„Tasnádi Ilona” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a Azonos tartalmú {{jegyzetek}}-{{források}} sablon duplikátum ki AWB
Nincs szerkesztési összefoglaló
9. sor: 9. sor:
|születési hely = [[Budapest]]
|születési hely = [[Budapest]]
|származás =
|származás =
|halál dátuma = [[1971]]. [[december 17.]] {{életkor-holt|1890|9|26|1971|12|17}}
|halál dátuma = [[1971]]. [[december 17.]] {{életkor-holt|1890|9|26|1971|12|17}}
|halál helye = [[Budapest]]
|halál helye = [[Budapest]]
|házastárs = <!-- Wikidatából -->
|házastárs = <!-- Wikidatából -->
59. sor: 59. sor:
*[[George Bernard Shaw]]: Candida - Candida
*[[George Bernard Shaw]]: Candida - Candida


==Fimjei==
==Filmjei==
*Halálos tavasz (1939)
*Halálos tavasz (1939)
*Isten rabjai (1942)
*Isten rabjai (1942)

A lap 2015. március 8., 01:02-kori változata

Tasnádi Ilona
Tasnádi Ilona az 1910-es években
Tasnádi Ilona az 1910-es években
Életrajzi adatok
Születési névTasnádi Nagy Ilona
Született1890. szeptember 26.
Budapest
Elhunyt1971. december 17. (81 évesen)
Budapest
SírhelyFarkasréti temető
HázastársaNáday Béla
Pályafutása
IskoláiSzínház- és Filmművészeti Egyetem
Aktív évek19121945
Díjai
További díjakFarkas–Ratkó-díj (1923)

Tasnádi Ilona IMDb-adatlapja
PORT.hu-adatlap
A Wikimédia Commons tartalmaz Tasnádi Ilona témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség
Gréban, Arnould: Jézus Krisztusról szóló 'Igazi passió'. Nemzeti Színház. Szereplők: Mária: Tasnádi Ilona, Jézus: Abonyi Géza, Magdolna: Füzess Anna, Veronika: Gombaszögi Irén.

Tasnádi Ilona (máshol Tasnády, Budapest, 1890. szeptember 26. – Budapest, 1971. december 17.[1]) magyar színésznő

Családja

Szülei Tasnádi Nagy Gyula történész, levéltáros és sárai Szabó Mária. Nagyszülei Tasnádi Nagy Károly országgyűlési követ és Újházy Paulina, ükapja gróf Benyovszky Móric. Testvére Tasnádi Nagy András igazságügy miniszter. Férje Náday Béla színész, akivel 1912. június 17-én kötött házasságot Budapesten.[2]

Élete

1912-ben végzett a Színiakadémián, ezt követően a Nemzeti Színházhoz került, az intézménynek 1932-ben örökös tagja lett. 1923-ban elnyerte a Farkas–Ratkó-díjat. 1945-ben vonult nyugdíjba.

Fontosabb szerepei

Filmjei

  • Halálos tavasz (1939)
  • Isten rabjai (1942)
  • Futótűz (1944)
  • És a vakok látnak... (1944)
  • Szerelmes biciklisták (1965)

Elismerése

Jegyzetek

Források

További információk