„Christian Götz” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
better version of the image |
személy infobox |
||
1. sor: | 1. sor: | ||
{{személy infobox |
|||
|kép=Götz, Christian (1783-1849)4.jpg |
|||
|képaláírás=Götz tábornok}} |
|||
'''Christian Götz''' ([[Lübben]], [[1783]]. – [[Vác]], [[1849]]. [[április 11.]]) császári és királyi vezérőrnagy, az [[1848–49-es forradalom és szabadságharc|1848–49-es szabadságharcban]] a császári csapatok egyik tábornoka. <!--kérdés hogy rokona e Johann Götznek--> |
'''Christian Götz''' ([[Lübben]], [[1783]]. – [[Vác]], [[1849]]. [[április 11.]]) császári és királyi vezérőrnagy, az [[1848–49-es forradalom és szabadságharc|1848–49-es szabadságharcban]] a császári csapatok egyik tábornoka. <!--kérdés hogy rokona e Johann Götznek--> |
||
12. sor: | 14. sor: | ||
Özvegye, Josephin Mamćial 1850-ben kétezer forintos alapítványt tett a váci 32. (Estei Ferdinánd) gyalogezred nevelő intézete számára azzal a feltétellel, hogy férje sírját gondozzák. |
Özvegye, Josephin Mamćial 1850-ben kétezer forintos alapítványt tett a váci 32. (Estei Ferdinánd) gyalogezred nevelő intézete számára azzal a feltétellel, hogy férje sírját gondozzák. |
||
== |
== Források == |
||
* Magyarország hadtörténete két kötetben (főszerkesztő: Liptai Ervin), Zrínyi Katonai Kiadó – 1985, ISBN 9633263379 |
* Magyarország hadtörténete két kötetben (főszerkesztő: Liptai Ervin), Zrínyi Katonai Kiadó – 1985, ISBN 9633263379 |
||
* Hermann Róbert: Az 1848–1849-es szabadságharc nagy csatái, Zrínyi Kiadó – 2004, ISBN 9633273676 |
* [[Hermann Róbert]]: Az 1848–1849-es szabadságharc nagy csatái, Zrínyi Kiadó – 2004, ISBN 9633273676 |
||
== További információk == |
== További információk == |
A lap 2015. április 12., 20:43-kori változata
Christian Götz | |
Götz tábornok | |
Született | 1783 Lübben (Spreewald) |
Elhunyt | 1849. április 11. (65-66 évesen) Vác |
Állampolgársága | osztrák |
Foglalkozása | katona |
A Wikimédia Commons tartalmaz Christian Götz témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Christian Götz (Lübben, 1783. – Vác, 1849. április 11.) császári és királyi vezérőrnagy, az 1848–49-es szabadságharcban a császári csapatok egyik tábornoka.
Élete
1800. október 27-én lépett önkéntesként a 6. dragonyosezredbe. 1805-től már tisztként részt vett a Napóleon elleni háborúkban. 1831-től 1848-ig különféle gyalogezredeknél volt szolgálatban. 1848. július 16-án kapott vezérőrnagyi rangot. Ekkor az észak-itáliai hadszíntéren harcolt, majd Padova városparancsnoka lett. A Windisch-Grätz támadásának megindulása előtt rendelték át a magyarországi hadszíntérre.
1848. december 30-án, a téli hadjáratban egy háromezer fős dandár élén betört Észak-Magyarországra és 1849. január 2-án a budetini ütközetben megverte a Beniczky Lajos és Querlonde Ferdinánd nemzetőr őrnagyok vezette, háromezer főből álló nemzetőr sereget. Götz csapatai feldúlták és porig égették a budatini vár melletti kastélyt, amely így helyreállíthatatlanul elpusztult. A császári győzelemmel bekerítés fenyegette Görgei hadtestét, amely Lipótvár felmentési kísérlete után a bányavárosokban akart áttelelni. Götz dandárja részt vett a bányavárosoknál folyó harcokban, január 17-én Turcsek mellett vívott ütközetet Aulich Lajos hadosztályával, majd Felix Jablonowski tábornok dandárával együtt üldözte Görgey hadtestét a Branyiszkói-hágó felé. A hadművelet végül a branyiszkói ütközet megnyerésének köszönhetően a magyar csapatokra nézve kedvezően végződött.
Az 1849. április 10-i váci ütközetben a várost védő császári hadosztályt Ramberg tábornok betegsége miatt Christian Götz vezette. Csapatai a Gombás-patak kőhídját védték, de azt végül Földváry Károly, a 9. vörössipkás zászlóalj és a 3. fehértollas zászlóalj hősiességének köszönhetően elfoglalták a magyar csapatok. Götz személyesen irányította a császáriak visszavonulását, és eközben egy gránátszilánk homlokon találta. Sebesülten fogságba esett. A lengyel légió orvosa megpróbálta ellátni sebét, de mintegy harminc órával sebesülése után belehalt sérülésébe. Katonai tiszteletadás mellett temették el. Koporsóját a váci ütközetben is kimagaslóan helytállt 3. honvédzászlóalj katonái vitték. Egy beszámoló szerint koporsóját Görgei, Klapka, Damjanich és egy törzstiszt bocsátotta le a sírba.
Özvegye, Josephin Mamćial 1850-ben kétezer forintos alapítványt tett a váci 32. (Estei Ferdinánd) gyalogezred nevelő intézete számára azzal a feltétellel, hogy férje sírját gondozzák.
Források
- Magyarország hadtörténete két kötetben (főszerkesztő: Liptai Ervin), Zrínyi Katonai Kiadó – 1985, ISBN 9633263379
- Hermann Róbert: Az 1848–1849-es szabadságharc nagy csatái, Zrínyi Kiadó – 2004, ISBN 9633273676