magyar |
Nemzetisége | magyar |
Foglalkozása |
|
Kitüntetései | Kossuth-díj (1953) |
Sírhelye | Farkasréti temető (20. körönd-1-25/26)[2][3] |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Szladits Károly (máshol Szladics[4] Dunaszerdahely, 1871. december 27. – Budapest, 1956. május 22.) magyar jogász, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia tagja.
Fiatalkora
Gyermekkorát többek között szülővárosában és Budapesten töltötte, utóbbi helyen végezte el egyetemi tanulmányait. 1895. október 12-én szerezte meg egyetemi doktorátusát. Királyi kitüntetés mellett,[5] sub auspiciis Regis avatták doktorrá Hegedűs Lóránttal és Papp Ferenccel. A legutolsó ilyen doktorrá avatás 1838. július 21-én történt. Akkor gróf Cziráky Jánost avatták föl.
Tudományos pályafutása
Diplomájának megszerzése után az Igazságügy-minisztérium törvény-előkészítő osztályán kezdett el dolgozni. Ilyen minőségében részt vett az 1901-es magánjogi törvénytervezet előkészítésében. 1908-ban magyar magánjogból egyetemi magántanárrá képesítették. 1917-ben a Budapesti Tudományegyetemen kapott egyetemi tanári kinevezést. A 20. század első felének iskolateremtő személyisége a magyar magánjog-tudományban.
Grosschmid Béni követője volt a német–osztrák joghoz fűződő kritikus viszony tekintetében. Nem tartotta helyesnek annak teljes átvételét. Publikációs tevékenységének főbb jellemzői a gondos anyaggyűjtés, a részletes elemzés és az egyértelmű kifejezésmód volt. Tudományos munkásságának nagy jelentőségű eredménye a Magyar magánjog című gyűjteményes munka, amelynek főszerkesztője és – az alapvető elméleti részek kidolgozásával – egyik társszerzője volt. Hatkötetes, számos társszerzőt felvonultató monográfiájában (melynek szerkesztője és részszerzője volt) a második világháború előtti polgári jogot elemezte.
Már egyetemi tanárként vett részt az 1928-as magánjogi törvénytervezet tíz éves előkészítésében, kidolgozásában. 1942-ben távozott az egyetemről. Oktatói és tudományos tevékenysége mellett folyóiratszerkesztői munkássága is jelentős volt. 1914 és 1933 között a Jogtudományi Közlöny mellékleteként működő Magánjogi Döntvénytár című időszakos döntvénygyűjteményt szerkesztette, amely korának bírósági döntéseit publikálta, továbbá a Békejog és Békegazdaság című folyóiratot is 1920 és 1922 között. 1945 után a Jogtudományi Közlönynek első főszerkesztője, a hágai Állandó Nemzetközi Választottbíróságnak tagja volt.
1932-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1943-ban rendes, majd 1948-ban tiszteletbeli tagjává választották. 1953-ban Kossuth-díjban részesült.
Főbb művei
- A magyar magánjog vázlata a bánya-, csőd-, kereskedelmi és váltójog alapelveivel I–II. (1902)
- A magyar magánjogi bírói gyakorlat, 1901–27 (összeállította, 1928)
- A magyar bírói gyakorlat. Magánjog I–II. (Villányi (Fürst) Lászlóval, Budapest, 1935)
- A magyar magánjog vázlata I–II. (Budapest, 1937)
- Magyar magánjog I–VI. (szerk., Budapest, 1938–1942)
- Magyar magánjog mai érvényében. Kötelmi jog I–III. (összeállította, 1942–1944)
Források
- ↑ a b http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC14240/15172.htm, Szladits Károly, 2017. október 9.
- ↑ https://epa.oszk.hu/00000/00003/00030/adattar.html
- ↑ https://epa.oszk.hu/00000/00003/00030/nevmutato.html
- ↑ Doktorrá avatás királyi kitüntetés mellett - Az eskü-tétel
- ↑ Akik egész közép- és főiskolai pályafutásuk alatt mindig kitűnő eredménnyel tanultak, pályatársaik közt mindig a legkitűnőbbek közé tartoztak, s végűl a doktori vizsgálatot is kitűnő sikerrel tették le.
Hamza Gábor - Sándor István: Szladits Károly (1871-1956). Magyar jogtudósok IV. kötet Szerk. Hamza Gábor Budapest 2014
- Magyar nagylexikon XVI. (Sel–Szö). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 2003. 826. o. ISBN 963-9257-15-X
- Bejegyzés a Magyar életrajzi lexikonban