„Hszün-ce” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
|||
45. sor: | 45. sor: | ||
==Műve== |
==Műve== |
||
{{bővebben|Hszün-ce (könyv)}} |
{{bővebben|Hszün-ce (könyv)}} |
||
Az olyan korábbi művekkel ellentétben, mint például az [[Tao-tö-csing|''Út és Erény könyve'']] vagy a ''[[Beszélgetések és mondások]]'' aforisztikus stílusával szemben a 32 fejezetből álló [[Hszün-ce (könyv)|{{kínai|''Xunzi''|''Hszün-ce''}}]] egy racionálisan felépített, érveket és magyarázatokat használó, tematikusan elrendezett esszégyűjtemény, amely a fontosabb fogalmakat részletesen elemezve szisztematikusan tárgyalja.{{refhely|Kósa 2013.|86. o.}} |
|||
== Hivatkozások == |
== Hivatkozások == |
A lap 2014. december 24., 06:13-kori változata
Ez a szócikk/szakasz most épül, még dolgoznak az első verzión! |
Hszün-ce ( ) | |
Kínai filozófia Ókori filozófia | |
Élete | |
Született | I. e. 310 Csao ( ) fejedelemség |
Elhunyt | I. e. 238 Csu ( ) fejedelemség |
Pályafutása | |
Iskola/Irányzat | Kínai filozófia, Konfucianizmus |
Érdeklődés | etika, szociálfilozófia, politikafilozófia |
Rájuk hatott | Han Fej-ce ( ), Li Sze ( ) |
A Wikimédia Commons tartalmaz Hszün-ce ( ) témájú médiaállományokat. |
Családneve (姓): | Hszün ( ) 荀 |
Nemzetségneve (氏): | |
Utóneve (名): | Kuang ( ) 況 |
Adott neve (字): | Qing ( ) 卿 |
Halotti neve (謚): | |
Tiszteleti neve: | Xun|Hszün]] mester (Hszün-ce ( ) 荀子) |
Latinos neve: |
Hszün-ce ( ) (i. e. 310 – i. e. 238), ókori konfuciánus filozófus, akinek tanításai a nevét viselő 32 fejezetes műben, a Hszün-ce ( )ben (《荀子》) maradtak fenn.
Élete
Hszün-ce ( ) életrajza A történetíró feljegyzései szerint [1] a Hadakozó fejedelemségek idején, i. e. 310-ban született Csao ( ) (趙) államban. I. e. 295–284 között Csi ( ) (齊) államban élt, ahol az úgynevezett Csi-hszia ( ) (稷下) Akadémia tagja lett, majd Csu ( ) (楚) államba menekült. Ezt követően visszatért a Csi-hszia ( ) Akadémiára, ahol nagy tisztelet övezte. Ezután Csin ( ) (秦) államban vendégeskedett (i. e. 265–260), majd visszatért szülőhazájába, Csao ( ) államba (i. e. 260–255). Mind ez idáig semmilyen komolyabb pozíciót nem töltött be, amikor i. e. 255-ben Csu ( ) állam főminisztere, Csun-sen ( ) (春申) ura Lanlingben (蘭陵) (i.e. 255–238) magas posztot ajánlott neki. Mikor patrónusát i. e. 238-ban megölték, Hszün-ce ( ) lemondott a pozícióról, de a városban maradt, írással és tanítványaival foglalkozott (i. e. 238–220).[2]
A korabeli hatalmi viszonyok bizonytalansága és az okkult praxisok elterjedtségével szembeni ellenérzései arra sarkallták, hogy a konfuciánusok tanait hirdesse. Két ismert tanítványa azonban már a legizmus legfontosabb képviselői lettek: Han Fej-ce ( ), illetve a Kínát egyesítő Csin Si Huang-ti ( ) főminisztere, Li Sze ( ).[3]
Műve
Az olyan korábbi művekkel ellentétben, mint például az Út és Erény könyve vagy a Beszélgetések és mondások aforisztikus stílusával szemben a 32 fejezetből álló Hszün-ce ( ) egy racionálisan felépített, érveket és magyarázatokat használó, tematikusan elrendezett esszégyűjtemény, amely a fontosabb fogalmakat részletesen elemezve szisztematikusan tárgyalja.[4]
Hivatkozások
Megjegyzések
Források
- ↑ Lásd az eredeti szövegben: Shi ji 74. (kínai nyelven). Chinese Text Project. (Hozzáférés: 2014. december 24.)
- ↑ Kósa 2013. 85. o.
- ↑ Kósa 2013. 85. o.
- ↑ Kósa 2013. 86. o.
Irodalom
Magyarul
- ↑ Fung 2003: Fung Yu-lan: A kínai filozófia rövid története, (Szerk.: Derk Bodde; Ford.: Antóni Csaba.) Budapest: Osiris Kiadó, 2003. ISBN 963-389-479-4
- ↑ Kósa 2013: Kósa Gábor: „Xunzi”. In Kósa Gábor - Várnai András (szerk.): Bölcselők az ókori Kínában. Magyar Kína-kutatásért Alapítvány, Budapest 2013. pp. 85-105. ISBN 978-963-284-374-2