„Erőltetett menet” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
[nem ellenőrzött változat][nem ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló
a sablon helyesbítése
1. sor: 1. sor:
{{azonnali|szócikk.|- [[User:Dorgan|'''Dorgan''']]<sup>[[User_vita:Dorgan|vita]]</sup> 2014. november 27., 12:41 (CET)}}
{{azonnali|Sajnos nem szócikk.|- [[User:Dorgan|'''Dorgan''']]<sup>[[User_vita:Dorgan|vita]]</sup> 2014. november 27., 12:41 (CET)}}


Ez Radnóti Miklós egyik leghíresebb verse, az utolsó előtti tőle. 1944-ben írta, mikor erőltetett menetben haladtak Győr felé. Bemutatja a hadifoglyok (köztük a zsidók) szenvedéseit és erőszakos haláluk körülményeit, illetve a reményt is. Radnóti ezután a vers után már keveset írt, mert meghalt nemsokára. A gonosz náci katonák tömegsírba lőtték. De ez a gyönyörű, reményt sugározó verse, ez fennmaradhatott az utókor számára, hála az exhumációnak. Barátai adták ki sok más versével együtt 1946-ban egy verseskötetben (sajnos nem tudom a címét!) Szép vers, sokan sírnak is rajta. Ha valaki azt hiszi hazugság ez a vers megbizonyosodhat róla, fennvan a MEK_OSZK oldalán is! MEgéri megörökíteni, minden iskolában tanítják.
Ez Radnóti Miklós egyik leghíresebb verse, az utolsó előtti tőle. 1944-ben írta, mikor erőltetett menetben haladtak Győr felé. Bemutatja a hadifoglyok (köztük a zsidók) szenvedéseit és erőszakos haláluk körülményeit, illetve a reményt is. Radnóti ezután a vers után már keveset írt, mert meghalt nemsokára. A gonosz náci katonák tömegsírba lőtték. De ez a gyönyörű, reményt sugározó verse, ez fennmaradhatott az utókor számára, hála az exhumációnak. Barátai adták ki sok más versével együtt 1946-ban egy verseskötetben (sajnos nem tudom a címét!) Szép vers, sokan sírnak is rajta. Ha valaki azt hiszi hazugság ez a vers megbizonyosodhat róla, fennvan a MEK_OSZK oldalán is! MEgéri megörökíteni, minden iskolában tanítják.

A lap 2014. november 27., 13:04-kori változata

Ez Radnóti Miklós egyik leghíresebb verse, az utolsó előtti tőle. 1944-ben írta, mikor erőltetett menetben haladtak Győr felé. Bemutatja a hadifoglyok (köztük a zsidók) szenvedéseit és erőszakos haláluk körülményeit, illetve a reményt is. Radnóti ezután a vers után már keveset írt, mert meghalt nemsokára. A gonosz náci katonák tömegsírba lőtték. De ez a gyönyörű, reményt sugározó verse, ez fennmaradhatott az utókor számára, hála az exhumációnak. Barátai adták ki sok más versével együtt 1946-ban egy verseskötetben (sajnos nem tudom a címét!) Szép vers, sokan sírnak is rajta. Ha valaki azt hiszi hazugság ez a vers megbizonyosodhat róla, fennvan a MEK_OSZK oldalán is! MEgéri megörökíteni, minden iskolában tanítják. Szövege: Bolond, ki földre rogyván fölkél és újra lépked, s vándorló fájdalomként mozdít bokát és térdet, de mégis útnak indul, mint akit szárny emel, s hiába hívja árok, maradni úgyse mer, s ha kérdezed, miért nem? még visszaszól talán, hogy várja őt az asszony s egy bölcsebb, szép halál. Pedig bolond a jámbor, mert ott az otthonok fölött régóta már csak a perzselt szél forog, hanyattfeküdt a házfal, eltört a szilvafa, és félelemtől bolyhos a honni éjszaka. Ó, hogyha hinni tudnám: nemcsak szivemben hordom mindazt, mit érdemes még, s van visszatérni otthon; ha volna még! s mint egykor a régi hűs verandán a béke méhe zöngne, míg hűl a szilvalekvár, s nyárvégi csönd napozna az álmos kerteken, a lomb között gyümölcsök ringnának meztelen, és Fanni várna szőkén a rőt sövény előtt, s árnyékot írna lassan a lassú délelőtt, - de hisz lehet talán még! a hold ma oly kerek! Ne menj tovább, barátom, kiálts rám! s fölkelek!

Bor, 1944. szeptember 15.