„Erőltetett menet” változatai közötti eltérés

[nem ellenőrzött változat]

← Régebbi szerkesztés Újabb szerkesztés →

Tartalom törölve Tartalom hozzáadva

Sorban

A lap 2014. november 27., 14:58-kori változata

Az Erőltetett menet Radnóti Miklós költeménye, utolsó előtti verse. 1944-ben írta, mikor erőltetett menetben haladtak Győr felé. Bemutatja a hadifoglyok - köztük a zsidók - szenvedéseit és erőszakos haláluk körülményeit, illetve a reményt is.

@@ 1. sor: / 1. sor: @@
+Az '''Erőltetett menet''' [[Radnóti Miklós]] költeménye, utolsó előtti verse. [[1944]]-ben írta, mikor erőltetett menetben haladtak Győr felé. Bemutatja a hadifoglyok - köztük a [[zsidók]] - szenvedéseit és erőszakos haláluk körülményeit, illetve a reményt is.
-{{azonnali|Sajnos nem szócikk.|- [[User:Dorgan|'''Dorgan''']]<sup>[[User_vita:Dorgan|vita]]</sup> 2014. november 27., 12:41 (CET)}}
+{{szubcsonk|2014. november 27., 13:58 (CET)}}
-Ez Radnóti Miklós egyik leghíresebb verse, az utolsó előtti tőle. 1944-ben írta, mikor erőltetett menetben haladtak Győr felé. Bemutatja a hadifoglyok (köztük a zsidók) szenvedéseit és erőszakos haláluk körülményeit, illetve a reményt is. Radnóti ezután a vers után már keveset írt, mert meghalt nemsokára. Az (egyesek szerint nem) gonosz náci katonák tömegsírba lőtték. De ez a gyönyörű, reményt sugározó verse, ez fennmaradhatott az utókor számára, hála az exhumációnak. Barátai adták ki sok más versével együtt 1946-ban egy verseskötetben (sajnos ÉN nem tudom a címét! de hetedik kötete volt.) Szép vers, sokan sírnak is rajta. Ha valaki azt hiszi hazugság ez a vers megbizonyosodhat róla, fennvan a MEK_OSZK oldalán is! Megéri megörökíteni, minden iskolában tanítják.
-Szövege:
-Bolond, ki földre rogyván      fölkél és újra lépked,
-s vándorló fájdalomként      mozdít bokát és térdet,
-de mégis útnak indul,      mint akit szárny emel,
-s hiába hívja árok,      maradni úgyse mer,
-s ha kérdezed, miért nem?      még visszaszól talán,
-hogy várja őt az asszony      s egy bölcsebb, szép halál.
-Pedig bolond a jámbor,      mert ott az otthonok
-fölött régóta már csak      a perzselt szél forog,
-hanyattfeküdt a házfal,      eltört a szilvafa,
-és félelemtől bolyhos      a honni éjszaka.
-Ó, hogyha hinni tudnám:      nemcsak szivemben hordom
-mindazt, mit érdemes még,      s van visszatérni otthon;
-ha volna még! s mint egykor      a régi hűs verandán
-a béke méhe zöngne,      míg hűl a szilvalekvár,
-s nyárvégi csönd napozna      az álmos kerteken,
-a lomb között gyümölcsök      ringnának meztelen,
-és Fanni várna szőkén      a rőt sövény előtt,
-s árnyékot írna lassan      a lassú délelőtt, -
-de hisz lehet talán még!      a hold ma oly kerek!
-Ne menj tovább, barátom,      kiálts rám! s fölkelek!
-Bor, 1944. szeptember 15.
-Radnóti versei gyűjteménye: [LINK]