„Vígszínház” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
aNincs szerkesztési összefoglaló |
aNincs szerkesztési összefoglaló |
||
| 52. sor: | 52. sor: | ||
== Története == |
== Története == |
||
Első igazgatója [[Ditrói Mór]] volt, aki Kolozsvárról érkezett Budapestre, hogy egy igazi modern együttest hozzon létre a magával hozott művészekkel együtt. Játszottak klasszikus darabokat, kortárs műveket és sikerre vitték a francia vígjátékokat. Második igazgatója [[Jób Dániel]] lett, aki a Ditrói által megkezdett munkát hasonló igényességgel folytatta, miáltal neves színházi alkotók kerültek ki a Vígből, mint pl. [[Molnár Ferenc (író)|Molnár Ferenc]]. 1951 és 1961 között a Magyar Néphadsereg Színháza néven működött, ezalatt az idő alatt 5 igazgatója volt, [[Ladányi Ferenc]], Horváth Ferenc, [[Goda Gábor]], [[Somló István (színművész, 1902–1971)|Somló István]] és [[Magyar Bálint (színháztörténész)|Magyar Bálint]] személyében. 1961-ben ismét visszakapta a Vígszínház nevet és ettől az évtől a híres [[Várkonyi Zoltán]] lett a színház igazgató-főrendezője. 1967-ben nyílt meg a Vígszínház kamaraszínháza, az 560 személyes [[Pesti Színház]], a [[Váci utca|Váci utcában]]. |
Első igazgatója [[Ditrói Mór]] volt, aki Kolozsvárról érkezett Budapestre, hogy egy igazi modern együttest hozzon létre a magával hozott művészekkel együtt. Játszottak klasszikus darabokat, kortárs műveket és sikerre vitték a francia vígjátékokat. Második igazgatója [[Jób Dániel]] lett, aki a Ditrói által megkezdett munkát hasonló igényességgel folytatta, miáltal neves színházi alkotók kerültek ki a Vígből, mint pl. [[Molnár Ferenc (író)|Molnár Ferenc]]. 1951 és 1961 között a Magyar Néphadsereg Színháza néven működött, ezalatt az idő alatt 5 igazgatója volt, [[Ladányi Ferenc]], Horváth Ferenc, [[Goda Gábor]], [[Somló István (színművész, 1902–1971)|Somló István]] és [[Magyar Bálint (színháztörténész)|Magyar Bálint]] személyében. 1961-ben ismét visszakapta a Vígszínház nevet és ettől az évtől a híres [[Várkonyi Zoltán]] lett a színház igazgató-főrendezője. 1967-ben nyílt meg a Vígszínház kamaraszínháza, az 560 személyes [[Pesti Színház]], a [[Váci utca|Váci utcában]]. |
||
| ⚫ | A színház a hetvenes-nyolcvanas években kortárs külföldi és magyar ősbemutatók mellett eredeti magyar musicalekkel vonzott magához új közönségréteget: a ''[[Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról (musical)|Képzelt riport…]]''; a ''Harmincéves vagyok''; a ''Jó estét nyár, jó estét szerelem!''; a ''[[Kőműves Kelemen (rockballada)|Kőműves Kelemen]]'' majd a még most is telt házakat vonzó ''[[A padlás]]''. A vígszínházi siker-repertoár másik meghatározó darabja a ''Játszd újra, Sam!'', amely lassan 30 éve folyamatosan műsoron van. |
||
A színházat 1995-ben tovább bővítették, egy a Házi Színpad nevű stúdióval, itt a kortárs drámaírók színdarabjait mutatták be, Enda Walsh, Martin McDonagh, Vaszilij Szigarjev, Kárpáti Péter, Esterházy Péter műveit. |
A színházat 1995-ben tovább bővítették, egy a Házi Színpad nevű stúdióval, itt a kortárs drámaírók színdarabjait mutatták be, Enda Walsh, Martin McDonagh, Vaszilij Szigarjev, Kárpáti Péter, Esterházy Péter műveit. |
||
| 59. sor: | 61. sor: | ||
A Vígszínház 1896-ban, egy év alatt épült fel, a bécsi [[Fellner és Helmer]] iroda tervei alapján. Az épület mögött akkoriban még mocsaras terület húzódott. Körülötte szempillantás alatt épült ki a káprázatos századfordulós [[Budapest]], és a polgárság új központja, a [[Lipótváros]], majd az [[Újlipótváros]]. |
A Vígszínház 1896-ban, egy év alatt épült fel, a bécsi [[Fellner és Helmer]] iroda tervei alapján. Az épület mögött akkoriban még mocsaras terület húzódott. Körülötte szempillantás alatt épült ki a káprázatos századfordulós [[Budapest]], és a polgárság új központja, a [[Lipótváros]], majd az [[Újlipótváros]]. |
||
Az épület a késő [[historizmus]] jellegzetes alkotása. A városi környezetben a legszembetűnőbb az épület hármas tömegalakítása: magas színpadi traktus, amely magába foglalja a zsinórpadlást, alacsonyabb nézőtéri-, és egy kupolás-tornyos lefedésű magas előcsarnokrész. Ezt a megoldást főképpen 1881 után alkalmazták. |
Az épület a késő [[historizmus]] jellegzetes alkotása. A városi környezetben a legszembetűnőbb az épület hármas tömegalakítása: magas színpadi traktus, amely magába foglalja a zsinórpadlást, alacsonyabb nézőtéri-, és egy kupolás-tornyos lefedésű magas előcsarnokrész. Ezt a megoldást főképpen 1881 után alkalmazták. |
||
[[Fájl:Vigszinhaz by night.jpg|300px|balra|bélyegkép|A Vígszínház épülete éjszakai megvilágításban]] |
[[Fájl:Vigszinhaz by night.jpg|300px|balra|bélyegkép|A Vígszínház épülete éjszakai megvilágításban]] |
||
A tagolt tömegalakításnak megfelelően a homlokzati díszítés is barokkizáló: hangsúlyos kocsifelhajtó. A nagy méretek, a sok díszítés kétségtelenül ünnepélyességet és emelkedettséget kölcsönöznek a színházaknak, amelyek így felhívják magukra a figyelmet az általában szerényebb épületekből álló városi kontextusban. |
A tagolt tömegalakításnak megfelelően a homlokzati díszítés is barokkizáló: hangsúlyos kocsifelhajtó. A nagy méretek, a sok díszítés kétségtelenül ünnepélyességet és emelkedettséget kölcsönöznek a színházaknak, amelyek így felhívják magukra a figyelmet az általában szerényebb épületekből álló városi kontextusban. |
||
| 70. sor: | 71. sor: | ||
1992-ben a magyar [[országgyűlés]] kétmilliárd forintot hagyott jóvá a Vígszínház rekonstrukciójára, majd 1994. október 22-én a köztársasági elnök nyitotta meg a színházat. A munkálatokat 1993 tavaszán kezdték el. Ekkor még folytak az előadások. Csak a következő évadot töltötte az épületen kívül a társulat, amikor a [[Nyugati pályaudvar]] mellett felállított sátorszínházban játszottak. A felújítást [[Siklós Mária]] építész (KÖZTI) és [[Schinagl Gábor]] belsőépítész vezették. Az átépítés arra irányult, hogy visszaadja a színház századfordulós hangulatát, több helyen ismét páholyokat létesítettek. Újra helyére került a másfél tonnás csillár - amely az eredeti hasonmása. Bár a színháztechnikai eszközök szempontjából a Vígszínház mindig az egyik legkorszerűbbnek számított, az épületben nem volt díszlet- és jelmeztár, sem pedig stúdiószínpad, ezért a régi épület alapterületét megnövelték. A tervezők U-alakban új emeletet húztak az épület Pannónia utcai, Vígszínház utcai és Ditrói Mór utcai oldalain, illetve beépítették a tetőteret is. A színház tetejét vörösréz lemezzel borították, mely 1994-ben az Év Tetője pályázaton különdíjban részesült.<ref>[[http://www.13keruleti-hirhatar.hu/nevezetessegek Az Év Tetője Nívódíj Pályázat 1994]]</ref> 2013-ban az Új Széchenyi Terv keretében napelemes rendszert telepítettek az épület tetőszerkezetére, jelentős mértékben csökkentve a ház közhálózatról levett villamos energia szükségletét.<ref>TACE (Színházépítészet Közép-Európában): [http://www.theatre-architecture.eu/hu/db/?theatreId=55 Vígszínház] (hozzáférés 2014. május 21.)</ref><ref>Budapest City.org [http://budapestcity.org/03-muemlekek/13/Vigszinhaz/index-hu.htm Vígszínház] XIII. kerület, Angyalföld, Szent István körút 14. (hozzáférés 2014. május 21.)</ref> |
1992-ben a magyar [[országgyűlés]] kétmilliárd forintot hagyott jóvá a Vígszínház rekonstrukciójára, majd 1994. október 22-én a köztársasági elnök nyitotta meg a színházat. A munkálatokat 1993 tavaszán kezdték el. Ekkor még folytak az előadások. Csak a következő évadot töltötte az épületen kívül a társulat, amikor a [[Nyugati pályaudvar]] mellett felállított sátorszínházban játszottak. A felújítást [[Siklós Mária]] építész (KÖZTI) és [[Schinagl Gábor]] belsőépítész vezették. Az átépítés arra irányult, hogy visszaadja a színház századfordulós hangulatát, több helyen ismét páholyokat létesítettek. Újra helyére került a másfél tonnás csillár - amely az eredeti hasonmása. Bár a színháztechnikai eszközök szempontjából a Vígszínház mindig az egyik legkorszerűbbnek számított, az épületben nem volt díszlet- és jelmeztár, sem pedig stúdiószínpad, ezért a régi épület alapterületét megnövelték. A tervezők U-alakban új emeletet húztak az épület Pannónia utcai, Vígszínház utcai és Ditrói Mór utcai oldalain, illetve beépítették a tetőteret is. A színház tetejét vörösréz lemezzel borították, mely 1994-ben az Év Tetője pályázaton különdíjban részesült.<ref>[[http://www.13keruleti-hirhatar.hu/nevezetessegek Az Év Tetője Nívódíj Pályázat 1994]]</ref> 2013-ban az Új Széchenyi Terv keretében napelemes rendszert telepítettek az épület tetőszerkezetére, jelentős mértékben csökkentve a ház közhálózatról levett villamos energia szükségletét.<ref>TACE (Színházépítészet Közép-Európában): [http://www.theatre-architecture.eu/hu/db/?theatreId=55 Vígszínház] (hozzáférés 2014. május 21.)</ref><ref>Budapest City.org [http://budapestcity.org/03-muemlekek/13/Vigszinhaz/index-hu.htm Vígszínház] XIII. kerület, Angyalföld, Szent István körút 14. (hozzáférés 2014. május 21.)</ref> |
||
== Az 1970-80-as évek == |
|||
| ⚫ | A színház a hetvenes-nyolcvanas években kortárs külföldi és magyar ősbemutatók mellett eredeti magyar musicalekkel vonzott magához új közönségréteget: a ''[[Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról (musical)|Képzelt riport…]]''; a ''Harmincéves vagyok''; a ''Jó estét nyár, jó estét szerelem!''; a ''[[Kőműves Kelemen (rockballada)|Kőműves Kelemen]]'' majd a még most is telt házakat vonzó ''[[A padlás]]''. A vígszínházi siker-repertoár másik meghatározó darabja a ''Játszd újra, Sam!'', amely lassan 30 éve folyamatosan műsoron van. |
||
[[File:Vígszínház - 2015.02.02 (1).JPG|thumb|Bulgakov a Vígszínházban - 2015]] |
[[File:Vígszínház - 2015.02.02 (1).JPG|thumb|Bulgakov a Vígszínházban - 2015]] |
||
| 83. sor: | 81. sor: | ||
* [http://patkosdaniel.hu/letoltes/patkos_emese_a_vigszinhaz_tortenete.pdf Patkós Emese: A Vígszínház története] |
* [http://patkosdaniel.hu/letoltes/patkos_emese_a_vigszinhaz_tortenete.pdf Patkós Emese: A Vígszínház története] |
||
* [http://www.fidelio.hu/szinhaz/interju/eszenyi_eniko_es_a_batran_vallalt_a_kockazat Interjú Eszenyi Enikővel] Fidelio, 2012. szeptember 24. |
* [http://www.fidelio.hu/szinhaz/interju/eszenyi_eniko_es_a_batran_vallalt_a_kockazat Interjú Eszenyi Enikővel] Fidelio, 2012. szeptember 24. |
||
| ⚫ | |||
== További információk == |
|||
| ⚫ | |||
A lap 2015. május 5., 23:13-kori változata
Koordináták: é. sz. 47° 30′ 45″, k. h. 19° 03′ 05″
| Vígszínház | |
 | |
| A Vígszínház a Szent István körúton | |
| Általános adatok | |
| Alapítva | 1896 |
| Fenntartó | Budapest Főváros Önkormányzata[1] |
| Játszóhelyek |
|
| Személyzet | |
| Főigazgató | Eszenyi Enikő |
| Gazdasági vezető | Csóti József |
| Művészeti főtitkár | Várnai Péter |
| Művészeti titkár | Czobor Margit |
| Rendezők | Marton László főrendező |
| Dramaturg | Kovács Krisztina vezető dramaturg, Deres Péter |
| Színészek | 43 |
| Elérhetőség | |
| Postacím | VÍGSZÍNHÁZ 1136 Budapest, Pannónia utca 1. PESTI SZÍNHÁZ 1056 Budapest, Váci utca 9. |
| Telefonszám | 06-80-204-443 |
| Honlap | www.vigszinhaz.hu |
| szervezes@vigszinhaz.hu | |
 é. sz. 47° 30′ 45″, k. h. 19° 03′ 05″Koordináták: é. sz. 47° 30′ 45″, k. h. 19° 03′ 05″{{#coordinates:}}: nem lehet egynél több elsődleges címke oldalanként | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Vígszínház témájú médiaállományokat. | |
A Vígszínház a legnagyobb múltú, legnépszerűbb budapesti színházak egyike. Három játszóhelye (a nagyszínpad, a Házi Színpad nevű stúdió és kamarája, a Pesti Színház) összesen több mint 1700 ülőhellyel rendelkezik[2][3]. A színház a modern magyar polgári dráma bölcsőjeként is ismert, híres szerzői voltak, Heltai Jenő, Bródy Sándor, Szomory Dezső, Lengyel Menyhért, Szép Ernő, Hunyady Sándor, Herczeg Ferenc. A 21. században világszerte jellemző, hogy a nagyobb nézőterű színházak többsége elvesztette közönségének jórészét. A Vígszínház premierjei e tendencia ellenére sikeresek, előadásai szépszámú közönség előtt zajlanak. A színház Budapest XIII. kerületében, Lipótvárosban, a Szent István körúton található.
Története
Első igazgatója Ditrói Mór volt, aki Kolozsvárról érkezett Budapestre, hogy egy igazi modern együttest hozzon létre a magával hozott művészekkel együtt. Játszottak klasszikus darabokat, kortárs műveket és sikerre vitték a francia vígjátékokat. Második igazgatója Jób Dániel lett, aki a Ditrói által megkezdett munkát hasonló igényességgel folytatta, miáltal neves színházi alkotók kerültek ki a Vígből, mint pl. Molnár Ferenc. 1951 és 1961 között a Magyar Néphadsereg Színháza néven működött, ezalatt az idő alatt 5 igazgatója volt, Ladányi Ferenc, Horváth Ferenc, Goda Gábor, Somló István és Magyar Bálint személyében. 1961-ben ismét visszakapta a Vígszínház nevet és ettől az évtől a híres Várkonyi Zoltán lett a színház igazgató-főrendezője. 1967-ben nyílt meg a Vígszínház kamaraszínháza, az 560 személyes Pesti Színház, a Váci utcában.
A színház a hetvenes-nyolcvanas években kortárs külföldi és magyar ősbemutatók mellett eredeti magyar musicalekkel vonzott magához új közönségréteget: a Képzelt riport…; a Harmincéves vagyok; a Jó estét nyár, jó estét szerelem!; a Kőműves Kelemen majd a még most is telt házakat vonzó A padlás. A vígszínházi siker-repertoár másik meghatározó darabja a Játszd újra, Sam!, amely lassan 30 éve folyamatosan műsoron van.
A színházat 1995-ben tovább bővítették, egy a Házi Színpad nevű stúdióval, itt a kortárs drámaírók színdarabjait mutatták be, Enda Walsh, Martin McDonagh, Vaszilij Szigarjev, Kárpáti Péter, Esterházy Péter műveit. 1979-ben Várkonyi Zoltán halála után Horvai István volt az igazgató, akit 1985-ben Marton László követett. Marton László utódaként pedig, 2009. február 1-jétől Eszenyi Enikő lett a társulat vezetője.
Az épület
A Vígszínház 1896-ban, egy év alatt épült fel, a bécsi Fellner és Helmer iroda tervei alapján. Az épület mögött akkoriban még mocsaras terület húzódott. Körülötte szempillantás alatt épült ki a káprázatos századfordulós Budapest, és a polgárság új központja, a Lipótváros, majd az Újlipótváros. Az épület a késő historizmus jellegzetes alkotása. A városi környezetben a legszembetűnőbb az épület hármas tömegalakítása: magas színpadi traktus, amely magába foglalja a zsinórpadlást, alacsonyabb nézőtéri-, és egy kupolás-tornyos lefedésű magas előcsarnokrész. Ezt a megoldást főképpen 1881 után alkalmazták.
A tagolt tömegalakításnak megfelelően a homlokzati díszítés is barokkizáló: hangsúlyos kocsifelhajtó. A nagy méretek, a sok díszítés kétségtelenül ünnepélyességet és emelkedettséget kölcsönöznek a színházaknak, amelyek így felhívják magukra a figyelmet az általában szerényebb épületekből álló városi kontextusban.
A Fellner és Helmer építészpáros a színházépület belsejében is bevezetett egy olyan strukturális megoldást, amely egyrészt megkülönbözteti az épületeiket a korábbi színházaktól, mert alkalmas volt a 19. század vége társadalmi reprezentációs igényeinek a kielégítésére. Ez a közönségforgalmi helyek kialakítására vonatkozott. A díszes, bőségesen aranyozott földszinti előcsarnokból sugaras megoldással több lépcső visz a nézőtérre: az első emeletre, a legfontosabb és leggazdagabban díszített páholysorhoz pihenőszintekkel ellátott központi elhelyezésű lépcsősor vezet, így a pihenők szintjén lehetőség van a sétálgatásra, társalgásra, s az első emeleti foyer ad teret az elit társasági életének. Ezáltal a társadalmi hierarchia a színházépületen belül is tökéletesen kifejeződött.
A nézőtér is a hagyományos hármas páholysorral készült, az oszlopokat kariatidák helyettesítik, s rengeteg az aranyozás, ami szintén növeli az ünnepélyességet, valamint erősíti a belső fényt.
A második világháború utolsó napjaiban bombatalálat érte, ezután újra felépítve 1951-ben nyílt meg a Magyar Néphadsereg Színháza néven. Mai nevét csak 1960. szeptember 8-án kapta vissza. Az épület 1974-ben kapott műemléki védettséget.
1992-ben a magyar országgyűlés kétmilliárd forintot hagyott jóvá a Vígszínház rekonstrukciójára, majd 1994. október 22-én a köztársasági elnök nyitotta meg a színházat. A munkálatokat 1993 tavaszán kezdték el. Ekkor még folytak az előadások. Csak a következő évadot töltötte az épületen kívül a társulat, amikor a Nyugati pályaudvar mellett felállított sátorszínházban játszottak. A felújítást Siklós Mária építész (KÖZTI) és Schinagl Gábor belsőépítész vezették. Az átépítés arra irányult, hogy visszaadja a színház századfordulós hangulatát, több helyen ismét páholyokat létesítettek. Újra helyére került a másfél tonnás csillár - amely az eredeti hasonmása. Bár a színháztechnikai eszközök szempontjából a Vígszínház mindig az egyik legkorszerűbbnek számított, az épületben nem volt díszlet- és jelmeztár, sem pedig stúdiószínpad, ezért a régi épület alapterületét megnövelték. A tervezők U-alakban új emeletet húztak az épület Pannónia utcai, Vígszínház utcai és Ditrói Mór utcai oldalain, illetve beépítették a tetőteret is. A színház tetejét vörösréz lemezzel borították, mely 1994-ben az Év Tetője pályázaton különdíjban részesült.[4] 2013-ban az Új Széchenyi Terv keretében napelemes rendszert telepítettek az épület tetőszerkezetére, jelentős mértékben csökkentve a ház közhálózatról levett villamos energia szükségletét.[5][6]
.JPG)
Jegyzetek
- ↑ Alapító okirat 2013. május 25-i állapota, vigszinhaz.hu (hozzáférés: 2015. január 1.)
- ↑ Dr. Venczel Sándor a Főváros színházairól - a közgazdász szemével Benchmarking 2008, a SZÍNHÁZ folyóirat internetes portálja - 2010. március (hozzáférés: 2014. febr. 1.)
- ↑ vigszinhaz.hu A színház
- ↑ [Az Év Tetője Nívódíj Pályázat 1994]
- ↑ TACE (Színházépítészet Közép-Európában): Vígszínház (hozzáférés 2014. május 21.)
- ↑ Budapest City.org Vígszínház XIII. kerület, Angyalföld, Szent István körút 14. (hozzáférés 2014. május 21.)
Források
- A színház weboldala
- Patkós Emese: A Vígszínház története
- Interjú Eszenyi Enikővel Fidelio, 2012. szeptember 24.
További információk