„Városháza (Debrecen)” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
[nem ellenőrzött változat][nem ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Syp (vitalap | szerkesztései)
Nincs szerkesztési összefoglaló
kat.csere
7. sor: 7. sor:
Az egyemeletes városházát 1888-ra kinőtte a város. Felvetődött, hogy új épület kivitelezése, ám a tervek - egyetértés és pénz híján - három évtizedre megpihentek. Az épületet átalakították, leegyszerűsített feljárót kapott, s az emelett addig nyitott árkádsorát lezárták fallal és ablakkal, mögötte helyiséggel kialakítva. A szomszédos adóhiatal épületével függőfolyosóval kötötték össze (ezt nevezik a helyiek a „sóhajok hídjának”).
Az egyemeletes városházát 1888-ra kinőtte a város. Felvetődött, hogy új épület kivitelezése, ám a tervek - egyetértés és pénz híján - három évtizedre megpihentek. Az épületet átalakították, leegyszerűsített feljárót kapott, s az emelett addig nyitott árkádsorát lezárták fallal és ablakkal, mögötte helyiséggel kialakítva. A szomszédos adóhiatal épületével függőfolyosóval kötötték össze (ezt nevezik a helyiek a „sóhajok hídjának”).


[[Kategória:Debrecen]]
[[Kategória:Debrecen építményei]]

A lap 2007. április 14., 18:34-kori változata

A Piac utcán áll Debrecen legjellegzetesebb építészeti emléke, a városháza klasszicista épülete.

Elődje 1531-ben épült igénytelen építményként. Századokon át toldozgatták, míg 1802-re végre döntésre jutottak. Péchy Mihály készítette el az első terveket, de a kivitelezésre kevés pénz gyűlt össze. A következő tervet Povolny Ferenc készítette el copf stílusban, de az ő munkája sem készülhetett el, végül Ságody József kamarai mérnök terveit fogadták el, aki Povolny elképzeléseit gondolta tovább. Az impozáns timpanonos-árkádos épület kulcsait 1843-ban vehette át a város. A klasszicizmus puritán ízlésének megfelelően egyetlen dísz ékesíti a timpanont: a város címere.

1849-ben az épületben lakott Kossuth Lajos a családjával, s itt volt a Honvédelmi Bizottmány hivatala is. A „titkos levéltár”-ban őrízték a magyar Szent Koronát a menekítése közben.

Az egyemeletes városházát 1888-ra kinőtte a város. Felvetődött, hogy új épület kivitelezése, ám a tervek - egyetértés és pénz híján - három évtizedre megpihentek. Az épületet átalakították, leegyszerűsített feljárót kapott, s az emelett addig nyitott árkádsorát lezárták fallal és ablakkal, mögötte helyiséggel kialakítva. A szomszédos adóhiatal épületével függőfolyosóval kötötték össze (ezt nevezik a helyiek a „sóhajok hídjának”).