„Tripoliszi Grófság” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Xia (vitalap | szerkesztései) a Történelmi államok kategória eltávolítva; Ázsia történelmi államai kategória hozzáadva (a HotCattel) |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
5. sor: | 5. sor: | ||
== Tripoliszi Grófság megszületése == |
== Tripoliszi Grófság megszületése == |
||
A Tripoliszi Grófság megszervezése [[IV. Rajmund toulouse-i gróf]] ötlete volt, Rajmund egyike volt a legbefolyásosabb és legvagyonosabb keresztes vezéreknek, kit az a vágy fűtött, hogy az I. keresztes hadjárat után birtokokat szerezzen magának a [[Szentföld]]ön. Időközben nyugati urak kezébe került Antiochia, a [[Jeruzsálemi Királyság]], valamint az [[Edesszai Grófság]]; Rajmund mindösszesen [[Bizánci Birodalom|Bizánctól]] tudott területeket nyerni, azonban azokat bölcsen használva jelentősen megerősítette, |
A Tripoliszi Grófság megszervezése [[IV. Rajmund toulouse-i gróf]] ötlete volt, Rajmund egyike volt a legbefolyásosabb és legvagyonosabb keresztes vezéreknek, kit az a vágy fűtött, hogy az I. keresztes hadjárat után birtokokat szerezzen magának a [[Szentföld]]ön. Időközben nyugati urak kezébe került Antiochia, a [[Jeruzsálemi Királyság]], valamint az [[Edesszai Grófság]]; Rajmund mindösszesen [[Bizánci Birodalom|Bizánctól]] tudott területeket nyerni, azonban azokat bölcsen használva jelentősen megerősítette, és Tripolitól néhány mérföldre várat építtetett. Ezt használta később hídfőként az ostromhoz, minek beteljesültét ő maga már nem láthatta meg, mivel 1105-ben elhunyt, azonban az ostrom folytatódott, majd 1109. július 12-én Tripoli kapitulált. Tripoli területe két részre osztatott, az északi területeket Cardagne grófja, Vilmos kapta, míg a déli területeket Bertrand toulouse-i gróf, Rajmund fia kapta. |
||
A Tripoliszi Grófság megszületésével a Jeruzsálemi Királyság, s így a keresztes államok kiterjesztették fennhatóságukat a [[Földközi-tenger]] teljes keleti partvidékére. A jeruzselemi királynak, [[I. Balduin jeruzsálemi király|I. Balduinnak]] komoly szerepe volt a muszlim védők megtörésében, valamint Bertrand birtokigényének érvényesítésében, ennek okáért a mindenkori tripoliszi gróf hűséggel tartozott a mindenkori jeruzsálemi királynak, maga a grófság nem lett része a Jeruzsálemi Királyságnak, de annak hűbérese lett. |
A Tripoliszi Grófság megszületésével a Jeruzsálemi Királyság, s így a keresztes államok kiterjesztették fennhatóságukat a [[Földközi-tenger]] teljes keleti partvidékére. A jeruzselemi királynak, [[I. Balduin jeruzsálemi király|I. Balduinnak]] komoly szerepe volt a muszlim védők megtörésében, valamint Bertrand birtokigényének érvényesítésében, ennek okáért a mindenkori tripoliszi gróf hűséggel tartozott a mindenkori jeruzsálemi királynak, maga a grófság nem lett része a Jeruzsálemi Királyságnak, de annak hűbérese lett. |
||
18. sor: | 18. sor: | ||
[[Fájl:Hattin Estoire d'Eracles.jpg|right|200px|thumb|A hattini csata]] |
[[Fájl:Hattin Estoire d'Eracles.jpg|right|200px|thumb|A hattini csata]] |
||
[[Fájl:Saladin and Guy.jpg|right|200px|thumb|[[Szaladin]] szultán és [[Guidó jeruzsálemi király]]<br> A hattini csata után Guidót, de Ridefort-t és Châtilloni Rajnaldot Szaladin a sátrába invitálta, ahol frissítővel kínálta meg a királyt. Guidó ivott, majd továbbadta a serleget [[Rajnald antiochiai fejedelem|Rajnaldnak]], ekkor azonban Szaladin saját kezével szúrta le a volt antiochiai fejedelmet.]] |
[[Fájl:Saladin and Guy.jpg|right|200px|thumb|[[Szaladin]] szultán és [[Guidó jeruzsálemi király]]<br> A hattini csata után Guidót, de Ridefort-t és Châtilloni Rajnaldot Szaladin a sátrába invitálta, ahol frissítővel kínálta meg a királyt. Guidó ivott, majd továbbadta a serleget [[Rajnald antiochiai fejedelem|Rajnaldnak]], ekkor azonban Szaladin saját kezével szúrta le a volt antiochiai fejedelmet.]] |
||
1187. július 4-én a hattini csatában a keresztesek egyik legnagyobb vereségüket szenvedték el a muzulmán [[Szaladin]] szultán seregétől. 1187. október 2-án Szaladin (Szaláh ad-Dín) szultán elfoglalta Jeruzsálemet, miután a Tiberias-tó melletti csatában előzőleg legyőzte [[Guidó jeruzsálemi király]] seregét. A hír nagyon gyorsan elérte Európát és [[I. Vilmos szicíliai király]] azonnal hajóhadat indított a [[Szentföld]]re, |
1187. július 4-én a hattini csatában a keresztesek egyik legnagyobb vereségüket szenvedték el a muzulmán [[Szaladin]] szultán seregétől. 1187. október 2-án Szaladin (Szaláh ad-Dín) szultán elfoglalta Jeruzsálemet, miután a Tiberias-tó melletti csatában előzőleg legyőzte [[Guidó jeruzsálemi király]] seregét. A hír nagyon gyorsan elérte Európát és [[I. Vilmos szicíliai király]] azonnal hajóhadat indított a [[Szentföld]]re, és ezzel megakadályozta, hogy Szaladin elfoglalja Tripolit. [[1187]]. [[október 19.|október 19]]-én elhunyt [[VII. Bohemond antiochiai herceg|IV. Bohemond]] tripoliszi gróf, akinek a gyermektelen halálával a húga, [[I. Lúcia tripoliszi grófnő|Lúcia]] megörökölte a Tripoliszi Grófságot, valamint az [[Antiochia fejedelmeinek listája|antiochiai hercegi]] címet. Lúcia ekkor a [[Nápolyi Királyság|Nápolyi (Szicíliai) Királyságban]] tartózkodott, így Bohemond és Lúcia anyjának, [[Szaven-Pahlavuni Szibilla antiochiai hercegné|Szibilla]] özvegy hercegnének ajánlották fel a kormányzást, aki már fia kiskorúsága idején is vitte a kormányrudat, de nézeteltérés alakult ki a hercegné és a város vezetése között, ezért Szibilla lemondott a hatalomról, és hazájába, [[Kilikia|Kis-Örményországba]] távozott. Lúcia [[1288]] elején a férjével hajón a [[Jeruzsálemi Királyság]] fővárosába, [[Akko (város)|Akkonba]] érkezett. A Tripoliszi Grófság vezetése azonban megosztott volt Lucia örökségének és hatalmának elismerése ügyében, de végül az örökös grófnő [[1288]]. [[április 26.|április 26]]-án bevonulhatott [[Tripoli (Libanon)|Tripoli]] városába, és átvette az országa vezetését. |
||
A folyamatos harcok, a kellő mennyiségű utánpótlás hiánya, valamint a muszlim nyomás végül megtörte a grófságot. [[Al-Manszúr Kaláún egyiptomi szultán]] elhatározta, hogy beveszi az utolsó keresztes államot a Szentföldön, mely akkor már ténylegesen [[I. Lúcia tripoliszi grófnő]] birtokában volt, ő és férje, [[I. Narjot tripoliszi gróf|Narjot de Toucy]] voltak a Tripoliszi Grófság utolsó uralkodói. Az ostrom [[1289]] márciusában vette kezdetét, és egyiptomi győzelemmel zárult, ezzel a Tripoliszi Grófság betagozódott [[Al-Manszúr Kaláún egyiptomi szultán]] birodalmába, és megszűnt létezni. Lúcia [[Ciprus (sziget)|Ciprusra]] menekült. Halála után [[1299]]-ben egyetlen gyermeke, [[I. Fülöp címzetes antiochiai herceg|Fülöp]] örökölte a grófi címet, aki viszont a következő évben meghalt, így ez a cím ezután a ciprusi királyi házra szállt. |
|||
== Források == |
== Források == |
A lap 2015. február 21., 15:44-kori változata
A Tripoliszi Grófság (1109-1289) volt az utolsóként alapított keresztes állam a Közel-Keleten, mely a mai Észak-Libanon területén terült el. A grófság magvát adó város, Tripoli, mindmáig létezik. A grófság területét a keresztes hadak 1109-ben szerezték meg, majd Bertrand toulouse-i gróf vezetése alatt szerveződött meg a grófság, mely a jeruzsálemi király vazallusa lett. A grófság később az Antiochiai Fejedelemségbe tagozódott be a 13. század folyamán. A Tripoliszi Grófság 1289-ben esett el a muszlim mamlúkok kardja által.
Tripoliszi Grófság megszületése
A Tripoliszi Grófság megszervezése IV. Rajmund toulouse-i gróf ötlete volt, Rajmund egyike volt a legbefolyásosabb és legvagyonosabb keresztes vezéreknek, kit az a vágy fűtött, hogy az I. keresztes hadjárat után birtokokat szerezzen magának a Szentföldön. Időközben nyugati urak kezébe került Antiochia, a Jeruzsálemi Királyság, valamint az Edesszai Grófság; Rajmund mindösszesen Bizánctól tudott területeket nyerni, azonban azokat bölcsen használva jelentősen megerősítette, és Tripolitól néhány mérföldre várat építtetett. Ezt használta később hídfőként az ostromhoz, minek beteljesültét ő maga már nem láthatta meg, mivel 1105-ben elhunyt, azonban az ostrom folytatódott, majd 1109. július 12-én Tripoli kapitulált. Tripoli területe két részre osztatott, az északi területeket Cardagne grófja, Vilmos kapta, míg a déli területeket Bertrand toulouse-i gróf, Rajmund fia kapta.
A Tripoliszi Grófság megszületésével a Jeruzsálemi Királyság, s így a keresztes államok kiterjesztették fennhatóságukat a Földközi-tenger teljes keleti partvidékére. A jeruzselemi királynak, I. Balduinnak komoly szerepe volt a muszlim védők megtörésében, valamint Bertrand birtokigényének érvényesítésében, ennek okáért a mindenkori tripoliszi gróf hűséggel tartozott a mindenkori jeruzsálemi királynak, maga a grófság nem lett része a Jeruzsálemi Királyságnak, de annak hűbérese lett.
A grófság területe
A Tripoliszi gróf uralta a Földközi-tenger partvidékét Maracleától Bejrútig, ereje teljében a grófság határai egészen a Krak des Chevaliers-ig nyúltak be szárazföldre. A grófság területe uradalmakra tagolódott, melyek legtöbbje kikötői központokban létesült.
Vallás
A Tripoliszi Grófság esetében magától értetődő lenne, hogy a jeruzsálemi pátriárkának legyen vallási tekintetben alárendelve, azonban a valóságban nem így volt, a grófság teljes területe az antiochiai pátriárka fennhatósága alá esett, mely a két állam közti szoros együttműködés ékes példája és bizonyítéka lehet.
A grófság eleste
1187. július 4-én a hattini csatában a keresztesek egyik legnagyobb vereségüket szenvedték el a muzulmán Szaladin szultán seregétől. 1187. október 2-án Szaladin (Szaláh ad-Dín) szultán elfoglalta Jeruzsálemet, miután a Tiberias-tó melletti csatában előzőleg legyőzte Guidó jeruzsálemi király seregét. A hír nagyon gyorsan elérte Európát és I. Vilmos szicíliai király azonnal hajóhadat indított a Szentföldre, és ezzel megakadályozta, hogy Szaladin elfoglalja Tripolit. 1187. október 19-én elhunyt IV. Bohemond tripoliszi gróf, akinek a gyermektelen halálával a húga, Lúcia megörökölte a Tripoliszi Grófságot, valamint az antiochiai hercegi címet. Lúcia ekkor a Nápolyi (Szicíliai) Királyságban tartózkodott, így Bohemond és Lúcia anyjának, Szibilla özvegy hercegnének ajánlották fel a kormányzást, aki már fia kiskorúsága idején is vitte a kormányrudat, de nézeteltérés alakult ki a hercegné és a város vezetése között, ezért Szibilla lemondott a hatalomról, és hazájába, Kis-Örményországba távozott. Lúcia 1288 elején a férjével hajón a Jeruzsálemi Királyság fővárosába, Akkonba érkezett. A Tripoliszi Grófság vezetése azonban megosztott volt Lucia örökségének és hatalmának elismerése ügyében, de végül az örökös grófnő 1288. április 26-án bevonulhatott Tripoli városába, és átvette az országa vezetését.
A folyamatos harcok, a kellő mennyiségű utánpótlás hiánya, valamint a muszlim nyomás végül megtörte a grófságot. Al-Manszúr Kaláún egyiptomi szultán elhatározta, hogy beveszi az utolsó keresztes államot a Szentföldön, mely akkor már ténylegesen I. Lúcia tripoliszi grófnő birtokában volt, ő és férje, Narjot de Toucy voltak a Tripoliszi Grófság utolsó uralkodói. Az ostrom 1289 márciusában vette kezdetét, és egyiptomi győzelemmel zárult, ezzel a Tripoliszi Grófság betagozódott Al-Manszúr Kaláún egyiptomi szultán birodalmába, és megszűnt létezni. Lúcia Ciprusra menekült. Halála után 1299-ben egyetlen gyermeke, Fülöp örökölte a grófi címet, aki viszont a következő évben meghalt, így ez a cím ezután a ciprusi királyi házra szállt.
Források
- Jean Richard. The Crusades: c. 1071-c. 1291. Cambridge University Press (1999). ISBN 978-0-521-62566-1