„Elbeszélő költemény” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Hiányzó belső linkek a bevezetőben |
a portál |
||
40. sor: | 40. sor: | ||
{{wikiszótár}} |
{{wikiszótár}} |
||
{{Portál|Irodalom}} |
|||
[[Kategória:Irodalmi műfajok]] |
[[Kategória:Irodalmi műfajok]] |
A lap 2015. június 26., 23:16-kori változata
Az elbeszélő költemény verses epikai műfaj, mely a balladánál terjedelmesebb, az eposznál általában rövidebb. Más elnevezésekkel: verses elbeszélés, költői elbeszélés, költői beszély. Különféle témájú, hangvételű, kompozíciójú verses formájú nagyepikai alkotások összefoglaló neve.
A 18. században keletkezett, virágkorát a 19. században élte, a 20. században elhalt. A műfaj legkiemelkedőbb képviselői a magyar irodalomban: Petőfi Sándor, Arany János, Erdélyi József, Illyés Gyula és Juhász Ferenc.
A magyar irodalomban
Hosszabb terjedelműek
- Fazekas Mihály: Lúdas Matyi (1804)
- Vörösmarty Mihály: Eger (1827), A két szomszédvár (1831)
- Petőfi Sándor: A helység kalapácsa (1844), János vitéz (1845), Az apostol (1848)
- Arany János: Elveszett alkotmány (1845), Toldi (1846), a Toldi estéje (1854), Bolond Istók (1850-73)
- Arany László: A délibábok hőse (1872) (más műfaji kategorizálás szerint: verses regény)
Közepes epika körébe sorolhatóak
- Vörösmarty Mihály: Cserhalom (1825), Tündérvölgy (1826), A Délsziget (1826)
- Garay János: Az obsitos (1843)
A világirodalomban
- Milton: Elveszett Paradicsom (Paradise lost) (1667)
- Byron: Childe Harold (1812) (verses regény)
- Puskin: Anyegin (1823-1831) (verses regény)
Források
Külső hivatkozások
Képgaléria
Nézd meg az elbeszélő költemény címszót a Wikiszótárban!