„Murádin Jenő” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
infobox
Címke: HTML-sortörés
Nincs szerkesztési összefoglaló
17. sor: 17. sor:
| aláírás =
| aláírás =
}}
}}
'''Murádin Jenő''' ([[Harasztos]], [[1937]]. [[november 23.]] –) művészettörténész, szerkesztő, egyetemi docens. A [[20. század]] második felében és napjainkban is a romániai magyar képzőművészet legavatottabb ismerője. A [[Magyar Művészeti Akadémia]] tagja (2005). Felesége [[Murádin-Beyer Katalin]] építész.
'''Murádin Jenő''' ([[Harasztos]], [[1937]]. [[november 23.]] –) művészettörténész, szerkesztő, egyetemi docens. A [[20. század]] második felében és napjainkban is a romániai magyar képzőművészet legavatottabb ismerője. [[Murádin László]] öccse,
[[Murádin-Beyer Katalin]] férje. A [[Magyar Művészeti Akadémia]] tagja (2005).


== Kutatási területe ==
== Kutatási területe ==

A lap 2014. december 26., 21:10-kori változata

Murádin Jenő
Született1937. november 23. (86 éves)
Harasztos
Állampolgárságaromán[1]
Nemzetiségemagyar
HázastársaMurádin-Beyer Katalin
GyermekeiMurádin János Kristóf
Foglalkozásaművészettörténész,
szerkesztő,
egyetemi oktató
Kitüntetései
SablonWikidataSegítség

Murádin Jenő (Harasztos, 1937. november 23. –) művészettörténész, szerkesztő, egyetemi docens. A 20. század második felében és napjainkban is a romániai magyar képzőművészet legavatottabb ismerője. Murádin László öccse, Murádin-Beyer Katalin férje. A Magyar Művészeti Akadémia tagja (2005).

Kutatási területe

A 19-20. század magyar művészete, eredetileg szűkebben határozta meg kutatási területét, a biedermeiertől a 20. század közepéig.

Életpályája

Murádin Lukács tanító és Diószeghy Anna tisztviselőnő házasságából született római katolikus családban. Felsőfokú tanulmányokat a kolozsvári Babeș–Bolyai Tudományegyetemen folytatott, 1963-ban szerzett történelem-filozófia szakos középiskolai tanári diplomát. Pályáját a kolozsvári Igazság c. lapnál kezdte, mint művészeti szerkesztő (1966-1988), majd a Napsugár c. gyermeklap főszerkesztője (1988-1990), 1990-ben főmunkatársa, 1991-től a Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskolán oktatott és kutatott docensi beosztásban. Az 1990-es években és a 2000-es években jutott ki tanulmányutakra Magyarországra és Olaszországba.

Elsősorban az erdélyi, 1990 után a magyarországi képzőművészeti közéletnek is jeles közreműködője szervezéseivel, kiállítási megnyitó beszédeivel, műkritikáival.

Munkássága

Több száz művészeti és kritikai írásában behatóan foglalkozott a kortárs művészettel. Tanulmányait közreadták a Művészettörténeti Értesítő, Művészet, Új Művészet, Korunk, Igaz Szó, Utunk, A Hét c. folyóiratokban. Jelentősebb tanulmányai rejteznek szakfolyóiratokban, gyűjteményes kötetekben, hetilapokban: Emlékek, adatok az ismeretlen Hollósyról (Utunk Évkönyv 1971); Fejedelmek festője, háborúk krónikása – Szathmáry Pap Károly pályája (a Tollal, fegyverrel c. tanulmánykötetben, 1977); Hollósy Simon: A huszti vár (Művészettörténeti Értesítő, Budapest, 1979/2); Történelmi tabló a szellem szabadságáról (Művészettörténeti Értesítő, Budapest, 1980/3-4); Szabó Vera (közli Képzőművészeti Írások, 1984), Nyilasy Sándor pályakezdése (Szegedi Könyvtári Műhely 1986/1-2); Perlrott-Csaba Vilmos pályarajzához (Művészettörténeti Értesítő, Budapest, 1988/1-2). Számos munkája önálló kötetben és művészeti illusztrációkkal került a szakmai közönség és az érdeklődő olvasók kezébe.

Kötetei (válogatás)

Társasági tagság

  • Az EME alapító tagja (1990)
  • A Romániai Képzőművészek Országos Szövetsége kritikai szakosztályának tagja
  • A Magyar Művészeti Akadémia tagja (2005)

Díjak, elismerések

  • Németh Lajos-díj (2001)
  • A magyar kultúráért érdemérem (2002)

Források

További információk

Kapcsolódó szócikkek

  1. Francia Nemzeti Könyvtár: BnF catalogue général (francia nyelven). Francia Nemzeti Könyvtár. (Hozzáférés: 2017. március 25.)