„Lív nyelv” változatai közötti eltérés
[nem ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
325. sor: | 325. sor: | ||
* Csepregi Márta szerk. 2001. ''Finnugor kalauz''. Panormána. Budapest. |
* Csepregi Márta szerk. 2001. ''Finnugor kalauz''. Panormána. Budapest. |
||
* Décsy Gyula 1973. ''Die Linguistische Struktur Europas. Vergangenheit, Gegenwart, Zukunft.'' Harassowitz. Wiesbaden. |
* Décsy Gyula 1973. ''Die Linguistische Struktur Europas. Vergangenheit, Gegenwart, Zukunft.'' Harassowitz. Wiesbaden. |
||
* Ernštreits, Valts‑Kļava, Gunta 2014. ''Grammatical changes caused by contact between Livonian and Latvian''. Eesti ja soome-ugri keeleteaduse ajakiri. 77.—90. [http://jeful.ut.ee/index.php/JEFUL/article/view/jeful.2014.5.1.05/43] |
|||
* Laczházi Aranka 2005. ''A hivatalos és a „kisebbségi” nyelv Lettországban.'' Kisebbségkutatás 2005/3. [http://www.hhrf.org/kisebbsegkutatas/kk_2005_03/cikk.php?id=955] |
* Laczházi Aranka 2005. ''A hivatalos és a „kisebbségi” nyelv Lettországban.'' Kisebbségkutatás 2005/3. [http://www.hhrf.org/kisebbsegkutatas/kk_2005_03/cikk.php?id=955] |
||
* Lagzi Gábor 2008. ''Kisebbségi kérdés, nemzeti kisebbségek Észtországban, Lettországban és Litvániában a rendszerváltást követő időszakban.'' EÖKK. Budapest. [http://www.eokik.hu/data/files/123541324.pdf] |
* Lagzi Gábor 2008. ''Kisebbségi kérdés, nemzeti kisebbségek Észtországban, Lettországban és Litvániában a rendszerváltást követő időszakban.'' EÖKK. Budapest. [http://www.eokik.hu/data/files/123541324.pdf] |
A lap 2015. június 3., 16:32-kori változata
Lív nyelv līvõ kēļ, rāndakēļ | |
Beszélik | Lettország Észtország |
Terület | Baltikum |
Színhelye és használata | kihalt 2013-ban[1] |
Beszélők száma | második nyelvként: B1 fokon kb. 40, A1-A2 fokon kb. 210[2] fő |
Nyelvcsalád | Uráli nyelvcsalád Finnugor nyelvcsalád Finn-permi nyelvek Finn-volgai nyelvek Balti-finn nyelvek Déli csoport |
Írásrendszer | latin írás |
Nyelvkódok | |
ISO 639-3 | liv |
A Lív Partvidék védett kulturális-történeti övezet, amely 12 települést foglal magába Lettország Kurlandi-félszigetének észak-nyugati csücskén. | |
A Wikimédia Commons tartalmaz līvõ kēļ, rāndakēļ témájú médiaállományokat. |
A lív nyelv (lívül: rāndakēļ ’parti nyelv’, līvõ kēļ ’lív nyelv’; lettül: lībiešu valoda ’lív nyelv’) a finnugor nyelvek balti-finn ágának déli csoportjához tartozó nyelv, amelyet a mai Lettország nyugati területén beszéltek. A lív nyelv 2013-ban hivatalosan kihalt az utolsó anyanyelvi beszélő halálával[1], mióta azonban Lettországban az egyetemen tanulható, a lett egyetemi ifjúság szűk körének tanult nyelve lett.
Rokonnyelvei közül az észt áll hozzá a legközelebb, és ez hatott rá a leginkább, bár sok balti-finn tulajdonságát megőrizte, nagy hatást gyakorolt rá a lett nyelv is, amely hatás megmutatkozik mind a hangtan, mind a grammatika, mind a szókészlet területén. Különlegessége, hogy a lívben találjuk a legkevesebb névszói esetet a balti-finn nyelvek közül. Az egyes szavak esetében fellépő tőbelseji váltakozások és a többes számban megfigyelhető többesszámjel- és esetrag-egybeolvadások miatt a lív tett szert a legtöbb flektáló tulajdonságra a finnségi nyelvek közül. Egyedül itt őrződött meg a datívusz-rag. A lívben nem létezik a fokváltakozás jelensége. A lívben maradt meg a legjobban a tagadó ige ragozása.
Története
A lívekről úgy tartják, hogy a balti-finn népek egy önálló törzse volt, amely hajdan egész Livónia területén élt. A Baltikum folyamatos háborúskodásai azonban őket sem kímélték, és a lív népesség folyamatosan asszimilálódott a lett nyelvű lakosságba.
A lívek és a lív nyelv első tudományos igényű viszgálata Andreas Johan Sjögren finn nyelvész és etnográfus, valamint Ferdinand Johann Wiedemann észt nyelvész és botanikus nevéhez kötődik. A két tudós az 1840-es és 50-es években többször jártak a lívek lakta területeken. A lívnek akkoriban két nyelvjárása volt ismert: a nyugati avagy kurlandi és a keleti avagy livlandi, Sjögren expedíciói idején már csak igen kevés kurlandi lívvel találkozott, a beszélők asszimilálódásával a keleti nyelvjárás hamarosan eltűnt.
Egyes források[3] három nyelvjárást különböztetnek meg, a nyugatin és a keletin kívül beszélnek egy központi avagy īrai nyelvjárásról (a lív Īra, lettül Lielirbe város nevéből), amely a nyugati alnyelvjrásnak tekinthető. A keleti és a nyugati nyelvjárás között csekély volt az eltérés, főleg magánhangzó-különbségekre korlátozódott. A keleti nyelvjárásban megtalálható volt az ö, ő és az ü, ű hangok, amelyek a nyugatiból hiányoznak.
Az első lív nyelvű könyvet Sjögren és Wiedemann adták ki Londonban 1863-ban, amely a Máté evangéliumának keleti és nyugati nyelvjárásbeli fordítása volt[4]. További művek is megjelentek a tollukból: Sjörgen Zur Ethnographie Livlands című néprajzi műve 1849-ben, valamint kettejük közös munkája, az első lív nyelvtan a Livische Grammatik nebst Sprachproben és az első lív szótár Livisch-deutsches und deutsch-livisches Wörterbuch 1861-ben.
-
Andreas Johan Sjögren
(1794 Iitti – 1855 Szentpétervár) finn nyelvész, történész és etnográfus. -
Lauri Einari Kettunen
(1885 Joroinen – 1963 Helsinki) finn nyelvész, a finn és déli finnségi nyelvek kutatója, a tartui és a helsinki egyetem professzora. -
Oskar Loorits
(1900 Kõpu – 1961 Uppsala) észt néprajzkutató, az észt tudományos akadémia tagja, aki lív énekeket és meséket gyűjtött.
A nyelvészeti és néprajzi munkáknak az első világháború vetett véget. Az országhatáron élő néhány ezres lív közösség nagy részét kitelepítették. Az orosz forradalom után, 1918-ban Lettország kikiáltotta a függetlenségét, kezdetét vették a lett és a lív nemzeti mozgalmak. 1921 és 1926 között Lauri Kettunen finn nyelvész és Oskar Loorits észt enográfus öt lív nyelvű olvasókönyv jelent meg, ekkor alakult ki a ma is használatos, lett és észt helyesírási elveken alapuló lív irásrendszer. A kibontakozó lív nemzeti mozgalom egyik vezérlalkja Karl Stalte, költő és műfordító volt. 1923-ban megalapították a Lív Szövetséget (lívül: Līvõd Īd, lettül: Līvu Savienību), a Szövetség otthonát jelentő Lív Házat finn, észt, lett és magyar támogatással építették meg a legnépesebb lív városban Mazirbében 1939-ben. Stalte vezetésével alakították ki a lív nemzeti jelképeket is, a költő Hazám című verse lett a lív hímnusz. 1939-ben kiadott egy 106 verset tartalmazó könyvet Līvlist vaimli loulrāntõz (A lívek vallásos énekkönyve) címmel, 1942-ben jelent meg Újszövetség-fordítása.
A két világháború közötti koszak volt a lív nyelvű irodalom virágkora, a korszakban mintegy 50 lív vonatkozású kiadvány látott napvilágot, többek között a Līvli című folyórat, amelyet minden hónapban térítés nélkül kaptak a lív családok 1931 és 1939 között. A lívet a helyi iskolákban anyanyelvként kezdték tanítani.
A második világháború emigrálásai és deportálásai nyomán az egységes, néhány ezres lív nyelvű közösség szinte teljesen eltűnt, az 1950-es évekre nem maradt egyetlen lív nyelvű fau sem. Az 1980-as években azonban ismét megújulási mozgalom kezdődött. Lettország ismételt függetlenné válása után 1991-ben a lett kormány létrehozta a Lív Partvidék (lívül: Līvõd Rānda, lettül: Lībiešu krasts) elnevezésű védett lív kulturális-történeti területet. 1993-ben ismét felavatták a Lív Házat, ahol 1994-ben pedig tudományos konferenciát tartottak régészeti, néprajzi, nyelvészeti és irodalmi témákban, amely során pontosították a lív helyesírást.
Hangtan és hangjelölés
Magánhangzók
IPA | [ɑ] | [ɑː] | [æ] | [æ:] | [ɛ] | [ɛː] | [i] | [iː] | [o] | [oː] | [ʊ] | [ʊː] | [ø] | [øː] | [ɤ] | [ɤː] | [u] | [uː] | [y] | [yː] |
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
magyar | (ȧ) | á | – | – | ë | é | i | í | o | ó | – | – | ö | ő | – | – | u | ú | ü | ű |
észt | a | aa | ä | ää | e | ee | i | ii | o | oo | – | – | ö | öö | õ | õõ | u | uu | ü | üü |
lív | a | ā | ä | ǟ | e | ē | i | ī | o | ō | ȯ | ȱ | (ö) | (ȫ) | õ | ȭ | u | ū | (ü) | (ǖ) |
lett | a | ā | e | ē | e | ē | i | ī | o | o | – | – | – | – | – | – | u | ū | – | – |
A magánhangzók tekintetében a lív hangrendszer közelebb áll az észthez: a lívnek és az észtnek sokkal több közös hangja van; a lív helyesírás mégis a lett hangjelölési elveket követi. Míg az észtben a magánhangzók hosszúságát betűkettőzés, addig a lettben és a lívben a betű fölött elhelyezett vízszintes vonal, a makron[5] jelöli.
Az a betű mind a három nyelvben a rövid á hangot takarja az indoeurópai és a finnugor nyelvekhez hasonlóan.
Az ä nyílt e-t jelöl, amely a magyar a hang elöl képzett párja, ejtése az a és az e hang között van. Mind a három nyelvben megkülönböztetik az ä-t és az e-t egymástól, de a lettben a különbséget a helyesírás nem tükrözi. Viszont amikor egy szó átkerült a lettből a lívbe, a lív helyesírás megmutatja a hang minőségét, pl.: lett bez ’nélkül’, lív bäs ’nélkül’.
Ugyanez igaz az o esetében is, ugyanis a lett helyesírás nem különbözteti meg a rövid és a hosszú o hangot. Ez avval magyarázható, hogy a lettben történetileg hiányzott az o hang, az ugyanis összeolvadt az a hanggal, az o betű pedig az ou diftongus jelölésére szolgált. A rövid és a hosszú o idegen eredetű szavakkal került vissza a nyelvbe, pl.: oktobris = oktōbris. A lívben található lett jövevényszavakban az uo diftongusként jelenik meg, pl.: toumär ’de, viszont’ lett tomēr ’de, viszont’.
Az ȯ egy sajátos, az u és az o között található hang. Nem túl gyakori, csak néhány szóban fordul elő (főként a létige bizonyos alakjaiban és egypár névszóban).
Az õ egy centrálisan képzett hang, amely a magyar ö hangra hasonlít, de nem labiális, azaz az ajak nem kerekített az ejtéskor. Az õ hang megtalálható a lívben, az észtben és a võróban is, sajátos déli balti finn hang.
Az ö és az ü hangok (ez utóbbit korábban y-nal is jelölték finn mintára) a ma már nem fordulnak elő a nyelvben. Korábban még őrződött egyes nyelvjárásokban, de a mai egységesített lívben már nem jelennek meg. Az ö minden formájában eltűnt, jellemzően ie/īe diftongus lett belőle, pl.: észt köha : lív kiev ’köhögés’; észt öö : lív īe ’éjszaka’; a közfinn ö-t tartalmazó diftongusai viszont már az észtben sincsenek meg, pl.: finn löytää : észt leidma : lív lieudõ ’talál’. Az ü i-ként, az ǖ ī-ként folytatódott, pl.: finn sydän : észt süda : lív sidām ’szív’; észt küün : lív kīņ ’istálló’; diftongusként mély hangrendű lett, pl.: finn täysi : észt täis : lív tauž ’tele’.
Diftongusok
A lívben jellemzőek az i és az u utótagú diftongusok. A következő kettőshangzók találhatók meg a nyelvben: ai, ei, ie, ȯi, oi, õi, ou, õu, iu, ui, äu, uo.
előtag | |||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
a | ä | e | i | o | ȯ | õ | u | ||
utótag | e | – | – | – | ie | – | – | – | – |
i | ai | – | ei | – | – | ȯi | õi | ui | |
o | – | – | – | – | – | – | – | uo | |
u | – | äu | – | iu | ou | – | õu | – |
Mássalhangzók
A nem palatális mássalhangzók írásképe és kiejtése megegyezik a magyarral két kivételtől eltekintve. A c hangot – eltérően a lett megfelelőjével – ts hangkapcsolatként írják. Az s hangértéke a legtöbb nyelvhez hasonlóan sz. Az észtben a c, f és z hangok csak idegen eredetű szavakban fordulnak elő.
IPA | [b] | [t͡s] | [d] | [f] | [ɡ] | [h] | [j] | [k] | [l] | [m] | [n] | [p] | [r] | [s] | [t] | [v] | [z] |
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
magyar | b | c | d | f | g | h | j | k | l | m | n | p | r | sz | t | v | z |
észt | b | (c) | d | (f) | g | h | j | k | l | m | n | p | r | s | t | v | (z) |
lív | b | ts | d | f | g | h | j | k | l | m | n | p | r | s | t | v | z |
lett | b | c | d | f | g | h | j | k | l | m | n | p | r | s | t | v | z |
A lívben létezik a nem palatális és a palatális hangok szembenállása, amely jelentés-megkülönböztető szereppel bír, és az írásrendszer is jelöli. A nem palatális-palatális szembenállás fonológiai és nem fonetikai természetű, azaz - ellentétben a a litvánnal vagy az orosszal - nem a hang környezetétől függ, vagyis nem lágy-kemény korreláció. Ebből a szempontból a lív a letthez hasonlít leginkább, a két nyelvben ugyanazokat a palatális hangokat találhatók meg.
IPA | [t͡ʃ] | [ɟ] | [ʎ] | [ɲ] | [rʲ] | [ʃ] | [c] | [ʒ] |
---|---|---|---|---|---|---|---|---|
magyar | cs | gy | (ly) | ny | – | s | ty | zs |
észt | – | – | (l’) | (n’) | – | (š) | (t’) | – |
lív | tš | ḑ | ļ | ņ | ŗ | š | ţ | ž |
lett | č | ģ | ļ | ņ | (ŗ) | š | ķ | ž |
Az észtben minden hang meglágyulhat, amely után i hang következik, ez azonban nem nyelvrendszerbeli jelenség, és csak négy esetében bírhat jelentés-megkülönböztető szereppel (palk ’bér’ : pal’k ’gerenda’; kann ’kancsó’ : kan’n ’játék’; jutt ’történet’ : jut’t ’sáv’; viis ’öt’ : viis’ ’szokás’); ezt az esetleges különbségtételt az íráskép nem jelöli.
A lettben és a lívben megtalálható az összes olyan palatális hang, amely a magyarban is, a lettben a szibillánsok esetében a palatalizáltságot az ún. hacsek, a többi esetben pedig az ún. bal farok avagy cédille jelöli.
A lívben a cs-t tš hangkapcsolattal írják. A lettben és a magyarban fonetikailag nem következetesen a g-hez kötik a gy hangot (magyar gy, lett ģ) , evvel szemben a lívben a képzési hely szerint pontosabb a d-hez (ḑ). A lettben és a lívben is megtalálható a magyarban már csak nyelvjárásokban élő ly hang.
A lívben az r-nak is van palatális párja, amely történetileg a lettben is megtalálható, de a mai helyesírásban nem jelölt, holott erre vissza-visszatérő törekvések vannak.
A ty hangot a magyarhoz hasonlóan a t-hez köti a lív íráskép (ţ).[6]
Ábécé
A a | Ā ā | Ä ä | Ǟ ǟ | B b | C c | Č č | D d | Ḑ ḑ | E e | Ē ē | F f | G g | H h | I i | Ī ī |
J j | K k | L l | Ļ ļ | M m | N n | Ņ ņ | O o | Ō ō | Ȯ ȯ | Ȱ ȱ | Õ õ | Ȭ ȭ | P p | R r | Ŗ ŗ |
S s | Š š | T t | Ț ț | U u | Ū ū | V v | Z z | Ž ž |
Névszóragozás
Esetrendszer
A lív nyelv esetrendszere sokban hasonlít más balti-finn nyelvek esetrendszeréhez szerkezetét illetően, megtalálunk benne sok, a közfinn alapnyelvre visszavezetett esetragot, bár ezek közül nem mindegyik tekinthető produktívnak. A finnugor nyelvekre jellemző irányhármasság a lívben is megfigyelhető, de a finnségi nyelvekre jellemző belső és külső helyhatározói rendszer alapvetően visszafejlődött. Az közfinn alapnyelvi esetragok alakjaihoz képest a lívben ‑ más déli finnségi nyelvekhez hasonlóan ‑ jellemző a redukálódás (elsősorban a magánhangzók teintetében, ami a hangrendi illeszkedés eltűnéséhez vezetett) és (főleg a többes számú alakoknál) bizonyos hangok palatalizálódása. A hagyomány úgy tartja, hogy a balti-finn nyelvek közül a lívben maradt meg a legkevesebb eset (és a vepszében található a legtöbb), illetve a lív esetrendszere vette fel a legtöbb, a flektáló nyelvekre jellemző vonást (a többes számú alakokban a többes szám jele és az esetrag nem különíthető el egymástól, valamint számos alapnyelvi szóban belső flexió is megfigyelhető).
A lívben két szám (egyes és többes szám) és tíz eset található[7].
- A nominatívusz avagy alanyeset alapvetően a mondat alanyának és az állító mondat névszói állítmányának esete, amely jelöletlen.
- A genitívusz avagy birtokos eset a birtokos jelző esete, amely birtoklást, rész-egész viszonyt és egyéb kapcsolatot fejez ki. A birtokos eset ragja testetlen, az alanyesetű és a birtokos esetű alak az egytövű szavak esetében megegyezik, a szabályos, többtövű szavak esetében utolsó szótagi alakváltozás történik, míg a számtalan alapnyelvi, rendhagyó szavaknál tőbelseji magánhangzó- és mássalhangzó-váltakozások lehetségesek.
- Az akkuzatívusz avagy tárgyeset ‑ a többi finnségi nyelvhez hasonlóan ‑ a határozott és teljes tárgy esete, amely alakilag mindig megyezik az alanyesettel, ezért bizonyos nyelvtanok nem veszik fel önálló esetként.
- A partitívusz avagy részelő eset jellemzően finnségi eset, amely a határazatlan és részleges tárgy formája. Szintén partitívuszban áll a tárgy, ha anyagnév vagy elvont főnév, és minden olyan szó, amelynek számnévi mennyiséghatározója van[8]. A partitívusznak számtalan formája van: -õ, -Cõ, -dõ, -da, -tõ, -tā, -t; és lehet jelöletlen is. A részelő eset a többtövű szavak esetében jellemzően a az alanyesettől eltérő tőhöz járul.
- A datívusz avagy részeseset a címzett esete a mondatban (mint a magyar -nak/-nek rag), és a birtoklást kifejező habeo-szerkezetben a birtokos kifejezője.A datívusznak három alakja van: -n, -õn, -Cõn. A datívusz a finnségi nyelvek közül egyedül a lívben maradt meg.
- A transzlatívusz avagy eredményeset vagy változtató eset valamivé válást fejez ki, a mondatban állapot- vagy eredményhatározó, a magyar -vá/-vé ragnak feleltethető meg. Különböző alkokban él: -kõks/-õks/-ks.
- Az insztumentális avagy eszközhatározói eset a mondatban megjelölt cselekvés eszközét nevezi meg, más európai nyelvekhez hasonlóan az eszközhatározói eset egyben társhatározói eset avagy komitatívusz vagy szociatívusz is. Az insztrumentálisz mindig azonos alakú a transzlatívusszal, ezért a nyelvtanok szinte mindig a kettőt vagy egyik, vagy másik névvel illetik, és nem kezelik külön.
- Az illatívusz a hová? kérdésre válaszoló belső helyhatározói eset, amely a magyar -ba/-be ragnak felel meg.
- Az inesszívusz a hol? kérdésre válaszoló belső helyhatározói eset, a magyarban -ban/-ben raghoz hasonló. Szintén sok alakban fordul elő: -s, -š, -sõ, -šõ, -õs.
- Az elatívusz a honnan? kérdésre válaszoló belső helyhatározó eset, a magyarban -ból/-ből raggal fordítható. Különböző formákban él: -st, -št, -stõ, -štõ, -õst.
Bizonyos nyelvtani esetek visszaszorultak, és csak rendhagyó esetekben vagy rögzült formákban fordulnak elő.
- Az abesszívusz valami nélküliséget kifejező állapot- vagy módhatározó, a lívben ez az eset már csak a bäs (< lett bez) 'nélkül' vagy a ilmõ 'nélkül' elöljárószókkal együtt fordul elő, mivel más finnségi nyelvekben az ilmõ-nek megfelelő viszonyszók gyakran partitívusszal állnak, ezért a lívben az abesszívusz ezekben a szerkezetekben a partitívusz javára visszaszorult.
- Az esszívusz avagy minsőghatározói eset valamilyen állapotban való létezést fejez ki, gyakorlatilag kiveszett a lívből, a múlt században még találtak rá példát, pl.: Siedā ma kūliz lapsõn vȯlts. ’Ezt gyerekként hallottam. tkp. gyerekként voltomban.’[9]
- Az insztruktívusz mód-, állapot- vagy időhatározó a mondatban, már csak néhány rögzült formában lelhető fel a nyoma, pl.: jālgiņ ’gyalog’, pāikiņ ’egyedül’, pǟviņ ’nappal’.
- Az allatívusz, adesszívusz és az ablatívusz a finnségi nyelvek külső helyhatározói esetei, amelyek a hová? (allatívusz ‑ magyar: -hoz/-hez/-höz), hol? (adesszívusz ‑ magyar: -nál/-nél) és honnan? (ablatívusz ‑ magyar: -tól/-től) kérdésekre válaszolnak. A lívben ezek az esetek eltűntek, helyüket névutók és elöljárószók vették át.
Igeragozás
Az igei toldalékok története
A lív igei toldalékok története |
---|
Igejelek |
Időjelek • Módjelek • Igenemjelek • |
Igenévképzők |
Összefoglaló táblázat |
Személyragok |
Tagadó ige |
A lív igei toldalékok között történetileg ötféle toldaléktípust találhatunk:
- Bizonyos toldalékok a finnugor alapnyelvig visszavezethetők, ilyen például a PFU *-i múltidőjel, amely a legtöbb balti-finn nyelvben megőrződött, a lívben -iz vagy -īz az alaja, mivel egyes igékben bizonyos hangváltozások következtében összeolvadt a tővel, és később ez az alak jelent meg minden igén.
- Az infinitívusz -dõ/-da alakja viszont csak a közfinn korig vezethető vissza, és mindegyik balti-finn nyelvben megtalálható. A PF *-ta/-tä eredetileg deverbális nomenképző volt, és az egyes leánynyelvekben számtalan alternatív formája van különböző hangváltozásoknak köszönhetően.
- A *-ksi feltételesmód-jel csak a balti-finn nyelvek déli csoportjában lelhető fel, azt észtben -ks, a lívben -õks/-āks/-aks alakban találjuk.
- Mind a lívben, mind a hozzá igazán közel álló észtben megtalálhatjuk az úgynevezett parancsoló avagy jusszív módot, ennek jele mindkét nyelv esetében a felszólító mód PFU *-k jeléből alakult ki, ezen funkcióját és a felszólító módtól elkülönülő alakját azonban csak ebben a két nyelvben találjuk meg. Az észtben -gu,a lívben -õg formában.
- Bár az észtben és a lívben is létezik referatív mód, de csak a lívben szolgál ennek kifejezésére a létigével álló -iji/-ji képzős alak, a referatív mód minden valószínűség szerint balti hatásra honosodott meg, és mind az észt, mind a lív önállóan honosította meg saját belső elemeinek a felhasználásával.
Jegyzetek
- ↑ a b Rénhírek: Elhunyt Grizelda Kristiņ. Bár már 2009-ben is hírt adtak az utolsó anyanyelvi beszélő haláláról, akit Viktor Bertholdnak hívtak.
- ↑ Lībiešu valodas situācija
- ↑ Valt Ernštreit 2000. Lív. In: Fodor István 2000. A világ nyelvei. Budapest. Akadémiai Kiadó.
- ↑ Das Evangelium Matthäi.
- ↑ A makront a lettben makrons-nak vagy garumzīme ’hosszúságjel’-nek nevezik, a lívben pedig pitkittēḑ ’hosszúságjel’ vagy pitkitvīps ’hosszúságvonal’ a neve.
- ↑ A lett az egyetlen nyelv, amelyben létezik a ķ betű. A ty hang k-ból való eredeztetése onnan eredhet, hogy a germán nyelvekből átvett számtalan szóban a k helyén ch/χ hangot ejtettek, ez utóbbi pedig ty-vé vált, pl.: német Kamm (tsz. Kämme) : lett ķemme ’fésű’; német Kirsche : lett ķirsis ’cseresznye’; német Kaiser : lett ķeisars ’császár’; német Chemie : lett ķīmija ’kémia’; német König : lett ķēniņš ’király’.
- ↑ Az esetek száma vitatott.
- ↑ Kivéve az 'egy' jelentésű szám, amely után alanyeset áll.
- ↑ Kettunen, Lauri 1938. Livisches Wörterbuch: mit grammatischer Einleitung. Suomalais-Ugrilainen Seura. Helsinki.
Források
Nyelvleírás és nyelvtörténet
- Bereczki Gábor 1996. A magyar nyelv finnugor alapjai. Universitas Könyvkiadó. Budapest.
- Bereczki Gábor. 2000. Bevezetés a balti finn nyelvészetbe. Universitas Könyvkiadó. Budapest.
- Boiko, Kersti 2000. Līvõ kēļ. Lībiešu valoda. Līvu Savienību/Līvõd Īd. Riga.
- Fodor István 2000. A világ nyelvei. Budapest. Akadémiai Kiadó.
- Hajdú Péter 1991. Az uráli nyelvészet alapkérdései. Tankönyvkiadó. Budapest.
- Kettunen, Lauri 1938. Livisches Wörterbuch: mit grammatischer Einleitung. Suomalais-Ugrilainen Seura. Helsinki.
- Kozmács István—Sipőcz Katalin szerk. 2008. Uralisztika. Fejezetek az uráli nyelvészetből. SZTE Juhász Gyula Felsőoktatási Kiadó. Szeged. [1]
- Šuvcāne, Valda—Ernštreite, Ieva 1999. Latviešu-lībiešu-angļu sarunvārdnīca. Leţkīel-līvõkīel-engliškīel rõksõnārōntõz. Latvian-Livonian-English Phrase Book.
- Suhonen, Seppo 1973. Die jungen lettischen Lehnwörter im livischen. Suomalaisen Kirjallisuuden Kirjapaino. Helsinki.
Szociolingvisztika, nyelvi kontaktus és státusz
- Ambrus Mónika 2004. Lettország - állampolgárnak lenni vagy nem (állampolgárnak) lenni? Themis. 2004/július. 5–11. [2]
- Bojtár Endre 1997. Bevezetés a baltisztikába. Osiris Kiadó. Budapest. [3]
- Csepregi Márta szerk. 2001. Finnugor kalauz. Panormána. Budapest.
- Décsy Gyula 1973. Die Linguistische Struktur Europas. Vergangenheit, Gegenwart, Zukunft. Harassowitz. Wiesbaden.
- Ernštreits, Valts‑Kļava, Gunta 2014. Grammatical changes caused by contact between Livonian and Latvian. Eesti ja soome-ugri keeleteaduse ajakiri. 77.—90. [4]
- Laczházi Aranka 2005. A hivatalos és a „kisebbségi” nyelv Lettországban. Kisebbségkutatás 2005/3. [5]
- Lagzi Gábor 2008. Kisebbségi kérdés, nemzeti kisebbségek Észtországban, Lettországban és Litvániában a rendszerváltást követő időszakban. EÖKK. Budapest. [6]
- Németh Ádám 2009. Lettország nemzetiségi szerkezetének átalakulása a XIX-XX. században és napjainkban. Modern Geográfia. 2009/II. [7]
- Nītiņa, Daina 1998. Könyv a lett nyelvről. Szombathely. Savariae.
Külső hivatkozás
Szótárak
- Lív-észt-lett szótár • Keresőfelület • Deklinációs táblázat • Konjugációs táblázat
- Angol-lív-lett szótár
Tanulmányok
- (magyar) A lívek története
- (magyar) A finnugor és szamojéd népek zászlói
- (észt) A lív irodalmi nyelv kialakulása (Liivi kirjakeele kujunemine)
- (lett) A lett nyelv szókészletének finnugor leltára a gondolkodásban (Par latviešu valodas leksisko somugrismu inventarizāciju domājot)
- (angol) Lív fokváltakozás: típusok és eredet (Livonian gradation: types and genesis)
- (angol) Lív tövek (Livonian stød)
- (finn) Tézisek a kisebbségi nyelvekről a Balti-tenger Lív Partvidékén (Tutkielmia vähemmistökielistä jäämereltä liisinrantaan)
Cikkek
- (lett) A lív nyelv helyzete ma (Lībiešu valodas situācija)
- (angol) A lív nyelv életbentartása ‑ Lettország kevésbée ismert nyelve (Keeping Livonian -- Latvia's Lesser Known Language -- Alive)
- (angol) Lettoszág törpe lív kisebbsége küzd a nyelv életben tartásáért (Latvia's tiny Livonian minority struggles to keep its language alive)
Szépirodalom és szövegminta
- (angol) Lív mesék (Livonian tales)
- (angol) (lív) A Līvlizt című folyóirat tartalomjegyzéke
- (lív) Ferdinand Johann Wiedemann és a lívek (Ferdinand Johann Wiedemann ja līvlizt)
- (lív) Lettország alaptörvénye (Pūojpandõks)
- (angol) (lív) Lív nyelvű videók és hanganyagok