Marokkó zászlaja

Marokkó zászlaja
Használat	nemzeti zászló és állami felségjelzés
Arányok	2:3
Elfogadva	1915. november 17.
Adoptálás	1915. november 16.
A Wikimédia Commons tartalmaz Marokkó zászlaja témájú médiaállományokat.

Marokkó zászlaja Marokkó egyik nemzeti jelképe. Vörös alapon áll, egy fekete szegélyű zöld színű, ötágú csillag.

Leírása

A vörös szín több szempontból kapcsolódik az országhoz. Egy részről jelképezi a bátorságok, merészséget, erőt és keménységet, más részről történelmi eredete van. A királyi család, az Alaouite-dinasztia színe. A család állítólag Mohamed prófétától származik, Fatimától, aki Ali, a negyedik igazhitű kalifa felesége volt. A vörös ezen ezenkívül Mekka serifjeinek és a jemeni imám színe.

A zöld szín az iszlám színe.

A pentagramma, amelyet „Salamon pecsét”-jének is neveznek, az élet és a jó egészség ősi szimbóluma. Ezenkívül, mivel ötágú, jelképezi az Iszlám öt parancsolatát, alappillérét.

Története

A 17. századtól kezdve az Alaouite-dinasztia uralta Marokkót. Ekkor még csak simán vörös színű volt, csillag nélkül. 1915-ben, Mulay Juszuf uralma alatt került rá a pentagramma. A spanyol, valamint francia uralom alatt a zászlót szárazföldön lehetett használni, azonban tilos volt tengeren felvonni. Amikor 1956-ban az ország ismét függetlenné vált, ugyanez a zászló került használatba.

Történelmi nemzeti zászlók

Markokkó zászlaja (Idrisid dinasztia), 780-974 Markokkó zászlaja (Almoravid dinasztia), 1070-1147 Markokkó zászlaja (Almohad dinasztia), 1147-1248 Markokkó zászlaja, amit a Marinid, Wattasid és Saadi dinasztia használt, 1248 és 1659 között. Flag of Morocco (Alaouite dynasty), 1666-1915 Flag of Morocco, 1915-től napjainkig.

További zászlók

Zászló, amely a 19.században volt használatos. Zászló, amely a korai 20.században volt használatos. A francia terület kereskedelmi zászlaja A francia terület kereskedelmi zászlaja

Zászlók a gyarmati időkből

Francia Marokkó kereskedelmi zászlaja Spanyol Marokkó kereskedelmi zászlaja

Források

• Alfred Znamierowski: Zászlóenciklopédia. Budapest: Athenaeum 2000. 2002. ISBN 963 9261 87 4