„Bors Jenő” változatai közötti eltérés

Linkek hozzáadása
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Laptörténet interaktív böngészése
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
Lacika455 (vitalap | szerkesztései)
52 236 szerkesztés
Nincs szerkesztési összefoglaló
5. sor: 5. sor:
| képaláírás =
| képaláírás =
| születési név = Biermann Jenő
| születési név = Biermann Jenő
| születés helye = [[Moszkva]] {{zászló|szovjet}}
| születés helye = [[Moszkva]]
| születés dátuma = [[1931]]. [[január 24.]]
| születés dátuma = [[1931]]. [[január 24.]]
| halál helye = [[Budapest]] {{zászló|magyar}}
| halál helye = [[Budapest]]
| halál dátuma = [[1999]]. [[március 26.]] (68 évesen)
| halál dátuma = [[1999]]. [[március 26.]] {{életkor-holt|1931|1|24|1999|3|26}}
| nemzetiség =
| nemzetiség =
| szakma = vállalatvezető, közgazdász
| szakma = vállalatvezető, közgazdász

A lap 2014. december 9., 00:16-kori változata

Bors Jenő
SzületettBiermann Jenő
1931. január 24.
Moszkva
Elhunyt1999. március 26. (68 évesen)
Budapest
Állampolgárságamagyar
Foglalkozásavállalatvezető, közgazdász
Tisztsége
  • igazgatóhelyettes (1957–1959, Express Ifjúsági és Diákutazási Iroda)
  • osztályvezető (1959–1965, Külkereskedelmi Minisztérium)
  • vezérigazgató (1965–1990, Magyar Hanglemezgyártó Vállalat)
  • alapító (1989–1997, Magyar Hanglemezkiadók Szövetsége)
  • igazgató (1990–1997, EMI-Quint)
  • örökös tiszteletbeli elnök (1997–, Magyar Hanglemezkiadók Szövetsége)
IskoláiMagyar Közgazdaságtudományi Egyetem (1948–1952, oklevél, közgazdaság-tudomány)
Kitüntetései
A Wikimédia Commons tartalmaz Bors Jenő témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Bors Jenő (eredeti nevén Biermann Jenő) (Moszkva, 1931. január 24. – Budapest, 1999. március 26.) a magyar lemezkiadás meghatározó alakja, a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat igazgatója (1965–90), a Magyar Hanglemezkiadók Szövetsége örökös tiszteletbeli elnöke volt. Landler Jenő politikus unokája.

Élete

„ Szerencséje volt, és szerencsénk volt vele. ”

– Nádori Péter

Illegális kommunista szülei Szovjetunióbeli emigrációja idején született. Édesanyja Landler Jenő leánya volt. Édesapját 1938-ban kivégezték. 1946-ban telepedett Magyarországra.

1948 és 1952 között a Magyar Közgazdaságtudományi Egyetemen tanult. 1950 és 1956 között igazi lelkes kommunistaként dolgozott az ifjúsági mozgalom apparátusában (DISZ, DIVSZ).

1957-ben az Express Ifjúsági Utazási Iroda igazgatóhelyettese lett. 1959-ben főelőadóként a Külkereskedelmi Minisztériumba került. Itt később az „elvi-távlati tervek” osztályát vezette.

1965-ben az addigi, iskolázatlan lemezgyári vezetővel elégedetlen Művelődésügyi Minisztérium új igazgatót keresett a vállalat élére, így esett a választás a korábbi munkáját megunt, zenekedvelő Bors Jenőre, aki február 15-én lépett be. Mivel a „szocialista kultúra” terén egyedül a lemezkiadás nem részesült állami támogatásban, hamar megértette, hogy az eladási számokra kell koncentrálni, ami korábban mellékes szempont volt. A hivatalos elvárás, különösen Aczél György részéről a komolyzene minél nagyobb aránya volt, ennek biztosítása sok sérelemmel járt, ami már két év múlva majdnem Bors eltávolításához vezetett, de a jó statisztikák megmentették a helyét.

A könnyűzenei kiadáspolitika végig őrlődés volt a pártvezetés és az előadók között. Leghangosabb ellenségeit itt szerezte. Szörényi Levente Utazás c. lemezének, illetve Koncz Zsuzsa Ha én rózsa volnék-dalának „betiltása” után óvatossá vált, ami oda vezetett, hogy poplemezeknél személyesen láttamozta, olykor átfogalmaztatta a szövegeket.

Az 1970-es évek elején indult rendkívül tehetséges muzsikusnemzedékből (pl. Kincses Veronika, Kocsis Zoltán, Perényi Miklós, Ránki Dezső, Sass Sylvia, Takács Klára, az ekkorra beérő Liszt Ferenc Kamarazenekar) kiválasztott 15–20 nevet, akiket a következő két évtizedben a Hungaroton menedzselt a lemezpiacon. Állandó koncertjáróként jól mérte fel, hogy kik az „exportképes” művészek. Az ő felvételeik tartották el a céget. Állami támogatás híján, könyörtelen „tőkésként” irányított, amit a pártvezetés az eredményeket látva eltűrt. Létfontosságú volt a devizabevétel a nyugat-német alapanyag folyamatos beszerzéséért, a műszaki fejlesztésért.

1976-ra tudta kilobbizni a saját gyártóüzemet Dorogon. Ezzel sikerült a minőséget világszínvonalúra, a termelést évi 10 millió hanghordozóra növelni. A nyolcvanas években Bors és a vállalat nemzetközi megbecsülése a csúcsára jutott. Innen már csak egy „multihoz” csatlakozva lehetett volna továbblépni, de ekkor jött a rendszerváltás, és a felálló Antall-kormány, egy elégedetlen csoport hatására leváltotta (nyugdíjazta) az akkor még állami vállalat éléről. Ekkor sok, korábban vele ellenséges, sértett művész is a pártjára állt.

Lendülete ekkor még nem tört meg. Saját céget alapított Quint Hanglemezkiadó Kft. néven. 1992-ben ezzel sikerült a korábban tervezett EMI-fúzió. (Itt megjelentette a Beatrice szocializmus idején vállalhatatlan felvételét.) Hét évig vezette vállalkozását, aztán fáradtságra hivatkozva visszavonult.

Kapcsolódó oldalak

Források

  • Ki kicsoda 2000. Főszerk.: Hermann Péter. Budapest, 1999. Greger-Biográf K. ISSN 1215-7066
  • Ki kicsoda a magyar zeneéletben? Szerk. Székely András. 2. kiad. Budapest, 1988. Zeneműkiadó. ISBN 9633306728
  • Oldal Gábor–Uhrman György: Hanglemezkiadás = Kulturális kisenciklopédia. Szerk. Kenyeres Ágnes. H.n., 1986. Kossuth K. 219–221. l. ISBN 9630927837
  • [1] gyászhíre az origo.hun
  • [2] Nádori Péter nekrológja
  • [3] interjú végleges visszavonulása alkalmából
  • [4] interjú a könnyűzenei kiadáspolitikáról
  • [5] a Hungaroton éléről való menesztéséről
  1. ↑ Révai új lexikona, 387, 3
  2. ↑ Kozák Péter: Névpont. (Hozzáférés: 2023. január 9.)
  3. ↑ Petőfi Irodalmi Múzeum névtér. (Hozzáférés: 2023. január 9.)
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Bors_Jenő&oldid=15396598”