„Arator István” változatai közötti eltérés

Laptörténet interaktív böngészése

[ellenőrzött változat]

← Régebbi szerkesztés Újabb szerkesztés →

Tartalom törölve Tartalom hozzáadva

VizuálisWikiszöveges

Sorban

A lap 2015. január 2., 16:43-kori változata

Arator István (Szántó István) (Devecser, 1540 vagy 1541 – Olmütz, 1612) jezsuita tanár, Biblia-fordító.

Élete

A győri egyházmegyében született. A neve alapján – amelyet a kor szokása szerint latin nyelvre fordítva is használt – valószínűsíthető, hogy földműves szülőktől származott. Édesapja korán elhunyt, édesanyja és testvérei török rabságba kerültek, így őt anyai nagybátyja nevelte Galgócon. Bécsi tanulmányait követően a nyitrai egyházmegye szolgálatába állt, melynek főpásztora, Bornemisza Pál 1560-ban Rómába küldte. A német jezsuita papnevelő intézetben felvették a rend tagjai közé, majd a próbaévek után áldozó pap lett. 1566-ban Bécsbe, innen Nagyszombatba küldték elöljárói, ahol csak rövid ideig tanított; a következő évben a bécsi, majd a grazi főiskolákban a bölcselettudományt tanította. 1575 elején a magyar gyóntatói állást foglalta el Rómában, ahol 1579. december 9-éig tartózkodott, amikor is Báthory István hívására Erdélybe ment. Itt a kolozsmonostori apátságban telepedett a jezsuitákhoz csatlakozva, s Kolozsváron hirdette a katolikus vallást, illetve tanított a gimnáziumban, ahol többek között Pázmány Péter is a növendéke volt. 1582-től négy éven át Nagyváradon tartózkodott, iskolát nyitott és polémiát folytatott Beregszászi Péterrel. 1585-ben Gyulafehérvárra helyezték át, de a jezsuitákat még abban az évben száműzték Erdélyből. Ő ekkor a sellyei ház főnöke lett. 1600-ban a turóci prépostság znióváraljai rendházába küldték, innen 1605-ben társaival együtt elűzték és az olmützi kollégiumba fogadták be, ahol 1612-ben meghalt.

Munkái

Arator István aláírása Kolozsvárt, 1581. szeptember 21-én kelt leveléről

Egyetlen munkája, mely nyomtatásban megjelent, több kiadást ért és számos példányban maradt reánk, a gazdag tartalmú magyar szótár, melyet a Calepinus-féle soknyelvű szótárvállalatnak szolgáltatott; nem viseli ugyan nevét, de Szily Kálmán kritikai fejtegetéssel a szerzőséget neki tulajdonítja.

Kéziratban maradt egy 1600-ban készült emlékirata: Brevis et succincta descriptio qua occasione haereses in Ungaria et Transylvania fuerint invectae, quem progressum habuerint et quis modus sit eos exstirpendi. A kézirat másolatai megvannak a budapesti egyetemi és az esztergomi prímási könyvtárban. Ism. Szalay László a Pesti Napló 1856. 252. sz.-ban.

Negyven évi munkáinak összes kéziratai a znióváraljai zárdában vesztek el, midőn azt a Bocskai hajdúi 1605-ben feldúlták; egyedül a Confutatio Alcorani címűt sikerült megmentenie. Római katekizmusának magyar kézirata is elveszett.

A szentírást magyar nyelvre fordította, az ószövetségi könyvekkel teljesen elkészült, az újszövetség fordításában a halál megakadályozta. Azzal kapcsolatban, hogy Káldi György felhasználta-e Arator munkáját a saját Biblia-fordításánál, eltérő vélemények láttak napvilágot.^[1]

Az országos levéltárban a gyulafehérvári káptalan iratai közt Nagy Gyula fölfedezett egy kéziratban maradt magyar-latin szótár-töredéket 1580-ból, közli a M. Könyv-Szemle XII. kötetében.

Levelezéseinek és emlékiratainak 1575-től 1579 végéig terjedő gyűjteményét, amelyet ő maga a vatikáni könyvtárban helyezett el, Hevenessy a 17. század végén lemásoltatta és gyűjteményébe vette föl. Innen egy újabb másolat Széchényi Ferenc gróf gyűjteményével az Országos Széchényi Könyvtár kézirattárába került.

Jegyzetek

↑ Holl Béla: Adalékok a Káldi Biblia történetéhez. Magyar Könyvszemle, 72. sz. (1956) 52–58. o.; Holl Béla: Ki fordította a Káldi-Bibliát? Vigilia, 21. sz. (1956) 558–560. o.; Lukács László: Újabb adatok Káldi bibliafordításának történetéhez. In Káldi György Társaság Civitas Dei évkönyve 1. 1956. 7–24. o. ; Holovics Flórián: Ki fordította a Káldi-féle bibliát. Irodalomtörténeti Közlemények, 66. sz. (1962) 223–231. o.; Gyürki László: A bibliafordító Szántó (Arator) István és Káldi György. Vasi Szemle, 55. sz. (2001) 523–530. o.

Források

Gaal György: Egyetem a Farkas utcában: A kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem előzményei, korszakai és vonzatai. Kolozsvár: Erdélyi Magyar Műszaki Tudományos Társaság. 2001. ISBN 973-0-02284-4
Székely Tibor: A magyar bibliafordítások történetéből: 1500-1955. Budapest: Országos Műszaki Információs Központ és Könyvtár. 2003. ISBN 963-460-458-7
Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái I. (Aachs–Bzenszki). Budapest: Hornyánszky. 1891.
Timár Kálmán: Szántó (Arator) István irodalmi tervei 1. Irodalomtörténeti Közlemények, I. évf. (1930) 34–42. o.

Kapcsolódó szócikkek

Nagyvárad magyar irodalmi élete

Vallásportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[1] Holl Béla: Adalékok a Káldi Biblia történetéhez. Magyar Könyvszemle, 72. sz. (1956) 52–58. o.; Holl Béla: Ki fordította a Káldi-Bibliát? Vigilia, 21. sz. (1956) 558–560. o.; Lukács László: Újabb adatok Káldi bibliafordításának történetéhez. In Káldi György Társaság Civitas Dei évkönyve 1. 1956. 7–24. o. ; Holovics Flórián: Ki fordította a Káldi-féle bibliát. Irodalomtörténeti Közlemények, 66. sz. (1962) 223–231. o.; Gyürki László: A bibliafordító Szántó (Arator) István és Káldi György. Vasi Szemle, 55. sz. (2001) 523–530. o.

[1]

@@ 2. sor: / 2. sor: @@
 ==Élete==
-A [[győri egyházmegye|győri egyházmegyében]] született. A neve alapján – amelyet a kor szokása szerint [[latin nyelv]]re fordítva is használt – valószínűsíthető, hogy földműves szülőktől származott. Édesapja korán elhunyt, édesanyja és tesvérei török rabságba kerültek, így őt anyai nagybátyja nevelte [[Galgóc]]on. [[Bécs]]i tanulmányait követően a [[nyitrai egyházmegye]] szolgálatába állt, melynek főpásztora, [[Bornemisza Pál]] 1560-ban [[Róma|Rómába]] küldte. A [[Németország|német]] jezsuita papnevelő intézetben felvették a rend tagjai közé, majd a próbaévek után áldozó pap lett. 1566-ban Bécsbe, innen Nagyszombatba küldték elöljárói, ahol csak rövid ideig tanított; a következő évben a bécsi, majd a grazi főiskolákban a bölcselettudományt tanította. 1575 elején a magyar gyóntatói állást foglalta el Rómában, ahol 1579. december 9-éig tartózkodott, amikor is [[Báthory István]] hívására [[Erdély]]be ment. Itt a [[kolozsmonostori apátság]]ban telepedett a jezsuitákhoz csatlakozva, s [[Kolozsvár]]on hirdette a katolikus vallást, illetve tanított a [[Báthory István Elméleti Líceum|gimnáziumban]], ahol többek között [[Pázmány Péter]] is a növendéke volt. 1582-től négy éven át [[Nagyvárad]]on tartózkodott, iskolát nyitott és polémiát folytatott [[Beregszászi Péter]]rel. 1585-ben [[Gyulafehérvár]]ra helyezték át, de a jezsuitákat még abban az évben száműzték Erdélyből. Ő ekkor a [[sellye]]i ház főnöke lett. 1600-ban a turóci prépostság [[znióváralja]]i rendházába küldték, innen 1605-ben társaival együtt elűzték és az olmützi kollégiumba fogadták be, ahol 1612-ben meghalt.
+A [[győri egyházmegye|győri egyházmegyében]] született. A neve alapján – amelyet a kor szokása szerint [[latin nyelv]]re fordítva is használt – valószínűsíthető, hogy földműves szülőktől származott. Édesapja korán elhunyt, édesanyja és testvérei török rabságba kerültek, így őt anyai nagybátyja nevelte [[Galgóc]]on. [[Bécs]]i tanulmányait követően a [[nyitrai egyházmegye]] szolgálatába állt, melynek főpásztora, [[Bornemisza Pál]] 1560-ban [[Róma|Rómába]] küldte. A [[Németország|német]] jezsuita papnevelő intézetben felvették a rend tagjai közé, majd a próbaévek után áldozó pap lett. 1566-ban Bécsbe, innen Nagyszombatba küldték elöljárói, ahol csak rövid ideig tanított; a következő évben a bécsi, majd a grazi főiskolákban a bölcselettudományt tanította. 1575 elején a magyar gyóntatói állást foglalta el Rómában, ahol 1579. december 9-éig tartózkodott, amikor is [[Báthory István]] hívására [[Erdély]]be ment. Itt a [[kolozsmonostori apátság]]ban telepedett a jezsuitákhoz csatlakozva, s [[Kolozsvár]]on hirdette a katolikus vallást, illetve tanított a [[Báthory István Elméleti Líceum|gimnáziumban]], ahol többek között [[Pázmány Péter]] is a növendéke volt. 1582-től négy éven át [[Nagyvárad]]on tartózkodott, iskolát nyitott és polémiát folytatott [[Beregszászi Péter]]rel. 1585-ben [[Gyulafehérvár]]ra helyezték át, de a jezsuitákat még abban az évben száműzték Erdélyből. Ő ekkor a [[sellye]]i ház főnöke lett. 1600-ban a turóci prépostság [[znióváralja]]i rendházába küldték, innen 1605-ben társaival együtt elűzték és az olmützi kollégiumba fogadták be, ahol 1612-ben meghalt.
 ==Munkái==
-[[Fájl:Arator István aláírása.JPG|bélyegkép|Arator István aláírása Kolozsvárt, 1581 szeptember 21-én kelt leveléről]]
+[[Fájl:Arator István aláírása.JPG|bélyegkép|Arator István aláírása Kolozsvárt, 1581. szeptember 21-én kelt leveléről]]
 Egyetlen munkája, mely nyomtatásban megjelent, több kiadást ért és számos példányban maradt reánk, a gazdag tartalmú magyar szótár, melyet a Calepinus-féle soknyelvű szótárvállalatnak szolgáltatott; nem viseli ugyan nevét, de Szily Kálmán kritikai fejtegetéssel a szerzőséget neki tulajdonítja.
 Kéziratban maradt egy 1600-ban készült emlékirata: ''Brevis et succincta descriptio qua occasione haereses in Ungaria et Transylvania fuerint invectae, quem progressum habuerint et quis modus sit eos exstirpendi.'' A kézirat másolatai megvannak a budapesti egyetemi és az [[esztergom]]i [[Simor Könyvtár|prímási könyvtárban]]. Ism. Szalay László a Pesti Napló 1856. 252. sz.-ban.
 Negyven évi munkáinak összes kéziratai a znióváraljai zárdában vesztek el, midőn azt a [[Bocskai István|Bocskai]] hajdúi 1605-ben feldúlták; egyedül a ''Confutatio Alcorani'' címűt sikerült megmentenie. Római katekizmusának magyar kézirata is elveszett.
 A [[Biblia|szentírást]] magyar nyelvre fordította, az ószövetségi könyvekkel teljesen elkészült, az újszövetség fordításában a halál megakadályozta. Azzal kapcsolatban, hogy [[Káldi György]] felhasználta-e Arator munkáját a saját Biblia-fordításánál, eltérő vélemények láttak napvilágot.<ref>{{CitPer|aut=Holl Béla|tit=Adalékok a Káldi Biblia történetéhez|per=Magyar Könyvszemle|fasc=72|ann=1956|pag=52–58}}; {{CitPer|aut=Holl Béla|tit=Ki fordította a Káldi-Bibliát?|per=Vigilia|fasc=21|ann=1956|pag=558–560}}; {{CitLib|capaut=Lukács László|cap=Újabb adatok Káldi bibliafordításának történetéhez|tit=Káldi György Társaság Civitas Dei évkönyve 1|ann=1956|pag=7–24}}; {{CitPer|aut=Holovics Flórián|tit=Ki fordította a Káldi-féle bibliát|per=Irodalomtörténeti Közlemények|fasc=66|ann=1962|pag=223–231}}; {{CitPer|aut=Gyürki László|tit=A bibliafordító Szántó (Arator) István és Káldi György|per=Vasi Szemle|fasc=55|ann=2001|pag=523–530}}</ref>
 Az országos levéltárban a gyulafehérvári káptalan iratai közt Nagy Gyula fölfedezett egy kéziratban maradt magyar-latin szótár-töredéket [[1580]]-ból, közli a M. Könyv-Szemle XII. kötetében.