„Stílus” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
elveim ellenére. indoklás megy a vitalapra. |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
1. sor: | 1. sor: | ||
Akkor mondjuk valakire, hogy "van stílusa", ha az amit és ahogyan képvisel mások véleményétől teljesen függetlenül keletkezik; ugyanakkor elnyeri mások tetszését. |
|||
{{horror}} |
|||
{{forma}} |
|||
{{lektor}} |
|||
{{nincs forrás}} |
|||
A '''stílus''' görög eredetű szó, amely a latin nyelven keresztül terjedt el világszerte. Eredetileg egy betűvetésre használt eszköz volt.<ref>{{cite web|url=http://tmt.omikk.bme.hu/show_news.html?id=4113&issue_id=452|title=Tudományos és Műszaki Tájékoztatás (Könyvtár és információtudományi szakfolyóirat)|date=2004|publisher=Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Országos Műszaki Információs Központ és Könyvtár|language=magyar|accessdate=2012-01-22}}</ref> Manapság mindennemű közlés kifejezésmódját értjük rajta. |
A '''stílus''' görög eredetű szó, amely a latin nyelven keresztül terjedt el világszerte. Eredetileg egy betűvetésre használt eszköz volt.<ref>{{cite web|url=http://tmt.omikk.bme.hu/show_news.html?id=4113&issue_id=452|title=Tudományos és Műszaki Tájékoztatás (Könyvtár és információtudományi szakfolyóirat)|date=2004|publisher=Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Országos Műszaki Információs Központ és Könyvtár|language=magyar|accessdate=2012-01-22}}</ref> Manapság mindennemű közlés kifejezésmódját értjük rajta. |
||
==Jelentései== |
==Jelentései== |
A lap 2015. május 5., 22:43-kori változata
Akkor mondjuk valakire, hogy "van stílusa", ha az amit és ahogyan képvisel mások véleményétől teljesen függetlenül keletkezik; ugyanakkor elnyeri mások tetszését.
A stílus görög eredetű szó, amely a latin nyelven keresztül terjedt el világszerte. Eredetileg egy betűvetésre használt eszköz volt.[1] Manapság mindennemű közlés kifejezésmódját értjük rajta.
Jelentései
Előfordul a szó tágabb értelmében is, amikor bármely művészeti ágba tartozó műalkotás művészi formanyelvéről beszélünk. Lehet átfogó jelentésű, mint korstílus és lehet szűkebb értelmezése az egyéni kifejezésmód kapcsán (viselkedésmód, cselekvésmód).
A stílust befolyásolja az közlő egyénisége, lelki állapota, az közlő és a hallgató viszonya. A közlésfolyamat minden tényezője hatással van a stílusra, háromnak azonban kiemelkedő a szerepe: a valóságnak, a közlőnek és a hallgatónak. A közlést folytatónak oly módon kell megfogalmaznia mondanivalóját, hogy a szándéka hatást tegyen a befogadóra. Ennek legfőbb feltétele az közlő és a befogadó feltételezett egyező intelligenciaszintje.
A nyelv és a stílus kapcsolatát az a körülmény is jelzi, hogy a szótárban igaz több jelentése is van a szavak egy részének, de a szövegbe helyezve már csak egy jelentésük érvényesül. Minden nyelvi elemnek van tehát egy, a szavak fogalmi jelentéséből adódó elsődleges jelentése (denotatív). Erre épülhet a kialakuló másodlagos érzelmi-hangulati-gondolati többletjelentés. Ez a stílusban végbemenő jelentésgazdagító folyamat (konnotáció). A másodlagos jelentés mindig hozzáadódik az elsődlegeshez. A stílus kifejezőerején, expresszivitásán azt is értjük, hogy mennyire közvetíti az érzelmeket, hangulatokat, a képzelet és a gondolatok mozgását. A stílus valamilyen módon mindig kifejezi a beszélő személyes kapcsolatát a témával, tartalommal.
Jegyzetek
- ↑ Tudományos és Műszaki Tájékoztatás (Könyvtár és információtudományi szakfolyóirat) (magyar nyelven). Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Országos Műszaki Információs Központ és Könyvtár, 2004 (Hozzáférés: 2012. január 22.)
Források
- A stílus (érettségi tételek). Suliháló. (Hozzáférés: 2014. május 8.)