„Ihsídidák” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
| 6. sor: | 6. sor: | ||
[[Egyiptom]]ot [[905]]-ben sikerült visszaszereznie az [[Abbászida]] [[kalifa|kalifáknak]] a [[Túlúnidák]]tól. 935-ben nevezte ki [[ar-Rádí]] [[Muhammad bin Tudzsr]]ot egyiptomi helytartónak, akit két év múlva a megtisztelő [[perzsa nyelv|perzsa]] ''ihsíd'' (herceg, fejedelem) címmel ruházott fel. Al-Ihsíd hamarosan elszakadt a [[Muhammad bin Ráik]] befolyása alá került központi hatalomtól, és [[946]]-ig tartó uralma során megszerezte Szíriát és Palesztinát. [[945]]-ben új ellenfelek bukkantak fel a keleti határon: [[Bagdad]]ban az iráni [[Buvajhidák]] lettek az urak, akik folyamatos hatalmi rivalizálást folytattak az egyiptomi dinasztiával. |
[[Egyiptom]]ot [[905]]-ben sikerült visszaszereznie az [[Abbászida]] [[kalifa|kalifáknak]] a [[Túlúnidák]]tól. 935-ben nevezte ki [[ar-Rádí]] [[Muhammad bin Tudzsr]]ot egyiptomi helytartónak, akit két év múlva a megtisztelő [[perzsa nyelv|perzsa]] ''ihsíd'' (herceg, fejedelem) címmel ruházott fel. Al-Ihsíd hamarosan elszakadt a [[Muhammad bin Ráik]] befolyása alá került központi hatalomtól, és [[946]]-ig tartó uralma során megszerezte Szíriát és Palesztinát. [[945]]-ben új ellenfelek bukkantak fel a keleti határon: [[Bagdad]]ban az iráni [[Buvajhidák]] lettek az urak, akik folyamatos hatalmi rivalizálást folytattak az egyiptomi dinasztiával. |
||
Még [[923]]-ban vásárolta meg al-Ihsíd az [[Abú Miszk Káfúr]] nevű [[núbia]]i [[rabszolga|rabszolgát]], aki rendkívül tehetségesnek bizonyult az államügyek intézése terén, ezért az emír felszabadította, és rábízta fiai nevelését. Így történt, hogy [[946]]-ban, amikor Ibn Tudzsr meghalt, gyakorlatilag Káfúr irányítása alá került birodalma: fiai, [[Unúdzsúr bin al-Ihsíd|Abú l-Kászim Unúdzsúr]] ([[946]]–[[961]]), de még inkább [[Alí bin al-Ishíd|Abú l-Haszan Alí]] ( |
Még [[923]]-ban vásárolta meg al-Ihsíd az [[Abú Miszk Káfúr]] nevű [[núbia]]i [[rabszolga|rabszolgát]], aki rendkívül tehetségesnek bizonyult az államügyek intézése terén, ezért az emír felszabadította, és rábízta fiai nevelését. Így történt, hogy [[946]]-ban, amikor Ibn Tudzsr meghalt, gyakorlatilag Káfúr irányítása alá került birodalma: fiai, [[Unúdzsúr bin al-Ihsíd|Abú l-Kászim Unúdzsúr]] ([[946]]–[[961]]), de még inkább [[Alí bin al-Ishíd|Abú l-Haszan Alí]] ([[961]]–[[966]]) csak bábok voltak a mindenható miniszter kezében. |
||
A kultúrát is bőkezűen támogató Káfúr [[966]]-ban úgy döntött, hogy maga veszi át a hatalmat Egyiptom felett, azonban [[968]]-ban már el is hunyt. [[Al-Mutanabbí]], a híres [[arab nyelv|arab]] költő számos dicskölteményt írt hozzá, életútját és érdemeit innen ismerjük jól. Az utolsó Ihsídida [[Ahmad bin Alí bin al-Ihsíd|Abú l-Favászim Ahmad]], Alí fia volt. Ahmad uralkodása igen rövid ideig tartott: [[Dzsavhar asz-Szikillí]], az [[Észak-Afrika|Észak-Afrikát]] [[909]] óta uraló [[Fátimidák]] zseniális hadvezére 969-ben betört Egyiptomba, és egészen a [[Nílus]]ig jutott. Az emír [[vezír]]jével kötött, számukra védelmet ígérő szerződés értelmében a helyi [[szunniták]] kevés ellenállást tanúsítottak a radikális [[síiták|síita]] hódítókkal szemben. |
A kultúrát is bőkezűen támogató Káfúr [[966]]-ban úgy döntött, hogy maga veszi át a hatalmat Egyiptom felett, azonban [[968]]-ban már el is hunyt. [[Al-Mutanabbí]], a híres [[arab nyelv|arab]] költő számos dicskölteményt írt hozzá, életútját és érdemeit innen ismerjük jól. Az utolsó Ihsídida [[Ahmad bin Alí bin al-Ihsíd|Abú l-Favászim Ahmad]], Alí fia volt. Ahmad uralkodása igen rövid ideig tartott: [[Dzsavhar asz-Szikillí]], az [[Észak-Afrika|Észak-Afrikát]] [[909]] óta uraló [[Fátimidák]] zseniális hadvezére 969-ben betört Egyiptomba, és egészen a [[Nílus]]ig jutott. Az emír [[vezír]]jével kötött, számukra védelmet ígérő szerződés értelmében a helyi [[szunniták]] kevés ellenállást tanúsítottak a radikális [[síiták|síita]] hódítókkal szemben. |
||
A lap 2007. április 29., 23:02-kori változata
| Arab |
| إخشيديون |
| Tudományos átirat |
| Iẖšīdiyyūn |
| Fordítás |
| Iẖšīdidák |
Az Ihsídidák egy iráni török származású egyiptomi emírdinasztia tagjai voltak a 10. században, 935 és 969 között. Uralmuk Palesztinára és Szíria nagy részére is kiterjedt. Az iszmáilita Fátimidák buktatták meg őket.
Történetük
Egyiptomot 905-ben sikerült visszaszereznie az Abbászida kalifáknak a Túlúnidáktól. 935-ben nevezte ki ar-Rádí Muhammad bin Tudzsrot egyiptomi helytartónak, akit két év múlva a megtisztelő perzsa ihsíd (herceg, fejedelem) címmel ruházott fel. Al-Ihsíd hamarosan elszakadt a Muhammad bin Ráik befolyása alá került központi hatalomtól, és 946-ig tartó uralma során megszerezte Szíriát és Palesztinát. 945-ben új ellenfelek bukkantak fel a keleti határon: Bagdadban az iráni Buvajhidák lettek az urak, akik folyamatos hatalmi rivalizálást folytattak az egyiptomi dinasztiával.
Még 923-ban vásárolta meg al-Ihsíd az Abú Miszk Káfúr nevű núbiai rabszolgát, aki rendkívül tehetségesnek bizonyult az államügyek intézése terén, ezért az emír felszabadította, és rábízta fiai nevelését. Így történt, hogy 946-ban, amikor Ibn Tudzsr meghalt, gyakorlatilag Káfúr irányítása alá került birodalma: fiai, Abú l-Kászim Unúdzsúr (946–961), de még inkább Abú l-Haszan Alí (961–966) csak bábok voltak a mindenható miniszter kezében.
A kultúrát is bőkezűen támogató Káfúr 966-ban úgy döntött, hogy maga veszi át a hatalmat Egyiptom felett, azonban 968-ban már el is hunyt. Al-Mutanabbí, a híres arab költő számos dicskölteményt írt hozzá, életútját és érdemeit innen ismerjük jól. Az utolsó Ihsídida Abú l-Favászim Ahmad, Alí fia volt. Ahmad uralkodása igen rövid ideig tartott: Dzsavhar asz-Szikillí, az Észak-Afrikát 909 óta uraló Fátimidák zseniális hadvezére 969-ben betört Egyiptomba, és egészen a Nílusig jutott. Az emír vezírjével kötött, számukra védelmet ígérő szerződés értelmében a helyi szunniták kevés ellenállást tanúsítottak a radikális síita hódítókkal szemben.
Dzsavhar 972-ig töltötte be az egyiptomi helytartói rangot, eközben megalapította Kairó (al-Káhira, a győzedelmes) városát Fusztát közelében, benne a világhírű Azhar-mecsettel.
Irodalom
- The Cambridge History of Islam, I/A kötet. Szerk.: P. M. Holt, Ann K. S. Lambton, Bernard Lewis.
- Lapidus, Ira M.: A History of Islamic societies. Cambridge University Press, 1988.
- Cahen, Claude: Az iszlám a kezdetektől az oszmán birodalom létrejöttéig. Budapest, Gondolat, 1989.