„Az obsitos” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Kiadások. |
Történet:az I. ének tartalma. Címke: HTML-sortörés |
||
| 5. sor: | 5. sor: | ||
== Történet == |
== Történet == |
||
{{Cselekmény}} |
|||
* I. Az obsitos és Napoleon. |
|||
* |
* '''I. Az obsitos és Napoleon.''' |
||
Egy kocsmában hárman beszélgettek: egy potrohos bíró, Háry János, az obsitos vitéz és a furfangos író. A többi asztalnál vidám parasztlegények borozgattak. Az obsitos tetteit ámulva hallgatták a jelenlévők. |
|||
Háry János egymaga hadseregeket vert széjjel, eljutott az [[Óperencia|Óperenciás tenger]]en is túlra, franciák rettegték nevét, a világ végénél is járt, ahol a lábát lelógatta a semmibe. Ám legnagyobb tette az volt, hogy a nagy [[I. Napóleon francia császár|Napóleont]] fogságba ejtette. Huszárnak nevezte magát, holott a hadjáratokban végig gyalogosként vett részt, de ez nem zavarta a kocsmabélieket, szájtátva hallgatták a mesét. Kiderült a baka történetéből, hogyan vert meg kétszáz magyar huszár kétszázezer franciát. |
|||
{{Idézet2|Futottak már a franczok, mint szélben a katáng,<br> |
|||
Utánok a magyarság, hogy szinte fulladánk!|}} |
|||
A futók között a magyar vitéz felfedezte Napóleont, aki az életéért könyörgött, kincseket ígérvén Hárynak. Amikor a kapitányához kísérte a huszár a francia császárt, akkor egy hatlovas hintóval találkoztak. A hintóban [[Mária Lujza francia császárné|Mária Lujza]], Napóleon felesége ült, aki férje szabadságáért felajánlotta, hogy hős Jánosunké lesz, míg világ a világ. Háry elfogadta az ajánlatot, és szabadon engedte a császárt, aki gyorsan elvágtatott, de előtte két szép aranyórát adott a magyar vitéznek. Az egyik órát a kapitánynak szánta az obsitos, a másikat meg közben a hadnagya kérte el. Így most a kocsmában egyet sem tudott felmutatni, de ők hitték mindannyin, a potrohos bíró, a vigadó legények, még a gonosz író is. A furfangos diák nagyot hörpintve szólt: „Nincs oly vitéz a földön, mint Háry bátya volt.” |
|||
* '''II. Az obsitos látogatása Ferencz császárnál.''' |
|||
{{Cselekmény vége}} |
|||
== Kiadások == |
== Kiadások == |
||
A lap 2015. április 2., 13:03-kori változata
Az obsitos Garay János 1843-ban írt tréfás, anekdotázó elbeszélő költeménye.
Háry János, az obsitos. A szerző egy ősrégi irodalmi típust, a hetvenkedő, kiszolgált katonát helyezi magyar környezetbe. A humor forrása a költeményben nem csupán a főhős hencegő nagyotmondás-sorozata, hanem a környezetrajz, a nagyszerűen jellemzett hiszékeny hallgatóság is.
Történet
 |
Alább a cselekmény részletei következnek! |
- I. Az obsitos és Napoleon.
Egy kocsmában hárman beszélgettek: egy potrohos bíró, Háry János, az obsitos vitéz és a furfangos író. A többi asztalnál vidám parasztlegények borozgattak. Az obsitos tetteit ámulva hallgatták a jelenlévők.
Háry János egymaga hadseregeket vert széjjel, eljutott az Óperenciás tengeren is túlra, franciák rettegték nevét, a világ végénél is járt, ahol a lábát lelógatta a semmibe. Ám legnagyobb tette az volt, hogy a nagy Napóleont fogságba ejtette. Huszárnak nevezte magát, holott a hadjáratokban végig gyalogosként vett részt, de ez nem zavarta a kocsmabélieket, szájtátva hallgatták a mesét. Kiderült a baka történetéből, hogyan vert meg kétszáz magyar huszár kétszázezer franciát.
| „ | Futottak már a franczok, mint szélben a katáng, Utánok a magyarság, hogy szinte fulladánk! |
” |
A futók között a magyar vitéz felfedezte Napóleont, aki az életéért könyörgött, kincseket ígérvén Hárynak. Amikor a kapitányához kísérte a huszár a francia császárt, akkor egy hatlovas hintóval találkoztak. A hintóban Mária Lujza, Napóleon felesége ült, aki férje szabadságáért felajánlotta, hogy hős Jánosunké lesz, míg világ a világ. Háry elfogadta az ajánlatot, és szabadon engedte a császárt, aki gyorsan elvágtatott, de előtte két szép aranyórát adott a magyar vitéznek. Az egyik órát a kapitánynak szánta az obsitos, a másikat meg közben a hadnagya kérte el. Így most a kocsmában egyet sem tudott felmutatni, de ők hitték mindannyin, a potrohos bíró, a vigadó legények, még a gonosz író is. A furfangos diák nagyot hörpintve szólt: „Nincs oly vitéz a földön, mint Háry bátya volt.”
- II. Az obsitos látogatása Ferencz császárnál.
 |
Itt a vége a cselekmény részletezésének! |
Kiadások
- Pátria Nyomda, 1973, 74 oldal
- Kriterion Könyvkiadó, Kolozsvár, 1970, 32 oldal
- Ifjúsági Könyvkiadó, Budapest, 1956, 36 oldal, illusztrálta: Gácsi Mihály
Irodalom
- Csanádi Imre: Mesterek és mesterkedők: Tallózás a XVIII-XIX. század rosszul ismert magyar költészetében. Garay János, 1982 (In: Kortárs 6. sz. (1982. június)
Jegyzetek
Források
További információk
- Garay János: Az obsitos és Napoleon Babel Web Anthology
- Garay János: Az obsitos (hangoskönyv - 25 perc)
- Garay János: Az obsitos (hangoskönyv) MEK
