„Hszün-ce” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló
45. sor: 45. sor:
==Műve==
==Műve==
{{bővebben|Hszün-ce (könyv)}}
{{bővebben|Hszün-ce (könyv)}}
Az olyan korábbi művekkel ellentétben, mint például az [[Tao-tö-csing|''Út és Erény könyve'']] vagy a ''[[Beszélgetések és mondások]]'' aforisztikus stílusával szemben a 32 fejezetből álló [[Hszün-ce (könyv)|{{kínai|''Xunzi''|''Hszün-ce''}}]] egy racionálisan felépített, érveket és magyarázatokat használó, tematikusan elrendezett esszégyűjtemény, amely a fontosabb fogalmakat részletesen elemezve szisztematikusan tárgyalja.{{refhely|Kósa 2013.|86. o.}}


== Hivatkozások ==
== Hivatkozások ==

A lap 2014. december 24., 06:13-kori változata

Hszün-ce
Kínai filozófia
Ókori filozófia
Élete
SzületettI. e. 310
Csao fejedelemség
ElhunytI. e. 238
Csu fejedelemség
Pályafutása
Iskola/IrányzatKínai filozófia, Konfucianizmus
Érdeklődésetika, szociálfilozófia, politikafilozófia
Rájuk hatottHan Fej-ce, Li Sze
A Wikimédia Commons tartalmaz Hszün-ce témájú médiaállományokat.
Családneve (姓): Hszün
Nemzetségneve (氏):
Utóneve (名): Kuang
Adott neve (字): Qing
Halotti neve (謚):
Tiszteleti neve: Xun|Hszün]] mester (Hszün-ce 荀子)
Latinos neve:

Hszün-ce (i. e. 310 – i. e. 238), ókori konfuciánus filozófus, akinek tanításai a nevét viselő 32 fejezetes műben, a Hszün-ceben (《荀子》) maradtak fenn.

Élete

Hszün-ce életrajza A történetíró feljegyzései szerint [1] a Hadakozó fejedelemségek idején, i. e. 310-ban született Csao (趙) államban. I. e. 295–284 között Csi (齊) államban élt, ahol az úgynevezett Csi-hszia (稷下) Akadémia tagja lett, majd Csu (楚) államba menekült. Ezt követően visszatért a Csi-hszia Akadémiára, ahol nagy tisztelet övezte. Ezután Csin (秦) államban vendégeskedett (i. e. 265–260), majd visszatért szülőhazájába, Csao államba (i. e. 260–255). Mind ez idáig semmilyen komolyabb pozíciót nem töltött be, amikor i. e. 255-ben Csu állam főminisztere, Csun-sen (春申) ura Lanlingben (蘭陵) (i.e. 255–238) magas posztot ajánlott neki. Mikor patrónusát i. e. 238-ban megölték, Hszün-ce lemondott a pozícióról, de a városban maradt, írással és tanítványaival foglalkozott (i. e. 238–220).[2]

A korabeli hatalmi viszonyok bizonytalansága és az okkult praxisok elterjedtségével szembeni ellenérzései arra sarkallták, hogy a konfuciánusok tanait hirdesse. Két ismert tanítványa azonban már a legizmus legfontosabb képviselői lettek: Han Fej-ce, illetve a Kínát egyesítő Csin Si Huang-ti főminisztere, Li Sze.[3]

Műve

Az olyan korábbi művekkel ellentétben, mint például az Út és Erény könyve vagy a Beszélgetések és mondások aforisztikus stílusával szemben a 32 fejezetből álló Hszün-ce egy racionálisan felépített, érveket és magyarázatokat használó, tematikusan elrendezett esszégyűjtemény, amely a fontosabb fogalmakat részletesen elemezve szisztematikusan tárgyalja.[4]

Hivatkozások

Megjegyzések

Források

  1. Lásd az eredeti szövegben: Shi ji 74. (kínai nyelven). Chinese Text Project. (Hozzáférés: 2014. december 24.)
  2. Kósa 2013. 85. o.
  3. Kósa 2013. 85. o.
  4. Kósa 2013. 86. o.

Irodalom

Magyarul

  • Fung 2003: Fung Yu-lan: A kínai filozófia rövid története, (Szerk.: Derk Bodde; Ford.: Antóni Csaba.) Budapest: Osiris Kiadó, 2003. ISBN 963-389-479-4
  • Kósa 2013: Kósa Gábor: „Xunzi”. In Kósa Gábor - Várnai András (szerk.): Bölcselők az ókori Kínában. Magyar Kína-kutatásért Alapítvány, Budapest 2013. pp. 85-105. ISBN 978-963-284-374-2

Lásd még

Külső hivatkozások