Lív nyelv

Lív nyelv līvõ kēļ, rāndakēļ
Beszélik	Lettország Észtország
Terület	Baltikum
Színhelye és használata	kihalt 2013-ban
Beszélők száma	második nyelvként: B1 fokon kb. 40, A1-A2 fokon kb. 210 fő
Nyelvcsalád	Uráli nyelvcsalád    Finnugor nyelvcsalád     Finn-permi nyelvek      Finn-volgai nyelvek       Balti-finn nyelvek        Déli csoport
Írásrendszer	latin írás
Nyelvkódok
ISO 639-3	liv
A Lív Partvidék védett kulturális-történeti övezet, amely 12 települést foglal magába Lettország Kurlandi-félszigetének észak-nyugati csücskén.
A Wikimédia Commons tartalmaz līvõ kēļ, rāndakēļ témájú médiaállományokat.

A lív nyelv (lívül: rāndakēļ ’parti nyelv’, līvõ kēļ ’lív nyelv’; lettül: lībiešu valoda ’lív nyelv’) a finnugor nyelvek balti-finn ágának déli csoportjához tartozó nyelv, amelyet a mai Lettország nyugati területén beszéltek. A lív nyelv 2013-ban hivatalosan kihalt az utolsó anyanyelvi beszélő halálával, mióta azonban Lettországban az egyetemen tanulható, a lett egyetemi ifjúság szűk körének tanult nyelve lett.

Rokonnyelvei közül az észt áll hozzá a legközelebb, és ez hatott rá a leginkább, bár sok balti-finn tulajdonságát megőrizte, nagy hatást gyakorolt rá a lett nyelv is, amely hatás megmutatkozik mind a hangtan, mind a grammatika, mind a szókészlet területén. Különlegessége, hogy a lívben találjuk a legkevesebb névszói esetet a balti-finn nyelvek közül. Az egyes szavak esetében fellépő tőbelseji váltakozások és a többes számban megfigyelhető többesszámjel- és esetrag-egybeolvadások miatt a lív tett szert a legtöbb flektáló tulajdonságra a finnségi nyelvek közül. Egyedül itt őrződött meg a datívusz-rag. A lívben nem létezik a fokváltakozás jelensége. A lívben maradt meg a legjobban a tagadó ige ragozása.

Története

A lív nyelvet korábban nagy területen beszélték, ezt a térkép szürkével jelöli. A két nagy nyelvjárá közül a keleti avagy livlandi a 19. században kihalt, és a nyugati avagy kurlandi is erősen visszaszorult a Kurlandi-félsziget nyugati parjára, a feketével jelölt részre.

A lívekről úgy tartják, hogy a balti-finn népek egy önálló törzse volt, amely hajdan egész Livónia területén élt. A Baltikum folyamatos háborúskodásai azonban őket sem kímélték, és a lív népesség folyamatosan asszimilálódott a lett nyelvű lakosságba.

A lívek és a lív nyelv első tudományos igényű viszgálata Andreas Johan Sjögren finn nyelvész és etnográfus, valamint Ferdinand Johann Wiedemann észt nyelvész és botanikus nevéhez kötődik. A két tudós az 1840-es és 50-es években többször jártak a lívek lakta területeken. A lívnek akkoriban két nyelvjárása volt ismert: a nyugati avagy kurlandi és a keleti avagy livlandi, Sjögren expedíciói idején már csak igen kevés kurlandi lívvel találkozott, a beszélők asszimilálódásával a keleti nyelvjárás hamarosan eltűnt.

Egyes források három nyelvjárást különböztetnek meg, a nyugatin és a keletin kívül beszélnek egy központi avagy īrai nyelvjárásról (a lív Īra, lettül Lielirbe város nevéből), amely a nyugati alnyelvjrásnak tekinthető. A keleti és a nyugati nyelvjárás között csekély volt az eltérés, főleg magánhangzó-különbségekre korlátozódott. A keleti nyelvjárásban megtalálható volt az ö, ő és az ü, ű hangok, amelyek a nyugatiból hiányoznak.

Az első lív nyelvű könyvet Sjögren és Wiedemann adták ki Londonban 1863-ban, amely a Máté evangéliumának keleti és nyugati nyelvjárásbeli fordítása volt. További művek is megjelentek a tollukból: Sjörgen Zur Ethnographie Livlands című néprajzi műve 1849-ben, valamint kettejük közös munkája, az első lív nyelvtan a Livische Grammatik nebst Sprachproben és az első lív szótár Livisch-deutsches und deutsch-livisches Wörterbuch 1861-ben.

• 
  Ferdinand Johan Wiedemann
  (1805 Haapsalu - 1887 Szentpétervár) észt nyelvész és botanikus.
• 
  Andreas Johan Sjögren
  (1794 Iitti – 1855 Szentpétervár) finn nyelvész, történész és etnográfus.
• 
  Lauri Einari Kettunen
  (1885 Joroinen – 1963 Helsinki) finn nyelvész, a finn és déli finnségi nyelvek kutatója, a tartui és a helsinki egyetem professzora.
• 
  Oskar Loorits
  (1900 Kõpu – 1961 Uppsala) észt néprajzkutató, az észt tudományos akadémia tagja, aki lív énekeket és meséket gyűjtött.

Fájl:Livonian flag folkhouse.JPG

A Lív Ház homlokzata Irē (Mazirbe) városában. A ház megépítését a magyarok is támogatták. A bejárat mellett ma is látható az emléktábla, amelyen ez olvasható finnül, észtül és magyarul.

A nyelvészeti és néprajzi munkáknak az első világháború vetett véget. Az országhatáron élő néhány ezres lív közösség nagy részét kitelepítették. Az orosz forradalom után, 1918-ban Lettország kikiáltotta a függetlenségét, kezdetét vették a lett és a lív nemzeti mozgalmak. 1921 és 1926 között Lauri Kettunen finn nyelvész és Oskar Loorits észt enográfus öt lív nyelvű olvasókönyv jelent meg, ekkor alakult ki a ma is használatos, lett és észt helyesírási elveken alapuló lív irásrendszer. A kibontakozó lív nemzeti mozgalom egyik vezérlalkja Karl Stalte, költő és műfordító volt. 1923-ban megalapították a Lív Szövetséget (lívül: Līvõd Īd, lettül: Līvu Savienību), a Szövetség otthonát jelentő Lív Házat finn, észt, lett és magyar támogatással építették meg a legnépesebb lív városban Mazirbében 1939-ben. Stalte vezetésével alakították ki a lív nemzeti jelképeket is, a költő Hazám című verse lett a lív hímnusz. 1939-ben kiadott egy 106 verset tartalmazó könyvet Līvlist vaimli loulrāntõz (A lívek vallásos énekkönyve) címmel, 1942-ben jelent meg Újszövetség-fordítása.

Az 1920-as években alkották meg a lív nemzeti jelképeket, többek között a lív zászlót is. A kék a tenger vizét, a fehér a partmenti homoksávot, a zöld az azon túli fenyőerdőt jelképezi.

A két világháború közötti koszak volt a lív nyelvű irodalom virágkora, a korszakban mintegy 50 lív vonatkozású kiadvány látott napvilágot, többek között a Līvli című folyórat, amelyet minden hónapban térítés nélkül kaptak a lív családok 1931 és 1939 között. A lívet a helyi iskolákban anyanyelvként kezdték tanítani.

A második világháború emigrálásai és deportálásai nyomán az egységes, néhány ezres lív nyelvű közösség szinte teljesen eltűnt, az 1950-es évekre nem maradt egyetlen lív nyelvű fau sem. Az 1980-as években azonban ismét megújulási mozgalom kezdődött. Lettország ismételt függetlenné válása után 1991-ben a lett kormány létrehozta a Lív Partvidék (lívül: Līvõd Rānda, lettül: Lībiešu krasts) elnevezésű védett lív kulturális-történeti területet. 1993-ben ismét felavatták a Lív Házat, ahol 1994-ben pedig tudományos konferenciát tartottak régészeti, néprajzi, nyelvészeti és irodalmi témákban, amely során pontosították a lív helyesírást. Az 1999-es lett nyelvtörvény a lívet olyan nyelvvé nyílvánította, amelynek megőrzését az állam magára vállalta. A törvény szerint a lív Lettország egyik őshonos nyelve.

„ Valsts valodas likums 3.pants. (1) Latvijas Republikā valsts valoda ir latviešu valoda. 4.pants. Valsts nodrošina lībiešu valodas kā pirmiedzīvotāju (autohtonu) valodas saglabāšanu, aizsardzību un attīstību. 5.pants. Ikviena cita Latvijas Republikā lietotā valoda, izņemot lībiešu valodu, šā likuma izpratnē ir uzskatāma par svešvalodu. ”

„ Állami nyelvtörvény 3. § (1) A Lett Köztársaság hivatalos nyelve a lett. 4. § Az állam biztosítja a lív nyelvnek mint őshonos (autochton) nyelvnek a megőrzését, védelmét és fejlesztését. 5. § Minden, a Lett Köztársaságban használt egyéb nyelvet, kivéve a lív nyelvet, amely ezen törvényben szerepel, idegen nyelvnek kell tekinteni. ”

Ennek eredményeként az a furcsa helyzet állt elő, hogy míg az ország lakosságának 30%-át kitevő, kb. 900 ezres orosz kisebbség nyelve semmilyen hivatalos státusszal nem bír, addig a gyakorlatilag kihalt lív a törvény alapján megőrzendőnek, védendőnek és fejlesztendőnek számít.

A lívek a világháborús kitelepítések és a migráció miatt a világ szétszórtan élnek (elsősorban Lettországban, Észtországban, Oroszországban, Kanadában, az Egyesült Államokban és Svédországban), ezért a sajtó már többször tudósított az utolsó anyanyelvi lív haláláról: 2002-ben Pauline Kļavi, 2007-ben Valda Marija Šuvcānete, 2010-ben pedig Erna Vanagat halálakor.

2009-ben hunyt el az 1921-es születésű Viktor Berthold, aki még lívül beszélő családban nőtt fel, és csak az iskolában kezdett lettül tanulni. "A második világháború után több nyelvésznek is adatközlője volt, a kilencvenes években lív nyelvi táborokban gyerekeket tanított anyanyelvére." Viktor Berthold Grizelda Kristiņa unokatestvére volt.

Grizelda Kristiņa 103 éves korában hunyt el 2013-ban. 1910-ben született, családja 1944-ben emigrált Kanadába. "Hangját egy cd őrzi, melyen a Līvõ kēļ (Lív nyelv) lív nyelvkönyv olvasmányainak szövegét olvassa fel". Jelenleg úgy tudjuk, ő volt az utolsó, aki a lívet anyanyelvként beszélte.

A lív nyelvet jelenleg a Tartui Egyetemen (Tartu Ülikool), a Helsinki Egyetemen (Helsingin Yliopisto), a Lett Tudományegyetemen (Latvijas Universitāte) és Lettország Kulturális Akadémiáján (Latvijas Kultūras akadēmija) is tanítják, és körülbelül 250-en beszélik második nyelvként valamilyen szinten. Napjainkban mintegy 200-an vallják magukat lívnek Lettországban , ők bár lettül beszélnek a mindennapokban, rendszeresen összegyűlnek, hogy egymással találozzanak, és hogy a nyelvet gyakorolják.

Hangtan és hangjelölés

Magánhangzók

Lív magánhangzók

IPA	[ɑ]	[ɑː]	[æ]	[æ:]	[ɛ]	[ɛː]	[i]	[iː]	[o]	[oː]	[ʊ]	[ʊː]	[ø]	[øː]	[ɤ]	[ɤː]	[u]	[uː]	[y]	[yː]
magyar	(ȧ)	á	–	–	ë	é	i	í	o	ó	–	–	ö	ő	–	–	u	ú	ü	ű
észt	a	aa	ä	ää	e	ee	i	ii	o	oo	–	–	ö	öö	õ	õõ	u	uu	ü	üü
lív	a	ā	ä	ǟ	e	ē	i	ī	o	ō	ȯ	ȱ	(ö)	(ȫ)	õ	ȭ	u	ū	(ü)	(ǖ)
lett	a	ā	e	ē	e	ē	i	ī	o	o	–	–	–	–	–	–	u	ū	–	–

A magánhangzók tekintetében a lív hangrendszer közelebb áll az észthez: a lívnek és az észtnek sokkal több közös hangja van; a lív helyesírás mégis a lett hangjelölési elveket követi. Míg az észtben a magánhangzók hosszúságát betűkettőzés, addig a lettben és a lívben a betű fölött elhelyezett vízszintes vonal, a makron jelöli.

Az a betű mind a három nyelvben a rövid á hangot takarja az indoeurópai és a finnugor nyelvekhez hasonlóan.

Az ä nyílt e-t jelöl, amely a magyar a hang elöl képzett párja, ejtése az a és az e hang között van. Mind a három nyelvben megkülönböztetik az ä-t és az e-t egymástól, de a lettben a különbséget a helyesírás nem tükrözi. Viszont amikor egy szó átkerült a lettből a lívbe, a lív helyesírás megmutatja a hang minőségét, pl.: lett bez ’nélkül’, lív bäs ’nélkül’.

Ugyanez igaz az o esetében is, ugyanis a lett helyesírás nem különbözteti meg a rövid és a hosszú o hangot. Ez avval magyarázható, hogy a lettben történetileg hiányzott az o hang, az ugyanis összeolvadt az a hanggal, az o betű pedig az ou diftongus jelölésére szolgált. A rövid és a hosszú o idegen eredetű szavakkal került vissza a nyelvbe, pl.: oktobris = oktōbris. A lívben található lett jövevényszavakban az uo diftongusként jelenik meg, pl.: toumär ’de, viszont’ lett tomēr ’de, viszont’.

Az ȯ egy sajátos, az u és az o között található hang. Nem túl gyakori, csak néhány szóban fordul elő (főként a létige bizonyos alakjaiban és egypár névszóban).

Az õ egy centrálisan képzett hang, amely a magyar ö hangra hasonlít, de nem labiális, azaz az ajak nem kerekített az ejtéskor. Az õ hang megtalálható a lívben, az észtben és a võróban is, sajátos déli balti finn hang.

Az ö és az ü hangok (ez utóbbit korábban y-nal is jelölték finn mintára) a ma már nem fordulnak elő a nyelvben. Korábban még őrződött egyes nyelvjárásokban, de a mai egységesített lívben már nem jelennek meg. Az ö minden formájában eltűnt, jellemzően ie/īe diftongus lett belőle, pl.: észt köha : lív kiev ’köhögés’; észt öö : lív īe ’éjszaka’; a közfinn ö-t tartalmazó diftongusai viszont már az észtben sincsenek meg, pl.: finn löytää : észt leidma : lív lieudõ ’talál’. Az ü i-ként, az ǖ ī-ként folytatódott, pl.: finn sydän : észt süda : lív sidām ’szív’; észt küün : lív kīņ ’istálló’; diftongusként mély hangrendű lett, pl.: finn täysi : észt täis : lív tauž ’tele’.

Diftongusok

A lívben jellemzőek az i és az u utótagú diftongusok. A következő kettőshangzók találhatók meg a nyelvben: ai, ei, ie, ȯi, oi, õi, ou, õu, iu, ui, äu, uo.

Lív diftongusok

		előtag
		a	ä	e	i	o	ȯ	õ	u
utótag	e	–	–	–	ie	–	–	–	–
	i	ai	–	ei	–	–	ȯi	õi	ui
	o	–	–	–	–	–	–	–	uo
	u	–	äu	–	iu	ou	–	õu	–

Mássalhangzók

A nem palatális mássalhangzók írásképe és kiejtése megegyezik a magyarral két kivételtől eltekintve. A c hangot – eltérően a lett megfelelőjével – ts hangkapcsolatként írják. Az s hangértéke a legtöbb nyelvhez hasonlóan sz. Az észtben a c, f és z hangok csak idegen eredetű szavakban fordulnak elő.

Lív nem palatális mássalhangzók

IPA	[b]	[t͡s]	[d]	[f]	[ɡ]	[h]	[j]	[k]	[l]	[m]	[n]	[p]	[r]	[s]	[t]	[v]	[z]
magyar	b	c	d	f	g	h	j	k	l	m	n	p	r	sz	t	v	z
észt	b	(c)	d	(f)	g	h	j	k	l	m	n	p	r	s	t	v	(z)
lív	b	ts	d	f	g	h	j	k	l	m	n	p	r	s	t	v	z
lett	b	c	d	f	g	h	j	k	l	m	n	p	r	s	t	v	z

A lívben létezik a nem palatális és a palatális hangok szembenállása, amely jelentés-megkülönböztető szereppel bír, és az írásrendszer is jelöli. A nem palatális-palatális szembenállás fonológiai és nem fonetikai természetű, azaz - ellentétben a a litvánnal vagy az orosszal - nem a hang környezetétől függ, vagyis nem lágy-kemény korreláció. Ebből a szempontból a lív a letthez hasonlít leginkább, a két nyelvben ugyanazokat a palatális hangokat találhatók meg.

Lív palatális mássalhangzók

IPA	[t͡ʃ]	[ɟ]	[ʎ]	[ɲ]	[rʲ]	[ʃ]	[c]	[ʒ]
magyar	cs	gy	(ly)	ny	–	s	ty	zs
észt	–	–	(l’)	(n’)	–	(š)	(t’)	–
lív	tš	ḑ	ļ	ņ	ŗ	š	ţ	ž
lett	č	ģ	ļ	ņ	(ŗ)	š	ķ	ž

Az észtben minden hang meglágyulhat, amely után i hang következik, ez azonban nem nyelvrendszerbeli jelenség, és csak négy esetében bírhat jelentés-megkülönböztető szereppel (palk ’bér’ : pal’k ’gerenda’; kann ’kancsó’ : kan’n ’játék’; jutt ’történet’ : jut’t ’sáv’; viis ’öt’ : viis’ ’szokás’); ezt az esetleges különbségtételt az íráskép nem jelöli.

A lettben és a lívben megtalálható az összes olyan palatális hang, amely a magyarban is, a lettben a szibillánsok esetében a palatalizáltságot az ún. hacsek, a többi esetben pedig az ún. bal farok avagy cédille jelöli.

A lívben a cs-t tš hangkapcsolattal írják. A lettben és a magyarban fonetikailag nem következetesen a g-hez kötik a gy hangot (magyar gy, lett ģ) , evvel szemben a lívben a képzési hely szerint pontosabb a d-hez (ḑ). A lettben és a lívben is megtalálható a magyarban már csak nyelvjárásokban élő ly hang.

A lívben az r-nak is van palatális párja, amely történetileg a lettben is megtalálható, de a mai helyesírásban nem jelölt, holott erre vissza-visszatérő törekvések vannak.

A ty hangot a magyarhoz hasonlóan a t-hez köti a lív íráskép (ţ).

Ábécé

A a

Ā ā

Ä ä

Ǟ ǟ

B b

C c

Č č

D d

Ḑ ḑ

E e

Ē ē

F f

G g

H h

I i

Ī ī

J j

K k

L l

Ļ ļ

M m

N n

Ņ ņ

O o

Ō ō

Ȯ ȯ

Ȱ ȱ

Õ õ

Ȭ ȭ

P p

R r

Ŗ ŗ

S s

Š š

T t

Ț ț

U u

Ū ū

V v

Z z

Ž ž

Névszóragozás

Esetrendszer

A lív nyelv esetrendszere sokban hasonlít más balti-finn nyelvek esetrendszeréhez szerkezetét illetően, megtalálunk benne sok, a közfinn alapnyelvre visszavezetett esetragot, bár ezek közül nem mindegyik tekinthető produktívnak. A finnugor nyelvekre jellemző irányhármasság a lívben is megfigyelhető, de a finnségi nyelvekre jellemző belső és külső helyhatározói rendszer alapvetően visszafejlődött. Az közfinn alapnyelvi esetragok alakjaihoz képest a lívben ‑ más déli finnségi nyelvekhez hasonlóan ‑ jellemző a redukálódás (elsősorban a magánhangzók teintetében, ami a hangrendi illeszkedés eltűnéséhez vezetett) és (főleg a többes számú alakoknál) bizonyos hangok palatalizálódása. A hagyomány úgy tartja, hogy a balti-finn nyelvek közül a lívben maradt meg a legkevesebb eset (és a vepszében található a legtöbb), illetve a lív esetrendszere vette fel a legtöbb, a flektáló nyelvekre jellemző vonást (a többes számú alakokban a többes szám jele és az esetrag nem különíthető el egymástól, valamint számos alapnyelvi szóban belső flexió is megfigyelhető).

A lívben két szám (egyes és többes szám) és tíz eset található.

1. A nominatívusz avagy alanyeset alapvetően a mondat alanyának és az állító mondat névszói állítmányának esete, amely jelöletlen.
2. A genitívusz avagy birtokos eset a birtokos jelző esete, amely birtoklást, rész-egész viszonyt és egyéb kapcsolatot fejez ki. A birtokos eset ragja testetlen, az alanyesetű és a birtokos esetű alak az egytövű szavak esetében megegyezik, a szabályos, többtövű szavak esetében utolsó szótagi alakváltozás történik, míg a számtalan alapnyelvi, rendhagyó szavaknál tőbelseji magánhangzó- és mássalhangzó-váltakozások lehetségesek.
3. Az akkuzatívusz avagy tárgyeset ‑ a többi finnségi nyelvhez hasonlóan ‑ a határozott és teljes tárgy esete, amely alakilag mindig megyezik az alanyesettel, ezért bizonyos nyelvtanok nem veszik fel önálló esetként.
4. A partitívusz avagy részelő eset jellemzően finnségi eset, amely a határazatlan és részleges tárgy formája. Szintén partitívuszban áll a tárgy, ha anyagnév vagy elvont főnév, és minden olyan szó, amelynek számnévi mennyiséghatározója van. A partitívusznak számtalan formája van: -õ, -Cõ, -dõ, -da, -tõ, -tā, -t; és lehet jelöletlen is. A részelő eset a többtövű szavak esetében jellemzően a az alanyesettől eltérő tőhöz járul.
5. A datívusz avagy részeseset a címzett esete a mondatban (mint a magyar -nak/-nek rag), és a birtoklást kifejező habeo-szerkezetben a birtokos kifejezője.A datívusznak három alakja van: -n, -õn, -Cõn. A datívusz a finnségi nyelvek közül egyedül a lívben maradt meg.
6. A transzlatívusz avagy eredményeset vagy változtató eset valamivé válást fejez ki, a mondatban állapot- vagy eredményhatározó, a magyar -vá/-vé ragnak feleltethető meg. Különböző alkokban él: -kõks/-õks/-ks.
7. Az insztumentális avagy eszközhatározói eset a mondatban megjelölt cselekvés eszközét nevezi meg, más európai nyelvekhez hasonlóan az eszközhatározói eset egyben társhatározói eset avagy komitatívusz vagy szociatívusz is. Az insztrumentálisz mindig azonos alakú a transzlatívusszal, ezért a nyelvtanok szinte mindig a kettőt vagy egyik, vagy másik névvel illetik, és nem kezelik külön.
8. Az illatívusz a hová? kérdésre válaszoló belső helyhatározói eset, amely a magyar -ba/-be ragnak felel meg.
9. Az inesszívusz a hol? kérdésre válaszoló belső helyhatározói eset, a magyarban -ban/-ben raghoz hasonló. Szintén sok alakban fordul elő: -s, -š, -sõ, -šõ, -õs.
10. Az elatívusz a honnan? kérdésre válaszoló belső helyhatározó eset, a magyarban -ból/-ből raggal fordítható. Különböző formákban él: -st, -št, -stõ, -štõ, -õst.

Bizonyos nyelvtani esetek visszaszorultak, és csak rendhagyó esetekben vagy rögzült formákban fordulnak elő.

• Az abesszívusz valami nélküliséget kifejező állapot- vagy módhatározó, a lívben ez az eset már csak a bäs (< lett bez) 'nélkül' vagy a ilmõ 'nélkül' elöljárószókkal együtt fordul elő, mivel más finnségi nyelvekben az ilmõ-nek megfelelő viszonyszók gyakran partitívusszal állnak, ezért a lívben az abesszívusz ezekben a szerkezetekben a partitívusz javára visszaszorult.
• Az esszívusz avagy minsőghatározói eset valamilyen állapotban való létezést fejez ki, gyakorlatilag kiveszett a lívből, a múlt században még találtak rá példát, pl.: Siedā ma kūliz lapsõn vȯlts. ’Ezt gyerekként hallottam. tkp. gyerekként voltomban.’
• Az insztruktívusz mód-, állapot- vagy időhatározó a mondatban, már csak néhány rögzült formában lelhető fel a nyoma, pl.: jālgiņ ’gyalog’, pāikiņ ’egyedül’, pǟviņ ’nappal’.
• Az allatívusz, adesszívusz és az ablatívusz a finnségi nyelvek külső helyhatározói esetei, amelyek a hová? (allatívusz ‑ magyar: -hoz/-hez/-höz), hol? (adesszívusz ‑ magyar: -nál/-nél) és honnan? (ablatívusz ‑ magyar: -tól/-től) kérdésekre válaszolnak. A lívben ezek az esetek eltűntek, helyüket névutók és elöljárószók vették át.

Igeragozás

Az igei toldalékok története

A lív igei toldalékok között történetileg ötféle toldaléktípust találhatunk:

1. Bizonyos toldalékok a finnugor alapnyelvig visszavezethetők, ilyen például a PFU *-i múltidőjel, amely a legtöbb balti-finn nyelvben megőrződött, a lívben -iz vagy -īz az alaja, mivel egyes igékben bizonyos hangváltozások következtében összeolvadt a tővel, és később ez az alak jelent meg minden igén.
2. Az infinitívusz -dõ/-da alakja viszont csak a közfinn korig vezethető vissza, és mindegyik balti-finn nyelvben megtalálható. A PF *-ta/-tä eredetileg deverbális nomenképző volt, és az egyes leánynyelvekben számtalan alternatív formája van különböző hangváltozásoknak köszönhetően.
3. A *-ksi feltételesmód-jel csak a balti-finn nyelvek déli csoportjában lelhető fel, azt észtben -ks, a lívben -õks/-āks/-aks alakban találjuk.
4. Mind a lívben, mind a hozzá igazán közel álló észtben megtalálhatjuk az úgynevezett parancsoló avagy jusszív módot, ennek jele mindkét nyelv esetében a felszólító mód PFU *-k jeléből alakult ki, ezen funkcióját és a felszólító módtól elkülönülő alakját azonban csak ebben a két nyelvben találjuk meg. Az észtben -gu,a lívben -õg formában.
5. Bár az észtben és a lívben is létezik referatív mód, de csak a lívben szolgál ennek kifejezésére a létigével álló -iji/-ji képzős alak, a referatív mód minden valószínűség szerint balti hatásra honosodott meg, és mind az észt, mind a lív önállóan honosította meg saját belső elemeinek a felhasználásával.

Források

Nyelvleírás és nyelvtörténet

• Bereczki Gábor 1996. A magyar nyelv finnugor alapjai. Universitas Könyvkiadó. Budapest.
• Bereczki Gábor. 2000. Bevezetés a balti finn nyelvészetbe. Universitas Könyvkiadó. Budapest.
• Boiko, Kersti 2000. Līvõ kēļ. Lībiešu valoda. Līvu Savienību/Līvõd Īd. Riga.
• Fodor István 2000. A világ nyelvei. Budapest. Akadémiai Kiadó.
• Hajdú Péter 1991. Az uráli nyelvészet alapkérdései. Tankönyvkiadó. Budapest.
• Kettunen, Lauri 1938. Livisches Wörterbuch: mit grammatischer Einleitung. Suomalais-Ugrilainen Seura. Helsinki.
• Kozmács István—Sipőcz Katalin szerk. 2008. Uralisztika. Fejezetek az uráli nyelvészetből. SZTE Juhász Gyula Felsőoktatási Kiadó. Szeged. [1]
• Šuvcāne, Valda—Ernštreite, Ieva 1999. Latviešu-lībiešu-angļu sarunvārdnīca. Leţkīel-līvõkīel-engliškīel rõksõnārōntõz. Latvian-Livonian-English Phrase Book.
• Suhonen, Seppo 1973. Die jungen lettischen Lehnwörter im livischen. Suomalaisen Kirjallisuuden Kirjapaino. Helsinki.

Szociolingvisztika, nyelvi kontaktus és státusz

• Ambrus Mónika 2004. Lettország - állampolgárnak lenni vagy nem (állampolgárnak) lenni? Themis. 2004/július. 5–11. [2]
• Bojtár Endre 1997. Bevezetés a baltisztikába. Osiris Kiadó. Budapest. [3]
• Csepregi Márta szerk. 2001. Finnugor kalauz. Panormána. Budapest.
• Décsy Gyula 1973. Die Linguistische Struktur Europas. Vergangenheit, Gegenwart, Zukunft. Harassowitz. Wiesbaden.
• Ernštreits, Valts‑Kļava, Gunta 2014. Grammatical changes caused by contact between Livonian and Latvian. Eesti ja soome-ugri keeleteaduse ajakiri. 77.—90. [4]
• Laczházi Aranka 2005. A hivatalos és a „kisebbségi” nyelv Lettországban. Kisebbségkutatás 2005/3. [5]
• Lagzi Gábor 2008. Kisebbségi kérdés, nemzeti kisebbségek Észtországban, Lettországban és Litvániában a rendszerváltást követő időszakban. EÖKK. Budapest. [6]
• Németh Ádám 2009. Lettország nemzetiségi szerkezetének átalakulása a XIX-XX. században és napjainkban. Modern Geográfia. 2009/II. [7]
• Nītiņa, Daina 1998. Könyv a lett nyelvről. Szombathely. Savariae.

Külső hivatkozás

Szótárak

• Lív-észt-lett szótár  •  Keresőfelület  •  Deklinációs táblázat  •  Konjugációs táblázat
• Angol-lív-lett szótár

Tanulmányok

• (magyar) A lívek története
• (magyar) A finnugor és szamojéd népek zászlói
• (észt) A lív irodalmi nyelv kialakulása (Liivi kirjakeele kujunemine)
• (lett) A lett nyelv szókészletének finnugor leltára a gondolkodásban (Par latviešu valodas leksisko somugrismu inventarizāciju domājot)
• (angol) Lív fokváltakozás: típusok és eredet (Livonian gradation: types and genesis)
• (angol) Lív tövek (Livonian stød)
• (finn) Tézisek a kisebbségi nyelvekről a Balti-tenger Lív Partvidékén (Tutkielmia vähemmistökielistä jäämereltä liisinrantaan)

Cikkek

• (lett) A lív nyelv helyzete ma (Lībiešu valodas situācija)
• (angol) A lív nyelv életbentartása ‑ Lettország kevésbé ismert nyelve (Keeping Livonian -- Latvia's Lesser Known Language -- Alive)
• (angol) Lettoszág törpe lív kisebbsége küzd a nyelv életben tartásáért (Latvia's tiny Livonian minority struggles to keep its language alive)

Szépirodalom és szövegminta

• (angol) Lív mesék (Livonian tales)
• (angol) (lív) A Līvlizt című folyóirat tartalomjegyzéke
• (lív) Ferdinand Johann Wiedemann és a lívek (Ferdinand Johann Wiedemann ja līvlizt)
• (lív) Lettország alaptörvénye (Pūojpandõks)
• (angol) (lív) Lív nyelvű videók és hanganyagok

Kapcsolódó szócikkek

• Finnugor nyelvek  •  Balti finn nyelvek
• Vepsze nyelv  •  A vepsze kapcsolata más nyelvekkel
• Latgal nyelv  •  A latgal nyelv areális kapcsolatai
• Livónia  •  Lettország  •  Baltikum  •  Balti országok
• Lív nyelvű Wikipédia a Wikipédia-inkubátorban
• A lív nyelv a Wiktionary-n