Batthyány Ferenc (horvát bán)

Batthyány Ferenc

Batthyány Ferenc (horvátul Franjo Baćan) (Buda, 1497. október 28. – Németújvár, 1566. november 28.) magyar főúr, katona, horvát bán (Horvátország, Szlavónia és Dalmácia országrészeké).

Élete

Édesapja Batthyány Boldizsár királyi udvarnok és kamarás volt. Édesanyja nevét nem ismerjük, a családjában rajta kívül még két fiútestvére volt. A kortársak szerint magas, jó vágású férfi volt, ezért nagy tekintélynek örvendett a királyi udvarban és az ország számos előkelője között. Az udvarban együtt nevelkedett II. Lajossal. II. Ulászló uralkodása idején királyi kamarássá nevezték ki és főpohárnok is volt egy személyben. 1514-ben harcolt Dózsa György ellen a parasztfelkelésében, amelynek leverésében jelentős szerepe volt.

Batthyány meglehetősen céltudatos embernek számított, ezért nagy vagyont halmozott fel. A magyar-török háború alatt, 1522-1526 között, Karlovics Jánossal együtt kormányozta Horvátországot. 1525-ben nagy nehezen megvédelmezte Jajcát a törököktől, s érdemeiért megkapta Németújvárt (ma Güssing, Ausztria), amelynek révén felvehette a németújvári előnevet. Részt vett a mohácsi ütközetben (ekkor mint pozsonyi főispán), ahol a magyar jobbszárny parancsnoka volt és egy négyezer fős dandárt irányított (3000 lovas és 1000 gyalogos).

A mohácsi vész után részt vett Szapolyai János királlyá koronázásán Székesfehérváron. A király egyik fő hívének, Bánffy Jánosnak a lánya, Katalin lett a felesége. Az ő halála után 1564-ben a horvát Svetkovics Katalinnal kötött házasságot, aki Habsburg Mária királyné egyik udvarhölgye volt. Második feleségének testvére Ádám huszártisztként harcolt Batthyány mellett, másik testvére Erzsébet pedig Ferenc testvéréhez Kristófhoz ment feleségül. Svetkovics Katalin is igen nagy népszerűségnek örvendett, mivel sok közembert gyógyított.

Horvátországi bánsága alatt azonban ellentéte támadt Frangepán Kristóffal, és amikor megtudta, hogy az is Szapolyai mellé szegődött, nyomban átállt I. Ferdinánd osztrák főherceg oldalára és a belháborúban Szapolyai, majd az újból támadó törökök ellen harcolt.

Ferdinándtól Liptóújvárt, majd Szolnokot kapta adományul. 1534-ig Vas vármegye főispánja is volt, 1531-ig pedig újból betöltötte a horvát báni tisztséget.

Az 1547-ben tartott országgyűlésen nagy része volt abban, hogy a Habsburgok magyarországi trónöröklési jogát a rendek végleg elismerték és törvénybe iktatták. 1554-ben nádorságra kérték fel, de már nem érezte magát alkalmasnak rá idős kora miatt, ezért visszavonultan élt haláláig. 1552-ben a török elfoglalta szolnoki birtokát. Még megérte I. Miksa király megkoronázását 1563-ban, ahol ő maga tartotta a Szent Koronát.

Nem született gyermeke egyik házasságából sem, így az ő ága kihalt.

Források

• A Wikimédia Commons tartalmaz Batthyány Ferenc témájú kategóriát.
• Markó László: A Magyar Állam Főméltóságai Szent Istvántól napjainkig, Magyar Könyvklub, Budapest 1999. ISBN 963-547-085-1
• Magyar életrajzi lexikon 1000-1990
• Kislexikon